2013. július 30., kedd

Napi baromság: "A kapitalizmus szar rendszer"

Nyilván, tesó, ember embernek farkasa, meg ohjaj, kizsákmányolnak. Nade tudsz jobbat?

Ismeritek a történetet, hogy belvárosi, maoista zsidó kádergyereket elküldik dolgozni, oszt kiábrándul a szocializmusból: Darabbér, tessék elolvasni a társadalmi igazságosságról írt élménybeszámolót.

Haraszti Miklós

DARABBÉR

EGY MUNKÁS A MUNKÁSÁLLAMBAN



2013. július 29., hétfő

Napi irigység és gyűlöletadag: "Halál a gazdagokra"

Jó reggelt, Magyarország, további szép napot. Vegyük el a gazdagoktól, ami a gazdagoké és adjuk a szegényeknek, például Önnek.

A szocializmus is milyen sikeres rendszer volt, nemdebár?
Megtanáltuk a számításunkat...

És egy kötelező:

Az egyenlőség az irigység utópiája.
Jules Renard


lelőhely: Wekerletelep, Zoltán utca, XIX. kerület, Kispest

2013. július 28., vasárnap

No EU.

nem könnyű

a nyolckerben

2013. július 27., szombat

Klímanagykövetség az Erzsébet téren: küldj a növénynek "1-2 szeretethullámot"

Hogy gyorsabban nőjön.
A tavalyi növénysimogató után új ötletek a British Council pénzéből.
Egy 82 éves biológia tanárnő szokott az installáció mellett ücsörögni, szíves felvilágosításért hozzá forduljanak wtf ügyben.


Júniustól ismét gyökeret eresztenek a belváros öt pontján a Porzó Korzó növényinstallációi - a projektet a Klímanagykövetség Egyesület az V. kerülettel együttműködésében valósítja meg. A szagolható, tapintható tanösvény végigvezeti a látogatókat a mindennapi életünkhöz szorosan kötődő növényeken, amelyekkel többnyire már csak késztermékként (tea, krém, textil), vagy üzemanyagként találkozunk.
A budapesti belvárosi tanösvény ötletét az angliai Eden projekt adta.
A növényeknek otthont adó kaspókat a 2x2x2 méteres fa keretben dróthuzalok rögzítik. A kiállításon olyan izgalmas információk, érdekes történetek olvashatók, amelyek játszva nevelnek környezettudatos szemléletre. Az újszerű, izgalmas növénybemutató közelebb hozza a természetet a városhoz, a legváratlanabb helyen nyújt zöld élményt.

A Klímanagykövetség Egyesület egy környezet- és klímavédelmi projekteket megalkotó, fiatal szakértők csapata. A projektek fókuszában a gyakorlati fenntarthatóság áll.

 Kapcsolat: info@klimanagykovetseg.hu

facebook: Climate-Embassy-Association
honlap:  Porzó Korzó újravetve - Növénysimogató tanösvény Budapest belvárosában

Non-Profit Organization
Egy fenntarthatósági és klímavédelmi projekteket megalkotó kreatív csapat. - Climate Embassy Association is an imaginative team that creates sustainability and climate protection projects.




2013. július 26., péntek

Tesco trafik: "a baloldal már megint a multik mellé állt" (mno)

 „Nyilvánvalóan a multinacionális cégek lobbija, a dohánylobbi és a baloldali pártok állandó hisztériakeltő szándéka van az ügy mögött” (mno.hu)

"Orbán Viktor szerint népegészségügyi okokból államosították a dohánykereskedelmet, de az is a célok között van, hogy a multinacionális cégek profitját magyar vállalkozásokhoz jutassák. A miniszterelnök szerint neki mindegy, hogy ez a profit jobb- vagy baloldali trafikoshoz kerül, és megígérte, nem hagyják, hogy a pályázaton vesztes, de korábban főállású trafikosok elveszítsék a megélhetésűket.
"Magyarországon évente meghal 35 ezer ember a dohányzás miatt" - indokolta Orbán Viktor, hogy miért monopolizálta az állam a dohánykereskedelmet. A miniszterelnök a Kossuth Rádiónak adott interjújában azt mondta, korábban 45 ezer helyen lehetett cigarettát venni, most már csak ötezer helyen lehet majd.

Orbán szerint nem lehet különbséget tenni jobb- és baloldali trafikos között, a kormány célja ugyanis az, hogy a dohánykereskedelemből származó profit a multinacionális cégektől átkerüljön a haza kis- és középvállalkozásokhoz, és ebből a szempontból szerinte mindegy, hogy a haszon jobb- vagy baloldali trafikoshoz kerül-e." (origo.hu)



ilyen volt:



TESCO Garam u. Hipermarket

1044 Budapest, Garam utca 3 ‎
(20) 827 0000

kapcsolódó: Abbahagyom a dohányzást, hogy ne támogassam a fideszes gengsztereket

2013. július 25., csütörtök

Puskás Ferenc stencil Ferencvárosban

Még él a magyar nemzet kollektív sikerélménye





Puskás Ferenc, Purczeld (Budapest, 1927. április 1. – Budapest, 2006. november 17.) olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója. 

Közismert becenevén Puskás Öcsi, Spanyolországban Pancho‎. 1950 és 1954 között a magyar futballválogatott csapatkapitánya és a Budapest Honvéd meghatározó egyénisége volt. Az 1956-os forradalom leverésének hírére külföldön, először Bécsben maradt, ahová rövidesen felesége és gyermeke is követte. Később Spanyolországba költözött, ahol 1958-ban a Real Madrid játékosa lett. 39 évesen felhagyott játékosi pályafutásával és futballedzőként kezdett tevékenykedni. 1991-ben végleg Magyarországra költözött, ahol 1992-től az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója, végül pedig 1993-tól egy rövid időre a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. 2000-től kezdődően Alzheimer-kórral és más betegségekkel küszködött, a kórházat csak ritkán hagyhatta el. Egészségi állapota idővel egyre rosszabbra fordult. Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. Puskást minden idők legjobb magyar futballjátékosának tekintik, amellett, hogy hazájában köztiszteletnek örvendett, a sportág számos nagy alakja, például Cruyff, Beckenbauer vagy Di Stéfano is nagyra becsülte. 

Páratlan játékát a rendkívüli robbanékonyság, a tökéletes labdakezelés, a kiismerhetetlen cselek, a szellemes megoldások, a szinte centiméterre pontos átadások, a nem mindennapi helyzetfelismerés és a briliáns lövőkészség jellemezte. Akaraterejét igazolja, hogy amikor Spanyolországba igazolt, túlsúllyal küszködött, ám átállt a spanyol ritmusra, és rövid időn belül képes volt lefogyni a megfelelő szintre. Harmincéves kora után is képes volt a megújulásra, és a publikumot a régi játékával, sőt néha annál is jobbal kápráztatta el. Ismert volt erős és hihetetlenül pontos bal lábas lövéseiről. Puskást az IFFHS a 20. század egyik legjobb európai játékosának tekinti. 2004-ben felkerült a neve a világ legjobb labdarúgóinak névsorát tartalmazó FIFA 100-as listára. (wikipédia)

2013. július 24., szerda

Orbán király egy zsidóbérenc áruló

Kb. sikerült összefoglalni a magyar közállapotokat: van egy genyó fasztaréj, Orbán Viktor.

Orbán a jobbereknek Olstein, a balleroknak meg Orsós.

Gratula, Magyarország, mindennapi gyűlöletadagunkat add meg nekünk ma.



lelőhely: Üllői út, IX. kerület, Népliget melletti vasúti híd

2013. július 23., kedd

Street art a Dob utcából

Vizuális környezetszennyezés avagy öntevékeny városszépítés?
Anonymous

meter

kiglancolt árkádsor



Safety, biztonság a cápaszájban

2013. július 22., hétfő

Dunakeszi: letörték a turul szárnyát, ismét

Ismét megrongálták Dunakeszin a Millennium parkban található honfoglalási emlékmű tetején elhelyezett, fából készült turulmadarat, mondta Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság (PMRFK) szóvivője. A tavaly szeptemberi esethez hasonlóan most is a turul bal szárnyát törték le. A helyi rendőrkapitányság az ügyben ismeretlen tettes ellen, rongálás miatt indított eljárást. (index)

On szerint ki rongalta meg a madarat?
  
pollcode.com free polls 




Caffé 22: Gerillareklám a Körút és Szemere sarkán

Avagy vizuális környezetszennyezés.

Terjed a bringareklám: olcsó közterület-foglalás, sőt egyenesen ingyenes. Az illegális reklámtábláktól eltérően elszállítani egyelőre nincs jogcím, úgyhogy a profitorientált csóró üzletulajdonosok kihasználják a jogi hézagot és ügyes kis útakadályokkal hívják fel üzletükre a nagybecsű figyelmét. Ja, nincsen mindenkinek pénze óriásplakátra, meg úgy reklámra általában. NoMeg kisvállalkozónak miért ne lenne szabad, amit Simicskának igen? Hánem? Háde.

Avagy hogyan hergeljük a gyalogosokat a lámpaoszlopoknál parkoló bringások ellen.
Nem mellékesen a Cafe 22 elfoglalt egy bringányi parkolóhelyet.

cím: Szemere u. 22. Budapest, Hungary 1055
Phone (30) 948 6915
Email caffe22@caffe22.hu
Website http://caffe22.hu
facebook: www.facebook.com/caffe22budapest


"22 steps from here"

"22 lépésre a Szt. István körúttól"

kapcsolódó: Reklámozzon biciklin?! Új közterületfoglalási trükkök





a welovebudapest.com reklámcikke:

Caffé 22 - Koffein, mosoly minden napszakra

Már nem számoljuk, mondjuk, hogy itt a sokadik tippünk azok számára, akik az apró kávézókra szavaznak a következő esetekben: koffeinhiány, nassolási kedv, magányérzet vagy épp tömegundor. Az említett szindrómák közül bármelyikre gyógyír a Nyugatihoz közeli Caffé 22, ahol a minőségi kávé szelekción túl, napi levest, gluténmentes kekszet, széles mosolyú felszolgálást, igény esetén pedig emeleti csendes elvonulást is biztosítanak. A Starbucks táblák által elkényelmesedett szemek kedvéért, már a körútról jól látszik a Szemere utcai jelzőtáblának támasztott Caffé 22 bicaj. Megvan? Akkor jó helyen járunk.

Hogy jött?

Augusztusban nyitott a Caffé 22, addigra sikerült minden kis részletet összecsiszolni, bár egy-két dolgot örökölt is a kis, de annál vidámabb csapat. Két fő biztos a kávézó életében, de ez inkább három, mert a két tulaj már az első napokban megtalálta az ideális munkatársat. Névszerint Erikát, akinek mosolya azóta legalább annyi elismerést kapott, mint az olasz mintára főzött, majd igény szerint habosított kávék.

Méret: XXL

Mitől lesz jó egy kávé? Ezt a kérdést valószínűleg azok tudják leghelyesebben megválaszolni, akik szigorúan – najó, egy cukorral - eszpresszót fogyasztanak. Ezzel lehet vitatkozni, de egy bizonyos színvonal elérése után, árnyalatnyi különbségeket már tényleg nehéz érzékelni, ha a fekete helyett a fehér szín lesz domináns az italunkban. A kicsi-erős teszt után (úgyis pozitív lesz) viszont érdemes meghabosítani a koffeinbombánkat, és a Szemere utcában normálméret helyett xxl-re szavazni. Komolyan megéri. 

Leves blokk

A remény a tökéletességgel kapcsolatban is úgy van, mint általában, úgyhogy a Caffé 22-ben a koffeinmentes kínálat a mai napig tesztfázisban van. Persze vannak biztos befutók: kézműves bagel, makaronok, Szamos sütik, gluténmentes keksz és a díjnyertes napi leves (450 Ft). Utóbbi húslevestől a krémleveseken át a tárkonyos ragulevesig konkretizálódik, délben és munka után is a vendégek nagy örömére.

A keep cup csábításának a Caffé 22-ben is ellen tudtunk állni, de a mandulatej, chai latte, emeleti kuckózás trióval már egész más volt a helyzet. Ott ragadtunk, így a délután-esti hangulatot már jól ismerjük, reggeli kávéra pedig biztosan visszamegyünk.


Reklámmentes köztér oldal (775 tag) a Fészbúkkon. Csatlakozzon, takarítsuk ki Budapestet!

A gettóban nem wirág nő





Gettócsávok a házban
hátba rúgnak mindenkit, ha gáz van!
A mikrofonba nyomatom a vakerom
a gettóba mindenki a haverom,
az utca, fazze, az igazi otthonom
Szevasztok srácok itt vagyok
Ezobioterikus az vagyok
Kigyógyítok mindenkit
Csak mondjátok egy két há om
És még öt lövés, hozzám szólni merész
A diszkóban az összes haver
Becéz kopasznak, szevasztok
Én meg nem sokat szarozok,
Csak lököm az infót a pajeszotok mögé
Pozitívan nyomd azt a sok kamu dumát
Ha nem akarod hogy újból csiga legyél
Hanem amúgy is hajtsad az Ritát
Vagy inkább a piros Ladát
Két szőke gádzsi a hátsó ülésen
Csak arra vár, ami nekik jár
Na idefigyelj kopasz én ismerlek régen
Ne csinálj úgy mintha nem te lennél
Mc Apokrif, én mondok neked annyit
Hogy jobban tennéd, ha nyomatnád a funkyt
És a diszkóban megkóstolnád a pincér Pannit
Ne szóljatok be, mert 20 pitbullt küldök rátok,
Ujjam a ravaszon, szóval veszélyes vagyok,
Ellenszenves emberekbe késhegyet rakok, aztán
Nyomulok a kocsiba, de nem hagyok nyomot,
A szirénazajtól meg már kicsit se szarok

refrén: Hello, ez egy ilyen világ
a gettóban nem nő virág
hello, de ne add még fel, hisz álmodhatsz minden éjjel
hello, pocokarcú fiú, ne legyél oly szomorú

Mc Gyorskocsi utca óvatosan szevasz
Ne bántsd a másokat
Mer a karma visszaüt majd meglásd
Máról holnapra élek
A karmádat meg dugd föl magadnak!
Ne fenyegess a dugással mer én tantrikus vagyok
És te nem tudod hogy mi az
Befogod a pofád, mert egy eksztaszit nyomok
Hozzad az anyagot
- Geci, mennyit hozzak -
50 grammot, vagy szívod arcomból a taknyot
Csak játszod itt a menőt, de én vagyok a király,
A szintetikus anyag az meg maga a halál,
Kibaszottul divatos a fehér anyag
És közbe veszed észre,
Hogy hazavágod magadat, szívod a
Hernyót vagy nyalod a taplót
De én csak füves spanglit burkolok
Hanem miért nem inkább a gurumat szopod
Nekem is bejön a mágia
Mert a halál után megyek a tutiba
A diszkó az ami tuti hely
Ott még a halál is tök jó fej
Ha van telcsid és kocsid,
Meg a makkod is van hova rakjad
Az lesz ám a tuti, azt mondom: nyomassad
Ti csak lökitek a kamudumát
Én meg hajtom az összes
Sarki losztyát de mi a faszt teszel,
Ha a shotgun befigyel, nálam a gettó
A téma meg a Szigony utca,
S a verdám csak padlógázzal üzemel,
Berángatok kilóval a nyolcba,
De ha nemtetszik a szövegem,
Hát húzd el a beledet a halál redvás-pudvás faszára!
Azt mondom nektek: gyerünk a kocsiba!
Ötösből kettesbe tedd be, majd rükvercbe rakd be
Padlógáz és irány a diszkó
Együtt táncol a sok csaj és fickó
Gyertek, gyertek, ezzel csak nyertek!
A szar suli után kellenek a pörgős percek
Ha anyu elenged, aputól meg kértek pénzt a belépőre
Na mindegy én akkor is mosolygok rátok
Ha ti már a gonosszal együtt háltok
Bízom bennetek ti sok kedves emberek
Üdvözlésre váró ugyan már higgyetek
Na ide figyelj haver, én csak abban hiszek,
Amikor a kocsiban nyomulok
Hátul a csajok, elöl meg én vagyok

refrén: Hello, ez egy ilyen világ,
a gettoban nem nő virág
hello, de ne add még fel, hisz álmodhatsz minden éjjel
hello, pocokarcú fiú, ne legyél oly szomorú
hello, olvassál sokat, és látogass tanfolyamokat
goodbye, elbúcsúzom, andalogj e dallamon











  Bangó Margit ex-konyhája + Csak a tett számít: falfirkatakarítás a gettóban + Klubbéla + Orsós-Orbán-Olstein ellen + Jelentés egy Haller utcai wc-ből + Magyar-cigány szex + A Palazzo pizzéria Gyöngyöspatán + Cigány uralmat Újpesten + Lilliputi cigányok a Gödörben + Etnorom és Taraf de Haidouks a Mátyás téren + Szabolcs utcai mélynyomor

2013. július 21., vasárnap

Napi agyfasz: háziőrizetben az utcán egy hajléktalan Milánóban

Homeless Italian man serves house arrest on pavement in Milan
Domenico Codispoti is an Italian man under house arrest for a variety of crimes, including petty theft and drug dealing. Signor Codispoti, 48, is homeless.

Every night at 9pm, he settles down in front of number 22 Via Vittor Pisani in Milan and arranges his blankets and sleeping bag. He isn't allowed to move until 7am the next morning. Police patrols check after sunset to make sure he's "at home."




"I have always done my stealing at night," he says. "That's why the court gave me this sentence. Since I don't have a house, there was no other solution left. During the night I can't move, I have to stay here, stuck on this sidewalk."

The unusual punishment was first imposed on Codispoti in 2006, when he was sentenced to two years of surveillance and house arrest. After a few more run-ins with the law, Codispoti's sentence was extended. He must now sleep in this particular spot near Milan's Central Station until April 2014.

via arbroath.blogspot.hu via ilgiorno.it

Napi izé: Szeretem a cigányokat (J'aime les tzigane)

Fordított rasszizmus a Kazinczy-Dob utca sarkán.

Én meg nem.
Nem szeretem a cigányokat.
Sem a magyarokat, négereket, törököket, németeket, tótokat, rácokat, dakotákat, anyámfaszomokat.

Én esetleg embert-embereket tudok szeretni, de hogy egy népcsoport rassza-bőrszíne-származása-nyelve miatt túláradjon bennem az érzelem...

Hát így vagyunk.


Bangó Margit ex-konyhája + Csak a tett számít: falfirkatakarítás a gettóban + Klubbéla + Orsós-Orbán-Olstein ellen + Jelentés egy Haller utcai wc-ből + Magyar-cigány szex + A Palazzo pizzéria Gyöngyöspatán + Cigány uralmat Újpesten + Lilliputi cigányok a Gödörben + Etnorom és Taraf de Haidouks a Mátyás téren + Szabolcs utcai mélynyomor

2013. július 20., szombat

2013. július 18., csütörtök

Programajánló: péntektől Verőcén "Tiéd A Fesztivál"

Nem lesz VIP szekció, jópofizó politikusok. Lesz viszont Korai Öröm és bringás gyorsulási verseny.
Kitörés a girosz-hamburger-kóla háromszögből.

"Tiéd A Fesztivál"
TAF (aszta, brandépítés)

Verőce
Lósi-völgy, Pest megye, Hungary, 2621

július 19-21
napijegy: 1500, sör 300-tól


A Dunakanyarban
ahol még lélegezhető a levegő
és látszanak esténként a csillagok
zöldek a fák
és kék az ég
Budapesttől 35 percnyi vonatozásra

nos

itt lesz egy fesztivál

a "Tiéd A Fesztivál" fesztivál

TAF

2013 július 19-21 között
lelazulós fesztivál laza arcoknak

gyermekbarát
kutyabarát
bringabarát
macskabarát

hozhatod a vadászgörényt is

élvezd a szabadságot, a kitágult teret
a természet közelebb nemigen lehet

fellép a Korai Öröm

"A Korai Öröm sok nép és sok galaxis hangját ötvözi össze zenéjében, leírhatatlan bőségű, de garantált emészthetőségű zene."

Az Óperentzia szürreális-virtuóz álomvilága a gyermekkor ártatlan boldogságának zenei megfelelője."

"Kettős Tamás költő-festő-hullócsillagjós bandája pulzál, mint az apály-dagály."

Tabanda (ex San Borondon):
Fantastico! Sok éve sok helyen utcazenélő, sok tagból álló, sokszor átalakuló, soknemzetiségű banda."

A Magic Cats feszes rock and rollja garantáltan megmozgatja az izmokat.

A Sheket bulizós népek bulizós népzenéit hozza.

Hozzátok el a hangszereiteket, és a kocsmában, vagy a tábortűz mellett, a tisztáson, az erdőben, a patakparton vagy ahol akartok: lehet örömzenélni.

Láthattok hangszerkészítő mestert munka közben, némafilmet zongorakisérettel, előadásokat a zenéről, meditatív mantrakört (Életfa), lesznek sportolási lehetőségek is (mert a testnek is meg kell adni).

Erdélyi és magyar táncház Turáni Csongorral (MÉZ) és Mérei Anitával (ének, rengeteg hangszer)
táncoktatás Nagy Izabellával és Bohus Györgyyel (az Álllami Népi Együttes hajdani szólótáncosa)

hypermegaüber SZTÁR színpad (4m2, ahol bárki felléphet)

csócsó, ping-pong, foci, kirándulás

ijászat (longbow és visszacsapó)
dobkör (oktatás az alapoktól kezdve)

a felnőttek mulatsága mellett a gyerekekére is gondoltunk
elvégre a szervezők is hozzák a sajátjaikat

játszótér, népi játékok, mesekuckó, bábszínház, gyerekszínház (bevonva a gyerekeket), indiántábor

esti mese és diafilm vetítés, kirándulás rókavár kereséssel, agyagozás és más kézműves foglalkozások.

Nem lesz zsibvásár, jósda, fizetős ugrálóvár.

Elsősorban helyi termékeket lehet kapni, megtaláljuk a hamburger-kóla-gyros Bermuda-háromszögből kivezető utat!

Szállás: sátorozási lehetőség a napijegyben, de a helyi lovaspanzióban szobát is lehet bérelni.

Mindezek napi 1500 forintért, de 16 év alatt a belépés díjtalan.

Nappali tagozatos diákoknak, pedagógusoknak, verőceieknek, mozgáskorlátozottaknak, nagycsaládosoknak kedvezményes a napijegy: 1000 pénz

Mindösszesen 2 napijegy a fesztivál időtartalma.

Kézműves helyi sör 300

TAF
Verőce 2013
július 19-21

elérhetőségek:

www.facebook.com/events/537883126269585/
facebook.com/tiedafesztival
tiedafesztival.com
tiedafesztival@gmail.com






Jó reggelt, Mo!

forras: thefrogman.no

2013. július 17., szerda

Kommunista pártlistákat hagyott Köztársaság téri székházában az MSZP

A Kétfarkú Kutya első kampányvideója?

Természetesen megszereztük az MSZMP-s ügynöklistákat is, de azokat majd inkább csak a választási kampányban hozzuk nyilvánosságra. Addig rettegjen, aki megérdemli.

Kovács Gergő elnök úr (MKKP) és a Kétfarkú Kutya Párt néhai polgármester-jelöltje, a Boulevard és Brezsnyev galériából önkormányzatilag kiebrudalt Victora Zsolt a néhai MSZP székházában matat a kakiban.



atlaszo.hu:

Több tízezer MSZMP tag adatait tartalmazó mikrofilmet hagyott maga után Köztársaság téri volt székházában az MSZP. A szinte az utolsó mozdítható vasdarabig lerabolt, a párt által 5 éve eladott épületben kupacokban hevernek a szocializmusból ott felejtetett könyvek, MSZP-s kampányanyagok, tanulmányok és beszámolók, a Fiatal Baloldal holmijai. Az egykor választásokat nyerő párt székházában - melyet a télen hajléktalanok foglaltak el és színesfém tolvajok bontottak tovább -, a "szigorúan bizalmas" jelzéssel ellátott egykori pártstatisztikák és személyes adatokat tartalmazó tagsági könyvek befotózott tekercsei maradtak bent. Az MDP, az MSZMP és az MSZP vezetőinek elszállított anyagait őrző irattárban talált anyagok történelmi jelentőséggel bírhatnak, "ottfelejtésük" jogi aggályokat vet fel.

Napi faszság: A kuruc.info hírportált törölték a Facebook oldaláról

Szolgálati közlemény:

Utáljuk a nácikat, de a szólásszabadság korlátozását még inkább. Úgyhogy vissza a kúrinfót a fészbúkra, mert még a jó szándék sem mentség a szólásszabadság korlátozására. Fáj vagy nem fáj, de a nácik is részei társadalmunknak, részei a csoffadt demokráciánknak, úgyhogy nekik is joguk van terjeszteni az igét, mégha az a gyűlölet igéje. Az MSZP a "románok" ellen, a Fidesz a hajléktalanok ellen: hagyjuk meg a jobbikosoknak is a játszóteret, elvégre az egész beteg társadalmunk és politikai felépítményünk a gyűlöletre épül. Védjük meg a demokráciát, védjük a demokratikus alapjogokat, védjük meg a nácikók szólásszabadságát, még ha ők (is) éppen ezen demokratikus alapjogok korlátozásán ügyködnek. Demokratikus szemszögből az ATV és a kúrinfó egykutya, egy demokráciában mindenkinek joga van az ugatáshoz. Egyszerűbben kifejezve: a második világháború után a kommerek is a fasisztaveszélyre hivatkozva szüntették meg a szólásszabadságot, mint tudjuk. Meg az összes parlamenti pártot. Meg a demokráciát. A hitleri meg a sztálini rendszer hasonlóságaira most nem térnék ki: egyik komcsizott, másik fasisztázott, oszt annyi volt a demokráciának.

És aki a nácik fészbukkos kirúgatását ünnepli, az egy korlátolt, antidemokratikus hülye.

Ennyi.

A 70.000 követővel rendelkező weboldalt az után takarították el a Facebookról, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Mazsihisz és több más zsidó szervezet által életre hívott Tett és védelem Alapítvány, valamint az amerikai Anti-Defamation League – Rágalmazásellenes Liga (ADL) hetekkel ezelőtt közös beadvánnyal fordult a közösségi oldalhoz, melyben több tucat, egyértelműen uszító és gyűlöletkeltő bejegyzésre hívták fel a figyelmet

Mellesleg a kuruc.info címoldalán semmilyen hír a facebookos kiebrudalásról, érthetetlenül kussolnak, semmi zukkenbergezés, semmi zsidózás, semmi zsidó világuralmizás.... Érthetetlen:


Talán ez is sérti a Facebook alapelveit, a románozásairól nem is beszélve



kapcsolódó: komplett szerkesztőségünk a Melegfelvonuláson + komplett szerkesztőségünk az árvízi gáton + komplett szerkesztőségünk cigányellenes, uszító falfirkákat cenzuráz egy vödör festékkel + Hogyan lettem zsidó

Kitekintő: Buziverés a baráti Kazaksztánban

Üsd a buzit, hacsak nem félsz, hogy visszaüt.

Egy kellemes, veszélymentes buziverésbe fogó részeg suhancbanda meglepődik: a pipiskedő buzi pár visszaüt, de még mennyire. Kellemetlen fordulat. Végül persze győz a túlerő, a heterók bandája  elégedetten mehet haza, ez a nap sem telt haszontalanul.

Tisztelet az ismeretlen kazak buznyákoknak.


via Kazakhbrick: Interesting youtube channel... Not really showing best side of Kazakhstan but still interesting.

WTFKazakhstan:

Meanwhile somewhere in Kazakhstan tough gay people teaching some manners to the local thugs.


És még rengeteg baráti videó a baráti Ázsiából (pl. mutáns gyerekek)


Asztana út + Nemzeti buzibárt a haveroknak

Villámdesign: hol is?


2013. július 16., kedd

Ellopták a nyolckerblogger bringáját

Nem gecigazdag a bloggerkolléga, hiszen 15 éve megvan neki a vasparipája.
Nem is nagyon okos, hiszen az utcán tárolta.
Ha valakinek felkínálják a kerékpárt, ne vegye meg.

Inkább dobjon egy értesítőt, hogy kiholmerre.


Közbiztonság Rogán Antal polgármesteri hivatala előtt

Ez gyors volt: alighogy megdicsértük Rogán Antalt melegbarát gesztusa miatt, máris jön a lehúzás Pintér Sándor olvasonktól. Azt mondja ez a Sanyi, hogy Rogánlendben még lehetne tökéletesíteni a közállapotokon, lásd ezt a fotót, ami az V. kerületi Önkormányzati Hivatal árkádsorában, a hivatal kamerája alatt készült.

Szóval lopnak Rogán figyelő szeme előtt is egyes magyarságukból kivetkőzött bajnaista biciklitolvajok.



cím: Budapest, V. kerület, Erzsébet tér

Meleg propaganda Rogán Antal önkormányzati hivatala előtt?

Rogánt a Meleg Méltóság Menetének élére!

Mondhatja nekem Tótawé, hogy Rogán a "rendszer feketeöves gennygóca", meg hogy Toncsi szomszédja 5 trafikot is kapott, bizonyára rászorultsági alapon... szerintem meg Rogán egy felvilágosult, liberális européer gondolkodó, igazi államférfi (vagy akár államnő, elvégre szabad identitásválasztás van).

Tessék megtekinteni a két életvidám transzvesztita óriásplakátját az Óriáskerék kerítésén. Rogán jó fej, na, toleranciából jeles, éljen a jogegyenlőség, éljen a melegek joga a házassághoz és az örökbefogadáshoz, LMBTQ forever! Rogánt a Pride, a melegfelvonulás, a Meleg Méltóság Menetének élére!



Vlagyimir Puytin aláírta a homoszexuális propaganda tiltásáról szóló törvényt, így mostantól bírságolni fogják azokat, akik kiskorúak társaságában pozitívan nyilatkozik az azonos neműek kapcsolatáról. A kiszabott bírság meghaladhatja a három és fél millió forintnak megfelelő rubelt is – adta hírül a EuroNews.

Szentpéterváron, szombaton rendeztek tüntetést a jogszabály elfogadása ellen. Egy tavalyi közvélemény-kutatásból kiderül: az oroszok egyharmada tartja betegségnek vagy valamilyen pszichés trauma következményének a homoszexualitást. Az oroszok fele szerint pedig erkölcstelen cselekedet. Az orosz lakosságnak mindössze az egyötöde tartja a szexualitás egyik alternatívájának az azonos nemhez való vonzalmat.

(Euronews: Tilos a homoszexuális propaganda Oroszországban)


Putyin azt mondja, hogy Oroszországban nincs hátrányos megkülönböztetés a melegekkel szemben. Ellenfelei szerint azonban maga is szítja az előítéleteket, amikor a nyilvánosság előtt másodrendű állampolgárokként állítja be őket. Amikor az elnököt áprilisban hollandiai látogatásán több száz, szivárvány színű zászlót lobogtató tüntető fogadta, azt hangoztatta, hogy a törvény nem jelent majd fenyegetést az LMBT-közösség számára, viszont segíthet visszafordítani a lakosság 2001 és 2011 között mért, közel nyolcmilliós megfogyatkozását.

Nemrég arról is beszélt, hogy módosítani kell az orosz gyermekek franciaországi örökbe fogadását szabályozó megállapodást, mert az azonos neműek házasságát engedélyező francia törvény "ellenkezik Oroszország törvénykezési és erkölcsi normáival".

A törvényalkotók szerint épp ezek tükröződnek a "melegpropaganda" elleni jogszabályban, amely megtiltaná az LMBT-események, köztük a melegjogi menetek promócióját, a szervezőket pedig félmillió rubelig (több mint 3,5 millió forint) terjedő büntetéssel fenyegeti.

Igor Kon pszichológus írása szerint az oroszok melegekhez való viszonya a középkorban toleránsabb volt, mint a korabeli Nyugat-Európáé. Ez azonban megváltozott a szovjet korszakban, amikor Joszif Sztálin öt évig terjedő börtönnel rendelte büntetni a „nemi fajtalankodást”. A homoszexuálisokat akkoriban üldözték, és nem engedték belépni a kommunista pártba, vagy kizárták őket onnan.

A homoszexualitás 1993-ban, két évvel a Szovjetunió szétesése után szűnt meg bűnügyi tényállásnak lenni, a melegek megbélyegzése azonban tartja magát, és az aktivisták szerint gyakori, hogy őket teszik felelőssé krónikus társadalmi problémákért.


A független Levada intézet egy tavalyi felmérése szerint az oroszok közel 50 százaléka meg van győződve arról, hogy a melegeket orvosi vagy pszichológiai kezelésnek kell alávetni, 5 százalékuk pedig egyenesen megsemmisítené őket. (hvg)

Házi libazsír optikai tuninggal

Levegőcsomagolás, régen a zsír is nagyobb volt :)

 Pintér Sándor fotója, köszönjük, hogy megosztotta a Pintér család alapeledeleként szolgáló egészséges libazsírját velünk.

 Amúgy zsidó-e vagy, Sanyi?




Mosolygós szép napot a kedves egybegyűlteknek


2013. július 15., hétfő

Robert Sheckley: Hideg, meleg

Robert Sheckley: Hideg, meleg


Anders az ágyán feküdt, teljesen felöltözve, csak a cipője és a fekete csokornyakkendője hiányzott.
Némi nyugtalansággal gondolt az előtte álló estére. Húsz perc múlva elmegy Judyért a lakására; és ez
a dolog nyugtalanító része.
Csak néhány másodperce fedezte fel, hogy szerelmes a lányba. Hát jó. Meg fogja neki mondani. Ez
az este emlékezetes lesz. Megkéri a kezét, aztán jönnek a csókok, majd (képletesen szólva) a
homlokára kerül a beleegyezés pecsétje.
Nem valami kellemes kilátás, gondolta. Igazán sokkal kényelmesebb lenne, ha nem volna
szerelmes. Vajon mitől lett az? Egy pillantás, egy érintés, egy gondolat? Nem kell hozzá sok, tudta jól.
Kinyújtózott, nagyot ásított.
-Segítség! - mondta egy hang.
Anders izmai görcsösen összerándultak, az ásítás félbeszakadt. Felült az ágyon, majd elvigyorodott
és visszafeküdt.
-Segítened kell! - erősködött a hang.
Anders felült, az egyik kifényesített cipője után nyúlt, felhúzta, és minden figyelmét a cipőfűző
megkötésére összpontosította.
-Hallasz engem? - kérdezte a hang. -Ugye, hallasz?
Ez már hatott. - Igen, hallak - válaszolta Anders még mindig roppant vidáman.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy te vagy a bűntudatom, és egy gyerekkori trauma miatt
szálltál meg, aminek az orvoslásával sose törődtem? Gondolom, most azt akarod, hogy vonuljak
kolostorba.
-Nem tudom, miről beszélsz - mondta a hang - Én nem vagyok senkinek a bűntudata. Én én
vagyok. Segítenél rajtam?
Anders éppen úgy hitt a hangokban, mint bárki más: vagyis egyáltalán nem hitt bennük, amíg meg
nem hallotta őket. Gyorsan végigpergette a lehetőségeket A legmegfelelőbb válasz természetesen a
skizofrénia, és ez az, amivel a kollégát is egyet fognak érteni. De Anders eléggé el nem ítélhetően
igenis bízott a józan eszében. Ebben az esetben pedig...
-Ki vagy?-kérdezte.
- Nem tudom - válaszolta a hang.
Anders rájött, hogy a hang az ő tudatán belül beszél. Nagyon gyanús.
-Tehát nem tudod, ki vagy -állapította meg Anders.-Nagyon jó. És hol vagy?
- Azt sem tudom. - A hang szünetet tartott, majd folytatta. Figyelj ide! Tudnm, milyen nevetségesen
hangzik, de higgyél nekem. Valamiféle börtönben vagyok. Nem tudom, hogyan kerültem ide, nem
tudom, ki vagyok, de rettenetesen szeretnék kijutni. Kérlek. Segíts!
Bár Anders még mindig küzdött a gondolat ellen, hogy egy hang beszél a fejében, annyit máris
tudott, hogy a következő lépése életbevágó lesz. Vagy el kell fogadnia, vagy vissza kell utasítania,
amit a józan esze diktál.
Elfogadta. - Rendben van- mondta Anders, és befűzte a másik cipőjét is. Elhiszem, hogy egy bajba
jutott ember vagy, és valamiféle telepatikus kapcsolatban állsz velem. Van még valami, amit el tudsz
mondani?
- Attól tartok, nincs - mondta a hang végtelen szomorúsággal. Neked kell kitalálnod.
Másokkal is tudsz kapcsolatot teremteni?
- Nem.
- Akkor hogyan tudsz velem beszélni?
-Fogalmam sincs,
Anders a tükrös szekrényhez lépett, és felkötötte a fekete csokornyakkendójét, miközben halkan,
lágyan fütyörészett Épp most fedezte fel, hogy szerelmes. Csak nem hagyja, hogy egy ilyen kis
semmiség, mint egy hang az agyában, megzavarja.
-Igazán nem értem, hogyan segíthetnék - mondta Anders, és lepöccintett egy kis szöszt a zakójáról
-Nem tudod, hol vagy, és úgy tűnik, nincs semmiféle tájékozódási pont. Hogyan találjalak meg?
Megfordult, s körülnézett a szobában, hogy nem felejtett-e el valamit
-Tudni fogom, mikor vagy közel - mondta a hang. - Ugyanis akkkor éppen meleg voltál.
- Éppen akkor? - Hiszen semmi egyebet nem csinált, mint körülnézett a szobában. Fejét lassan
forgatva most újra körülnézett. És akkor megtörtént.
A szoba egy bizonyos szögből egészen másképp festett. Hirtelen zavaros színek keverékévé vált.
Eltűntek a finoman egymáshoz illő pasztellárnyalatok, amiket ő válogatott össze. A fal, a padló és a
plafon körvonalai furcsán idomtalanok, cikcakkosak, összefüggéstelenek voltak.
Aztán minden újra normális lett
- Most nagyon meleg voltál -- mondta a hang.
Anders ellenállt a kísértésnek, hogy megvakarja a fejét. Attól félt, össze találja kócolni gondosan
megfésült haját. Nem is volt olyan különös, amit az előbb látott. Mindenki Iát egy-két dolgot életében,.
ami kérdésessé teszi a normális állapotát az épelméjűségét, sőt a létezését is. Egy pillanatra felborul
a világegyetem rendje, és a hit szövete kettéhasad.
De ez a pillanat tovatűnik.
Anders visszaemlékezett arra az esetre, amikor egyszer kisfiú korában az éjszaka kellős közepén
felébredt. Milyen furcsa volt minden, Az asztal, a székek mind formátlanul nagyra nőttek a sötétben. A
plafon pedig ránehezedett, akár egy rossz álomban. De ez is elmúlt.
- Jól van, öregem - mondta Anders. - Szólj, ha megint meleg leszek.
- Szólok -suttogta a hang a fejében. - Meg fogsz találni, ebben biztos vagyok.
-Örülök, hogy ennyire biztos vagy - mondta Anders vidáman. Lekapcsolta a villanyt, és elment.

Judy kedvesen mosolyogva üdvözölte az ajtóban. Anders ránézett, és érezte, hogy a lány tisztában
van a helyzettel. Észrevette Andersben a változást, vagy tudta előre? Vagy Anders csak a szerelemtől
vigyorgott, mint egy idióta?
- Kérsz egy bemelegítő italt?- kérdezte a lány.
Anders bólintott és Judy végigvezette a szobán, a lehetetlen színű zöld-sárga kanapéig. Anders
leült, és úgy döntött, ha a lány visszajön az itallal, megmondja neki. Nincs értelme halogatni a
végzetes pillanatot. "Egy szerelmes kakadu"-gondolta.
- Kezdesz újra meleg lenni - mondta a hang.
Már majdnem elfeledkezett a láthatatlan barátjáról. Vagy ellenségéről, mert akár az is lehet. Mit
szólna vajon Judy, ha tudná, hogy hangokat hall? Az ehhez hasonló apró dolgok, figyelmeztette
magát, gyakran a legszebb kapcsolatot is tönkreteszik.
-Tessékl - mondta a lány, és átnyújtotta az italt.
Még mindig mosolyog, állapította meg Anders- A kettes számú mosoly - a leendő kérőre. Kihívó és
megértő. Kapcsolatuk során ezt már megelőzte az egyes számú szépkislány-mosoly, a ne-érts-félre
mosoly, ami minden alkalomra jó, amíg a megfelelő szavakat el nem dadogják.
- Ez az - mondta a hang. Attól függ, hogy milyen szemszögből nézed a dolgokat.
Miket néz? Anders Judyra pillantott, és bosszantották a saját gondolatai. Ha a szerelmest akarja
játszani, akkor játssza azt. Még a szerelem torzításán keresztül is képes volt értékelni a lány
kékesszürke szemét, finom bőrét (ha eltekintünk a bal halántékán levő parányi folttól), az ajkát, amit
enyhén kirúzsozott.
Hogy mentek ma az óráid?-kérdezte Judy.
Persze. Ezt kellett kérdeznie, gondolta Anders. A szerelem számon tartja az időt.
- Lementek - válaszolta Anders. -Pszichológiát tanítani majompalántáknak...
- Ugyan már!
- Meleg, meleg - mondta a hang.
Mi van velem, csodálkozott Anders- Judy valóban remek lány.
Ő testesíti meg az ideált, a gondolatoknak, kifejezéseknek és cselekedeteknek azt a Gestalt-ját, amit
én...
Mit csinálok én? Szeretek? Anders tétován megmozdult a kanapén. Nem egészen értette,
hogyan kezdődött ez a gondolat, és ez bosszantotta. A fiatal pszichológiatanár jobban érezte magát az
osztályban. Nem tudna a tudomány várni holnap reggel 9.10-ig?
- Rád gondoltam ma - mondta Judy, és Anders tudta, hogy a lány észrevette a hangulatváltozását.
- Látod? - kérdezte a hang. - Már kezdesz egész jól belejönni. Semmit sem Iátok, gondolta Anders,
de a hangnak igaza volt. Olyan érzése támadt, mintha belelátna Judy gondolataiba. A lány érzései
leplezetlenül jelentek meg előtte, és éppen olyan semmitmondóak voltak, mint korábban a szobája a
villanásnyi torzítatlan gondolattól.
-Komolyan rád gondoltam - ismételte a lány. - Most figyelj! - szólt a hang.
Anders, miközben Judy arckifejezését figyelte, érezte, amint különös érzés fogja el. Ismét a
szobájában átélt lidérces állapotba került. Ez alkalommal olyan volt, mintha egy laboratóriumban
vizsgálna valami műszert. A kísérlet tárgya egy bizonyos lelkiállapot előidézése és megőrzése. A gép
végigfuttat egy kutatóprogramot, és gondolatsorokat idéz fel, hogy elérje a kívánt eredményt.
-Ó, valóban? - kérdezte Anders elámulva az új lehetőségen.
-Igen... Kíváncsi voltam, mit csináltál délben - reagált a gép vele szemben a kanapén ülve, tonnás
keblét alig észrevehetően kidüllesztve.
-Jól van - dicsérte meg a hang az észrevételéért.
- Természetesen, rólad álmodoztam - válaszolt Anders a Gestalt-Judy mögött rejtőzó húsba
öltöztetett csontváznak. A hús-vér gép átrendezte végtagjait, és szélesre húzta a száját, hogy jelezze a
megelégedését A gépezet letapogatta a félelmek, remények, aggódások egész sorozatát, hasonló
helyzetek és hasonló megoldások félig elfelejtett emlékeit.
Szóval, ez volt az, amit ő szeretett. Anders túl világosan látott, és gyúlölte magát érte. Ebből az
újabb lidérces állapotából nézve az egész szoba abszurditása meghökkentő volt.
-Valóban?-kérdezte a beszélő csontváz
-Egyre közeledsz - suttogta a hang.
Mihez? A személyiséghez? Ami nem is létezik. Nincs valódi összefüggés, nincs személyiség,
semmi nincs, csak a felszíni reakciók hálója, ami összeköti az automatikus, ösztönös cselekedeteket.
Kezdett közeledni az igazsághoz.
-Persze-mondta Anders fanyarul. A gép megmozdult, reagálni próbált.
Anders érezte, amint látásmódjának puszta idegenségétől is megborzongatja a félelem. Elhagyta a
formaérzéke, és a jól bevált reakciói is felmondták a szolgálatot. Vajon mi lesz a következő
felfedezés? Tisztán látott, ezt érezte, talán tisztábban, mint elbtte bárki más. Furcsa módon
felvillanyozta ez a gondolat.
De vissza tud majd térni a normális mederbe?
-Hozhatok egy italt?-kérdezte a reagáló gép.
Ebben a pillanatban Anders olyan távol volt a szerelemtől, amenynyire ember csak lehet. Úgy
figyelni valakinek a saját jövendőbelijét, mint egy személyiség és nem nélküli gépezetet, aligha
fokozza a szerelmi érzést. De intellektuálisan nagyon is ösztönző.
Anders már nem akart visszatérni a normalitáshoz. Felemelkedett egy függöny, és ő be akart mögé
nézni. Mit is mondott az az orosz tudós (Uszpenszkij vagy kicsoda)?
Gondolkodjunk más kategóriákban!
Ez az, amit most csinál, és folytatni is fogja.
-Viszlát! - mondta hirtelen.
A gépnek még a szája is tátva maradt, úgy figyelte, amint Anders kisétál az ajtón. A késleltetett
reakció-visszacsatolás okozta, hogy csendben maradt, amíg meg nem hallotta a liftajtó csapódását.
- Nagyon meleg voltál odabent- suttogta Anders fejében a hang már az utcán.-De még mindig nem
értesz mindent.
- Akkor magyarázd meg! - mondta Anders egy kicsit csodálva is saját lelkinyugalmát. Egy óra alatt
sikerült áthidalnia a szakadékot, s eljutnia egy teljesen másfajta nézőponthoz, ami most már egészen
természetesnek tűnt.
-Nem tehetem-mondta a hang.-Magadtól kell rájönnöd.
- Nos, nézzük csak - kezdte Anders. Végignézett az épületeken. Az utcák megszokott rendben
szelték keresztül az épületcsoportokat. -Az emberi élet- mondta -megszokások sorozata. Ha ránézel
egy lányra, elvárják, hogy egy formát láss benne, nem pedig a mögötte lévő formátlanságot.
-Így igaz-helyeselt a hang, bár a kétely némi árnyékával.
-Alapjában véve nincs is forma. Az ember Gestalt-okat teremt, és formákat vág ki a semmi
bőségéből. Olyan, mint amikor ránézünk egy csomó vonalra, és azt mondjuk: ez egy forma. Ránézünk
egy rakás anyagra, kivágjuk a háttérből, és azt mondjuk- ez egy ember. De igazában nem is létezik
ilyen valami. Csak azok az emberivé tevő vonások vannak, amikhez (rövidlátóan) ragaszkodunk. Így
függnek össze a dolgok, csupán nézőpont kérdése az egész.
-Ezt most nem nagyon érted-mondta a hang.
-Bánom is én - vont vállat Anders. Bizonyos volt benne, hogy valami nagy talán valami alapvető
dolog nyomára bukkant.-Így vagy úgy mindenki tapasztalta ezt. Életében mindenki ránézett már
ismerős dologra úgy, hogy nem tudta, mi az. Egy pillanatra összeomlik a Gestalt de a tisztánlátásnak
ez a pillanata elröppen. Az ész visszatér a felépített formákhoz. Minden visszatér a régi mederbe.
A hang csöndben volt. Anders továbbsétált, végig a Gestalt-városon.
- Van még valami, ugye?- kérdezte.
- Igen.
"Vajon mi?"-kérdezte magától. Anders kitisztuló szemmel vizsgálta azt a merb formalitást, amit
mostanáig a világának nevezett. Pillanatnyilag azon töprengett, hogy eljutott volna-e idáig, ha a
hang nem mutatja az utat. Igen, döntötte el néhány pillanat múlva,· ez elkerülhetetlen volt.
De ki a hang? És ő vajon mit felejtett ki a számításból?
-Lássuk, milyen is egy parti -mondta a hangnak.
A parti egy álarcosbál volt: minden vendég a saját arcát viselte.
Szándékaik, összességükben és külön-külön is, fájdalmasan nyilvánvalóak voltak Anders számára.
Aztán még világosabb lett a látomás.
A szeme előtt megjelenő emberek nem voltak igazi egyéniségek. Inkább afféle közös szókinccsel
rendelkező, különálló hústömegek, s igazából még csak nem is nagyon különültek el az egyetemes
masszától.
Ezek a hústömegek hozzátartoztak a szoba dekorációjához, alig különböztek tőle. Egyek voltak a
lámpákkal, amelyektől a látásukat kölcsönözték. Hozzá voltak kötve a hangokhoz, a hangok végtelen
lehetőségének ahhoz a néhány erőtlen hangszínéhez, amit kibocsátottak magukból. Beleolvadtak a
falakba.
Ez a kaleidoszkópszerű látvány olyan gyorsan jött, hogy Anders alig tudta elrendezni új
benyomásait. Most már tudta, hogy ezek az emberek éppen úgy sablonok, mint a hangok, amelyeket
kibocsátanak, és a dolgok, amelyekről azt hiszik, hogy látják.
Gestalt-ok, amelyek kiváltak a végtelen, elviselhetetlen valódi világból.
- Hol van Judy? -kérdezte tőle egy hústömeg. Ez a hústömeg elég határozott modorral rendelkezett
ahhoz hogy meggyőzze a többi hústömeget a saját valóságáról. További bizonyítékként rikító nyak-
kendőt viselt.
-Beteg -válaszolta Anders. A hústömegből azonnal áradni kezdett az együttérzés. Az öröm előírásos
vonásai átalakultak előírásos részvétté.
- Remélem, nem súlyos- jegyezte meg a beszélő hústömeg.
- Meleg, meleg..- mondta a hang Andersnek.
Anders ránézett az előtte lévő tárgyra.
- Már nem sok ideje van hátra- közölte vele.
A hústömeg megremegett. A gyomor és a belek összerándultak az együttérzéstől és a félelemtől. A
szemek kimeredtek, a száj remegett. A nyakkendő nem változott.
-Úristen! Csak nem?!
-Mi vagy te? -kérdezte Anders csendesen.
-Ezzel mit akar mondani?-kérdezte felháborodottan a nyakkendőhöz erősített hústömeg.
Realitásának tudatában rábámult Andersra. Szája megrándult, s ez elégséges bizonyítéknak
tekinthető arra nézve, hogy a hústömeg valódi és eleven.
- Maga részeg! - mondta megvetően.
Anders nevetett, és otthagyta a partit.
-Még mindig van valami, amit nem tudsz -mondta a hang. -De most forró voltál! Egészen közel
éreztelek magamhoz.
-Mi vagy te? -kérdezte Anders újra.
- Nem tudom -ismerte be a hang. -Egy ember vagyok. Én vagyok. Fogoly vagyok.
-Mindannyian azok vagyunk - mondta Anders. Lépkedett az aszfalton, amit betonból, szilikátból,
alumínium- és vasötvözetből összehordott halmok szegélyeztek. Formátlan, lélektelen halmok, a
Gestalt-város alkotóelemei. Aztán ott voltak a képzeletbeli demarkációs vonalak, amelyek elválasztják
egyik várost a másiktól, a víz és a szárazföld mesterséges határait.
Nevetséges az egész.
- Adjon egy tízcentest kávéra, uram! -kéregetett valami, amit nem lehetett megkülönböztetni a többi
dologtól.
- Az öreg Berkeley püspök egy nem létező tízcentest adna a maga nem létező személyének -
mondta Anders vidáman.
- Valóban rosszul megy a sorom - panaszkodott a valami hangja, és Anders észrevette, hogy ez
nem más, mint egy sor modulált rezgés.
- Ez az! Folytasd! -parancsolta a hang.
- Ha tudna adni egy húszast... mondta a rezgés, és szemérmetlenül úgy tett, mintha értelme lenne
a zörejnek.
Mégis, mi van az értelmetlen sablonok mögött? Hús, tömeg. És mindez micsoda? Atomok
sokasága.
- Nagyon éhes vagyok - motyogták a bonyolult elrendezésű atomok.
Minden atom. Atomok együttesen. S az egyik atom nem különült el a másiktól. A hús kő volt, a kő
fény. Anders végignézett az atomok halmazán, amelynek összetevői valódiságot, jelentést, értelmet
színleltek.
- Nem tudna segíteni? -kérdezte egy atomhalmaz. De ez a halmaz éppen olyan volt, mint az összes
többi. Ha egyszer az ember figyelmen kívül hagyja a megszerkesztett sablonokat, akkor láthatja, hogy
az atomok esetlegesek, szétszórtak
-Nem hiszek magának -mondta Anders. Az atomhalmaz elment.
- Meleg, meleg! - kiabált a hang.
- Egyikben sem hiszek - mondta Anders. Egyébként is, mi az az atom?
- Tovább! - ordibált a hang. - Tűz! Tűz! Gyerünk tovább! Mi az az atom? Egy üres tér körülvéve egy
üres térrel.
Ez abszurdum!
- Akkor minden csak látszat! -állapította meg Anders. És egyedül volt a csillagok alatt.
- Ez az! - rikoltott a hang a fejében. - Egy nagy semmi!
"Kivéve a csillagokat - gondolta Anders. - Hogyan is hihet valaki a.. "
A csillagok eltűntek. Anders ott volt a szürke semmiben, egy űrben. Semmi más nem volt körülötte,
mint alaktalan szürkeség.
Hol a hang? Eltúnt. Anders felismerte a megtévesztést a szürkeség mögött, aztán már az sem volt.
A teljes nihil, és ő a kellős közepén.
Hol van most? Mit jelent ez? Anders agya megpróbálta megfejteni. Képtelenség. Ez nem lehet igaz.
Az eredménytábla újra jelzett, de Anders agya képtelen volt elfogadni a végeredményt. A túlterhelt agy
kétségbeesésében kitörölte a számokat, eltörölte a tudóst, kiradírozta önmagát
- Hol vagyok?
A semmiben. Egyedül. Csapdában.
- Ki vagyok?
Egy hang.
Anders hangja kiabálva kutatta végig a semmit - Van itt valaki?
Semmi válasz.
Mégiscsak lennie kellett valahol valakinek. Minden irány egyforma volt, mégis, ha elindulna
valamerre, kapcsolatot tudna teremteni valakivel. Anders hangja keresett valakit, aki talán meg
tudná menteni.

- Ments meg! -mondta a hang Andersnek, aki teljesen felöltözve feküdt az ágyon, csak a cipője és a
fekete csokornyakkendője hiányzott.

2013. július 14., vasárnap

Programajánló vasárnapra: Szimpla háztáji piac

SZIMPLAKERTI HÁZTÁJI PIAC

cím: VII. Budapest,
Kazinczy utca 14
(a Rákóczi út mellett, Dohány utca, stb)
Mail: piac@szimpla.hu
Mobil: +36.20.427.33.75

9-14 óra
ehető élelmiszer
közösségi főzés
gyermekprogram,
beszélgetés, csevegés, szakmai eszmecsere, társaság
érezze jól magát

facebook.com/szimplapiac

Közpénzmentes Övezet

Szimplakerti Háztáji

Vasárnaponként állandó őstermelői piac üzemel Erzsébetvárosban a Kazinczy utca 14. szám alatt. Délelőtt kilenc órától kettőig fogadja 50 őstermelő árus a látogatókat. A piac gyerekprogramokkal, zenével, kikiáltóval, kóstolókkal és szakmai beszélgetéssel várja az érdeklődőket. A kínálatban szerepelnek alapvető élelmiszerek, friss termelői zöldségek és gyümölcsök, gyümölcslevek, zöldfűszerek, tejtermékek, valamint számos különlegesség is, mint a rózsaszörp, a vörösborban érlelt sajt vagy a medvehagymás méz, süteménykülönlegességek.


Délig elkészül az ebéd a Közös Lábosban. Adományért cserébe lehet kóstolni, az adományokat minden alkalommal más civil szervezethez, kezdeményezéshez jutnak el. Ha éppen nincs civil jelentkező, akkor a Budapest Bike Maffia https://www.facebook.com/budapestbikemaffia juttatja el az adományból vásárolt élelmiszereket a belváros rászoruló családjainak. A BBM minden piacon élelmiszeradományt is gyűjt (a projetkről itt). 

SZIMPLA KERT FARMER'S MARKET
http://visitbudapest.travel:


The latest 'it' place to sample some great local food in Budapest isn't a restaurant, instead it's the Farmer's Market hosted by Szimpla Kert every Sunday. Szimpla is also one of the city's most iconic ruin pubs and now they have a new mission: to help connect the city crowd with local farmers. The market opened in June and it quickly became a local favorite. It's a great source of healthy, farm-fresh, home-grown products and it's the perfect place to sample some delicious homemade food in a cool and friendly atmosphere. Wonder through the ruin pub's courtyard and you'll soon be munching on some tasty bites. Country-style pastries, fresh goat cheese, homemade syrups, honey, sausages, salamis, seasonal fruits and vegetables are all part of the offering. In addition you'll find plenty of kid's programs and live music. (more here)




Kapcsolódó: A Szimpla őstermelői piac Berlinben!

Robert Sheckley: A megkövült világ

 Robert Sheckley
A megkövült világ


Lanigan újra ugyanazt az álmot látta, és egy éles kiáltással sikerült felébresztenie magát. Felült az ágyban, és körülnézett a bíborszínű sötétségben. Fogai remegtek, ajkai görcsös vigyorba torzultak. Érezte, hogy mellette a félesége, Estelle megrezzen, és felül. Lanigan nem nézett rá. Még mindig fogva tartotta az álom, várta, hogy a világ kirajzolódjon körülötte.
Egy szék úszott át a látómezején, majd halk puffanással a falhoz ütődött. Lanigan vonásai kicsit enyhültek. Ekkor Estelle kezét érezte a karján… az érintése, mellyel nyugtatni akart, mart, mint a lúg.
- Tessék - mondta. - Idd ezt meg!
- Nem - felelte Lanigan. - Most már jól vagyok.
- Akkor is idd meg.
- Nem, tényleg. Most már tényleg jól vagyok. Mostanra teljesen kikerült a rémálom hatása alól. Ismét önmaga volt, és a világ körülötte is a régi. Ezt pedig, nagyon drágának érezte a férfi, nem akarta pont most elengedni, még a nyugtató, kellemesen bódító hatásért sem.
- Az álom volt? - kérdezte Estelle.
- Igen, megint ugyanaz… Nem akarok beszélni róla.
- Rendben - felelte Estelle.
(A kedvemben akar járni, gondolta Lanigan. Megijesztem. Magamat is megijesztem.)
- Hány óra van?
Lanigan az órájára pillantott.
- Hat óra tizenöt. - Ahogy ezt kimondta, az óra mutatója előrébb ugrott. - Nem, tíz perc múlva hét.
- El tudsz újra aludni?
- Nem hiszem - válaszolta Lanigan. - Inkább fenn maradok.
- Jól van, drágám. - Ezzel Estelle ásított, s lehunyta a szemét, majd ismét kinyitotta, és megkérdezte: Hon, nem gondolod, hogy jó ötlet lenne, ha felhívnád…
- Tizenkettő tízkor találkozom vele.
- Remek - mondta, és ismét lehunyta a szemét. Lanigan figyelte, hogyan jön álom a félesége szemére. Gesztenyebarna haja halványkékké változott, és álmában egyszer mélyet sóhajtott.
Lanigan felkelt, és felöltözött. Általában véve nagydarab ember volt olyan különösén egyedi vonásokkal, amelyek könnyen felismerhetővé tették. Egy kiütés látszott a nyakán. Semmilyen más dologban nem emelkedett ki, csakhogy volt egy visszatérő álma, amely lassan megőrjítette.
A következő néhány órát a verandán üldögélve töltötte, és figyelte a nóvává változó csillagokat a hajnalodó égbolton.
Később sétálni indult. - Mit hoz a sors, két háztömbnyire az otthonától belefutott George Torsteinbe. Jó néhány hónappal korábban egy óvatlan pillanatban beszélt neki az álmáról. Torstein jóindulatú, csupa szív ember volt, aki őszintén hitt az öngyógyításban, a fegyelemben, a gyakorlatiasságban, a józan észben és más unalmas erényekben. Az ő keményfejű; ostoba felfogása sokszor hozott pillanatnyi megkönnyebbülést Lanigannek. Most azonban nem így történt. Kétségkívül a Torstein-féle emberek alkotják a föld sóját és az ország gerincét, de Lanigan számára a megfoghatatlannal való viaskodás és a kudarc ellenszenvesből borzalmassá tette a férfit.
- Nos, Tom, hogy vagyunk, hogy vagyunk? - üdvözölte Torstein.
- Remekül - felelte Lanigan -, köszönöm. - Udvariasan bólintott, és tovább akart menni, de ilyen egyszerűen nem lehet Torstein elől megszökni.
- Tom, én gondolkoztam a problémádon - kezdte. S nagyon aggódom miattad.
- Hát ez igazán kedves tőled, de nem kellene aggasztanod, magad…
- Szívesen teszem - mondta ki Torstein az egyszerű, ám szomorú igazságot. - Érdekelnek az emberek, Tom. Ez mindig is így volt, már egészen gyerekkorom óta. S mi meg már olyan régen vagyunk barátok és szomszédok.
- Hát ez így van - morogta Lanigan.
(A legrosszabb dolog abban, ha valaki segítségre szorul, hogy el kell fogadnia.)
- Tom, én azt hiszem, hogy egy kis vakáció segítene rajtad.
Torsteinnek mindenre volt egy egyszerű orvossága. Mivel engedély nélkül praktizált mint lélekdoktor, arra mindig ügyelt, hogy recept nélkül kapható orvosságot rendeljen.
- Ebben a hónapban semmiképp sem engedhetem meg magamnak, hogy szabadságra menjek - felelte Lanigan.
(Az ég most okkersárga és rózsaszín árnyalatokat öltött; három fenyőfa kiszáradt; egy vén tölgy pedig fiatal kaktusszá változott.)
Torstein szívből nevetett.
- Azt nem engedheted meg, hogy ne menj el! Gondolkoztál már ezen?
- Nem, azt hiszem, nem.
- Na, akkor gondold meg! Fáradt vagy, és feszült, teljesen elcsigázott. Túl sokat dolgoztál.
- Egész héten itthon voltam - mondta Lanigan. Az órájára pillantott. Az aranyfoglalat ólommá változott, de úgy tűnt, hogy pontosan jár. Bár számára majdnem két óra telt el azóta, hogy elkezdték ezt a beszélgetést.
- Az nem jó - magyarázta Torstein. - Itt maradtál a városban, közel a munkádhoz. Ki kellene menned a természetbe. Tom, mikor kempingeztél utoljára?
- Mikor kempingeztem? Nem hinném, hogy voltam valaha.
- Na látod! Haver, neked a valós dolgok hiányoznak. Nem az utcák, a házak, hanem a hegyek és a folyók.
Lanigan ismét az órájára pillantott, és megkönnyebbülten látta, hogy visszaváltozott arannyá. Örült neki, hatvan dollárt fizetett érte.
- A fák és a tavak - áradozott Torstein. - Érezni, ahogy a lábad alatt sarjad a fű, látni, hogyan úsznak el a magas, fekete legyek az aranyló égbolt előtt…
Lanigan megcsóválta a fejét.
- Már jártam vidéken, George, de semmit sem használt.
Torstein hajthatatlannak bizonyult.
- Ki kell kerülnöd a mesterséges tárgyak közül.
- Mind egyformán mesterségesnek tűnik - felelte Lanigan -, a fák és az épületek is… mi a különbség?
- Az épületeket emberek építik - magyarázta Torstein jámboran -, de a fákat Isten teremti. Lanigannek mindkét állítással kapcsolatban megvoltak a maga kétségei, de ezt nem kötötte Torstein orrára.
- Talán igazad van - egyezett bele. - Majd gondolkodom rajta.
- Tedd azt - vágta rá Torstein. - Véletlenül éppen tudok egy megfelelő helyet. Maine-ben, annak a kis tónak a közelében…
Torstein mestere volt a véget nem érő leírásoknak. Szerencsére valami elterelte a figyelmét. Az utca túloldalán kigyulladt egy ház.
- Hé, kinek a háza az? - kérdezte Lanigan.
- Makelbyé. Ez már a harmadik tűzesete ebben a hónapban.
- Talán hívni kellene a tűzoltókat.
- Igazad van. Majd én szólok nekik. Ne felejtsd el, Tom, amit arról a maine-i helyről mondtam - tette még hozzá.
Torstein megfordult, hogy induljon, amikor valami nagyon furcsa dolog történt. Ahogy lelépett a járdáról, a beton folyadékká vált a bal lába alatt. A gyanútlan Torstein bokáig süllyedt bele. A lendülettől pedig orra bukott.
Tom sietve felsegítette, mielőtt még a beton újra megszilárdult volna.
- Jól vagy? - kérdezte.
- A francba, kificamodott a bokám - motyogta Torstein. - Jól van, rá tudok állni.
Elsántikált, hogy értesítse a tűzoltókat. Lanigan csak állt, és figyelt. Úgy vélte, hogy a tüzet öngyulladás okozta. Néhány perc múlva, ahogy számított is rá, magától ki is aludt.
Nem szép dolog a káröröm, de Lanigan azért jót rötyögött Torstein kificamodott bokáján. Még a Fő utcán váratlanul végigzúduló árvíz sem tudta elrontani a jó hangulatát. Az égen végigsuhanó sárga kéményes, gőzhajóra emlékeztető valami kötötte le a figyelmét.
Aztán eszébe jutott az álma, és újra rátört a félelem. Gyorsan elsietett az orvos rendelője felé.

Dr. Sampson rendelője kicsi és sötét volt ezen a héten. A szürke öreg kanapé eltűnt, két Louis Quinze szék és egy függőágy foglalta el a - helyét. A vörösesbarna mennyezeten pedig egy cigaretta nyoma látszott. Andretti portréja azonban változatlanul ott lógott a szokásos helyén a falon, a nagy, alaktalan hamutartó pedig kínosan tisztán hevert az asztalon.
A belső ajtó kinyílt, és dr. Sampson dugta ki a fejét.
- Helló! - üdvözölte. - Egy percet kérek még magától. - A fej ismét eltűnt.
Sampson állta a szavát. Lanigan órája szerint egész pontosan három másodpercbe telt, míg elintézte, amit akart. Egy másodperccel később Lanigan elnyúlt a bőrheverőn feje alatt egy friss kendővel.
- Nos, Tom, hogy mennek a dolgok? - szólalt meg dr. Sampson.
- Ugyanúgy - felelte Lanigan. - Rosszabbul.
- Az álom?
Lanigan bólintott.
- Menjünk végig rajta megint.
- Inkább ne - kérte Lanigan.
- Fél?
- Jobban, mint valaha.
- Még most is?
- Igen. Különösen most.
Egy percnyi csend telepedett rájuk. Majd dr. Sampson szólalt meg:
- Már korábban is említette, hogy fél az álmától, de azt soha nem mondta, hogy miért fél tőle.
- Nos… elég hülyén hangzik.
Sampson arca komoly volt, nyugodt és megfontolt: egy olyan ember arca, aki semmit sem talál hülyeségnek, aki alapvetően képtelen arra, hogy bármit hülyeségnek találjon. Ez talán csak póz, Lanigan mindenesetre biztatónak találta.
- Rendben, elmondom - szólalt meg Lanigan hirtelen. Aztán abbahagyta.
- Folytassa - biztatta dr. Sampson.
- Hát, azért van, mert úgy érzem, hogy valahogy, valamilyen módon, amit nem értek…
- Igen, folytassa - szólt Sampson.
- Nos, hogy az álomvilág kezd valós világgá válni. Újra abbahagyta, aztán sietve folytatta. - És hogy egy nap felébredek, s abban a világban találom majd magam. Az a világ lesz a valódi világ, a valódi pedig az álom.
Félrefordította a fejét, hogy lássa, milyen hatással van ez az őrült leleplezés Sampsonra. Ha zavarba jött is az orvos, nem mutatta. Bal mutatóujjának füstölgő hegyével csendesen rágyújtott a pipájára. Elfújta a mutatóujját, majd így szólt:
- Igen, kérem, folytassa!
- Folytassam? De hát ennyi, ez az egész!
Egy negyeddolláros nagyságú folt jelent meg Sampson mályvaszínű szőnyegén. Egyre sötétedett, és nőtt, majd egy kis gyümölcsfa nőtt ki belőle. Sampson letépett egyet a lila gyümölcsökből, beleharapott, aztán letette az asztalra. Komoly és szomorú tekintetet vetett Laniganre.
- Már korábban is mesélt nekem az álomvilágáról, Tom.
Lanigan bólintott.
- Megbeszéltük, megkerestük az eredetét, kielemeztük a jelentését. Az elmúlt hónapokban azt hiszem, rájöttünk, miért van szüksége arra, hogy ezzel a rémálommal gyötörje magát.
Lanigan szomorúan bólintott.
- Maga mégis visszautasítja ezeket a magyarázatokat - mondta Sampson. - Mindig elfelejti, hogy az álomvilág csak egy álom, semmi más, csak egy álom, mely kiszámíthatatlan törvények szerint működik, melyeket maga épített fel, hogy kielégítse pszichikai igényeit.
- Bárcsak hinni tudnék benne - szólt Lanigan. Csak az a gond, hogy az az álomvilág olyan átkozottul logikus.
- Egyáltalán nem az. Egyszerűen arról van szó, hogy a maga illúziója teljesen önmagába zárt és önmagát erősítő. Az ember tettei bizonyosan a világ milyenségéről alkotott feltevéseken alapulnak. Ha elfogadjuk mások feltevéseit, akkor tetteik rögtön logikussá válnak. Azonban ezeknek a feltevéseknek, ezeknek az alapvető axiómáknak a megváltoztatása szinte teljességgel lehetetlen. Például hogyan bizonyítaná be valakinek, hogy őt nem egy titkos rádió irányítja, amit csak ő hall?
- Értem, mire gondol - motyogta Lanigan. - S ez vagyok én?
- Igen, Tom. Lényegében ez maga. Azt akarja, hogy bizonyítsam be magának, hogy ez a világ a valós világ, és az álmaiban látott a hamis. Azt mondja, hogy felhagy a fantáziálással, ha én megadom a szükséges bizonyítékokat.
- Így van, pontosan! - kiáltotta Lanigan.
- De értse meg, hogy én nem tudok ilyen bizonyítékot mutatni - érvelt Sampson. - A világ természete nyilvánvaló, de bizonyíthatatlan.
Lanigan egy pillanatra elgondolkodott.
- Figyeljen, doki, ugye én nem vagyok annyira beteg, mint az az ember a titkos rádióval?
- Nem, maga nem. Maga sokkal logikusabb, racionálisabb. Maga kételkedik a világ valódiságában, de szerencsére az illúzió valódiságát is kétségbe vonja.
- Akkor próbáljuk meg - mondta Lanigan. - Én megértem a problémáját, de megesküszöm, hogy mindent elfogadok, amit egyáltalán képes vagyok elfogadtatni magammal.
- Igazából, ez nem az én szakterületem - szabadkozott Sampson. - Ehhez inkább egy metafizikusra lenne szükség. Nem hinném, hogy ügyesen tudnám…
- Próbáljuk meg - kérlelte Lanigan.
- Rendben, kezdjük. - Sampson összevonta a szemöldökét, és a homlokát ráncolta, koncentrált. - Én azt hiszem, hogy a világot az érzékszerveink által vizsgáljuk, ezért a végső elemzésnél bíznunk kell ezekben a szervekben.
Lanigan bólintott, az orvos pedig folytatta:
- Tehát onnan tudjuk, hogy egy dolog létezik, hogy az érzékszerveink azt mondják. Hogyan tudjuk ellenőrizni érzékszerveink pontosságát? Úgy, hogy összehasonlítjuk más emberek szenzorérzékelésével. Tudjuk, hogy érzékszerveink nem hazudnak, ha más emberek érzékelései is megegyeznek a tárgy létezésével kapcsolatban.
Lanigan eltöprengett egy pillanatra.
- Szóval a valós világ egyszerűen az, aminek a legtöbb ember gondolja.
Sampson elhúzta a száját.
- Mondtam, hogy a metafizika nem tartozik orz erősségeim közé. Mégis azt hiszem, hogy ez elfogadható érvelés.
- Igen… De, tegyük fel, doki, hogy ezek a megfigyelők mind tévednek. Például, hogy sok világ és sok valóság létezik, nem csak egy. Mi van, ha a végtelen sok létezés közül ez csak egy véletlenszerű létezés? Vagy hogy maga a valóság is képes a változásra, és én észlelni tudom ezt a változást?
Sampson felsóhajtott. A zakójában észrevett egy verdeső, kis zöld denevért, és gyorsan agyonnyomta egy vonalzóval.
- Tessék - mondta. - Egyetlen feltevését sem tudom megcáfolni. Azt hiszem, Tom, jobb lenne, ha végigmennénk az egész álmon.
Lanigan fintorgott.
- Tényleg jobb szeretném, ha nem. Az az érzésem…
- Tudom… - szólt Sampson halvány mosollyal. - De ez egyszer és mindenkorra bebizonyítaná, mi a helyzet, nem?
- Azt hiszem - válaszolta Lanigan. Minden bátorságát összeszedte (de milyen rosszul tette), és elkezdte. Nos, ahogyan kezdődik… ahogy az álmom elindul…
Már beszéd közben rátört a félelem. Szédült, rosszul érezte magát, és rettegett. Megpróbált felkelni a heverőről. Az orvos feje úszott elé. Egy fém villanását látta, és hallotta, hogy Sampson ezt mondja:
- Próbáljon lazítani… hirtelen roham… próbáljon valami kellemesre gondolni. Akkor Lanigan vagy a világ, vagy mindketten eszméletüket vesztették.
Lanigan és/vagy a világ magához tért. Talán eltelt egy kis idő, de az is lehet, hogy nem. Bármi történhetett. Lanigan felült, és Sampsonra nézett.
- Hogy érzi most magát? - kérdezte Sampson.
- Jól vagyok - felelte Lanigan. - Mi történt?
- Volt egy rossz pillanata. Próbáljon egy kicsit lazítani
Lanigan hátradőlt, és próbált megnyugodni. Az orvos az asztalnál ült, és jegyzetelt. Lanigan behunyt szemmel elszámolt húszig, aztán óvatosan kinyitotta a szemét. Sampson még minidig írt.
Lanigan körülnézett a szobában, megszámolta az öt festményt a falon, látta a zöld szőnyeget, összevonta a szemöldökét, és újra lehunyta a szemét. Most ötvenig számolt.
- Nos, akar most beszélni róla? - kérdezte Sampson, és becsukta a füzetet.
- Nem, most nem - felelte Lanigan.
(Öt festmény, zöld szőnyeg.)
- Ahogy tetszik - mondta az orvos. - Azt hiszem, az időnk lejárt. De ha szeretne lefeküdni a váróban…
- Nem, köszönöm, hazamegyek - válaszolta Lanigan.
Felállt, végigsétált a zöld szőnyegen az ajtóhoz, visszanézett az öt festményre és az orvosra, aki bátorítólag mosolygott rá. Aztán Lanigan kilépett az ajtón, végighaladt a várón, ki a külső ajtón a folyosóra, aztán le a lépcsőn az utcára.
Ment, és nézte a fákat, melyeken zöld levelek rezegtek finoman és kiszámíthatóan a könnyű szélben. A kocsik az egyik oldalon az egyik, a másik oldalon az ellenkező irányban haladtak. Az ég egyszínű kék volt, és úgy tűnt, jó ideje ilyen már.
Álom? Megcsípte magát. Álomcsípés? Nem ébredt fel. Felkiáltott. Csak képzeletbeli kiáltás? Még mindig nem ébredt fel.
Rémálmai utcáján állt.
Az utca első látásra olyan volt, mint bármely normális városi utca. Voltak járdák, autók, emberek, épületek, és felettük kéklett ég, és nap is sütött az égen. Minden teljesen normális. Kivéve, hogy semmi sem történt.
A járda egyetlenegyszer sem süppedt be a lába alatt. Amott állt az Első Nemzeti Városi Bank, tegnap is ezen a helyen állt, ami igen kellemetlen, de ami még rosszabb, holnap is itt lesz, meg azután és egy év múlva is. Az Első Nemzeti Városi Bankból - (alapítva 1892-ben) eltűntek a lehetőségek. Soha nem változik át kriptává, repülőgéppé, egy történelem előtti szörny csontjaivá. Megmarad beton- és vasépítménynek, ami őrült módon itt áll változatlanul, míg emberek nem jönnek, és szerszámaikkal könyörtelenül le nem döntik.
Lanigan sétált ebben az elvarázsolt világban, a horizontnál fehérbe játszó kék ég alatt, ami olyasmit ígért, amit soha nem váltanak be. A forgalom változatlanul jobbra tartott, az emberek a zebráknál keltek át, az órák pedig legfeljebb tíz perc eltérést mutattak.
Valahol a városok között falvak húzodnak, de Lanigan tudta, hogy a fű nem nő az ember lába alatt, egyszerűen csak mozdulatlanul fekszik, az biztos, hogy közben nő is, de észrevétlenül, érzékelhetetlenül. A hegyek még mindig magasak és feketék, de egy helyben állnak mozdulatlanul. Soha nem úsznak tova az arany (vagy lila, vagy zöld) ég előtt.
Az élet lényege, ahogy dr. Sampson egyszer nevezte, megváltozott. A halál lényege a mozdulatlanság. Még egy halottat is élet vesz körül, amíg a húsa rohad, amíg férgek, lakmároznak vak szemeiből, és döglegyek szívják nedveeit.
Lanigen körülnézett a világ hulláján, és megállapította, hogy halott.
Felkiáltott. Üvöltött, mígnem emberek gyűltek köré, és őt nézték (de semmit sem tettek, és semmivé nem változtak át), s akkor egy rendőr jelent meg, ahogyan várni lehetett (és ezalatt a nap egyetlenegyszer - sem változtatta meg az alakját), aztán pedig mentő közeledett a változatlan úton (azonban trombiták nélkül, négy keréken a sokkal kellemesebb három vagy huszonöt helyett), majd a mentősök egy épületbe vitték, ami pontosan ott állt, ahol gondolták, hogy lesz, s egy unalmasan fehérre meszelt falú szobában emberek beszéltek és beszéltek és beszéltek.
Aztán este lett, majd reggel, s eltelt az első nap.

psychedelic dreams « belladonic haze more: belladonichaze.me