2009. december 6., vasárnap

Hattyúház: kőbánya a Várnegyedben





Budapest, Nagy Ervin, Hattyú utca, Hattyúház, I.kerület, vár, organikus építészet, VárnegyedHattyúház
Kulturális Élményközpont

cím: 1015 Budapest,
Hattyú u. 14.

tervező: Nagy Ervin

Mészkőlapos burkolat, funkció nélküli deszkacsicsa és hatalmas terméskővek az organikus építészet jegyében: a Várnegyedben, unalmas bérházak között folyik a múltbarévedés. Sikerült az egyszerű városlakó számára lehetetlennek tűnő szellemi teljesítmény, az első és második Goetheanum egyidejű lekoppintása, mindez bunkóbarokk terméskő bástyákkal kiegészítve. Új időknek új építészetet. A legömbölyített, archaizáló felületek modernista-irodista egyenes vonalakkal keverednek, de Gaudi "elefántlábai" is felbukkannak, a járdára kilógva. A nehézkes, erőt sugárzó sarokhomlokzatot a zöld növényzet és hatalmas ablakok teszi könnyedebbé. Szűkös és meglepően ötlettelen belső tér, amire fényképezőgéppel visszatérünk.

Becsszó, megpróbáltuk szeretni ezt az eklektikus és szétesett épületet, gyakran iddogáltunk barátainkkal az épület kocsmájában, de az ötödik sör magasságáig mindig úgy éreztük, hogy a sok építészeti utalgatás helyett inkább egy kis lélek kellett volna a betonba.

Jó szándék: 5
Tehetség, ötlet, képzelőerő: 2
Harmónia: 1


Budapest, Nagy Ervin, Hattyú utca, Hattyúház, I.kerület, vár, organikus építészet, Várnegyedtulajdonos, a Mellowmood önfényezése:

Budapest, Nagy Ervin, Hattyú utca, Hattyúház, I.kerület, vár, organikus építészet, VárnegyedA Hattyúház 1998-ban épült multifunkcionális épület, amely egy sajátos építészeti stílus, a magyar organikus építészet egyik kiemelkedő alkotása. Külső megjelenésében a természetes anyagok (kő, fa, kőpala) használata és a magyar népi építészet forma- és motívumvilága jellemzi, amely az épületet egyedivé és attraktívvá teszi. Építészeti megoldásainak köszönhetően egyre nagyobb ismertséget és elismertséget vált ki a budapesti polgárok és a turisták körében.

Elhelyezkedés:

A Hattyúház Buda egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, a Moszkva tér közelében helyezkedik el, tömegközlekedési eszközökkel (metró, villamos, autóbusz) vagy személygépkocsival Budapest minden részéről egyaránt könnyen megközelíthető. Különösen kedvező a közlekedési kapcsolata a Budai hegyoldalak exkluzív lakóterületeivel (II. ill. XII. kerület).


Kapcsolódó: természetesen a kocsma, mellowmood (jó képanyag, önfényező szöveg), az organikus építészet, Egy aprócska hasemita birodalom Magyarországon, és természetesen a korrupció

Szürreális handabanda: Rajk piaca a Lehelen, Kogart Ház, Vezér úti shállálálá, Fehér Ház



Hattyúház

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Amikor olvastam az újságban, hogy Nagy Ervin alternatív Kossuth-díjat kapott, eszembe jutott egy régi történet. Évekkel ezelőtt Makovecz Imre arra kért, hogy írjak Nagy Ervinről vagy valamelyik házáról, mert abban mesterkedik, hogy könyvet ad ki róla. Nagy Ervin nem is tudott az egészről. Én meg kihasználtam ezt az alkalmat arra, hogy a sokszor emlegetett Hattyú-házra vonatkozóan évek alatt sok érzelmi hullámzással bennem alakuló viszonyomról beszámoljak. A könyv ügye valahol megfeneklett, de most szívesen közreadom a dolgozatot. Maga a közreadás így kicsit laudációvá válik, a szövegen persze nem változtattam a díj alkalmából aktuálissá vált mostani közlés kapcsán. R.P.
A Hattyú-ház telkén még évekkel a második világháború után is két földszintes ház állt. Az egyik egy lakóház, a Batthyány utca és a Fiáth János utca sarkán, kerítésfallal körülvett előkerttel, a vároldal egykori beépítésének hírmondója, a másik lent a Hattyú utca és Fiáth János utca sarkán a Zöldhordó vendéglő, mely sarokházként gesztenyefás kerthelyiséget zárt körül. A Zöldhordó igazi budai kisvendéglő volt a sváb kispolgárság életének része: ivóval (olajos fapadló, bádogfedésű söntéspult rézfedéses borkimérő edényekkel, pultba épített szódacsap, sörcsap, stb.), étteremmel (cserépkályha fűtés, flóderozott lambéria, tükör a bejárattal szemközti falon), árnyas kerthelyiséggel – zöld fémburkolatokkal, farácsokkal, csikorgó murvával – és kedves, ismerős pincérekkel, akik a vendéget néven szólították és úrnak titulálták még a háború után is (Bunzlauer úr, Urbanek úr, Bart úr, Reimholz úr stb.).

Névtelen írta...

A Zöldhordó földszintes épületét a háború megkímélte, de a városrendezés nem. Valamikor az 1950-es évek vége táján lebontották, hogy a Hattyú utcát befejezzék. A Széna tér felől ugyanis a századelőn megnőtt a térfal. A Fiáth János utca sarkán az értékes szecessziós bérház, a mai Hattyú ház szomszédja már állt, míg a keleti szomszédok később épültek, kisebbek voltak, más szabályozási szándék szerint alakultak. A Hattyú ház feladata e két eltérő szakasz összekapcsolása a Hattyú utca felől, azután „felmenni” a meredek Fiáth János utcán a Batthyány utcáig, zökkenőmentesen az ottani magassági viszonyokba beilleszkedni, majd a Batthyány utcában már korábban elhatározott megnyitás miatt épületvégződést képezni és a ház belvilágát e megújítás felé kitárni, szintben alkalmazkodni stb. (A Zöldhordóval előhozakodni nem szaftos nosztalgiázás, hanem illetékességem bizonyítéka, ugyanakkor annak az előrebocsátása, hogy azzal, aki itt épít, azzal nekem személyes ügyem van.)
Mindenekelőtt azt tartom szükségesnek leszögezni, hogy a Hattyú-ház telepítési elvét, városépítészeti koncepcióját tekintve urbánus épület, telepítésének módszere a kontextualitás, építészeti megoldásai ezzel szemben az organikus stílus jegyeit viselik, sőt gyarapítják, gazdagítják azt. Tehát – szigorúan fogalmazva – összeegyezni nem akaró dolgokat egyeztet nagy fantáziával és alkotóerővel. Gazdag mondanivalójából az eltelt évek alatt fontosabbá számomra a ház urbánussága vált, organikus formáit pedig a város is és én is lassan megszokjuk, egyre inkább befogadjuk. Azért érdemes ezt a kettősséget megvizsgálni, mert ezzel a ház egy meglehetősen általános problémára világít rá.
A modernitás kora (úgy a 20. sz. elejétől) mindenféle érdekes új építészeti irányzatnak vált szülőjévé, eltérő stílusok, szerkesztésmódok, elméletek láttak napvilágot (köztük a sok tekintetben hazai organikus irányzat is), melyek közül egyik sem büszkélkedhet sajátos, csak hozzá kötődő, belőle fakadó városépítészeti alapvetéssel, eredménnyel, módszerrel. Az eltérő építészeti stílusok és izmusok az építészettörténet során kialakult urbanisztikai módszereket alkalmazzák, ha egyáltalán alkalmaznak urbanisztikai módszereket. Egyetlen kivétel talán Le Corbusier városideája, amely valóban a modernitás talaján állt, de a múlt század hatvanas éveiben ezt – a történelmi város tagadására felépített, negatív elvet, mint az otromba lakótelepek ideológiai alapját – a kontextualista eszmék elsöpörték és azóta úgyszólván egyeduralkodóvá váltak. Ma éppúgy kontextualista az organikus, mint a dekonstruktív, a strukturalista ugyanúgy, mint a metabolista, mint ahogy a Hattyú ház is mélységesen az, amennyiben telepítési elvei alkalmazkodnak a hely elemzett, felismert követelményeihez, a beépítés azokból van levezetve. Amikor fenti megállapításaimmal dicsérem a ház urbanisztikai koncepcióját, akkor azért teszem, mert a módszerben magam is hiszek. Ez az épület azonban építészeti koncepciójával felébreszti a kételyt: a kontextus organikus tiszteletbentartását tartja-e meghatározónak, vagy az az építészeti organikusság önmagát környezetétől megkülönböztető különösségét? A kérdés felvetése mögött nyilván kiolvasható az a feltételezés, hogy az építészeti organikusság nem a várossal való anorganikus viszonyt jelenti. Filozófiai alapjai az antropomorfia, a biolomorfia, az ásványtan világába és nem a nőtt települések organikus világába kapcsolják. Ha meg a kontextus is fontos a számára, akkor a mű belső koherenciája válik kérdéssé.

Névtelen írta...

Kicsit messzebbről nézve – és ismerve azokat a szakmai vélekedéseket, melyek szerint az organikus építészeti módszerek nem alkalmasak városépítészeti kérdések megválaszolására – megállapíthatjuk, hogy valóban nem sok sajátos organikus urbanisztikai elgondolás jellemezte az e stílus jegyében született eddigi fő műveket. Nagy Ervinék Sárospatakon, Makovecz Imre a Szentkirályi utcában vagy Egerben, a Hattyú ház kontextualitásához hasonlóan viszonyultak a városhoz, Ekler Dezső Tölgyfa utcai urbanisztikai megközelítésében még közelebb megy a kontextualizmus nemzetközi technikájához, éppen a kontextusra irányítja a figyelmet azáltal, hogy az utóbbi idők divatváltozásai miatt már elértéktelenedett épületformákat használ, a fejépület kivételével, amelyben viszont benne lenne a kontextusból való kitörés lehetősége, ha nem egy nyilvánvaló konpozíciós szándék jegyében lenne ott –, és úgy ott, azaz a mű belső kontextusa kerítette hatalmába ezt a legyűrhetetlennek látszó formát is. Legkonzekvensebben talán Vincze László ment végig az úton. Mint organikus építésznek, neki sikerült Csengerben igazán öntörvényűnek lenni és megszabadulni a kontextustól. Sáros László kontextualitása (pl. Szalag utca) közismert. A nagy organikus együttes, a piliscsabai egyetem is ebben az irányban keresgél.
Lechner Ödön és Magyar Ede óta kézenfekvő alternatíva a városi ház építészetét az eklektika, a neoreneszánsz, a neoklasszicizmus formavilágától – mint a városi környezet adott kontextusától – eltávolítani és mégse tévedni be a modernizmus absztrakt formanyelvének utcájába. A 20. sz. elején ez az eljárás azért volt nagyon fontos, mert önmaga volt a progresszió: a megtagadás és az új állításának progressziója. Mára e szerepet, a progresszivitás szerepét, másfajta dolgok ragadták magukhoz, hiszen az építészet sok tekintetben túllépett a struktúra és a forma különbonthatóságának korábban elfogadott gyakorlatán. A Hattyú-ház módszerének progressziója viszont elsősorban kritikai attitűdjétől vezethető le, sőt vezetendő le (értsd: organikus, mint a modern kritikája). Formái a szerves építészet stíluskánonja szerint átírt realista épületformák, és nem építészeti formanyelvre átírt organikus formák. Az átírás technikiája a geometrikus-kubisztikus absztrakció (vö. biológiai analógiák és kristályszerkezetek), az átírás virtuóz, elvontsági szintje szelíd, az átírt forma erősen utal arra az alakzatra, melyet átír, az építészeti formák valóságának ábrázolása fontos számára (realista). Egyúttal – bár formaképzése nagyon fejlett – arról is árulkodik, hogy a szerző a per exelence absztrakt formákban nem bízik, vagy arról, hogy az organikus formavilág megcélzott geometrikus változatának szüksége van az építészet történelmi eszköztárára való hivatkozásra. E ponton a mű érintkezésbe kerül a posztmodernnel is, de a modernizmussal szembenálló, bíráló formavilág amúgy is mindenképpen hoz ilyen utalásokat magával.

Névtelen írta...

Általános állítása, útmutatása a Hattyú-háznak az is, hogy amennyiben az épület vállalja a városban való különösséget, akkor a fentieken kívül a formák erejének, a hatások felerősítésének melyik fokozatát kell alkalmaznia, hogy ne szublimálódjék az erős környezetben. A Nagy Ervin által választott fokozat a Hattyú utcában sikeres, a Batthyány utcában sikertelen, mert ott túloz (terméskő, kapuzat!). Összességében a ház ennyi év után is győzelemre áll, ami nem azt jelenti, hogy túlharsog, hanem, hogy konok, férfias kiállása miatt nem „mosódott” bele a masszába, állításai nem vesztették el erejüket.
Ugyanezt a ház belső tereiről nem lehet elmondani, ezek védtelenek és felkészítetlenek voltak, a kereskedelem, a fogyasztás, az értékesítés folyamataira és törvényeire. Látva Nagy Ervin munkásságát, a legnagyobb érdeklődéssel várom az új művektől, hogy megtudjam az igazat: az organikus formákat a kemény racionalitások, észre nem venni lehetetlen valóságtörvények egyre inkább a mű fizikai értelemben vett felszínére kényszerítik, vagy ez az organikus – kritikai – realizmus belehatol a mű mélyebb rétegeibe is, esetleg az urbanisztikai szintekig is? Az organikus irányzat egészének nagyon nagy szüksége volna egy új megépült példára, mely még a Hattyú-háznál is következetesebb és végiggondoltabb, és vállalja a kérdések ismételt felvetését és világos megválaszolását.
Miközben e biztató sorokat írom, titkon abban reménykedem, hogy éppen az urbanisztikai megfontolások képesek bizonyítani, hogy az az elhatárolódás, mely az egyes stílusirányzatok között mesterségesen kialakult, értelmetlen dolog. Az eltérő stílusok egyazon dolog különböző megnyilvánulásai, megvalósulásai, lehetőségeinknek éppen ez az „egyazon dolog” szab korlátot.
Budapest, 2004. január 12.
Reimholz Péter
Hattyú-ház
Budapest, I., Batthyány utca 49.

forrás: http://epiteszforum.hu/node/1382

Lóláb írta...

nem olyan rossz ez, nézd meg a szomszéd Mammutot :)

Gőtegyíkos írta...

ha az eredeti is rémisztő hatásvadászat...

http://www.rudolfsteinerweb.com/galleries/Second_Goetheanum/index.html

Klapanciusz írta...

höhö, Magyarországon a ízlést is a politikai szimpátia határozza meg. Mikor Rajkot kiröhögtem, egyik libsi blogtárs nekifogott a kimmentekben arénázni, majd jól befenyített és törölt a linkjei közöl :) Most majd a népnemzetiek fognak utálni, meg a steinerista-new age-ezoterikus brigád :D Vicces az élet.

Névtelen írta...

48 órás interjú


Awad Zuhair és Hamdan Sameer


Egy aprócska hasemita birodalom Magyarországon



- Szeretném csupán csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzíteni: ártatlan vagyok! Mert ugyan valóban szóba került, hogy mit is innék, de amikor elmondtátok: a Ramadán 12. napjában járunk, hangosan és erőteljesen tiltakoztam, hogy csak úgy felnyissuk ezt az üveg finom fehér bort...



- Miért, tán igazhitű volnál?



- Azt hiszem, inkább olyan gyaur-féle...



- Hát akkor...?



- Na jó, meggyőztetek: nyissuk ki azt az üveget... De igazán nem irigyellek benneteket: harminc napon át, napkeltétől napnyugtáig böjt - ha jól tudom, ilyenkor nem szabad sem enni, sem inni, sem dohányozni, sőt még házaséletet sem lehet élni... Bár ez utóbbit tulajdonképpen felfoghatjuk akár egy jó hírnek is: harmincévi házasság után, ezt speciel nem tartom egy megoldhatatlan feladatnak...



- Napnyugtától napkeltéig viszont megpróbáljuk behozni a lemaradást: ilyenkor többet vagyunk együtt a családdal, a barátokkal, sokkal többet eszünk-iszunk...



- ...Hogy most a házaséletről ne is beszéljünk... Amúgy elég érdekesen indul ez a beszélgetés, például meglepően jól értelek benneteket, miközben nem is tudok arabul... Vagyis akkor, megállapítjuk, mi most magyarul beszélünk, ami tőlem éppenséggel elvárható, de tőletek...?



- Micsoda? Egy Kaposváron tanult fogtechnikus miért ne beszélne magyarul?



- Ugye mondtam én: elég érdekesen indul ez a beszélgetés... Ha lennél szíves Zuhair röviden beavatni bennünket, hogy hogyan lesz egy jordániai fiatalemberből magyar fogtechnikusként egy terebélyesedő szállodacsoport egyik tulajdonosa, megköszönném.



- Nagyjából két oka van, az egyik a szakszervezet, a másik meg a szerelem.



- Sejthettem volna...



- A papám a jordán szakszervezet vezetője volt...



- Ez jó! És mit szólt ehhez Hussein király? A papa tán fellépett a parlamentben és dörgedelmes beszédben állt ki a 8 óra munka, 8 óra pihenés és a 8 óra szórakozás mellett?



- Már csak azért sem, mert akkoriban még nem voltak pártok Jordániában, parlament se nagyon, másrészt Husseint nagyon szerette a nép.



- És, hogy akkor gyorsan bezárjuk ezt a kört: a fiát, a jelenlegi királyt, Abdullah II bin Al Husseint is?



- Őt is, nagyon népszerűek gyönyörű feleségével, Raniával, már négy gyerekük van. Jordánia mondhatni a béke szigete az arab világban, mindenkivel barátkozik és kereskedik, egy felvilágosult, nyitott országot képzelj el, ahol minden van: miniszoknya épp úgy, mint csador.



- Ezek szerint komoly szakszervezeti harcokról sem tudsz beszámolni...?



- Nem nagyon... A papának viszont fájt a háta, egy ízben erről panaszkodhatott a magyar szakszervezeti küldöttségnek - a szaktársak nyilvánvalóan tanulmányozni jöttek az elnyomott jordán munkásság nehéz életét -, mire megsúgták: a gyógyszer neve Hévíz. És úgy is lett, apám 1969 óta járt Hévízre.



- És mit csinált a mamád?



- Nálunk, Jordániában hagyomány a nagy család, mi például nyolcan vagyunk testvérek, ez azért az asszonyok számára elég elfoglaltságot jelent...



- Szóval az egyik kötődésed Magyarországhoz már nyilvánvaló, de mi van a szerelemmel?



- Mindjárt jön... Szóval 1986-ban én is megérkeztem ide, ösztöndíjat kaptam. Szombathelyen tanultam a nyelvet, Kaposvárott a fogtechnikusságot, aztán Budapesten kezdtem dolgozni, majd Dubaiban is fogászkodtam egy fél évet. Azután visszajöttem Magyarországra, ahol is török textilekkel kezdtem foglalkozni. Ekkor szerettem bele egy életre a magyar fővárosba, és itt maradtam.



- Hiába, ilyen a „szerelem"...

Névtelen írta...

- És akkor jött Sameer...



- Honnan? Jordániából?



- Nem teljesen. Miután Budapesten a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakán végeztem, azt hiszem nyilvánvaló: a Keleti Pályaudvaron vártam az ide érkező fiatal turistákat, hogy vigyem őket különböző ifjúsági szálláshelyekre.



- Ott álltál a sínek mellett, s ordibáltál, hogy szállás, szállás?



- Inkább azt, hogy hotel, hotel... Ezt valahogy jobban értették... Szép idők: képzeld el, volt vonat, amelyikről kétszáz fiatal szállt le a vonatról és nagy részüket mi vittük el a különféle hotelekbe, kollégiumokba.



- És te hogyan kerültél Magyarországra? Szintén a szakszervezeti vonal...?



- Nem egészen, az én papám mosodás volt Ammanban... De amúgy tényleg rengeteg a közös szál Zuhairrel: mi is sokan, hatan vagyunk testvérek, később kiderült, hogy ugyanazzal a repülővel érkeztünk Magyarországra, ahol aztán néhanapján találkoztunk valamelyik kollégiumban, a menzán, ismerősöknél.



- Minden összevágott tehát a mindent eldöntő nagy találkozásotokhoz!



- Pontosan. Ez 1996-ban történt, az én ötletem volt, hogy vágjunk bele az ifjúsági turizmusba. Eleinte nyaranként üzemeltettük a kiürült egyetemi, főiskolai kollégiumokat, aztán átvettünk a Dózsa György úton egy 146 férőhelyes diákszállót, amit szépen felújítottunk. 1997-től nyolc éven át a Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetségének budapesti régiójának vezetője voltam. Hihetetlen gyorsan fellendült az üzlet: rengeteg turista érkezett, akiket már nemcsak kiabálva a vágányok mellett, hanem a Keletiben lévő információs irodánkban is vártunk, kiépültek a kapcsolataink a nemzetközi szövetséggel. A szállás és az ellátás mellett már zenefesztivált is rendeztünk, ez volt a Travellers Music Festival, majd Backpackers Festival, a hátizsákosok fesztiválja.



- Három évvel később megnyitottuk az első hotelünket, ami a maga három csillagjával egy kicsit magasabb szintet képviselt, mint az ifjúsági szálláshelyek. Ez volt a 30 szobás Fortuna, a Nagyvárad téren; ezzel a házzal indultunk el a többcsillagos kategóriák felé. Aztán jött az első saját szállodánk, a Baross City Hotel 50 szobával, 2000-ben megnyílt a saját utazási irodánk, de nem hagytuk el az ifjúsági szálláshelyeket sem: a Marco Polo Hostel Európának ezen a felén az első, amelyik megfelel a nemzetközi szövetség kívánalmainak.



- Kezdett épülni hát a birodalom, a Mellow Mood... Mi a fene ez a mellow mood?



- Ez elsősorban is egy ismert dal, főleg a fiatalok szeretik, no meg egy kifejezés, vagyis még inkább egyfajta hátizsákos-életérzés: kedélyes hangulatban, mondjuk így: lazán...



- Akkor csak úgy, mellow mood: most mekkorák vagytok?



- Ha az ifjúsági szálláshelyeket nézzük, az elsők. Ha a budapesti szállodaláncokat rangsoroljuk, az Accor és a Danubius után a harmadikak. Már 650 embert foglalkoztatunk, nyaranként 800-at, az átlagéletkor 30 év körüli, a szálláshely mellett ifjúsági utazási kártyákat is kínálunk, illetve az internetes megjelenésre is a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetünk, a tíz év alatt négymillió vendégéjszakát regisztráltunk.

Névtelen írta...

- Ezt most nem biztos, hogy érteni fogjátok, de Magyarországon, miközben a fiatal huligánok a gimikben verekedtek az Omega, az Illés vagy a Metró miatt, létrejött egy beategyüttes, az LGT, amelyik szép csendben befutott, és talán mindegyik közül a legnagyobb lett. Valahogy úgy, mint ti: idehaza ment a harc a Pannonia, a Danubius, a HungarHotels meg a mit tudom én, kik között, a ti ladikotok épp csak imbolyogni látszott az óriás naszádok között. Aztán egyszer csak a ladik emelkedni kezdett, s kiderült: nem csónak az, hanem egy hatalmas hadihajó... Mondhatom egyszerűen így: baromi nagyok vagytok?



- Mondhatod...



- És részletezve?



- A cég is felnőtt már, most a szállodáinkat öt kategóriába osztottuk. A fiataloké a Top Hostels, ahol tiszta és megfizethető szállásokat kínálunk a már meglévő három, belvárosi hostelünkben. A háromcsillagos City hoteleink száma jelenleg nyolc, ezek között vannak az egykorvolt tavernás hírességek, mint például a Mátyás City Hotel és Mátyás Pince étterem, a Pilvax City Hotel és Étterem, valamint a Ring City Hotel. A négycsillagos kategóriát képviseli az idén megnyitott Atrium Fashion Hotel után a felújításra kerülő Expo Congress Hotel, aztán az Európa és a Rege Hotel, amely kongresszusi központtal kibővülve új nevet is kapott: Europa Hotels & Congress Center. A négycsillagos kategóriában a legújabb projekt a Nádor utcában most épülő 112 szobás szálloda. A cégcsoport érdekeltségi körébe tartozik a Hattyúház, a Fortuna irodaház, a Vörösmarty tér egyik épülete is, és végül van egy luxury kategóriánk, amely egyelőre még csak egy kategória, de amikor jövő évben megnyílik a Klotild Palotában az ötcsillagos Klotild Palace, 107 szobával, majd fogsz csodálkozni...



- És min, ha szabad kérdeznem?



- Minden titkot nem árulunk el, legfeljebb csak annyit, hogy ez egy Buddha-Bar Hotel lesz!



- Ez egyszerűen hihetetlen! Bár csak tudnám, hogyan is őrizzem a titkot...



- Az, hogy vigyorogsz, mintha azt súgná, hogy fogalmad sincs a Buddha-Bar étteremről. De kérdezd csak meg mondjuk Demi Moore-t, Cameron Diazt, Sharon Stonet, Madonnát, Naomi Campbellt, Beckhaméket, George Clooneyt vagy Bill Clintont, ők már pontosan tudják, mi az a Buddha-Bar. Párizsban, New Yorkban, Dubaiban már jelen van a Buddha-Bar éttermi vonala, Prágában pedig már épül az első Buddha-Bar Hotel.



- Na, akkor már legalább tudom, ha jön a királyotok, hol fog megszállni... De ha mondjuk, tíz év múlva én jövök vissza hozzátok, mit fogok találni?



- Két vonalon is dolgozunk. Ami a céget illeti, szeretnénk megőrizni megtisztelő helyünket és helyzetünket Magyarországon. Azt hiszem, el- és befogadott minket a szakma, szeretünk itt élni, nincs ellenségünk, senkitől nem vettünk el semmit, hanem kitaláltunk, fejlesztettünk. Most először kilépünk Budapestről, megpályáztuk egy hévízi ötcsillagos szálloda fejlesztését, de hamarosan utazunk Ausztriába, és megnézzük Prágát, Krakow-t is; lehet, hogy nemcsak Budapest, hanem az ország határait is átlépjük...



- És mi volna a másik vonal?



- A család építése... Nálunk még csak három gyerek van, két kislány és egy fiú, de mindenképpen javítani kell a nemek arányán, no és a létszámon is! Nem is beszélve Sameer-ről, aki jócskán le van maradva: náluk még csak egy fiú és egy lány az arány.



- A projektet nem zavarja egy kicsit a Ramadán?



- Napkeltétől napnyugtáig: sajnos igen. De napnyugtától napkeltéig...?

attaboy írta...

Szia!

A pontozási rendszered egy kicsit túl egyszerűsített!

Pl. a "képzelőerő" külön kategóriát érdemelne. Az épület külseje elég egyéni, fantáziadús, és meghökkentő. Szinte bárkivel találkozom - akár helyi, vidéki, külföldi - mindenki pozitívnak tartja az épület egyéniségét.

Ha egy kicsit közelebbről szemléljük, problémásabb a helyzet. Személy szerint egyrészt a belső harmóniát hiányolom, másrészt öntörvényűnek érzem sok szempontból az ötletet. Kidolgozatlan a belső tér a külsőhöz képest. A kőfedte részek túl brutálisak a környezethez és a saját, fából kialakított részletekhez képest. A hátsó boltívnél a sziklatömbök hegyesen merednek az áthaladóra, mintha készülnének kihullani. Nem túl invitáló a potenciális bevásárlók vagy iroda-alkalmazottak részére egy ilyen agresszív bejárat, és nem igazán logikus, miért kellett ide ez a várszerű kialakítás. (Persze nem mintha az építészetben általában minden logikus lenne.) Ugyanakkor a belső udvar abszolút ideális a kialakított kávézó számára - és kellemes lehet az irodák részére is, illetve barátságos látvány nyílik rá a hátsó szomszédok felől.

Az az "izmusokat" illeti: "az építészeti organikusság.. filozófiai alapjai az antropomorfia, a biolomorfia, az ásványtan világa". A kidolgozott külsőnél engem jobban érdekelt volna, hogyan tudta volna az építész az irodaház-bevásárlóközpont funkciót telepíteni egy antropomorf-biomorf kristályba... :)

attaboy írta...

Folyt:

1) A "tehetséget" is erősen lepontozod, de mindannyian tudjuk, hogy egy "organikus" formákból kialakított ház technikailag nem kispálya (a tervezéstől kezdve a kivitelezésig...)

2) Ebből kifolyólag nem is hiszem, hogy nagy jövője van a stílusirányzatnak ebben a formában - a tendencia egyre inkább a költégcsökkentés és üzleti racionalizálás.

BB írta...

Attaboy: csak bólogatni tudok, az szívmeleg egyetértésből kifolyólag. Meghogy most értem haza a kocsmából, oszt mosolyra torzul a világ