2009. január 18., vasárnap

Mentsvár Józsefvárosban

borozó, Budapest, Józsefváros, kocsma, kocsmatúra, Magyarország, Mentsvár Borozó, söröző, VIII. kerület, Üllői út, vicces, csocsó, gettó
Mentsvár Borozó
Cím: 1083 Budapest,
VIII. kerület,
Üllői út 50.

Az egyik legjobb ár/érték arányú ivó a városban. Nyóckeri olcsó árai ellenére igényes belső és normális vendégek, köztük sok fiatal. Zenedoboz, csocsógép van, nagyon elkenték a szánkat a helyi skacok. Sajnos, játékgép/nyelőgép is befért az egységbe, amit határozottan helytelenítünk.


borozó, Budapest, Józsefváros, kocsma, kocsmatúra, Magyarország, Mentsvár Borozó, söröző, VIII. kerület, Üllői út, vicces, csocsó, gettó

borozó, Budapest, Józsefváros, kocsma, kocsmatúra, Magyarország, Mentsvár Borozó, söröző, VIII. kerület, Üllői út, vicces, csocsó, gettóborozó, Budapest, Józsefváros, kocsma, kocsmatúra, Magyarország, Mentsvár Borozó, söröző, VIII. kerület, Üllői út, vicces, csocsó, gettó"Az iparos réteg mellett itt élt a pesti zsidóság jelentõs, bár szegényebb része, valamint a cigányság felsõ rétegeihez tartozó muzsikus cigány családok. Írók és művészek is nagy számban laktak erre. A környék kávéházai, kertvendéglõi és kocsmái híresek voltak, Budapest más részeibõl is felkeresték õket."


K.und K. időket időző vicces feliratok, amikor a Józsefváros sem egy cigánygettó, hanem iparos kerület volt.

"Kéretik a konstábler helyét szabadon hagyni."
borozó, Budapest, Józsefváros, kocsma, kocsmatúra, Magyarország, Mentsvár Borozó, söröző, VIII. kerület, Üllői út, vicces, csocsó, gettó(A pesti városi rendőrt hívták így 1861 és 1873 között, de utána is évtizedekig használatos volt a kifejezés. Gumibot helyett 35 cm hosszú, rézgombos fejű fekete fabuzogány is volt a fegyvertárukban.)

"A nótázás 22 óra után tiltatik."
"A zongoristát kéretik nem háborgatni."
"A padlóra köpni tilos."
"Kéretik nem káromkodni."
"Kérjük a hölgyeket, tartsák be a táncrendet."
"Vágójószágot a helységbe hozatni tilos."
"A főúr nem ihatik a vendég italából."
"A hajadonok zaklatása tilos."
"Ki nem ismeri múltját, elveszíti jövőjét".
A modern időket egy "Radioaktive zone. Achtung" felirat képviseli. Zongorista helyett zenegép, a nótázás is kikopott a közösségi és kocsmakultúrából.




Ajánlott irodalom: kocsmablog (sirály képek és vicces beszámoló), helyvektor az eltéről, valamint a sztahanovista sörjárőr.

Jujhogyfájafejünk.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tisztelt Egybegyûltek! Kedves Pesti Polgárok, Belváros-lipótvárosiak, Terézvárosiak, Erzsébetvárosiak és - utoljára, de nem utolsó sorban - kedves Józsefvárosiak!

Jólesik ebben a társaságban lenni. Mert a latin mondás szerint is: Hasonló a hasonlónak örül. És mi, akik a csalóka tavasz, az árvizes nyár után e hûvösödõ szeptemberi estén összejöttünk, hasonlítunk egymásra. Hasonlóan gondolkodunk. Mert az a véleményünk, hogy az ember nem csak kenyérrel él. Mert az a véleményünk, hogy bûn volt egy tál lencséért – 19 ezer forintért – eladni a jövõt, ami pedig már elkezdõdött.

Elkezdõdött, fennhangon kimondott magyar igékkel, amelyeket korábban sokáig nem hallottunk, s amelyek a hazára, a hazaszeretetre, a hûségre és a becsületre vonatkoztak. De elkezdõdött a jövõ megtestesültebb formákban is, mert igenis több kenyér is jutott a polgári kormányzás eredményeként, több támogatás a magukra maradtaknak és a családoknak egyaránt, a magányos, Don Quijote-arcú vállalkozóknak és az egymásban újra szövetségest látó szövetkezõknek, társulóknak éppúgy, mint a nyugdíjasoknak, a falusiaknak és a városlakóknak.

Tisztelt Egybegyûltek, kedves Pesti Polgárok,
amellett, hogy a fentieket tudatosítjuk egymásban, mert fontos, hogy magunkban ne csalódjunk, én most mégsem az úgynevezett nagypolitikával szeretnék foglalkozni. Hiszen a mi mindennap megnyilvánuló hazaszeretetünk a lokálpatriotizmus, amit a helyi politika körébe szokás sorolni. A lokálpatriotizmus a hazaszeretetnek a haza egy pontjára fókuszált nyalábja.

Nehéz dolog.
Sokszor nehéz mostanában szeretni a hazát, amelyben együtt élünk a lencse-evõkkel. Sokszor nehéz szeretni ezt a várost, nehéz a lezüllesztett, valamikor fényes, ma koszlott és szemetes körútjait éppúgy, mint a plázák lobogóival és más idegennek ható zászlókkal feléktelenített hídjait, nehéz szeretni a régi arcukat vesztett kerületeit, melyeket negyven évig csak számok jelöltek, római számok, és tudom, és bevallom, néha nehéz szeretni Józsefvárost is.

A kukabûzös kapualjakat, a szemetes utcákat, a parlagfüves, lomtalanításra használt, elhagyott telkeket, a rendõrautók és a mentõk örökös veszélyt sugalló sziréna-hangjait, az önkényes lakásfoglalók tûrhetetlen erõszakosságát, amelynek idegromboló szignálja a szünet nélkül üvöltõ rádió. Nehéz szeretni a dugóban elõttünk pöfögõt és a mögöttünk dudálót, szóval: NEHÉZ SZERETNI - A DUGÓT!

A dugót, amelyet 12 éve egyre nagyobbnak érzünk, amelyet kabarétréfákkal és bulvárlapos viccelõdésekkel egyfolytában próbálnak lenyomni a torkunkon, de nem megy. Ott van ez a dugó az utcákon, a tévékben, most már a Széchényi-tervben is, és sokak gondolataiban is.

Kedves hozzám hasonló polgártársaim,
nemrég még egy nagy dugó volt ez a hely is, ahol most állunk, az Erzsébet-tér. (Már nem Engels térként ugyan, de még lehet, hogy újra az lesz, elnézve a szocialista restaurációt.)

És mi mégis szeretjük ezt a helyet, ezt is, és a Duna bal partjának megannyi terét, utcáját, még meglévõ parkját, szeretjük a kapualjakat és a házakat, mert emlékszünk gyönyörû múltjukra, s látjuk szebb jövõjüket! És az Önök jelenléte a bizonyság – harcolni is tudunk és akarunk érte!

Mert egyre világosabb, hogy:
nem a sors, nem valami fátum az oka annak, hogy a fõvárosban 12 éve állni látszik az idõ, hogy a beígért világváros, ha így folytatódik, legfeljebb negatív szenzációt jelenthet a nagyvilágból ideérkezõ turistáknak. Akik összehasonlítják Bécset Budapesttel - ami ugye nem nehéz, tekintve a városszerkezetet és a fényes közös múltat - arra gondolhatnak, Budapesten megállt az idõ.

Tisztelt Egybegyûltek, kedves Pesti Polgárok!
Kérdezhetnék, sõt meg is kérdezhetik: mit tettünk mi, nem baloldali képviselõk és tisztségviselõk azért, hogy ez ne így legyen. Mit tettünk, hogy az idõt is ledugózó akadályokat eltávolítsuk a polgárság életébõl, hogy újra folyjanak, menjenek a dolgok.
Nos, mi józsefvárosi polgári képviselõk fel tudunk sorolni néhány dolgot. Elsõsorban a közbiztonság javításával összefüggésben. Nincs idõ, hogy részletezzem, de akik ismerik a kerület életét, tudják, hogy igaz: a mi erõteljes fellépésünknek köszönhetõen tûnt el Józsefváros utcáiról a prostitúció, s mi szorgalmaztuk és vittük is véghez a kamerás figyelõrendszer kiépítését, amelynek következtében érezhetõen biztonságosabb, élhetõbb lett a kerület.
Tettünk volna többet is, de nem volt hozzá felhatalmazásunk. Azért vagyunk itt, hogy a következõ négy évre több jogot, több lehetõséget kérjünk Önöktõl.
Egyébként pedig: azt hiszem, valójában talán nincs is kis- és nagypolitika.

A fának van gyökere, törzse és levele. Egyik a másik nélkül értelmetlen, mert életképtelen. Nem létezik tehát kis- és nagypolitika, csak tisztességtelen, önzõ, megalkuvó, amely mindig mer kicsi lenni, és ennek az ellenkezõje. Becsületes, önzetlen, a célokban meg nem alkuvó.
Kérem, ehhez adjanak nekem, nekünk, több felhatalmazást.

Hajrá Józsefváros, hajrá Nagykörút, hajrá Magyarország!