Vidéki turistánk, Levente jelentkezik világkörüli naplójával.
Most éppen
az egyik legszebb indonéz szigetre, Balira látogatunk.
A szállodák luxuskivitellű, összkomfortos építmények távol-keleti stílusban, a körülvevő kertek kis dzsungel-utánzatok és már-már arra várok, hogy Maugli kiugrik valahonnan és kér tőlem egy cigarettát.
Ehelyett azonban helybeli sofőrök hordája rejtőzik a bokrokban és valahányszor megérzik a jellegzetes nyugati-turista szagot, máris előugranak és két kézzel hadonászva üvöltözik, hogy TRANSPORT????!!!! Valami rejtélyes indokból kifolyólag azt hiszik ugyanis, hogy a nyugatiak nem képesek járni, sétáról nem is beszélve.
Gyönyörű a táj, kedvesek az emberek és nagy a szegénység. A szállodán kívul rosszak az utak és mivel már délután 6 órakor töksötét van, ki kell fejleszteni egy hatodik, utcaérzékelő szenzort. Alkalmi svéd ismerősünk, akivel egy tengerparti semmittevés alkalmával találkoztunk, teljesen ki van akadva az utak állapotától, de látom rajta, élvezi a szigetet. Valami vashulladék-kereskedő és minden évben 5-6 hónapig utazgat, a partnerrel felváltva vannak állandó szabadságon. Hm.
Reggelire minden nap tojást szolgálnak fel és két hét után már aggódni kezdek, hogy a koleszterin szintem Himalája szintet fog elérni. Az étrlhínálat is egy téves elgondoláson alapszik: azt hiszik, hogy minden nyugati tojásevéssel próbál lassan, de biztosan öngyilkos lenni. Kénytelen vagyok csalni és a drágább reggelizőasztalról ellopni néha egy-egy darab sonkát. Az asztal mellett 5 méternyire az Indiai óceán, a másik oldalon egy vak bácsikból álló zenekar. Minden reggel itt zenélnek, színes ruhákban és mosolyogva.
A tengerpart gyönyörű. Innen a szállodától ingyen shuttle visz minden órában a Kuta Beach-re és Nusa Dua-ra, ezeket már többször megnéztük. Nusa Dua a Mesterséges Paradicsom és Méregdrága Ŕák néven lesz megemlítve a memoáromban (egy előétel kb.3000 Ft-ba kerül).
Esténként Nasi Goreng-et veszünk újságpapírba csomagolva a mezítlábas utcai szakácstól, királyi eledel és semmibe sem kerül (illetve nagyon olcsó). Amikor először kérdeztem, hogy mennyibe kerül egy extra tojás a menühöz, aggódva közölte, hogy ezer rupiah lesz, ami kb. 25 forintnak felel meg. Maharadzsának éreztem magam és mondtam, hogy egye fene, ma nagyvonalú leszek, tegyen rá még kettőt. Nagyon imponáló lehettem, amint pénzt nem kímélő stílusomban szórtam a földi javakat.
Egyik nap, sétálgatás közben egy skandináv zászlókkal díszített irodához értünk. Kiderült, hogy a tulajdonos dán és itt minden kiruccanás feleannyiba kerül, mint a nagy, svéd meg dán cégeknél. Megbeszéltük, hogy másnapra akarunk egy minibuszt, vezetővel, és megállapodtunk az árban, ami olyan röhejesen olcsó volt, h nem volt pofám még alkudozni sem.
Másnap elindulunk.
A vezetőnk, Wayaan, rendes és kedves fazonnak látszik, próbál mindenről mesélni valamit. Megegyezünk, hogy útban a sziget északi csücske felé megnézünk mindent és a végcél Lovina lesz, ahol hajnalban megnézzük majd a delfineket. Mesebeli tájakon járunk, Uluwatu például az egyik legszebb hely, amit valaha is láttam.
A Balin lakó nép hite keveréke a hinduizmusnak és a buddhizmusnak, de élnek a hitükben még a jó és gonosz szellemek is. Megtudom, hogy a gonosz szellemek a tengerben laknak, a jó szellemek pedig a hegyekben. Nafene, nem is tudtam, minek teszem ki magam fürdőzés közben.
Van egy pár kötelező rituális ünnepség, ami az emberek életét végigkíséri: születés, felnőtté válás, fogcsiszolás, esküvő, halál. A hit szerint csak a démonoknak (és a turistáknak, ami csaknem ugyanaz) van meg hegyesen a szemfoguk.
Ubud-ban megnézzük a helybeli piacot és a környező teraszos rizsföldeket.
Úgy érzem magam, mintha egy idegen bolygón lennék.
Megebédelünk az Ubud hegyen, egy aktív vulkán szomszédságában. Nem mindennapi látvány.
Útközben még látunk pár esküvői menetet, sajnálom, hogy nem tarthatunk velük.
Másnap hajnalban felzavarnak, majd csónakokkal kirongyolunk a nyílt tengerre, ahol minden reggel, a világ megalapítása óta, ott játszanak a delfinek.
És íme, ott jönnek, csapatokban körülöttünk. Ugrálnak, kergetőznek, benne vannak az "Entertainment business"-ben, szórakoztatóipari szakmunkások.
Aztán, mintegy vezényszóra, huss, eltűnnek és csak a felkelő nap tükröződik a vízen. Módfelett sajnálkozva térünk vissza a Lavina fekete homokjára.
View Larger MapP.s: beillesztve egy balii
Falun Gong plázsaszínházas demonstráció a vallási irányzat Kínabeli elnyomása miatt
.jpg)
A vezetőnk, Wayaan, rendes és kedves fazonnak látszik, próbál mindenről mesélni valamit. Megegyezünk, hogy útban a sziget északi csücske felé megnézünk mindent és a végcél Lovina lesz, ahol hajnalban megnézzük majd a delfineket. Mesebeli tájakon járunk, Uluwatu például az egyik legszebb hely, amit valaha is láttam.
Van egy pár kötelező rituális ünnepség, ami az emberek életét végigkíséri: születés, felnőtté válás, fogcsiszolás, esküvő, halál. A hit szerint csak a démonoknak (és a turistáknak, ami csaknem ugyanaz) van meg hegyesen a szemfoguk.