Roma Aroma kiállítás a Szabadság téren

Pöcs kolléga kiállításon volt, persze ingyenesen. Aszonnya: egyszer el kell kezdeni, ráadásul volt egy söröm, meg kellett valahol innom. Tessék, olvassa, ahogyan a gondolatok felhabzottak újdonsült műkritikusunkban:

Olyan jól megírta Egres a Culture Pubban, hogy meg sem merek nyikkanni a kiállítás kapcsán, inkább jól lelopom ezt a pöpec kis beharangozót és ide a sört:

Szabadság tér
Az “Aroma”kiállítás 250 négyzetméteres installációs rendszere speciális kivilágítás mellett két héten keresztül, este is látogatható.

Az „Aroma – Színek, képek és arcok a romák világából” kiállítás több mint 90 tablóképből – kortárs festményből, fotóból és „fotó-festményből”- áll. A roma köztéri kiállítás a Magyarországi Roma Galéria Egyesület és a Törökfürdő Alapítvány szervezésében, az Open Society Institute (OSI) és a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ együttműködő partnerségével valósul meg.

A kiállítás nem a romák problémáira, hanem speciális látásmódjára, vizuális szemléletére és alkotásaira fókuszál, s bizonyítja: a művészet esszenciáján keresztül képesek vagyunk meghaladni előítéleteinket, és a valóság teljesebb, izgalmasabb arcát mutatja felénk. A magyarországi romák világa, életszemlélete számtalan ponton találkozik a magyar történelemmel, évszázadok óta színezi a többségi látásmódot, zenei és képi világot, .Az Aroma” ezt a színes életformát, látásmódot bemutatva fejleszti az elfogadást és a toleranciát – olvasható a kiállítást ismertető sajtóközleményben.

A kiállításon bemutatnak egy fotóválogatást a Chachipe Diák nemzetközi fotópályázat anyagából, amit a Nyílt Társadalom Intézet és az OSA Archívum hirdetett meg 2008 novemberében. A “chachipe” romani nyelven igazságot, valóságot jelent. A versenyre “a roma integráció évtizede” programban részt vevő 12 ország fiataljai nevezhettek képeikkel. A pályázat célja az volt, hogy szembeszálljon a negatív sztereotípiákkal, szakítson a romák előítéletekkel teli ábrázolásával, és a fiatalok lencséjén keresztül sokkal összetettebb, árnyaltabb módon mutassa be Európa legnagyobb etnikai kisebbségét, a romát.

Az “Aroma” azt is megmutatja, hogyan színesedhetnek újfajta tartalmakkal, funkciókkal, public-art jellegű akciókkal Budapest közterei. Az “Aroma”kiállítás 250 négyzetméteres installációs rendszere speciális kivilágítás mellett két héten keresztül, este is látogatható.
Látható lesz az utóbbi 40 év magyar roma festőinek legérdekesebb alkotásaiból egy válogatás. A képek által a roma szimbólum-rendszer és eredeti színvilágot ismerhető meg: Péli Tamástól Szentandrássy Istvánon át a fiatal festőnemzedéket képviselő alkotókig terjed a kiállító művészek sora.

És egy kis móka, kacagás, jutalom, népköltészet, kortárs művészet, ha már erre sodorta Önöket valami fatális félreértés, internetes anomália, bitvihar. Most egyenesen Erdélyből lopjuk az anyagot (tudjátok, ahol a Drakula lakott), a Szatmári Srácok oldaláról, akiket szerkesztőségünk meghív egy erős berúgásra a Lónyaiba, mert ott olcsón megússzuk. Az alant következő alacsony költségvetésű, de lelkesedéstől áthatott videóban zenei hidat vernek ifjú tehetségek speciális látásmódon, fiatalos lencsén keresztül, erősen különleges színvilágban, ami az éjszakában színes fényt gyújt, valami nagy-nagy tüzet, hogy a valóság izgalmasabban csapódjon bele a tudatunkba és árnyaljon. "A leverem a léped, megbasztam az anyád, szopd ki a gecim" jellegű költőien őszinte problémakibeszélés katartikus betekintést nyújt a lélek mélyrétegeibe, megszínesíti világunkat és meleg szeretetet indukál a befogadóban. A zene híd, amely segítségével meghaladhatjuk negatív előítéleteinket, hogy csak pozitívak legyenek és aztán az oroszlán báránnyal huncutkodhasson, a kecske meg káposztával, mint az Őrtorony nevű tudattágító újság címoldalán, napinapinapinapi.

A látványos és szuggesztív elemekben bővelkedőü videóu hatásos képpel indít: az Ostrovului utcai garzon negyedik emeletén, a fényből a sötétbe közelít a főhős. Járásában megtalálható a népmesék szegénylegényének búskomorsága és 2PAC Shakur próféta határozott fellépése.

A vágás után egyből a valóságban találjuk magunkat, a sötét Lucian Blaga sugárúton, a három napkeleti bölccsel a háttérben, cigivel a kézben, Colombou bevezet saját kis világába, a költői én-kartierbe. Hangsúlyos és időmértékes verselés, szótagszámlálás és az ilyen klasszikus praktikák helyett Kalambau szinte csak asszonáncokkal dógozik, frappáns rímeiben megbújnak a színesztéziák, költői túlzások (éjn vaok a legnagyobbhomlokú rablou)