Lovecraft: A Kert

Fotó: Rudipitechus Elohim

Garden, A

Howard Phillips Lovecraft (1918)

Látom néha álmaimban a régi-régi kertet,

Hol izzó májusi napfény táncol, mint egy kísértet,

Hol a hajdan tarka virágok szürkén hervadnak el,

S omladozó falak között a tegnap szelleme kel.

A zeg-zugokban indák kúsznak, moha nő a tó körül,

A lugast gyom fojtogatja, hidegen elsötétül:

Csendbe merült ösvény ölén ritka, sovány fű fakad,

Az illatokat elnyomja a pusztulás doh-szaga.

E magányos, árva helyen élőlénynek nyoma sincs,

A bekerített csendben a visszhang sosem látott kincs.

Míg járok, s várok, s hallgatok, gyakran a kort keresem,

Mikor ismertem a kertet; kort, mit rég eltemettem.

Kutatom a régi napot, soha többé nem látom,

Érzem, mit tudtam egykor, míg szürkeségét bámulom.

Aztán szomorúság vesz erőt remegő lelkemen -

A virágok holt remények - a kert pedig a szívem.

Magyar Attila fordítása

Zene: Canis Dirus - Garden Of Death,
mókás hangú énekessel :)
zs-kategóriás black-metal sorozatunk töretlen,