"A politikusok szervezett bűnözők, akik a pártoknak nevezett gengszterbandákba tömörülve egy egész ország kirablását tűzték maguk elé célként."
2009. január 14., szerda
Lehel Csarnok: építészeti handabanda
LEHEL CSARNOK ÉLELMISZER KERESKEDELMI KÖZPONT, Cím: 1134 Budapest, XIII, Váci út 9-15, Újlipótváros, NYITVA TARTÁS 2009. január 1-től, Hétfőtől – péntekig: 6 - 18 óráig, Szombat: 6 - 14 óráig, Vasárnap: 6 - 13 óráig www.lehel-csarnok.hu
Nézzük a Lehel téri Vásárcsarnokot és sírva röhögünk. Ezt is elqúrtuk.
Itt a Nemzeti Színház, a giccsbe hajló fideszes hótunalom eszdéeszes párja: a Lehel téri Csarnok, a hisztérikus handabandázás építészeti megfelelője. A XIII. kerület beruházásában megvalósult csarnok építészi melóját Rajk László, az európai hírű SZDSZ-es politikus kapta meg, természetesen szigorúan szakmai alapon. A mucsaizás és szakmaizás hazai bajnokai, a rendszerváltó néhai harcos antikommunisták itt megmutathatták, h mi lapul az ejrópablabla mögött. Tessék.
Állunk az épület előtt és fogjuk a fejünket.
Úgy véljük, a nyelv ennek az épületnek a leírására nem igazán alkalmas. Leginkább hangutánzó szavakkal lehetne az épületetben testet öltött agyrém lényegét visszaadni: juhéééé, zdurr, zhiuzhiu, oááááh, rutyttyutyu, srutty, purc, platty.
Ilyen nincs és mégis van: Rajk leadta elemzésra a pszichológusának a ceruzafirkáját, de a galád lélekkurkász grafolízis helyett kibaszásképpen továbbpasszolta egy építőbrigádnak, akik a hagyományos pálinkafogyasztást LSD-vel keverték. Megnézték, vállat vontak és megvalósították 3D-ben a firkálmányt.
Lendületes egyenesek törnek meg hirtelen, nagy nekiiramodások és hullámzó felületek. Minden dől és hajlik, bizonytalanságérzetet keltve a boldogtalan szemlélőben. Girbegurba és krixkrax. Barokkos cicomák, mindez piros-sárga-kékben, rikító/eleven/vidám színekben pompázva. A román trikolór, egyben Budapest színei:D A semmiben lebegő lépcsőházakat és a lendületességet egy súlyos abroncs, amolyan koronaszerűség tolja lefelé, egy kis extra nyomasztással, egy kis klausztrófóbiával ajándékozva meg az erretévedőket.
Én be? Oda?
Megkaptuk a Pompidou Központ idétlen, szánalmas, provinciális mását, a mucsai politikus ejrópai elkötelezettségét bizonyítani hívatott építményt. Széles látókör helyett maga a Mucsa ölt itt testet, akarnokság, majmolás, utánérzés, pózolás, sznobizmus, faszkorbács.
Közelebb menve meglepve tapasztaljuk, hogy az "ellenzéki" évek sűrű évtizedei alatt Rajk elmúlasztotta az építőipar fejlődését követni. Technikai szintjét tekintve ez az épület lazán felépülhetett volna már a 70-es években, a felhasznált anyagok és technikai megoldások leginkább Ceausescu falansztereiben köszönnek vissza: olcsó, hegesztett csőkorlát, szögvas, ócska rácsozat, csupasz beton és fémoszlopok lemeszelve. És a kirakat meg a nyílászárók! Ezeket a fajtájú, vastag fémkeretes nyílászárokat a rossz hőszigetelési tulajdonságai miatt már a romániai épületeken is rég lecserélték, még a múlt században: itt meg a XXI. század elején épült meg a silányság és az energiapazarlás mementójaképpen. Áááá, hagyjuk, ez van, el lehet menni.
Radikális eklektika? Ehhez az avíttas, nyomorúságos izzadtságszaghoz képest a Skála a Nyugatinál egy progresszív épület.
Tekintse meg képeinket.
frissítés, nyáron meleg, télen hideg, ráadásul beázik:
Lehel Csarnok 2010 XI. hó!
Még jó hogy minden rendben van..
Nem is lenne baj próbléma ha nem újkeletű lenne ez a gond hogy BEÁZIK a CSARNOK!!!!!!!!!!
A meg/nyitás 2002 óta folyamatosan hol itt hol ott ESIK BE az ESŐ a CSARNOKBA!!
2010. november 29. 9:47
ESŐ írta...
http://kepfeltoltes.hu/view/101129/101129_080020_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/view/101129/101129_064829_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/view/101129/101129_064842_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/view/101129/101129_080020_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/view/101129/101129_080044_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Kapcsolódó bejegyzésünk: Tündér Lala a Lehel téri Csarnokban
Kattintásra érdemes: építészfórum, rengeteg kép
További építészeti mocsárkúszás: Kogart Ház, Vezér úti shállálálá, Fehér Ház, Hattyúház
Postázta:
BB
at
szerda, január 14, 2009
Labels:
építészet,
étel-ital,
forma,
Lehel téri csarnok,
nyitva,
nyitvatartás,
piac,
Pompidou,
radikális eklektika,
Rajk László,
stílus,
városkép,
városvédelem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
22 megjegyzés:
jólvan, ülj le. eggyes!
őőőőőő, mivan?
ezért biztosan nem Gyurcsány a hibás :DDD
menj Szlovákiába :D
A rendszerváltás utáni első átfogó piacrekonstrukció az Építész műteremhez, Cságoly Ferenchez és Hőnich Richárd nevéhez kötődik. A Fény utcai piac 1998-ban átadott fedett passzázsos épülete előfutára volt következő évek piac-építési trendjének, miszerint a kibővült szolgáltatásoknak otthont adó komplexumok kialakításában rendre feltűnnek a plázákból, bevásárlóközpontokból ismert megoldások. Annak ellenére, hogy a Fény utcai is bőségesen magába foglal hasonló elemeket, és mintegy a mellette fekvő plázák sajátos „nyúlványaként” tűnik fel, mégis sikerült megőriznie a bevett, hagyományos piac képét. A hangsúly tehát az adás-vételen van, legyen szó zöldségről, húsról, vagy sajtról – a szolgáltató-egységek pedig háttérbe szorulnak.
Urbán banán
Pár évre rá Rajk László Lehel Csarnokával (2002) új formanyelvet hozott be a hazai piac-építészetbe. A konstruktivista és posztmodern irányzatok jegyeit sajátosan összeboronáló csarnok felvillantotta, hogy a piac építészetileg jóval több, mint csak és kizárólag a funkciónak alárendelt felépítmény, jóval több, mint ilyen-olyan standok egymás mellé tologatása, gigant-bádogtetővel lefedése. Végtére is közösségi térről van, illetve volt szó a mindig is, amit nem elég „fel”, hanem „meg” kell építeni: kellemes, tágas, átlátható környezet, egyfajta urbanizált agóra, amely – kis szerencsével – akár még építészeti értékkel is bír. Elég csak a Fővám térig elhömpölyögnünk a Kiskörúton, hogy lássuk, nem a 20.-21. század termelte ki a piacokkal, csarnokokkal szemben támasztott igénytöbbletet. Már az 1800-as évek végén épült Nagyvásárcsarnok is egy köztérként funkcionáló épületbe szállásolja el az adás-vételt.
(http://www.hg.hu/cikk/epiteszet/2340-urban-banan)
Rajk László és munkatársai pályaműve
2005, december 14 - 06:04
Kategória:Joó Éva Novák Zsuzsy Rajk László Budapest
József Attila Színház - Budapest XIII. - rekonstrukciója és bővítése tervpályázat
Megvételt nyert az 5. bírálati sorszámú terv (1,5 millió Ft bruttó)
Szerzői: Rajk László és munkatársai (KÖZTIGON)
--------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------
Design criteria a József Attila Színház terveihez
Progresszió, mint építészeti gesztus
Az utóbbi évtizedek építészeti újhulláma kétségtelen bizonyosságát tette, hogy az igazán maradandó új kulturális középületek (múzeumok, színházak, koncerttermek, könyvtárak) a progresszió építészeti gesztusai.
A konzervatív hagyományokra támaszkodó stílus mostanáig a megbízhatóság megjelenítéséül szolgált. Ám az utóbbi öt év feltűnő, új építészeti vonulata az, hogy a megbízhatóságot is bátor épületek jelenítik meg. Berlinben megépül a Reichstag kupolája, a Dresdner Bank "szétrobbant" előcsarnokú székháza, Edinborough-ban a Skót Parlament új épülete, a valamikori "red brick" egyetemi épületek környezetében megjelennek az olyan épületek, melyek minden eddigi hagyománnyal - légyen az tehetséges újrafogalmazás, vagy egyszerű epigonizmus - szakítanak (MIT, Cambridge, Oxford).
Ma az építészet progresszív példái tehát nem csak a fejlődést, a megújulást testesítik meg, hanem a megbízhatóságot is. Különösen érdekes e folyamat hatása azonban egy olyan városban, ahol az újonnan épült középületek, egy-kettőtől eltekintve, hagyományosan konzervatív-klasszikus "stílust" követtek mindezidáig, minimalizálva a kockázatot.
Budapesten a XIII. kerület ingatlanfejlesztési stratégiája alapvetően új irányokat mutatott fel. Egyik oldalról új épületek határozzák meg a kerület arcát, és a régi városszövet struktúráját megőrizve, új funkciókkal új városnegyedet épített ki (így lett az egykori, gyárépületekkel szegélyezett országútból - a Váci útból - üzleti-kereskedelmi sugárút), másik oldalról bebizonyította, hogy a városi szövetben lehetséges egy olyan kontextuális változtatásnak a véghezvitele, mely nem a bontásokon alapszik, hanem az addíción. Vagyis az épületeket (vagy funkciójukat) megőrizve és újakkal kiegészítve teremt egy teljes várostömbön belül új arculatot, és ezzel - a városi tömb szigorúan vett határait messze túl lépve - a városi környezet értékét is megnöveli. (Erre jó példa a XIII. kerület Polgármesteri Hivatalának bővítése, de akár a Lehel piac is, ahol az egykori piac struktúrája-rendszere megmaradt, és arra "épült rá" egy új ház.)
A József Attila Színház pályázati kiírása - egy 1947-48-ban épült hétemeletes lakóház alsó szintjeire betelepült színház rekonstrukciója - számos építészeti-városképi problémát vet fel, melyet nem lehet az előbb vázolt gondolatok nélkül megválaszolni.
* Rekonstrukció esetén biztos-e, hogy az egyetlen alkalmazható metódus a faszadizmus, az épületek külsejének gondos helyreállítása, új értékekkel való kiegészítése, az épületbelsők teljes átépítése és a tömbbelsők gondos kihasználása?
* Elrejtőzhet-e egy színház - mely ennyire fontos szerepet játszik egy modernizálódó, dinamikusan fejlődő kerület kulturális életében - egy, a környezetében már igencsak aprócskává váló emeletes ház "tövében"?
* El kell-e rejteni azt, a színházra legjellemzőbb építészeti elemet, a zsinórpadlást, mely zárt tömegével érdektelenné tehet egy színházépület?
* Kezelhető-e a színház rekonstrukciója pusztán egy nagyobb átalakításnak egy olyan városi környezetben, ahol a környező terület, a Róbert Károly körút és a Váci út kereszteződésének térfalai ugrásszerűen megnövekedtek, és először a város életében magas házak épülnek.
Álláspontunk mindegyik kérdésben világos: a rekonstrukció kapcsán olyan új városi elemet kell teremteni, mely figyelemfelhívó jel, és méltóképpen jeleníti meg a József Attila Színházat egy megújulást meghirdető város és kerület közepén.
Szándékaink szerint a József Attila Színház régi-új épülete, az új építészeti megközelítésen keresztül hitelesen jeleníti meg, hogy a színház a városra nyitott, transzparens városi elem, kitárulkozó és befogadó. A művészeti-színházi élet sokoldalúságát, sokszínűségét, vidámságát és szomorúságát, sikereit és gondjait egyszerre befogadó építészeti alkotás.
* Rajk László építész vezető tervező
* Novák Zsuzsy és Joó Éva építész munkatársak
* Bécser Pál épületszerkezet
* Battai Tibor épületgépészet
* Rajkai Ferenc épületvillamosság
* Strack Lőrinc színháztechnológia
(http://architectforum.hu/node/942?q=node/899)
Platón Timaiosz-ában azt olvassuk, hogy a gömb a tökéletes és legegységesebb forma, mert felületének minden pontja egyforma távolságra van a közepétől; Olof Gigon szerint Xenophanész is hasonló érvre támaszkodott; azért volt gömb alakú az ő Istene, mert ez a legjobb - vagyis a legkevésbé rossz - forma az istenség megjelenítésére.
Rajknak ez a lehúzott és lefikázott épülete 2004-ben a FIABCI Prix d'Excellence-díját nyerte
ez semmi, Ceausescu egyenesen Becsületrendet kapott!!
wannabe építész ez a Rajk, soha nem kapott komolyabb megrendelést a magánszférától (a Lehel önkormányzati beruházás)
háát, az tény, hogy a Lehel téri piac nem egy unalmas épület, állásfoglalásra késztet. Az a hullámlemez a tetőn, ccc. Visszamegyek, hogy a tetőt is kiélvezzem :D
Ez már a tervasztalon is betegesen nézett ki. Akkor kellett volna diszkréten a papírdarálóba csúsztatni, esetleg format.
2. Coaxial Soliton or how to build arks without an access to the sea?
As it has been said, when a soliton is too big for the depth of water, it splits. Not because of its lack of clairvoyance, but because he was born too soon, John Scott Russell did not manage to reproduce in his homemade wave tanks the coaxial soliton. Sometimes, the solition splits in two equal waves mounted on a common axis. EU compatible Hungary, the Virgin's private hunting ground, provides the clearest example of what a coaxial soliton is. This soliton's example is named "The Arks of Budapest".
László Rajk Jr. managed to build, in four years, one of the most surprising pieces of contemporary neo-agglomerationist/chaotivist architecture. But in 1998, Viktor Orbán, leader of the ex-liberal neo-conservative party Fidesz, won the elections and was appointed Prime Minister. The new government, in order to regenerate the Hungarian counsciousness of the frontier between High and Low Culture, most likely, decided to reply by a non-less striking architectural project, the construction of the National Theatre, on the basis of plans by architect Mária Siklós. The astonishing eureka of Siklós consisted in working symmetrically against Rajk Jr. Poor Grand Ma with her Tea Time Reverie of a Liliputian Sissi Belvedere. Anyways, now Shakespeare, Cats, Vitruvius and the Seven Tribes are real classics, let's wish them that they deserve some luxury. After a record-breaking speedy construction, the Theatre was inaugurated in 2002, the same year as the "Boat" of Rajk Jr. Unfortunately, for their respective neighbourhood, it was neither a conceptual reference nor a metaphor: the two architects built utterly illustrative Concrete Boats, with hulls, masts, platforms and sails, well anchored in the asphalt.
Only fired ceramic paddlewheels lack. Dedicated to the "Patrician" culture (the one with the painted beards) and, nevertheless, a neo-operetta galley, the National Theatre, placed in South Pest and pointing to the North, now defies the arrogance of the "propertiless" barge, the Lehel Market Hall, pointing to the South.
Consequently, it is possible to argue that in the case of the Coaxial Soliton, the two waves become stable and continue traveling, long after their schism. The two parts of the coaxial soliton have the same size and width: the natural parliamentary equilibrium, producing displacements, distributing alternatively some funds to build. Coaxial solitons never merge, they only transfer their forces. Let's consider a coaxial soliton and let's name one of its waves A and the other B. Even if a major ideo-meteorological event produces a new split, only a part of A will merge with a part of B, while the other part of A will merge with the remnant part of B, but the new assembly will continue to ride on the same oppositional axis.
http://balramagyar.nolblog.hu/archives/2010/01/23/Magyar_Zebra/
"arról a gyalogátkelőhelyről ír, amelyet a Lehel-piac környékén "Szanyi-útnak" neveztek el a nyugdíjasok. "
Bruhahah..:P
Micsoda életszerü történet..:P Szinte már látom a nyugdíjasokat, amint felkelnek a bolgárgyörgyre állitott Sokol-rádió mellől és elindulnak a vasárnapi csirkefarhátért a csarnokba...
Útközben meg akivel találkoznak, annak elújságolják: "tudja lelkem, most oda-vissza át kéne mennem egy zebrán, de aztat mink szanyitiborútnak nevezzük, a mi aranyoskánk után "..:P
"2006-ban „varázsolták" az egyik Lehel téri gyalogos aluljáró fölé azt a "valamit, ami a gyötrelmes lépcsőzgetések helyett egyenes rájutást biztosít egy fontos célpontra, a Lehel Csarnokra"
Nyolc év "kormányzás" és 20 év demszkigrádi MSZP/SZDSZ uralom után, képviselő oda jut hogy (hazug) legedákat kell magáról kitaláljon, egy róla elnevezett zebráról(!)..:P
Tegyük hozzá.Demszkigrád jellemzően legrandább, leggusztustalanabb épülete, a Lehel Csarnok.
Tervező : rajk lászló( szdsz).
http://freeman44.nolblog.hu/archives/2010/01/24/Szanyizdat/
Szanyi képviselő szorgalmas ember, amely tulajdonságát nem szabad lebecsülni. Rosszul sikerült belépője után az anyázásért kapott boldog, boldogtalantól, bevallom én sem kíméltem, sőt a Magyar Nemzet is a tollára vette. Ez utóbbi lehetett a kellemetlenebb, mivel azt ugyan néhány blogger már kifejtette, hogy az egy náci lap, de a fene a gusztusát a gyűlölködőknek, elég sokan olvassák. Esetünkben a lényeg arra korlátozódik, hogy Szanyi Tibor ettől az ütéstől nem rogyott össze, hanem ismét közöttünk publikál. Beindult a kampány, minden szavazat számít és Ő úgy gondolta, itt jó esélyekkel kapacitálhatja a szavazókat a szocialistákra való voksolásra.
Legújabb írását olvasva felvillant bennem, ez egy Szanyizdat, hiszen olyan elhallgatásra ítélt dolgokat említ meg benne, amelyekkel nem is lennénk tisztában, ha nem osztja meg ilyen előzékenyen velünk. Derék képviselőnk a Lehel téren zebrát lobbizott ki, a megfáradt nyugdíjasok és kismamák védelmében, így nem kell szegényeknek az aluljáróban lépcsőzni! Mint azt közismert szerénysége is megvillantja, nemes egyszerűséggel csak Szanyi útnak hívják az arra közlekedők. Nem lehet senkiben egy szemernyi kétség sem, hogy a szocialisták a közjó oltárán áldozzák fel személyüket. Jó, jó, Szanyiról nem neveztek el hegyet, épületet, parkot, még egy nyavalyás kis aszteroidát sem, neki egy zebra jutott. Mit mondjak a zebrára? Ha nincs ló jó a szamár is, illetve a zebra. Talán az levon egy keveset a kiváló teljesítményből, ha valamelyik fájós lábú nyugdíjas ezt a gondot megemlíti a polgármesternek, vagy egy közmeghallgatáson elmondja, a kerületi képviselők bár melyike egy csuklómozdulattal elintézi. Tudom, telhetetlen vagyok és cinikusan csak a nagyszerű kezdeményezés sárba rángatása motivál és becsmérlem a parlamenti képviselőnk vállalását! Felötlött bennem, hogy milyen régen láttam már azt a kiírást: Tovább a Lenini úton! Csak így nagybetűvel, mert a bölcs vezér nevét nem lehet kisbetűvel írni. Mi sem természetesebb, mint az, hogy sikerült az akkori vezetésnek ezt is megmagyarázni. Így nem melléknév, hanem önálló főnév a Lenini út, a munkásmozgalom egyetlen, járható útja. Szerencse, hogy mi már mehetünk tovább a Szanyi-i úton. Néha azért motoszkál a kisördög bennem! Lehet, hogy a rendszerváltással csak a király neve változott? Ugyan úgy megmaradtak averziók, tabuk, csak most, hogy a fene nagy szabadság ránk szakadt, másról nem szabad beszélni?
Olvashatunk még a gaz Fidesz ármánykodásáról. Erre mindig vevők a szélsőbalon elkötelezettek és ki tudja, talán még szavazatot is hozhat. Pusztán arra kell vigyázni, hogy Thürmer Gyula az MSZMP lánglelkű vezetője közbe ne szóljon, mert néhány baloldali alapigazság felemlegetésével sok kellemetlenséget okozna!
Végül, de nem utolsó sorban, ismét a nyugdíjasok következnek és a panellakók, akik többé, kevésbé biztos bázist jelentettek eddig a baloldali formációnak. Azt hiszem itt azért picit módosítok olyan módszerrel, amit az egyik főzőműsorban láttam. Egyszerűen az történt, ha az egyik versenyző elpuskázott valami ételt, vagy fogalma nem volt, hogy egy tábla csokiból és egy üveg ecetes uborkából mit főzzön, adott neki valami hangzatos nevet és hozzá tette, hogy utánérzés! Esetünkben itt baloldali utánérzésű pártról szólnék így az MSZP kapcsán. A fő utánérzők a távhő áfájának csökkentésével hatalmasat alkottak! Ez igen, a csirkeláb ragun hízott nyugdíjas és panellakó most elégedetten dörgöli a kezét. Mégis csak érte dolgoznak a Parlamentben! Így választások előtt, ááááááááááá véletlenül sem kampánycéllal, saját berkeiken belül, olyat engedtek a fizetni valóból, hogy itt szegények paradicsoma lesz! Magam is a távhő áfáját csökkentettem volna, csak kisebb mértékben. Aggodalomra adhat okot, ha annyi pénze megmarad szegényeknek, hogy tudnak esetleg venni egy tábla olcsó műcsokit, csak úgy nassnak! Köztudott, hogy a csoki serkenti a gondolkodást. A szocialista utánérzésű pártnak hihetetlen visszaesést okozna, ha ezek a szegény, tudatosan félnyomorban és nyomorban tartott emberek gondolkodni kezdenek. Akkor a Szanyi-i út, talán egészen Kínig vezetne!
meghibbant önfényezés közben az újlipóci mosdatlanszájú vérproli :)
Lehel Csarnok 2010 XI. hó!
Még jó hogy minden rendben van..
Nem is lenne baj próbléma ha nem újkeletű lenne ez a gond hogy BEÁZIK a CSARNOK!!!!!!!!!!
A meg/nyitás 2002 óta folyamatosan hol itt hol ott ESIK BE az ESŐ a CSARNOKBA!!
Muhaha, beteszem a posztba az infót :)
nyáron meleg, télen hideg, szóval szuper. És a hetvenes évek sok ötletes buherája, pl. hullámlemez tetőfedés. És a dicső ötvenes évek technikai színvonalát ragyogóan hozó nyílászárók... Köszönjük, Rajk László, köszönjük, SZDSZ, ez az épület még sokáig emlékeztetni fogja a környékbeli mucsai magyarokat a helyükre Európában: Vesztbalkán.
Megjegyzés küldése