2013. május 11., szombat

Egyenesítsük ki a Szent Korona keresztjét


El van romolva, ideje megjavítani.
Ne egy műszaki hiba legyen a nemzeti jelképünk.

Viselve jobbra dől, de szemből meg balra húz.

itt csatlakozhat a reparáló brigádhoz

Egyenesitsuk ki a Szent Korona ferde keresztjet?
  
pollcode.com free polls 

"A korona működésének gonosz átprogramozása ellenségeink legfőbb szándéka." 
 "A magyar Szent Korona üdvtörténeti jelentőségű beavató eszköz, ami égi energiákat közvetít viselője felé." 
"A koronán lévő kereszt antennaként működik, a csüngők vezetik le az energiahullámokat, a zománcképek pedig állatövi jegyeknek és egy asztrológiai naptár elemeinek feleltethetők meg. Ezek közvetlenül hatnak a képek alatti agyi kéregterületek működésére is, fizikailag átadva a szentek által megjelenített asztrológiai programot."  
"A nemzet ellenségei hiába próbálták meg feketemágiával hatástalanítani a korona működését, az még ma is lesugározza a magyarok Égi Királynőjétől, vagyis Szűz Máriától származó védőenergiákat."  
"István antennája"





Miért ferde a Szent Korona keresztje?

Fény derült egy történelmi rejtélyre

A magyar Szent Korona egyedülálló szimbolikus tárgy hazánk, de talán egész Európa históriájában. Történetét sok homály fedi, s mindig jelentős esemény, ha ennek egy-egy tisztázatlan részletére fény derül. Ilyen a koronával kapcsolatban az a kérdés, hogy vajon miért és mióta ferde a tetején lévő kereszt.


A Szent Korona ábrázolása
Révay Péter (1568-1622) koronaőr
De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae
című művében (Frankfurt, 1659)
Régészek, ötvösök, történészek és művészettörténészek eddig is egybehangzó véleménye szerint a kereszt eredetileg egyenes volt, s a koronát - igencsak kalandos évszázadai során - valamikor erős ütés vagy nyomás érhette felülről vagy oldalról, minek következtében nemcsak a kereszt ferdült el, hanem a korona három keresztpántja is megrepedt, illetve eltört. Mindezzel szemben különböző - sokszor hajmeresztő - elméletek is napvilágot láttak a témával kapcsolatban. Voltak fizikusok és mérnökök, akik kizárólag a korona méretarányait tartották szem előtt, és az aranymetszés szabályaiból kiindulva bizonygatták, hogy a kereszt már eredetileg is a Föld tengelye és az egyenlítő közötti eltérésnek megfelelő szögben került a Szent Koronára, mivel - mondják ők - készítői ezzel akarták érzékeltetni a korabeli emberek világképét. Ennek a teóriának a tarthatatlanságát már az a tény is mutatja, hogy sem az európai királyi koronákon, sem a középkorban épült templomok tornyán nem látható ferde kereszt, vagyis légből kapott gondolat ezzel kapcsolatban az akkori emberek világnézetére hivatkozni. Tehát a Szent Korona keresztje eredetileg egyenes volt - ezt igazolják mindenekelőtt a legkorábbi, egymástól független ábrázolásai is.

Az 1620-as évek közepéről való a legkésőbbi ismert "egyenes" ábrázolás, s 1784-ből származik egy átvételi elismervény, melyen az szerepel, hogy a korona "keresztje egyik oldalára elnyomódott". Ugyanis ebben az évben, május 25-én került Bécsbe a korona, az akkori uralkodó, II. József rendeletére, aki ugyanakkor - mint jól tudjuk - nem koronáztatta meg magát. Eszerint viszont valószínűleg 1740-ben is így kellett lennie, hiszen 1784 előtt utoljára Mária Terézia koronázására vették elő a királyi jelvényeket, s ennek kapcsán nem maradt fenn jelzés, hogy a korona megsérült volna.

Arról, hogy az 1620-as és 1740-es évek közötti bő évszázadban mi történhetett a koronával és keresztjével, mindeddig nem volt ismert forrásunk. A közelmúltban azonban egy fiatal történész, Pálffy Géza a királykoronázási lakomák történetének kutatása során rábukkant két országgyűlési követ naplójára. Ezekben - az egyikben magyar, a másikban latin nyelven - található egy hosszabb és egy rövidebb leírás a Szent Korona "balesetével" kapcsolatban, amely 1638. február 14-én történt, Mária Anna királyné, III. Ferdinánd király első hitvesének koronázása előtt.

A királynéknak e szertartás alkalmával ugyan egy úgynevezett házikoronát helyeztek a fejére, viszont - mint az uralkodó támaszának - középkori hagyomány szerint a Szent Koronával megérintették a jobb vállát. Ezért volt szükség a nagy becsben tartott jelvényre ekkor is. Ilyen alkalmakkor a Szent Mártonról elnevezett pozsonyi dóm sekrestyéjében nyitották fel a koronázási ládát. Ugyanis a koronát nem lehetett akármikor elővenni, csak a koronázások idején. 1608-tól dokumentálható, hogy nagyon gondosan jártak el ezekben az esetekben. Jelen voltak a magyar rendek, illetve a bécsi udvar képviselői, hiszen mindig a császárvárosból hozta el a kulcsot a főudvarmester (ma úgy mondanánk: miniszterelnök), de a ládát a koronaőrök nyitották ki, hiszen ő - idegenként - nem érhetett hozzá.

1638 nevezetes napján is úgy tűnt, hogy minden az előírások szerint történik, csakhogy az udvarmester rossz kulcsot hozott magával, ahogy erről a most előkerült napló írója, egy felső-magyarországi követ is beszámol: "felül az skatulyán (dobozon - a szerk.) az volt írva, hogy az magyarországi korona ládáinak kulcsai (de nem az volt). Próbálgatták az ládát, de semmiképpen meg nem nyithatták. Lakatosokat hívának. Az ládát két kötélre egy fenyőgerendához felkötöttük. Lippay Gáspár, Zákány András és én is emeltük fel. Nagy sok veszekedéssel (értsd: vesződséggel - a szerk.) az lakatosok az ládát felszaggatták felül." Elképzelhető az izgatott sietség: még fél óra, s megérkezik a királyné, a koronázási jelvények ládáját pedig nem lehet kinyitni. A másik, latin nyelvű napló, Szemere Pál, Abaúj vármegyei követ írása szerint a lakatosok "erőszakkal és igen nagy erővel" törték fel a ládát, melyen a magyar nyelvű dokumentum szavaival: "Pléh (azaz pánt - a szerk.) 14 vagyon." (Megjegyzendő, hogy ez nem az a láda volt, amely most is látható a Nemzeti Múzeumban. Ez utóbbi az 1860-as években készült, amikor Ipolyi Arnold püspök vezetésével vizsgálatokat végeztek a koronázási jelvényeken.)

A ládát tehát felfeszítették, de a gondok ezzel nem értek véget. Ugyanis a nagyon törékeny koronát ráadásul egy rézből készült tékában, azaz tokban tartották. Emellett a jogar, az országalma és a legfölül lévő palást is gondosan el volt csomagolva a ládában.

Az országgyűlési követ naplója így írja le a folytatást: "az koronának az fölső réz tokját palatinus urunk (azaz Esterházy Miklós nádor - a szerk.) felvevé, az alsó részébűl soha semmiképpen palatinus urunk az koronát ki nem veheté, hanem egy kést kére. Zákány András (a borsodi követ - a szerk.) adá az kését oda. Avval hasítá le az széliben egy darabot, úgy vevé ki osztán az alsó réz tokbúl az koronát palatinus urunk." Tehát a láda felfeszítésekor olyan erővel nyomódott bele a réztokba a korona, hogy csak késsel lehetett kifeszegetni onnan.

A korona kidolgozásának finomsága miatt ezeket a sérüléseket nem lehetett maradéktalanul rendbe hozni. Jóllehet a korabeli rendtartás szerint a koronázási jelvényeket a szertartás után vissza kellett tenni a ládába, a baleset miatt most mégsem ez történt, hanem példa nélküli módon tizenkét napig nem kerültek vissza a helyükre. Elképzelhető - bár erről nincsenek adataink -, hogy a ládát is kicserélték ekkor, és a koronát is megpróbálták megjavítani. Erre bizonyosan voltak próbálkozások - ha nem is éppen ekkor -, hiszen a korona egyes részein lévő utólagos szegecselések nagyon durva munka nyomai, láthatóan kapkodva foglalkoztak vele, s minden bizonnyal olyanok, akik nem rendelkeztek a XI. századi ötvösmesterek szakmai tudásával.

Annyi bizonyos, hogy a keresztet nem is lehet visszaegyenesíteni, hiszen a sérüléskor kitágult az a lyuk, amelybe rögzítették, és egyenes állapotban ebbe belecsúszna a kereszt, forrasztás esetén pedig megsérülne a keresztet tartó zománclemez. A keresztet aztán az 1860-as években, Ferenc József koronázása kapcsán rögzítették ferde állapotban.

Egy rejtély tehát megoldódott a magyar történelem egyik legbecsesebb kincsével kapcsolatban, amely - mint láttuk - meglehetősen prózai okok miatt sérült meg. Bizonyára vannak, akiknek ez "nem tetszik", s e tényeket nem tudják összeegyeztetni magukban a Szent Koronát méltán övező magasztossággal. Nekik is érdemes azonban megfontolni: története mutatja, hogy a korona szimbóluma az ember egyéni és közösségi életének is, aki elpusztíthatatlan lelkét-szellemét törékeny testben hordozza.

Szigeti László (http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.08.22/1301.html)



Nincsenek megjegyzések: