"A szocialista embertípus [...] olyan ember, aki szereti a munkát, ismeri az életet,
hű a munkásosztályhoz, felismeri,
hogy az osztályharc különböző szakaszaiban melyek a feladatai, olyan ember,
akik életvidám, művelt, bátor, egyszóval: szocialista."
A Falanszter belülről.
Nemrég a
Kelenföldi lakótelepről jelentkezett városfelderítő expedicíónk, viszont csak egyszerű flaneur, sétafikáló módján. Most lett teljes a felderítés: belopózkodtunk és lefotóztunk egy panellakást belülről. Tessék, retrónak is nevezik.
A szocialista áruválaszték meglehetősen egységesítette a lakásbelsőket is, még a magyar barakkban is, ami köztudomásúlag a legvidámabb volt.
Nagymintás szoci tapéta, szoci lámpa, szoci szőnyegek, szoci bútorok, szoci esszencia. Ezt a hangulatot már csak a
Bambiban lehet elcsípni, ezt a enteriört/lakásbelsőt védetté kellene tenni.
Éljen a szocialista embertípus, akinek nincsen hamis tudata!
 |
| panelházi retró, szobabelső |
A falanszter szót először az utópista szocialisták egyike, a francia Charles Fourier használta a szocialista társadalom alapsejtjének megnevezésére. Szerinte a távoli jövőben az emberek kb. kétezres csoportokban élnek majd közös lakó- és munkatelepeken, amelyeken mindenki a neki legkedvesebb munkát választhatja, s egyenlő arányban részesül a közös javakból.
Madách Imre Az ember tragédiája című művének XII. színe a Falanszter. (wiki)
ÁDÁM
Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk?
LUCIFER
E régi eszmék többé nincsenek.
Nem kisszerű volt-é a hon fogalma?
Előitélet szülte egykor azt,
Szűkkeblüség, versenygés védte meg.
Most már egész föld a széles haza,
Közcél felé társ már most minden ember,
S a csendesen folyó szép rend fölött
Tisztelve áll őrűl a tudomány.
ÁDÁM
Beteljesült hát lelkem ideálja,
Ez mind derék, ezt így kivántam én is.
Egyet bánok csak: a haza fogalmát,
Megállott volna az tán, úgy hiszem,
Ez új rend közt is. Az emberkebel
Korlátot kíván, fél a végtelentől,
Belterjében veszt, hogyha szétterül;
Ragaszkodik a múlthoz és jövőhöz;
Félek, nem lelkesűl a nagyvilágért,
Mint a szülők sírjáért lelkesült.
Ki a családért vérét ontaná,
Barátjaért legfeljebb könnye van. -
LUCIFER
Eszményedet, mint látom, elveted,
Előbb még, mintsem testesülhetett.
ÁDÁM
Korántse hidd, de kandivá levék:
Mi eszme az, mely a széles világot
Eggyé olvasztja, melly a lelkesűlést,
Az emberszív e szent, örök tüzét,
Mit eddig száz hitványsággal szitott,
S ábrándos harcra zsákmányolt ki csak,
Nemesb célhoz vezérelendi végre. -
De mondd, hol állunk mégis, mily hely ez?
Aztán vezess, hogy lelkem kéjelegjen
A boldogságban, mellyet annyi harcra
Jól érdemelt dijul kapott az ember.
LUCIFER
Sok más hasonló közt ez egy falanszter,
Tanyája az új eszmék emberének. -
ÁDÁM
Jerünk tehát.
 |
| a barakk tisztálkodó és ürítkező kamrája |
ÁDÁM
Mondd, mi hát az eszme,
Mely egy ily népbe egységet lehel,
Mely, mint közös cél, lelkesítni tud?
TUDÓS
Ez eszme nálunk a megélhetés.
Midőn az ember földén megjelent,
Jól béruházott éléskamra volt az:
Csak a kezét kellett kinyújtani,
Hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanul,
Mint a sajtféreg, s édes mámorában
Ráért regényes hipotézisekben
Keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a nap kihűl,
Növényeket nem szül többé a föld;
Ez a négy ezredév hát a mienk,
Hogy a napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.
Fűtőszerűl a víz ajánlkozik,
Ez oxidált legtűztartóbb anyag.
Az organizmus titkai közel-
Állnak ma is már a fölleplezéshez. -
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
Majdnem feledtem volna lombikom,
Mert én is épp e tárgyban dolgozom.
 |
| szocialista konyha |
 |
| szocialista kukucskáló |
Esterházy Péter: A szocialista embertípus
A szocialista embertípus, aki vagyok, fogta magát és elutazott egy szomszédos országba, mely szintén a minap nyerte el, úgymond, a szabadságát.
Megérkezett emberünk a hegyek közé, egy kicsinél is kicsibb faluba, ahol várt már rá két tüneményes fiatalember, aki segített neki az utazásban. De most nem róluk fogok beszélni, és nem is erről a csöndes házról a világ végén, nem is az örökmozgó gyerekekről, akik magukban kell játsszanak az udvaron, mert a faluban (már) nincs korukbéli, ki magyar volna (vagy tudna magyarul), és nem is a házban halkan elmozduló nőkről, nem is arról a váratlan teljességről (a teljesség mindig váratlan), amit ott két nap alatt megtapasztalt ez az ember, ahogy örömmel meglátta, mert megláthatta, hogy mennyire másmilyen föltételek közül is lehet valahogy ugyanarrafelé tartani, törni – ennél sokkal érdektelenebb vagy szerényebb, de azért tanulságos dologról lesz szó.
Ez a szocialista embertípus sok mindent gondolt magáról, nem sokat, hanem sokfélét, de álmában se jutott volna eszébe, hogy ő szocialista embertípus. Nem okvetlenül mondta magát szabadnak, óvatos duhaj volt, de azért végül is, valljuk be őszintén, azt gondolta, hogy nem fertőzte őt meg ez a rendszer, amelyik már nincs. Ára volt, megfizette, kész, passz. És örült, hogy ez az egész így szépen összedőlt, fölszabadulásnak érezte, hogy nagyon sok ereje fölszabadult, minthogy már nem kell folyamatosan résen lennie, vagy csak annyira, amennyire ez természetes. Az első, amit a szocialista embertípus ebben az országban észrevett, az a sör hiánya volt. Aztán a boré. Aztán az ásványvízé. Ami három nap múltán azért már mégsem vicc. Merthogy inni híján enni sincs kedve az embernek. A szája is összeragad satöbbi. Ezután a szegénységet vette észre, ez ötlött a szemébe. A kopottság, elnyűttség, a por, az iszonyatos és látnivalóan fölösleges gyármonstrumok, a széjjelcincált természet, völgyzárógátak, melyekhez külön meg kellett építeni a völgyet, őrült csatornák, melyekbe poharanként kellett a vizet hordani, szegénység, olyan heves szegénység, melyhez foghatót aligha talált hazájában. Ez megerősítette az utazót, hogy országának az az önképe, miszerint vele különösképpen kicsellózott volna a sors, ez teljességgel hamis, hazug, nem más, mint önsajnálat. Sértődöttség és panaszkodás mint nemzeti sajátosság. A jammer. Hogy így a törökök, úgy a kehes osztrák, így Trianon, amúgy az angolok, és akkor mindennek tetejébe: az oroszok. Minő balszerencse. Szerintem pedig ez csupán egy átlagos európai sors. Itt időnként országok megszűntek, arrébb tolták őket, mint egy szekrényt, és előbb-utóbb az oroszok is jöttek. Nincs mit sajnálni magunkon.
De térjünk végre rá az eszmei mondanivalóra. Megérkeznek ezek hárman este egy hotelba, hogy kivennének szobát. Sötét van, fáradtak, nincs sok választás. A szocialista embertípus elég sokfelé járt a világban, ha világfi nem volt is, de azért portással, pincérrel elboldogult. A hotelfoyer egy pártközpont és egy pályaudvar nászából született. Ekkor még nem fogott gyanút. Ám akkor elkezdődött valami tárgyalás a portás és a két fiatal férfi közt, s ha ő közbekérdezett, csak intettek, mint egy gyereknek, s benne egyszer csak nőni kezdett a félelem, látta, hogy a portás az úr, hogy az lesz majd, amit ő akar, hacsak valami számára ismeretlen furfang nem hoz változást. Ez első este volt. Attól kezdve ő pincérnek nem parancsolt, csak kért, ha becsapták, fizetett és hallgatott, érezte, idegen helyen van, idegen törvények közt, és örült, hogy élt. Semmi dráma nem történt, csak halkabban beszélt, s mint az állat, folyamatosan figyelt, hegyezte a fülét, előjött minden kiszolgáltatottsága, minden ijedelme, gátlása, minden, amit mégiscsak megörökölt a rendszertől, ő, a szocialista embertípus.
Azután hazajött, s most boldogan él, míg meg nem hal.
kapcsolódó:
Kelenföld, lakótelep + a
kelenföldi vasútállomás graffitigyűjteménye +
Kelenföld, 4-es metró végállomás +
Graffitik és falfirkák az Etele tér környékén + az
Alsóhegy utca falfestményei
"Nem baj, hogy lassan haladunk, mert nem biztos, hogy jó irányba megyünk ..."
A buszmegálló mocskos és hideg,
Álmosan vársz ott, nem tudod, minek.
Naplódba minden nap ugyanazt írhatod,
Elviselt sorsod okát nem firtatod.
Elszívsz egy cigit, mert mások is szívják,
Bírod a hideget, mások is bírják.
Tűröd a szagot és tűröd a sarat,
Rút lelki hegeken lazul a varrat.
Iszol egy kávét, mások is isznak,
Bízol a sikerben, mások is bíznak.
Ásító sofőr az ajtókat nyitja,
Szívod a nagy faszt, mindenki szívja..
