.jpg)
Szitakötők (Dragonflies)
Budapest rejtett szépségei, tessék elkerülni a plázákat.
I. ker. Vérmező, a Mikó utca felüli bekerített játszótéren. A 1,8 m-es szobrot Kiss István 1979-ben készítette krómacélból és üvegből. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának seggnyalonci életművéből kilógó alkotás mára az odonatológusok nemzetközi hírű találkozóhelye lett, de a zöccségesek is kedvelik. A torukkal szerelmetesen egymásba kapaszkodott ragadozó rémek annyira megtetszettek a fogvacogtató hidegben arrafelé pihenő Drechauser&Co brigádnak (bor&ződ, mi?), hogy fotókkal örökítette meg a párocskát. Aszongya, hogy megtalálta Henry Moore King and Queen plasztikájának magyarországi megfelelőjét.
.jpg)
A párzás általában több mint egy óráig tart – de már nem a levegőben, hanem a növényzeten, háborítatlan körülmények között. Ez alatt az idő alatt a hím előbb eltávolítja a nőstény párzó táskájából az előző hím ivarsejtjeit, majd megtermékenyíti azt. A szitakötők pénisze bonyolultabb szerszám, mint rovarvilág többi tagjáé, ugyanis csúcsán még egy kanál alakú, ostorszerű nyúlvány is nő: ezzel távolítja el a nőstényből a vetélytársak korábban elhelyezett spermiumait. Amint a lapát betalál arra a helyre, ami létének értelmet ad, a hím ritmikus, pumpáló mozgásba kezd, és addig működik, amíg a petesejtek környékét teljesen ki nem takarítja. A hím saját spermáját csak akkor engedi be, amikor már teljesen tiszta a terep. A rövid ideig tartó párzásokból kimarad az eltávolító szakasz.
1 megjegyzés:
Ács Károly
Bertók László
Darmin
Fodor Ákos
Furmann Imre
Gyárfás Endre
Imreh András
Ismeretlen erdélyi
Kerék Imre
Kérész Gyula
Király Levente
Kovács András Ferenc
Mann Lajos
Molnár Bernadett
Nádasdy Ádám
Orbán Ottó
Pogonyi Pál
Revolver
Soman
Tóth Krisztina
Várady Szabolcs
Varró Dániel
Wolf Péter
Vissza
Bertók László
Három (magyar) limerick
Zötyögött két ember szekéren.
„Nagyon zörög a kerék, kérem!” –
kiabált az utas.
Majd a kocsis: „Mi az?!…
Úgy zörög a kerék, nem értem?!”
***
Volt egy úr, lakhelye Keszthely.
Lucskosan ébredt föl reggel.
„Tönkretesz ez a nő!” –
intették. Mire ő:
„Ernyővel feküdjek, ember!?”
***
Ült egy nő magában, a vécén.
Tűnődött a világ menésén:
„Egy férfi vagy szabad,
vagy ül valaki rajt...
Vagy trutyi az egész, szívecském.”
(Forrás: http://www.jamk.hu/ujforras/010606.htm)
Egy agg úr, lakhelye Böhönye,
töpreng a lyuknál a tohonya:
„Az ujjam kivettem…
De akkor mi van benn?…
Orrom-e? Nyelvem-e? Pöcsöm-e?”
Élt egy úr, lakhelye Nemesdéd.
Ritkán volt otthon, ha keresték.
S mert ágyról-ágyra járt,
sok gyereket csinált,
csak tartást fizetni baszott rég.
Van egy nő, lakhelye Somogyszob.
Az a hír járja, hogy nem úgy szop.
Ha szájába veszi,
mint a répát eszi,
s ki-kiköp: „Ez neked vasoszlop?"
Egy német, lakhelye Tapsony,
fogta a farkát az asszony.
„Csak még egy numerát,
egy szimplát, kamerád,
vagy duplát, mindegy, csak basszon!"
Egy bige, lakhelye Marcali,
azt kérdi, hogy a fasz karcol-e.
„Karcol, de aranyom,
ha beléd rakhatom,
lekopnak gyorsan a sarkai."
(Forrás: http://jelenkor.net/
main.php?disp=disp&ID=288)
Egy (magyar) limerick
Volt egy pun hadvezér, Hannibál.
Az újság azt írta, vége már.
S egyszer csak... "Mi a kő?
Közmudíj-beszedő?"
Csöngettek, s ott állt a kapunál.
Vissza
Kerék Imre
Három disznó limerick
1
Volt egy nő, úgy hívták: Helga.
Nőül kérte őt egy belga.
Ám még a kézfogó előtt
jól meg... táncoltatta a nőt
a pamlagon, egy kis hotelba.
2.
Volt egy nő, úgy hívták: Krimhilda,
nagydarab szőke germán firma.
Meg akarta dugni egy angol
cingár zongorahangol-
ó, de sajnos, csak félig bírta.
3.
Volt egy nő, neve: Kunigunda,
ki a gyakást sohasem únta.
Egy egész regiment
egyszerre élvezett,
ha kitárult égboltnyi lukja.
(Forrás: http://epa.oszk.hu/
00000/00016/00095/040522.htm)
Vissza
Imreh András
Holnapra kéne egy limerik
De honnan vegyem a rímeit?
Nincs ennél nyomasztóbb!
Nézem a fagyasztót,
hátha van otthon kis mirelit.
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Vissza
Orbán Ottó
A dzsungelben lófrált egy nigger,
hol rátámadt Sir Khán, a tigger,
s azóta e fekete
szörnyen dadog: „Te ... te ... te”
– mondja, és eközben tikkel.
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Vissza
Várady Szabolcs
Van egy nő, úgy hívják, Etel.
Egész nap a Neten csetel.
Akadt egy kérője,
de magát mér' ölje:
„Vegyen csak téged a Net el!”
Imádtuk apánkat, Rákosit,
nem hittük volna, hogy károsít.
Szégyelled magadat?
Késő: e daganat
átterjedt – már minden rákos itt.
Vissza
Tóth Krisztina
Volt egy srác, úgy hívták, Nemecsek.
Megesett köztünk egy néma csók.
Nincs arra szókészlet,
hogy aztán hogy nézett,
de sajnos ennél több nem esett.
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Vissza
Nádasdy Ádám
Volt egy úr, úgy hívták: Jónás,
ráfért egy jókora gyónás.
El is ment; darálta,
a pap meg halálra
rémült, és azóta kómás.
Élt egy úr a messzi Győrbe',
bele volt zúgva egy őrbe.
Szólt: "Szeress, fegyveres!
Légy hozzám egyenes -
de azt se bánom, ha görbe."
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Vissza
Ismeretlen szerző, Erdélyből
Megkésve, végre Válaszútra,
Erdélybe ért a Káma Szútra!
Most megtanulja Kinga,
Hogy nem fasz dugja — linga
Ha hindu módra mász a rúdra.
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Vissza
Varró Dániel
Gasztronómiai limerickek
Volt egy úr, lakhelye Piripócs,
Fogkrémmel ette a pirítóst.
Rakott rá ribizlit,
Kérdezték: „hogy ízlik?”
Azt mondta: „finom, csak kicsit sós.”
Volt egy úr, lakhelye Alaszka,
Nejét egy barlangba falazta.
Kérdezték: „miért tette?”
Azt mondta: „Mérgembe.
Untam a heringet fagyasztva.”
Volt egy úr, lakhelye Ecuador,
palotát épített lekvárból.
„Nincs neki teteje?”
csámcsogta a neje.
„Nincs szívem, épp abból laktál jól!”
Volt egy hölgy, lakhelye Paraguay,
megszólította egy darab máj:
„Ne forgass panírban,
abban csak manír van.
Markolj meg nyersen és harapdálj!”
Volt egy úr, lakhelye Párizs,
rászóltak: „Fogyjon le máris.”
Onnantól nem evett
feltéthez köretet,
„Pá, krumpli – mondta - és pá, rizs!”
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”
(Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick)
Vissza
Gyárfás Endre
Limerickek
Limericket csak az ír, aki ír?
Él egy színész Stratfordban,
eladó egy szexboltban.
Rá-rájár a viagrára,
így lesz tökös minden dráma,
amit ír majd Londonban.
Volt egy várúr Windsorba',
fogadott Sir Winstonra.
A Szivaros befutott.
Azóta már nem inog
a windsori ház trónja.
Volt egy rocksztár Oxfordban,
kivel balgán bokszoltam.
Kokszos voltam: elbánt velem.
Sebaj, mert a táncversenyen
én taroltam - foxtrottban.
Egy gézengúz Gretna Greenben
villogott a miseingben.
Szökött szerelmeseket
a vén skót kovács helyett
ő esketett. De nem ingyen!
Élt egy ügyvéd Windermere-ben.
Ördöge volt minden percben.
Egyszer átverte a Patást.
Meg is lett a nem várt hatás:
több pert nem nyert senki ellen.
Egy hapek a Hebridákon
hibernálta magát nyáron.
Ámde télen ébredt...
Meg is fagyott végleg.
Szétfoszlott a hiper-álom.
Egy nyámnyila Newcastle-ba'
elbotlott egy muskátliba.
Kezét-lábát törte,
gerince is görbe...
Hévízen kell úszkálnia.
Volt egy vigéc Winchesterben.
Bosszankodott: - Nincs ez rendben.
Kerülnek a misszek:
megtudták, hogy viszket,
amit kaptam Manchesterben.
Ment egy ember Epsomba.
Nem volt sem úr, sem szolga.
Tétre, helyre, befutóra
tett volna, de legombolta
fontjait egy szexbomba.
(Forrás: www.es.hu
Élet és Irodalom 48. évfolyam, 28. szám )
Gyárfás Endre: Északi limerickek
Limericket csak az ír,
aki ír?
Megy egy spinkó Stockholmba
egy-egy volvót stoppolva.
Ha spéci a volvó,
fuvardíj a vulva,
mely a sofőrt sokkolja.
*
Egy hercegnő Helsinkiben
bolhát őrzött az ingiben.
Figyelte a finnség,
mikor fog a fenség
vakarózni érzékien.
*
Egy dán herceg Helsigőrbe’
szerelmes egy hercig nőbe.
Ígéri: ha keféli a
nőt, a bájos Ofélia
sosem kaphat herpeszt tőle.
*
Heten szöktünk Turkuba.
Sose lássunk, Vorkuta!
Megkedveltük Turkut,
a lányokat szerettük:
hadd legyen több finn pulya!
*
Egy úrinő Uppsalában
siránkozott: – Iksz a lábam.
Ha férfira van kedvem,
nem sikerül bevennem.
Legfeljebb csak kapszulában.
*
Egy partizánt Péterváron
kangörcs gyötör télen-nyáron.
Ha meglát egy barisnyát,
lő neki száz harisnyát.
Így spórol a vételáron.
*
Egy turista Tallinban
berúgott a kantinban.
Vágya elemésztő,
de sehol egy észt nő.
Valamennyi randin van.
*
Egy kurd csípi Koppenhágát,
főképpen ha többen hágják.
Mindig akad dánja,
aki megkívánja.
De svédnek is kommendálják.
*
Egy gézengúz Gőteborgban
kíváncsi, hogy nője hol van.
Ez alatt? Vagy az alatt?
Ám az asszony ezalatt
Goethét olvas fönn a Holdban.
*
Egy spiné a Spitzbergákon
három hétig strichelt nyáron.
Hallal fizették meg.
Bánta szegény lélek:
– Elszedi mind a rozmárom.
*
Egy vén kéjenc Königsbergbe’
Sírt: – Ha szívem főnix lenne,
feltámadna menten,
s egy délszaki kertben
Sok píneát megfészkelne.
Vissza
Király Levente
Így irtok én
Hét cseprő limerick
Volt egy Péter, Esterházy,
hírem róla vesztegzári:
hamar irtó
regényt írt ő,
s nem is kellett pelenkázni.
Süt reája még a hold is,
petrencéje kicsit toldis.
Dámatipró
drámaíró:
jó Mihályunk ő, a Kornis.
A len angolul az, hogy the len -
magyarázza Nádasdy lenn.
S míg ő okít,
vízi hokit
játszik Shakespeare és a Dylen.
Falu szélén pakolnak,
már senki se latolgat.
Kinn a zászló:
itt a László,
ezentúl ez Lator-lak.
Nem két fillér, drága gyöngy,
hívták, hát a bába gyött.
- Legyek Jangce?
Inkább Répce? -
oázta kis Rába György.
Beteljesült a kétes miskár,
új sorrend a PR-listán:
nem volt éber
hordó Dreher
után már a Géher István.
Minek itt már váltani,
a Parnasszuson vár Ady!
El is hitte,
s limerickbe
jól megírta Várady.
Vissza
Molnár Bernadett
Kvázi-limerickek
Egy rábaközi lánynak az volt a baja,
Hogy túl hosszú volt a lábaközi haja.
Mikor a fodrásznak bánatát elsírta,
Az ahogy bírta,
Jól körbenyírta.
*
Egy öreggel történt a szörnyű baleset,
Aki a kákán mindig csomót keresett:
A káka között keservesen kakálva
Pár szálat akart letépni a kakára,
S közben elesett.
*
Odafent a Kilimandzsáró csúcsán
Egy nő cecelegyet ütött agyon a csöcsén.
Miközben az üngét gombolta,
Magában ezeket gondolta:
Ilyen nem fordul elő Mucsán.
*
Egy asszony mielőtt lefeküdt az ágyába,
Meztélláb belelépett a tehéntrágyába,
Ám mert önmagában soha meg nem ingott,
Odaszólt urának:
„Kend már megint fingott?”
Vissza
Ács Károly
Öt nyári limerik
Harkai Vass Évának, és a többi mai
"badarászónak", figyelmükbe ajánlva
a magam szerény opusát is,
a "Kleofás bölcsköpéseitől" máig...
I
Dunában lubickol egy Carmen,
Az imént még didergett, de már nem.
Duna-víz melegebb?
Vagy Carmen hidegebb?
Hideg mint Harvard, forró mint Harlem.
II
A parton gubbaszt egy vén poéta,
A posztmodernben még analfabéta.
Se eszik, se iszik:
Készül a limerik,
S ennek biza a fele se tréfa.
III
Dunában libeg egy lyukas hájfej,
Ennek már hiába mondanád: "Állj fel!"
Hájfejet, pocakot
Görgetnek a habok:
Igazi balkáni (maffiás) Stand-by.
IV
Rajnában úszik egy elegáns pocok,
Párja a parton kecsesen kocog.
Ilyen szép pockot
Nem láthatsz otthon -
Ahhoz ott nem elég a finom a mocsok.
V
Híd alatt fuldoklik egy fura szerzet,
Vagy talán éppen lexikot szerkeszt?
Úszik? Csak evickél,
A lé szájáig ér,
S pont neki ne szenteljek verset?
2002. július
Vissza
Pogonyi Pál
Limerik
Digózó volt, és istenadta
szép lány a Marianna.
Fénykép készült: az Édes Anna
napfényes teraszán:
Dzsordzsó s Robertó barnán
nevetve őt karolta.
Ez régen volt: még hetvenhatba'
azóta már a Marianna
nem a Duna, de a Pó vizét issza
és nem is vágyik, mint mondja,
vissza.
De néha-néha, s leginkább éjszaka
eszébe jut az Édes Anna,
s annak napfényes terasza.
Ilyenkor a hitvesi párna alá matat
s egy kendővel ráncos szeme alatt
valamit felitat.
Ábrahám milyen lehet?
Ha előveszem a Bibliám
sokszor látom neved: Ábrahám.
Na de csak a neved.
Képed milyen lehet?
Mert arról nincsen itt ábra ám!
Botond
Vállain már nincs seféle gond,
eltávozott, mint a nap, a Botond.
Neve két o-ján a túlvilág
hideg szele süvít át,
sírján a kövirózsa szírmokat bont.
Cintia
Volt egy szép hölgy, neve Cintia.
Tudta ő, csak kacsintania
kell s lábánál hever
a sok Mister és Herr.
Így volt! S bírta a puncija!
Janka
Volt egy leányzó, a Janka.
Ki volt ő? Szóval: „olyanka”.
Tiszteletét tette
őnála hetente
városkánk apraja-nagyja.
Római lány
Volt egy lány, lakhelye Róma.
Csábosan ringott a tompora.
Igen ám, de lazán
bugyit nem tűrt magán.
Ó More! Ó Tempora!
Szomolyai lány
Élt egy lány, nem messze, Szomolyán.
Tejen élt, túrón és gomolyán.
Egyszer rászólt a férje:
megárt a sok fehérje,
ne feledd: este még szopol ám!
Zsanett
Volt egy lány, a neve: Zsanett.
Nem volt szigorú szüfrazsett.
Örömmel behódolt,
ha valaki bókolt.
Attól rögtön térdre esett.
Vissza
Wolf Péter
Anett
Limeriket írni könnyebb, mint szonettet,
és meg sem ríkat, sőt inkább nevettet,
s elmondhatom benne:
hogyha jó nő lenne,
nekem legyen mondva, megdugnám Anettet.
Beremend
Voltam egyszer Beremenden,
még mindenbe belementem.
Egy lányt nyíltan
ágyba hívtam:
ütött az embere menten.
Bonyhád
Mondtam egy lánynak Bonyhádon:
„Javíthatnál a konyhádon,
viszont igaz:
több, mint vigasz,
amit csinálsz a dunyhádon.”
Emma
Limerikben írom, elbírja a penna:
ismerek egy kiscsajt, úgy hívják, hogy Emma.
Amúgy semmi,
csak az Emmi
- ugyan mit tagadjam - hát megvolt nekem ma.
Encs, Encsencs, Ecseny
Laknak vagy hatezren Encsen,
és úgy kétezren Encsencsen,
ám tikokat
hogyha lopnak,
nyakam rá: mind Ecsenyen csen.
Eperjesi Etel
Etel ott élt Eperjesen,
Belezúgtam, de teljesen.
Szerettem Etelt,
de időm letelt,
s mástól van most Etel gyesen.
Hanna
Szomszédomban lakik Hanna,
teste édes, mint a manna.
Átjöhetne
éjjelente,
és én megraknám, ha hanna.
Helén
Tetszett nekem nagyon Helén,
ráhajtottam ezerrel én.
Néha már leverten,
de addig tepertem:
megvolt végül hetven telén.
Irma
Ha gatyámon Irma gombol,
tököm vígan arra gondol,
hogy ma este
ez a beste
mit sem hagy az írmagomból.
Ozora
Egyszer egy nőt Ozorára
szöktettem, és az urára
magasról tettünk:
a mi kis tettünk
nem kötöttük az orrára.
Szigetvár
Voltam egyszer Szigetvárott,
egy lány s egy szép liget várt ott.
Átvert persze,
volt rá mersze,
s a szerelmem szivet rágott.
Túrkeve
Egyszer jártam Túrkevén,
s jött egy öregúr tevén.
De a nagy szám
nem ez volt ám:
a nyeregben kúrt e vén!
Vissza
Revolver
Puhából kemény
- egy tucat limerik
Szabadkai tiprás
Volt egy szűz, lakhelye Szabadka,
kirándulni ment a szabadba,
rátört egy legényke,
futott is szegény, de
már nem csupán lélekszakadva.
Fogarasi vaskos
Volt egy úr, lakhelye Fogaras,
kövér volt és kissé bogaras.
Nőit azért vitte
ágyba, mert azt hitte,
kizárólag ettől fogy a has.
Miskolci kisbútor
Egy nőnek, lakhelye Miskolc,
füle mögött nem volt kispolc.
Kerestem máshol,
pofon vert párszor,
hiába mondtam: "Csak vicc volt."
Kecskeméti kacska
Egy kis nőt, lakhelye Kecskemét,
faggattam, szép-e a kacska láb.
De meg sem hallgatott,
só gyanánt nyalta ott
több helyütt néhány vén kecske még.
Soproni buggyanások
Szólt egy hölgy, lakhelye Sopron,
"Blúzomról lehullt a gombom!"
Cicije buggyant,
én meg, a buggyant,
bekaptam, azt hittem, bonbon.
Komáromi kár
Hiába szép város Komárom,
ott bosszankodtam a szofámon:
"Biz jól meg kettyint egy
hapsi, ha nem nyisszent
le róla kis részt a homárom."
Mátészalkai nosztaggia
Van egy nő, lakhelye Mátészalka,
öregebb, mint az égtáj négy sarka.
Ha szájába teszem,
azon jár az eszem,
apámét, sőt nagyapámét nyalta.
Torda dúlása
Regélik lányaid, Torda,
hogy dúlt fel egy rablóhorda.
Lehetett dáma,
aggszűz vagy sánta,
spermától habzott a torka.
Nagyszebeni hasonlatok
Sír egy úr, lakhelye Nagyszeben:
"Engem békén sosem hagy nejem.
Faszom, mint radír,
kopik, mint fakír
háta száz tűhegyes vasszegen!"
Brassói cowboy
A nőmet, lakhelye Brassó,
kitanította egy klassz ló.
Utat is mutat, hisz
(mutatis mutandis)
lófasz kell neki nem lasszó.
Debreceni gyors
Pályaudvarodon, Debrecen,
mondtam egy asszonynak: "Kedvesem,
legyen hát retúr,
ha már félrekúr!"
S megbasztam még egyszer rendesen.
Kőszegi dugnivalók
Szólt egy ács, lakhelye Kőszeg:
"Kő' fa, kő' zsindely meg kő' szeg,
hogyha tető a cél,
de ha faszod acél,
akkor csak pina vagy bő segg."
Vissza
Furmann Imre
Hosszú táv
Figyelj csak limerik, limerik.
Sokan a létet csak mimelik.
Valami nem stimmel,
pláne ha nem rimmel,
úgy érzik az élet csupa lik.
Vissza
Darmin
Kéjsóvár költőcske limerikjei
Terjengős szavamból kitelik
Egynéhány kéjsóvár limerik,
Melyekből olvasók,
Mint vízből konyhasót
Vegyészek, a tudást kimerik.
*
Mint az ág gyönyörű tavaszon,
Gyönyörűn, édesen, ravaszon,
Úgy mered ég felé,
S eget szel kétfelé
Mindegyik reggelen a faszom.
*
Munkába indulok délelőtt,
Bámulva reggeli fényerőt,
Bámulva nőket és
Kéjsóvár főket, és
Megmérem rajtuk a kéjerőt.
*
Baszni kell -- ezt mondja sok plakát,
Dugni kell, élni az éjszakát --
Mosolygón figyelem,
Micsoda fegyelem
Nyomja el nappal a kéj szavát.
*
Tanulni kellene -- de a kéj
Nappal is, délben is visszatér:
Elég egy pillanat,
És már a pad alatt
Barlangos testekbe fut a vér.
*
Azt mondja szemembe: fasz vagyok,
Mit tegyek, ha egyszer az vagyok?
Fölállok reggel, és
Nappal a seggelés...
Este majd kedvemre baszhatok.
*
Hol vagy már, csillagos éjszaka? --
Feléd száll, csillog a kéj szava.
Nappal csak butulok,
Bármennyit tanulok:
Várok rád, kéjeknek évszaka!
*
Este, ha hazatér hat után,
Azt hiszi, hódít, mint Batu kán:
Kezével meztelen
Kiveri esztelen --
Mekkora kéj volt ez, anyukám!
*
Ez a nap, úgy látszik, véget ért,
Holnap majd még nagyobb kéjekért
Kelek föl, hisz a fasz
Olyan, mint a tavasz:
Kárpótol füstbe ment télekért.
Vissza
Soman
Pajzán limerikek
Úgy hívták talán a nőt, hogy Dalma,
torkos-dús ajka volt orális hatalma.
Mélyen e kéjben,
halszagú csiriz éjben.
Rengett csecse, mint két vadalma.
*
Lenézett magára a magas Péter,
Körötte lég betöltő magvas éter,
markában delták,
kirajzó spermák.
Vesszeje volt vagy negyed méter.
*
Óh Te drága, édes Vilma!
Miért voltál mérges nimfa?
A bálba
hiába
könyörögtem, hogy lábad nyílna!
*
Maga elé merengett Zénó:
Hangja messze zengett: Én! Ó!
Forró kehely
lenne e hely,
ha nagyságom nem lenne zéró!
*
Prűd kis nő volt a szégyenlős Ditta.
Naplójába a betűket félve írta:
Édes hazám!
Bűn-e ha szám
nemcsak a csók nedveit itta?
*
Volt egy talján barátném; az Olga,
gyönyörű szaváért a Múzsát okolta,
mikor egy este,
bár tüzelt a teste,
de nekem csak ezt súgta: "Zúg a Volga..."
*
Volt egy pajkos kis fickó; az Ottó,
tán lehetett volna jóságos mesemondó,
de ajkán
pajzán
rímekből szőtt szóhálót e mottó.
Vissza
Kovács András Ferenc
Írország térképén Limerick
Sírdogál, mert sokan rímelik:
Kész delír! Feszt átír,
És elír Edward Lear!
Íróság irtóra kimerít.
A költészet hatalma
Hommage á Ezra Pound
Benito üzeni Ezrának:
Szegődjön el hozzá pesztrának,
Mert a kis Salazar
A spájzban berezel,
S Franco a kompótra feszt rákap.
Sikertörténet
Volt egy tag, tisztelte Laterán:
Lumpolni nyargalt a faterán,
Megélt a muterén...
Ő lett Szent Szuterén -
Cenkekkel pendült egy citerán.
Kont Etel
Volt egy hölgy, úgy hívták: Kont Etel.
Dagadott rajta két honkebel -
Idegen szilikont
Nem turt a dili Kont
Didije, ha gonddal pont betelt.
Polgári polgár
Honpolgár pattogott Polgáron:
"Én népem vérszintjét purgálom!
Ki nemzetet dorgál,
Az nem lehet polgár
Polgárnál polgáribb Polgáron!"
Cikmántori kántor
Egy kántor - tisztelte Cikmántor -
Bégetni tanult a birkáktól...
Majd megnyírta mindet,
S türelemre intett!...
Így lett a birkákon diktátor.
Urbi et Orbi
Egy pápa (nevezzük Orbánnak)
Lánglisztet deklarált korpának.
"Üdvöt nem csiszlik ád"
Címmel enciklikát
Küldött, hogy minden nap Orbán-nap.
Kutyabaj
Egy sintér - rettegte Ormánság -
Megveszett, s kiszállt a kormánystáb.
Lon nagy Vox populi -
Pusztult foxi, puli!
Ugatni sem mer már Ormánság.
Sevillai Isidorus
Okosnak ismerték Izidort:
Bölcs volt, ám izgága vizigót.
"Segél az Úr-Jézus,
Ha be nem majrézunk." -
Mondá, bár nem vállalt rizikót.
Chinoiserie
Vízbe fúlt, Holdra szállt Li Taj-po:
Megnyílt a Menny, mint egy liftajtó.
Sóhajtott Po Csü-ji:
"A lét csak pocsolya -
Mért kellett pancsolnod, nyikhaj Po?"
Pepi Fáraó
Memphiszben nyugszik már lenn Pepi -
Sírhelyét a homok ellepi...
Mióta lepihent,
Nem izgul Pepi fent,
Hogy sírját a homok belepi.
Régi dicsőség
Születtem (túl korán) Szatmáron.
Hol volt már akkor a hat-három!
Ötvenhat! Ötvenhét!
Negyvennyolc is múlt rég
Ötvenkilenc nyarán, Szatmáron.
Millenáris
Nem ámul Brüsszel, csak Bezeréd –
Beh elmúlt fölöttünk ezer év!
S bárki badart írhat,
Míg más magyart sírat,
S hazát ment plusz pár száz ezerért.
Salamon és Hirám
Salamon templomot Hirámmal
Épített jajgatván sirámmal,
Hiszen minden templom
Előbb-utóbb szent rom
Lesz, mit a hitványság kirámol.
A rettentő szehmet
Memphiszben oroszlán volt Szehmet,
Szembement véle az agg Mehmet,
S fokhagymabűzt bődült...
Szehmet zöldült, s földűlt:
Megölte rálehelt vad lehmet.
Interetnika
Egy agglant lakta volt Abüdoszt,
Kérdé a szatócsot: „Ma müt oszt?“
„Csak arab kombinét!“
S a csupacsont spiné
Agyon is csapta ott a büdöst.
C’est la vie
„Robbanna fel végre Tel Aviv,
Mert attól békével tel a szív!“ –
Kurjant Abdul-Rahmán,
S magasba durranván
Röptében hörrent egy szelavít.
Anatéma
Volt egy pap, megfeddte Vatikán:
Nem tengett felszentelt patikán,
Nem tartott szentmisét,
Legyintett: „Semmiség!“
S úgy hívta Szent Pétert: „Tatikám!“
Vissza
Kérész Gyula
Négy limerick
Élt egyszer egy öreg tróger,
megcsípte egy hózentráger.
„Ejnye – szólt az ember –,
már megint egy némber!
Ne legyen az ember trágár?”
Egyszer egy úr kiment a tóra,
vele volt egy jókora tóra.
„Elcserélném
a barátném –
mondta – egy jó tóratartóra.”
Hogyha hűtlenül megcsal az ész,
mert ereid kikezdte a mész,
vegyél egy tevét
s tegyél rá tévét,
akkor tévézhetsz, bárhova mész.
Egy leányon foltos a nadrág.
Engem ettől balsejtelem rág:
romlott volt a becsinált,
mellyel a lány megkínált,
és énrajtam éppen a drág…
Vissza
Fodor Ákos
Három magyar limerick
Élt egy agyafúrt öregúr Pápán,
szüntelen csomót keresett a kákán:
szó-szerint vette és eladta
— meg is tollasodott rajta
az ebadta, szófacsaró öregúr Pápán!
Élt egy fiatal hölgy Baján.
Szép nagy fej nőtt pár szál haján;
fejenállva-élve hitte:
világot hányhat a fittyre!
Excentrikus fiatal hölgy Baján…
Élt egy ifjú ember Érden
– nem volt benne semmi érdem!
Egyetlen volt mindünk között,
ki mástól nem különbözött!
Nem élt nála különb különc Érden…!
Vissza
Mann Lajos
Limerick-csokor, félkesztyűkből
Ajánlás
Íme, pár rövid kis ének
a Limerick nemtőjének.
Illő, vagy illetlen,
egy tőről metszettem.
Más baj is lesz, attól félek.
Mottó
"A téma az utcán hever,
kérdés, fölszedjük-e, haver."
(M. L.)
A téma
"Losing one glove
is certainly painful,
but nothing
compared to the pain
of losing one,
throwing away the other,
and finding
the first one again."
( ? )
S limerick-csokor a variációkból
Ó, mily keserűség jár át,
látván fél kesztyűd, az árvát!
S mekkora lesz kínod,
hogyha elhajítod,
s ebed visszahozza párját!
Fél kesztyű: kell ennél hülyébb?
Az embert a düh veti szét.
Ám a kínok-kínja
az, ha elhajítja,
s megtalálja eltűnt felét.
Fél pár kesztyű! Kell veszettebb?
Mily dühítő kerülgetned!
De ki akkor akadsz,
ha eldobod, a gazt,
s megleled az elveszettet.
Egy elárvult fél kesztyűtől
a gazdája méltán szűköl.
Fogja, s tűzre veti:
vesszen, úgy kell neki!
S mi kandikál ki a fűből?
Kinek csak fél kesztyűje van,
méltán dühös és nyugtalan.
S hogy miért nem örül,
ha párja megkerül?
Mert megint fél kesztyűje van.
Fél pár kesztyű a zsebedben
szinte elviselhetetlen.
El is dobod hamar,
s akkor jön csak a baj:
fél pár kesztyűt lelsz zsebedben.
Fél kesztyűjét ki elhagyta,
méltán nyugtalan miatta.
Párját tűzre veti:
"Fogsz te dühíteni!"
S nem megkerül a rohadtja?
Rágja azt a keserűség,
ki elhagyta fél kesztyűjét.
S ha rá aztán talál,
hogy ezt eldobta már,
akkor lesz csak keserű még!
Barátom, az eszeveszett,
tűzbe új fél kesztyűt vetett:
"Ennyit érsz te, látod,
keresd meg a párod!"
De azt maga találta meg.
(Földrajziasan)
Volt egy fél pár kesztyűm Pesten,
párját hasztalan kerestem.
A Dunába dobtam,
eltűnt a habokban,
majd megleltem párját Pesten.
Volt egy özvegy kesztyű Budán,
hányódott csak, sután, bután.
Került kukába ő,
párja pedig elő.
Az lett özvegy kesztyű Budán.
(Avagy)
Volt egy özvegy kesztyű Budán,
hányódott csak, sután, bután.
Dobták a Dunába,
s párját is utána,
mikor előkerült, Budán.
(Kifordított kesztyű-limerickként)
Fél kesztyűd, az árva,
csőröd irritálja?
Mondd, mi e kín ahhoz képest,
hogy, ha eldobván a vétkest,
megkerül a párja!
(Tanulság:)
Hogyha fél pár kesztyűd vész el,
párját ne sújtsd büntetéssel.
Ne dobd senki elé,
ne is dudálj belé.
Bánj szegénnyel kesztyűs kézzel.
Megjegyzés küldése