Programajánló: meneküljünk Észak-Koreába

mellesleg környezetbarát
ország

Észak-Korea országimázsos szakemberei lenyomják magyar kollégáikat? Az észak-koreai rendszert szappanoperaszerűen országimázsozó jútubos sorozat a magyar megfelelőjétől eltérően elnyerte legmagasabb tetszésemet, a gazdag gondolatiság lenyomja a technikai üresjáratot. Ez komoj.

Unja a rothadó kapitalizmust, Orbán és bandája ostobasággal mixelt arroganciáját, esetleg Lendvai Ildikó arcmimikája és Gyurcsány Ferenc alakításai kedvet csináltak kipróbálni a legbaloldalibb országot?

Meneküljünk Orbánlendből, amíg fel nem húzatja a lágerparancsnokság a szögesdrótkerítést. Nyakig ér már a kutyaszar és diktatúra, nemsokára a fél ország a gyűlölt hajléktalanok sorsán osztozik, csak láncainkat. Bőröndöm előrelátóan becsomagolva, húzzunk a munkásparadicsomba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. 

A képes monológ összefoglalva:

 A kormány ingyen lakást adományoz a munkásoknak. Bezzeg a világ többi részén! Hajléktalanok a hideg utcákon, a szegények gyerekei nem járhatnak iskolába. Ott, ahol a gazdagabb gazdagabbá, a szegényebb szegényebbé válik. Odapörkölünk a szomszédnak: lám-lám, még a szomszédos Dél-Koreában is hajliznak az emberek, sőt öngyilkolnak. Konkrét példa Szöul Ryongsan negyedéből. Sorsuk megmutatja, hogy milyen pusztító a kapitalista rendszer, ahol a pénz ural mindent. A mi országunk nélkül a boldogság nem létezhetne. Ez a Pogumjari, a jó szocialista rendszer. Sajnos az amerikai imperialisták és a Lee Myung-bak csoport el akarja pusztítani a rendszerünket. De senki sem tudja elfoglalni szeretett országunkat vagy eltávolítani minket a szeretett vezetőnktől, Kim Dzsong Iltől, akit a mi nagyszerű hadseregünk fegyverei védenek. Ebben a Pogumjariban, a mi országunkban a szocializmus felsőbbrendű és a boldogságunkat a hadsereg védelmezi.

A video of a pretty Korean girl heaping praise on the socialist system of the DPRK has gone viral in recent months. Her message is clear: life in her country is a socialist paradise, while in West poverty and chaos are rampant. The young woman, Pak Jin Jun, introduces herself as a student at Pyongyang Teacher's University. Throughout the video, Pak's voiceover praises the Korean socialist system, which guarantees a life of happiness and serenity to all of its residents. Jubilant scenes depict the whole family clapping their hands and singing. A far cry, she tells us, from the misery of the capitalist world that conspires against the great Kim Jong-Il, and where the people kill themselves and die of hunger.

Ám ha valakit nem győzött meg a fenti film, akkor figyelje az alanti népidemokratikus megnyilvánulásokat Kim Dzsong Il minapi halálhírével kapcsolatban:

 

És egy kis szórakozás: A Command & Conquer zenéjére (Hell March) észak-koreai katonásdi

és ne feledje: Ain't no party like a Pyongyang party, 'cause a Pyongyang party is ABSOLUTELY MANDATORY

 

VAN MÉG REMÉNY IDEHAZA IS! Végezetül egy kis Hit Gyülekezete, fasztuggyamimiatt :))

 

Lovecraft: Lopakodó félelem

Zenét a népnek! Következzék egy kis Black Hop

Sun of the Sleepless - tausend alte winter

Rudi követte el a képet

És egy kis Slipknot, stop-motion:

Lovecraft: Feledés fátyla

Fotó: Rudi, a Sötétség Búvára

Az álom-bölcsek némelyike elragadtatással, mások viszont csalódottan vagy félelemmel telve írtak a csak egyszer átléphető ajtó mögötti csodákról. Nem tudtam eldönteni, melyiküknek higgyek, mégis egyre jobban vágytam rá, hogy örökre belépjek abba az ismeretlen világba. A bizonytalanság és a titokzatosság minden csábításnál erősebben vonzott, a mindennapok szürke egyhangúságánál rémesebb úgysem várhatott már rám. Így amikor rájöttem, hogy melyik az a drog, amelyik megnyitja előttem a kaput, és segít átlépnem rajta, úgy döntöttem, hogy a legközelebbi ébredés után azonnal beveszem.


Az elmúlt éjjel lenyeltem a drogot, majd álmomban belebegtem az aranyvölgybe és az árnyas ligetbe. Ahogy az ősi falhoz értem, láttam, hogy a kis bronzkapu félig nyitva áll. Mögüle izzó ragyogás szűrődött ki, és megvilágította a kísérteties fényével az irdatlan, kicsavarodott fákat és a kiégett templomok tornyát, én pedig dalokat zengve a szívemben, és e világ - ahonnan többé nincs visszatérés - ragyogása után vágyódva sodródtam a bejárata felé.


Ám ahogy a kapu szélesre tárult, s a kábítószer és az álom varázsereje átlökött rajta, a kellemes látvány és csillogás egyszeriben véget ért, hiszen ez az új birodalom nem volt sem szárazföld, sem tenger, hanem fehér ködben lebegő kihalt és végtelen térség. Így boldogabban, mint valaha is reméltem volna, újból beleolvadtam a kristálytiszta feledés megszokott végtelenjébe, ahonnan annak idején maga a démoni Élet hívott elő, egyetlen rövid és magányosan eltöltött órára...

Szökjön Balira, amíg nem késő!

Vidéki turistánk, Levente jelentkezik világkörüli naplójával.
Most éppen az egyik legszebb indonéz szigetre, Balira látogatunk.

A szállodák luxuskivitellű, összkomfortos építmények távol-keleti stílusban, a körülvevő kertek kis dzsungel-utánzatok és már-már arra várok, hogy Maugli kiugrik valahonnan és kér tőlem egy cigarettát.
Ehelyett azonban helybeli sofőrök hordája rejtőzik a bokrokban és valahányszor megérzik a jellegzetes nyugati-turista szagot, máris előugranak és két kézzel hadonászva üvöltözik, hogy TRANSPORT????!!!! Valami rejtélyes indokból kifolyólag azt hiszik ugyanis, hogy a nyugatiak nem képesek járni, sétáról nem is beszélve.

Gyönyörű a táj, kedvesek az emberek és nagy a szegénység. A szállodán kívul rosszak az utak és mivel már délután 6 órakor töksötét van, ki kell fejleszteni egy hatodik, utcaérzékelő szenzort. Alkalmi svéd ismerősünk, akivel egy tengerparti semmittevés alkalmával találkoztunk, teljesen ki van akadva az utak állapotától, de látom rajta, élvezi a szigetet. Valami vashulladék-kereskedő és minden évben 5-6 hónapig utazgat, a partnerrel felváltva vannak állandó szabadságon. Hm.

Reggelire minden nap tojást szolgálnak fel és két hét után már aggódni kezdek, hogy a koleszterin szintem Himalája szintet fog elérni. Az étrlhínálat is egy téves elgondoláson alapszik: azt hiszik, hogy minden nyugati tojásevéssel próbál lassan, de biztosan öngyilkos lenni. Kénytelen vagyok csalni és a drágább reggelizőasztalról ellopni néha egy-egy darab sonkát. Az asztal mellett 5 méternyire az Indiai óceán, a másik oldalon egy vak bácsikból álló zenekar. Minden reggel itt zenélnek, színes ruhákban és mosolyogva.

A tengerpart gyönyörű. Innen a szállodától ingyen shuttle visz minden órában a Kuta Beach-re és Nusa Dua-ra, ezeket már többször megnéztük. Nusa Dua a Mesterséges Paradicsom és Méregdrága Ŕák néven lesz megemlítve a memoáromban (egy előétel kb.3000 Ft-ba kerül).
Esténként Nasi Goreng-et veszünk újságpapírba csomagolva a mezítlábas utcai szakácstól, királyi eledel és semmibe sem kerül (illetve nagyon olcsó). Amikor először kérdeztem, hogy mennyibe kerül egy extra tojás a menühöz, aggódva közölte, hogy ezer rupiah lesz, ami kb. 25 forintnak felel meg. Maharadzsának éreztem magam és mondtam, hogy egye fene, ma nagyvonalú leszek, tegyen rá még kettőt. Nagyon imponáló lehettem, amint pénzt nem kímélő stílusomban szórtam a földi javakat.

Egyik nap, sétálgatás közben egy skandináv zászlókkal díszített irodához értünk. Kiderült, hogy a tulajdonos dán és itt minden kiruccanás feleannyiba kerül, mint a nagy, svéd meg dán cégeknél. Megbeszéltük, hogy másnapra akarunk egy minibuszt, vezetővel, és megállapodtunk az árban, ami olyan röhejesen olcsó volt, h nem volt pofám még alkudozni sem.

Másnap elindulunk.

A vezetőnk, Wayaan, rendes és kedves fazonnak látszik, próbál mindenről mesélni valamit. Megegyezünk, hogy útban a sziget északi csücske felé megnézünk mindent és a végcél Lovina lesz, ahol hajnalban megnézzük majd a delfineket. Mesebeli tájakon járunk, Uluwatu például az egyik legszebb hely, amit valaha is láttam.

A Balin lakó nép hite keveréke a hinduizmusnak és a buddhizmusnak, de élnek a hitükben még a jó és gonosz szellemek is. Megtudom, hogy a gonosz szellemek a tengerben laknak, a jó szellemek pedig a hegyekben. Nafene, nem is tudtam, minek teszem ki magam fürdőzés közben.

Van egy pár kötelező rituális ünnepség, ami az emberek életét végigkíséri: születés, felnőtté válás, fogcsiszolás, esküvő, halál. A hit szerint csak a démonoknak (és a turistáknak, ami csaknem ugyanaz) van meg hegyesen a szemfoguk.

Ubud-ban megnézzük a helybeli piacot és a környező teraszos rizsföldeket.
Úgy érzem magam, mintha egy idegen bolygón lennék.

Megebédelünk az Ubud hegyen, egy aktív vulkán szomszédságában. Nem mindennapi látvány.
Útközben még látunk pár esküvői menetet, sajnálom, hogy nem tarthatunk velük.
Másnap hajnalban felzavarnak, majd csónakokkal kirongyolunk a nyílt tengerre, ahol minden reggel, a világ megalapítása óta, ott játszanak a delfinek.

És íme, ott jönnek, csapatokban körülöttünk. Ugrálnak, kergetőznek, benne vannak az "Entertainment business"-ben, szórakoztatóipari szakmunkások.
Aztán, mintegy vezényszóra, huss, eltűnnek és csak a felkelő nap tükröződik a vízen. Módfelett sajnálkozva térünk vissza a Lavina fekete homokjára.


View Larger Map
P.s: beillesztve egy balii Falun Gong plázsaszínházas demonstráció a vallási irányzat Kínabeli elnyomása miatt

Üdüljön vidéken, jöjjön Floridába

Ha Ön vidéken pihenné a Világfővárosunk nyüzsijét, akkor ajánlunk Önnek egy kellemes helyszínt: Floridát. A vidéki turizmus szakértője, Levente baráti tanácsai következnek.

Akit a sors (vagy valamelyik légitársaság) Floridába vet, valószínűleg Miamiban kezdi majd az útját. Ajánlom, hogy ne sajnálja a pénzt és már a reptéren béreljen autót, ami az USA-ban sokkal-sokkal olcsóbb, mint Európában.
Egy navigátor USA-kártyával létszükséglet, térképet el kell felejteni. Különben úgy járnak, mint én, amikor az asszony hirtelen szólt, hogy "most kell jobbra térni", de én a baloldal legszélső sávján voltam.
Miami, eredeti nevén Myaami, az őslakos indiánok nyelvén annyit tesz, mint "downstream people", azaz "alsóvizek népe". Az ősi neveket még ma is őrzik az olyan nevek, mint a Tamiami Road és az Opa Locka.

Miamiban feltétlenül meg kell tekinteni a beach-et, a híres Art-Deco negyeddel. Van itt minden, ami egy turistát érdekelhet: marihuana, bodybuilderek, skateboard, jamaicai zene, hajléktalanok, unatkozó milliomosok, rengeteg rendőr stb.
Érdekes, hogy este 10 óra után senki nem tartózkodhat a parton és ezt kizárólag a teknősbékák miatt vezették be, hagy valamikor ők is bulizhassanak.
Miamiban lakni drága mulatság, ezért azt ajánlanám, hogy Fort Lauderdale-ben keressenek szállást. A zsugori Európával szemben itt még mindig szobára kell fizetni és nem személyenként. Király szállást lehet találni 4 embernek már 80 dollárért, de van ennél olcsóbb is.

Angol nyelvtudás jó, de a spanyol még jobb. Egyébként maga a Florida név onnan ered, hogy a spanyol Ponce de León 1512-ben, pont Virágvasárnapján fedezte fel (Pasqua Florida).
Fort Lauderdale kb. 45 percnyire van innen kocsival és ha már erre járnak, okvetlenül tegyenek egy sétát a híres Las Olas Boulvard-on, ahol többek között olyanoknak van hétvégi vityilójuk, mint Madonna és Ricky Martin.
Egyik ismerősöm szerint a pénz nem boldogít és rájöttem, hogy az itt parkoló yacht-ok csak arra valók, hogy a sok kétségbeesett embert elrejtsék.
Innen elég messze van ugyan, de nem lehet kihagyni a kis déli szigeteket, az ún. Florda-Keys-t, amelyek közül a legismertebb a Key West, a maradék hippi-nemzedék utolsó
Gibraltárja. Itt található az USA legdélibb pontja, a Southermost Point, ahonnan már csak 90 mérföldnyira van Kuba, az egyesek által igen kedvelt nyaralóhellyel, a Guantanamo-Bay-el.

Ne hagyják ki Hemingway házát sem meg a híres kocsmát, a Sloppy Joe-t a Duval Street-en. Itt rendezik meg minden évben a Hemingway-utánzat versenyt.
Aztán irány Eszak-nyugat: FT Myers, Tampa,Sarasota. Ha erre járnak, nehogy elmulasszák a világ egyik legszebb kis szigetét, a Sanibel Island-ot.
A belföld irányában van Everglades Nemzeti Park, ami hihetetlen mennyiségű aligátorral, pelikánnal és egyéb állatokkal felszerelt mocsárvilág.




Nagy attrakció Orlando a Disney-parkokkal. Ne Orlando-ban keressenek szállást, hanem a sokkal olcsóbb Kissimmee-ben, ami Seminole indián nyelven "Csillagos Eget" jelent. Ez talán egy enyhe célzás lehet a parkok belépődíjáról. 9/11 óta minden táskát végignéznek a bejáratnál. Ollót, bicskát, stb. hagyjanak a szállodában.

Akinek ezek után még mindig van pénze és energiája, látogassa meg a Cape Canaveral-t a Kennedy Space Center-rel és ha szerencséjuk van, épp akkor fognak fellőni egy rakétát vagy szatelitet.
Jó utat!