2009. március 17., kedd

"komolyzenerajongó bakfisok lelkivilága tárul fel"

Budapest, dzsuva, kékharisnya, Magyarország, sznobéria, sznob, sznobság, sznobizmus
Trurl kolléga a büdipesti sznobéria (h)epitcentrumából jelentkezik, hajnali 6 magasságában/mélységében: "e-mailban megy egy újabb írás a pesti dzsuvatípusok sorozatba. ezúttal ifjú romantikus komolyzenerajongó bakfisok lelkivilága tárul fel."

Hungary,  Budapest, dzsuva, kékharisnya, Magyarország, sznob, sznobizmus, sznobság, snob, snobism, sznobériaMinden Bachval kezdődött. Ültünk egy gyönyrű márványoszlopos koncertteremben és lelkünk lubickolt a zseniális dallamok örvényében.
- Istenem - gondoltam magamban - de kár, hogy nem Chopin, mert a kalandos szívem közben csalfán a romantika habjaiba úszott át. Na de mindegy.
Ekkor bejött egy ügyelő és szólt, hogy húzódjunk beljebb, mert a későn jövőknek már nem jutott ülőhely. Csalódottan csússzantam ki lovagom öléből. A kínos közjáték után igyekeztem újra a zenére koncentrálni. Alkalmi hobbilovagom egyébként ezúttal egy bahreini alkoholista volt, akit egy hete vettek fel a Yale-re, és a rulett mellett a második szenvedélye a kvantumfizika, a harmadik a tengeri korall-zúgkereskedelem. Őszintén szólva a Second Life-n ismerkedtem meg vele, neve: Ali - na de ez mellékes.
- Figyeld, édes, most ezt a témát - búgta arabul, s a combomon finom ujjaival precízen végigpergette a futamot.
Érintésétől elandalottam és menten Sansoucciban képzeltem magam. A kastélyparkban tüllruhámban sétáltam a verőfényes ösvényen. Minden aranysárgán vibrált. Élveztem a langyos rokokót.

Hungary,  Budapest, dzsuva, kékharisnya, Magyarország, sznob, sznobizmus, sznobság, snob, snobism, sznobéria- Tudtad, hogy II. Frigyes homokos volt? - súgta a lovag.
Mintha a gondolataimban olvasna! A meglepetéstől halkan felsikoltottam, mire több oldalról pisszentés volt a válasz. De én a sok sznobtól nem zavartatva magam képzeletben tovább tipegtem, s egyszer csak egy 'herrgott' morgásra és mélyről jövő hangos sercintésre kaptam fel a fejem: a szembejövő Trenk kapitány díszkardja valahogy beakadt az összecsukott napernyőm zsinórjába. Megkérdeztem tőle pressziőzös franciasággal, hogy titkos találkára siet-e ennyire egy napérlelte zsalugáter mögé, de elszúrtam az igeidőt, meg a vonzatot, amiből valami olyat szűrt le, hogy lehúzta-e már a reluxát. Kérdően nézett rám és udvariasan tudakolni kezdte, ki lánya borja vagyok. Könnyedén odavetettem neki, hogy a Benczúr utcából jöttem egy Bach C-moll szonáta szellőin, eztán kacéran elejtettem a keszkenőm.
- Az más - mondta ő és fura somolygással a bajsza alatt távozott, még sokszor, visszasandítva felém, de a zsebkendőm a piszokban maradt... Mondanom se kell kicsit haragudtam rá, mert csipkés drága holmi pont a kapitány habos turháját befedve landolt, mintegy szinte megkoszorúzva azt. (Később utánanéztem az álmoskönyvekben, hogy ez mit jelent: "Tourette-szindromás barna férfi lép be az életedbe")

Hungary,  Budapest, dzsuva, kékharisnya, Magyarország, sznob, sznobizmus, sznobság, snob, snobism, sznobériaHuh, azt hiszem mégis megzavarhattam a szívét.
- Istenem - gondoltam immár másodszor bele - ez az ember egy szerelem miatt nemsokára saját sírjára láncolva fog tengődni. Ó ha megsúghatnám mi vár rá. Vajon, hogy reagált volna? Talán belémszeretne holmi hercegnőcskék helyett és egy kastélyban magamat legyezve éldegélnék most a dicső csatákból őt visszavárva.
A merész gondolat priznicként siklott végig a hátamon, megremegtetve minden porcikámat. A szabadidőpartnerem ezt félreértve közelebb húzódott és a mellemre könyökölve a fülembe némi büdös nyálat pökve azt súgta, hogy tudtam-é, hogy XVI. Lajos fitymaszűkülete nélkül nem lett volna forradalom, s hogy a romlott XVIII. századra a tengerészek már összegyűjtötték a világon fellelhető összes nemibetegséget. E virológiai globalizáció okozta a romantika korának első szexuális forradalmát és a gépesített textilipar felfejlődését. A tömény összeasszociálódástól épp megsikongattam volna magam, amikor az utcáról egy Skoda túráztatott motorhangja berregett bele a finom melódiába. A nyitott ablakon keresztül rögtön beáramlott a benzinfüst is. A művész erre mérgesen lecsapta a zongorafedőt. Megjegyzem, nem volt olyan fess, mint Adrien Brody a Zongoristában, de a feldúlt nemes arca együttérzést váltott ki belőlem. Úgy tűnt kitör a botrány és mi a lovaggal végre meglóghatunk. Hátranéztem és nagynénémék csúfondáros tekintetével találkoztam. Gondolhattam volna, hogy végig minket mustrálnak.
Közben a konferanszié mentve a helyzetet szünetet rendelt el, a publikum éhesen csapott le a büfére. Gyere - mondta Ali - s a ffi wc felé cipelt...

2 megjegyzés:

solaitid írta...

szevasz, leszedtelek a linkek közül :)

BB írta...

tessék?