2009. január 24., szombat

Írásváros az Andrássy úton

Andrássy út, Budapest, humoros, Hungary, Magyarország, Mandl Péter, Szövényi Anikó, VI. kerület, mondeműhely, írásváros, fíktiv emléktábla, emléktáblák, vicces
„Elfekvő képeink” sorozatunkból (2004):
Hints és Mandl Mondaműhely,
Kerítés az Andrássy út 98. előtt, VI. ker. Budapest

Mandl Péter író és Szövényi Anikó képzőművész 2004-ben egy közös projektben alapította a Mondaműhelyt: az Írásváros c.fiktív emléktábla sorozatukat Budapest közterein állították ki. Mandlvárosi terekről, épületekről írott rövid történeteit gravírozták táblákba és helyezték el a VI. kerület több pontján - parkokban, bérházak falán, Andrássy úti kerítésen.


A kerítés története

A kerítés családja a park déli oldalán élt.
A kerítések nem a hagyományos értelemben véve születnek, hasadással szaporodnak. Ez egy lassú és nehezen észrevehető folyamat, melynek során új fokok jelennek meg egy kerítésben és látszólag spontán, de minden bizonnyal valamiféle belső szabályrendszernek megfelelően, egy idő után a frissen képződött fokok összeolvadnak a régiekkel, és a kerítés megújul. Ettől a perctől kezdve az új fok dönti el, hogy hány vakondot enged át lábai közt, melyik kutya üzenetét jegyzi meg és kiét felejti el.
Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy egy kerítés bármit megtehet; a kerítés-társadalom íratlan szabályai kivétel nélkül vonatkoznak mindegyikükre. Szigor és pártatlanság. Ezek az alapvető követelmények. Enélkül ugyanis nem kerítés a kerítés. Ezt még a leggyatrább palánksorok is tudják.
A világ két részre osztható. A benn az, ahonnan bárki kimehet, de kintről csak egyesek jöhetnek be. A kinn pedig az, ahova bárki kimehet, de ahonnan csak egyesek juthatnak be. Bemegyünk, hogy ne legyünk kinn és aztán rohanunk vissza, hogy ne kelljen egy pillanattal sem tovább kinn maradnunk.

Kapcsolodó: index
valamint játszunk nagyban: fiktív amerikai nagykövetség Budapesten :D

1 megjegyzés:

Klapanciusz írta...

Budapesti aluljáró tervek


A Publikus! aluljárók c. építészeti tervpályázatra Szövényi Anikó Molnár Tamás belsõ építésszel közösen készített tervsorozata, melynek összetartó elve, hogy minden egyes helyszínen egy-egy alapszín kapja a fõszerepet, mivel meglátásunk szerint a budapestiek tudatából hiányoznak a színek, alig használják õket, talán tartanak is tõlük. A színtelenség keltette lehangoló atmoszféra különösen megsokszorozódik az aluljárókban a gyér mûfény és a sápadt burkolat által.
Céljuk volt beemelni a színeket a budapestiek mindennapi vizuális fogalomkészletébe. Sokkal bátrabb színhasználatra ösztönözni az embereket, hiszen a városképnek és -hangulatnak meghatározó része, amit az egyes emberek vizuálisan kommunikálnak egymás felé. Másfelõl pedig jó lenne, ha az emberek igényelnék a színek keltette hangulatokat és impulzusokat, így sarkallva a tervezõket is a színek alkalmazására építészeti megoldásaikban.
Sorozatukkal megnyerték a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. díját.

A piros: Margit híd
Ennek az aluljárónak fõ jellegzetessége a sok törés, oszlop és a kevés, kicsi egyenes falfelület; ill. a Duna közelsége miatt az állandó nyirkosság.
Piros falakon piros vagy neonzöld apró LED pontok szóródtak szét, a penésztelepek mintázatához hasonló természetes alakzatokat alkotva: sûrûsödve a sarkokon, az éleknél, az oldalfalak alsó és felsõ szegélyeitõl indulva, míg a falak középsõ, sík felületein csak ritkán, pontszerûen jelennek meg.

A kék: Örs Vezér Tere
Tervükben a földfelszín képzete vízfelszínné változik. A roppant forgalmas aluljáró hömpölygõ tömege és a víz áramlása adja a párhuzamot. A néhány centiméter vastagságú vízréteget felülrõl megvilágítva és keringetõvel mozgásban tartva a kék oldalfalakon és a sötétkék padlón a vízréteg megtörte fényfoltok és -csíkok lassan és állandóan változó mintázatot rajzolnak a falakra.

A fehér: Ajtósi Dürer sor vagy Mexikói út
A vandalizmus alakította látványt adottságként kezelve, azt organikus dekonstrukcióként, vélemény-nyilvánító és téralakító gesztusként felfogva, mindkét aluljáróban a meglévõ sérült felületekhez teszünk hozzá.
A burkolat mögé fehér fénycsöveket helyezve a megtört burkolat átértelmezõdik: nem sebként tátong, hanem valami másik, titokzatos világra ütött réssé, kapuvá válik.

A narancsos sárga: Fõvám tér
Az oldalfalak teljes felületére sûrûn piros, narancs, sárga és fehér fénycsöveket helyezve, azt matt fehér plexivel fedve gyakorlatilag egybefüggõ 'lightbox'-ot hozunk létre. A napszaktól függõen változna a tónusok aránya: nappal valamivel sötétebb pirosas, éjjel világosabb sárgás. A fehér fények aránya álladó, ez biztosítja az aluljáró kellõ világosságát, és így a plafon eddigi világítása kiiktatható.
Emellett installálnánk néhány árnyjátékot is, melyek mozgásérzékelõvel ellátva a járókelõk elhaladására játszanák le egyszerû mozgássorokból álló történeteiket.

A zöld: Hungária krt. - Róbert Károly krt. találkozásánál
Az aluljáró organikusan ívelõ formái, át-nem-láthatósága adja az alapot a meseszerû hangulathoz.
Kertvárosi motívumkincs beemelése tisztán urbánus környezetbe.
A falak és a padló zöld színûek, a padló rugalmas gumival fedve; a plafont mûfû borítja. Diszkrét kabóca ciripelés a háttérben. A belsõ fõ fal ívében padlószinten, falba süllyesztett egybefüggõ apró fülkesorban kerti törpék hosszú sora áll, kis helyi spotfényekkel megvilágítva.
A plafonról néhol belóg egy-egy törpe, olykor testének csak egy részlete, néha több kisebb figura egy csoportban.
http://www.hints.hu/portfolio.php?p_evszam=2004&p_id=35