Helyszíni jelentés a svédországi etnikai zavargásokról

Levelet hozott a postas Svédországból, ésaszongya:

Hla Oo's Blog

Sziasztok.

A sors kifürkészhetetlen jóvoltából immár 24 éve itt élek Svédországban A negyed évszázad java részét Malmöben és környékén töltöttem el. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte végig dolgozhattam. Eleinte koromfekete munkákat végeztem, epret szedtem hajnalonként lengyel orvostanhallgatókkal ,hivatalos csirkefogó voltam svéd termelöknél, ahol szinte auschwitzi élményben volt részem minden hajnalban, ugyanis egy hatalmas hodályban kb 40 ezer csirke társaságában reggeliztem és kloákaszagú lett még a kávém is. Volt alkalmam megtapasztalni az emberi találékonyság netovábbját is, az "Ëlö-uborkaszedö"- masinát, ami egy traktor által vontatott szerkezet volt, rajta tíz hasaló lengyellel, akik kb mellmagasságból lelógtak a felületröl ës fürge kezekkel szedték az uborkákat az erre a célra felakasztott kis zsákokba. Voltam profi takarító is és ezáltal nagyon sok, úgymond színes egyéniséggel sikerült ismeretséget kötnöm...
A tanári föiskola elvégzése után majdnem azonnal sikerült munkát találnom és azóta különbözö általános iskolákban dolgoztam Malmöben.

Már huzamosabb ideje ugyanabban az iskolában tanítok és így alkalmam nyílt nyomon követni elég sok diákom sorsát az évek folyamán. A környék lakói zömmel a régi Jugoszláviából származó népek egyvelegéböl áll, tarkítva a közel- és középkelet országok képviselöivel valamint az Észak-Afrikából érkezett örökre ittragadt vendégmunkásokkal.

A legtöbb fiatal a környéken a 22-es csapdájának klasszikus áldozata. A szülök a jobb élet reményében vándoroltak Skandináviába dehát ez a fogalom nagyon relatív. Vannak olyanok, akiknek a folyóvízzel müködö klozett valamint a lakásban levö luxustartozékok, mint pld fütötest, folyóvíz a konyhában, ablakok és fapadló maga a Kánaánt jelenti, nem is beszélve a svéd szociális juttatásokról, ami ugye az etióp átlag fizetések sokadik hatványa. Így hát nem csodálható, hogy a szülök úgy érzik, elérték a szociális Nirvánát és ennél jobb helyzetük már csak a Paradicsomban lehet.

A bökkenö az, hogy a fiaik és lányaik kissé másképp élik át a dolgot. Ök is Mallorcára szeretnének járni nyaralni, mint a svéd osztálytársak és kempingezni szeretnének a Falsterbo Horse Show alkalmából, amit minden évben megrendeznek Malmöben. Ök is szeretnének a Hollisterböl ruhát vásárolni és jobb környéken lakni. A 22-es csapdája viszont jól müködik: nagyon sokan két félnyelvvel nönek fel, sem a svédet sem az anyanyelvüket nem beszélik tökéletesen mivel nem svéd környezetben nönek fel és a szülök esetleg analfabéták is. Mivel nyelvi nehézségeik vannak, sokan végigbukdácsolják az általánost aminek a következménye, hogy kevesen tudnak jobb gimibe járni késöbb. Ez késöbb pedig nehezebb munkaszerzési lehetöséget jelent, kevesebb jövedelmet és alacsonyabb státuszt.
Ezt végiggondolván, sok fiatalnak végigpörög az eljövendö évek látomása az agyában és úgy érzik, valamit tenni kell. Bármit, ami felhívja a figyelmet. Bármit, csak történjen valami. Nem baj, ha csak egy lángoló kocsiról vagy szemétkukáról van szó, legalább olvassák majd a népek, hogy hüha, megint zavargás van Rosengĺrd-ban...
Ilyenkor akaratlanul is a jó öreg Orwell jut eszembe...hiszen tényleg, bebizonyított tény, hogy "Mindenki egyenlö...de egyesek egyenlöbbek a többinél"...vagy valami ilyesmi.
Lassan lemegy a nap és szürke felhök kergetik egymást az égen, Malmöre ráköszönt az este...szerencsere az én kocsim garázsban van.

Bálint Levente,
Malmö, 2013 július 1