 |
| kép forrása: nem tudom |
Majdnem ballada
Könnyes hipószaggal köszönt ránk a reggel,
kávé lüktet bennem, és halkuló zsivaj.
Dohányzóban ülök két füstölgő dekkel,
álmos lámpafényben a szedált Józsival.
A nyakamon lóg egy aranyszínű emlék,
nekem most az élet, mi másnak egy zsineg.
Ma nem hozzám szólnak a kiszáradt zsemlék,
a Für Elise sem nekem, hanem Erzsinek.
Már ötödik napja, hogy mobillal alszom,
a hónaljszőröm is úgy lassan egyhetes.
Elvették a pengém, elhagytam az arcom,
minden igen eltűnt, a nemem semleges.
Felmosva a padló, mások vízen járnak,
Nehéz órák lógnak a könnyű perceken.
Elindulnék feléd. Úgy, mint akit várnak.
Vagy engem, vagy istent, de baszd meg, hercegem.
Stiller Kriszta a fészen, itt lehet rajongani meg csápolni meg hedbengelni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése