Te kire szavaztál?
Nem úgy értem, hogy melyik pártra, hanem milyen emberre? Kire? Ismered? Nem, ugye? Gondolkodtál már azon, hogy hogy szavazhatsz olyan emberre, akit nem ismersz? Akivel soha nem beszélgettél. Nagy valószínűséggel soha nem álltál közvetlenül mellett. Még a közelében sem. A hangját is valószínűleg csak tévében, rádióban hallottad. Persze talán nem is hallottad soha. Vagy csak egy manipulatív és hazug kampányfilmben láttad, ahol mindenféle szépet és jót igért. Talán még soha nem is láttad életnagyságban. Nem tudod, hogy alacsony, vagy magas. Lehet, hogy még egy teljes alakos fotót sem láttál róla. A legvalószínűbb, hogy esetleg egy utcai plakáton láttad párszor az arcát, ahogy jó ízléssel választott öltönyében mosolyog rád szelíden. Persze ezen az agyonfotosoppolt, retusált képen sem láthattad az embert, csak azt a díszpintyet, akivel el akarta adni magát neked egy befolyásos csoport, amelyiknek volt elég pénze ahhoz, hogy összetarhálja a megfelelő számú ajánlószelvényt, és hirdetéseivel kitöltse az összes szabad felületet a környezetedben.
Milyen embernek tartod azt, aki úgy választ, hogy nem is tudja, hogy kit/mit választ? Hogyan szavazhat valaki felelősségteljesen olyan esetben, amikor négy évente egyszer, jaj bocs, kétszer él demokratikus jogával, és foglalkozik a politikával? És most ne nevezzük politizálásnak a pártpénzekből működő, vagy pártpénzekért kuncsorgó különféle lapokat-rádiókat-tévéket olvasó-hallgató-néző átlag állampolgárt, aki sérelmei, vagy rögeszméi alapján vásárolja az egyik, vagy a másik "oldal" érveit szajkózó sajtóterméket. Ez ugyanis nem politizálás, azaz eredeti definíciója szerint "a köz ügyeivel való foglalkozás", hanem egy kicsavart önmegerősítés, az együvé tartozás birkaélménye, a gondolkodni nem akarás megnyilvánulása.
Hányan vannak, akik napi rendszerességgel a köz ügyeivel foglalkoznak? Akik nem csak hőbörögnek a hentesnél csirkefarhát vásárlás közben, akik nem csak fröcsögnek a híradót látva, hanem mondjuk akár évente csak egyszer is elmennek a saját önkormányzatukhoz, polgármesterükhöz, képviselőikhez, felszólalnak, levelet írnak, telefonálnak, akármilyen a közösségüket érintő ügyben?
A négy évente két napra politikailag aktív állampolgárnál már a teljesen apolitikus is jobb. Aki tudja, hogy nem érti, nem látja át, nem ismeri a kérdést, ezért nem is nyilvánít róla véleményt. Ha a négy évente ide-oda csapódó milliós tömegek inkább nem szavaznának, esküszöm, hogy előrébb tartanánk.
Nem úgy értem, hogy melyik pártra, hanem milyen emberre? Kire? Ismered? Nem, ugye? Gondolkodtál már azon, hogy hogy szavazhatsz olyan emberre, akit nem ismersz? Akivel soha nem beszélgettél. Nagy valószínűséggel soha nem álltál közvetlenül mellett. Még a közelében sem. A hangját is valószínűleg csak tévében, rádióban hallottad. Persze talán nem is hallottad soha. Vagy csak egy manipulatív és hazug kampányfilmben láttad, ahol mindenféle szépet és jót igért. Talán még soha nem is láttad életnagyságban. Nem tudod, hogy alacsony, vagy magas. Lehet, hogy még egy teljes alakos fotót sem láttál róla. A legvalószínűbb, hogy esetleg egy utcai plakáton láttad párszor az arcát, ahogy jó ízléssel választott öltönyében mosolyog rád szelíden. Persze ezen az agyonfotosoppolt, retusált képen sem láthattad az embert, csak azt a díszpintyet, akivel el akarta adni magát neked egy befolyásos csoport, amelyiknek volt elég pénze ahhoz, hogy összetarhálja a megfelelő számú ajánlószelvényt, és hirdetéseivel kitöltse az összes szabad felületet a környezetedben.
Milyen embernek tartod azt, aki úgy választ, hogy nem is tudja, hogy kit/mit választ? Hogyan szavazhat valaki felelősségteljesen olyan esetben, amikor négy évente egyszer, jaj bocs, kétszer él demokratikus jogával, és foglalkozik a politikával? És most ne nevezzük politizálásnak a pártpénzekből működő, vagy pártpénzekért kuncsorgó különféle lapokat-rádiókat-tévéket olvasó-hallgató-néző átlag állampolgárt, aki sérelmei, vagy rögeszméi alapján vásárolja az egyik, vagy a másik "oldal" érveit szajkózó sajtóterméket. Ez ugyanis nem politizálás, azaz eredeti definíciója szerint "a köz ügyeivel való foglalkozás", hanem egy kicsavart önmegerősítés, az együvé tartozás birkaélménye, a gondolkodni nem akarás megnyilvánulása.
Hányan vannak, akik napi rendszerességgel a köz ügyeivel foglalkoznak? Akik nem csak hőbörögnek a hentesnél csirkefarhát vásárlás közben, akik nem csak fröcsögnek a híradót látva, hanem mondjuk akár évente csak egyszer is elmennek a saját önkormányzatukhoz, polgármesterükhöz, képviselőikhez, felszólalnak, levelet írnak, telefonálnak, akármilyen a közösségüket érintő ügyben?
A négy évente két napra politikailag aktív állampolgárnál már a teljesen apolitikus is jobb. Aki tudja, hogy nem érti, nem látja át, nem ismeri a kérdést, ezért nem is nyilvánít róla véleményt. Ha a négy évente ide-oda csapódó milliós tömegek inkább nem szavaznának, esküszöm, hogy előrébb tartanánk.
2 megjegyzés:
Tartok tőle, hogy a következtetés helyes.
Tartok tőle, hogy a seggem nedves
Megjegyzés küldése