Bérelt kis lakásban kölcsönkapott bútor,
giccses, rozsdabarna, mint egy őszi táj.
Kávét főzök, míg a gépem bootol,
a tetőn macskák basznak, és eső szitál.
Hajnalodik már. Felvisít egy ablak.
Kémények püfögnak, füstöt szél sodor.
Álmos házmesterek seprűket ragadnak,
galambszartól csillog egy acélszobor.
Cigarettaszótól hangosak az utcák,
ködpaplan fedi a hatos villamost,
leszállsz és az autók közt futsz át,
de nem vagyok Carmen, s ez nem Sevilla most.
Nem akarok drámát, sok-sok évem ráment,
megbotlok a liftnél, egy sebem felszakad,
ha már úgyis térden, elsúgok egy áment,
dohányozni tilos. De sírni csak szabad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése