Babits Mihály: Fekete Ország

Fekete ország



Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

„És már azt kérdik tőlem álmaim: / milyen lesz magyar nélkül a világ?”

Babits Mihály fémbe öntve a Vérmezőn, kalapját levéve mintha mondani akarna valamit., Mögötte tujasor, mely eltakar egy régebbi szobrot. Babits hátat fordít a "budai önkéntes ezred katonái" szobrának.

"A budai önkéntes ezred katonáinak emlékére, akik 1945 január februárjában a szovjet csapatok oldalán harcoltak hazánk és a főváros felszabadításáért. Közülük több százan az életüket áldozták. Állítatta Budapest Főváros Tanácsa VB. 1967"

Babits mellett egy máris hiányos, megrongált idézetfal, ahol az első kerület jelesei egy-egy Babits idézettel szerepelnek, a nagy költő farvizén maguknak is szobrot állítva.

Ne dohányozzatok, mert elvisz a gégerák. És akkor baszhatjátok a szobrotokat.

Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.
Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly
árván maradtunk most a Művel itt.
Nagysága példa. És magasság.
És szédület. Szivet dobogtató.
(Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom, Babits Mihály halálára, részlet)

Éjszaka:

És nappal:

A lirikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.


Kapcsolódó: Babits a Vérmezőn

Babits a Vérmezőn

Babits Mihály fémbe öntve a Vérmezőn, kalapját levéve mintha mondani akarna valamit., Mögötte tujasor, mely eltakar egy régebbi szobrot. Babits hátat fordít a "budai önkéntes ezred katonái" szobrának.

"A budai önkéntes ezred katonáinak emlékére, akik 1945 január februárjában a szovjet csapatok oldalán harcoltak hazánk és a főváros felszabadításáért. Közülük több százan az életüket áldozták. Állítatta Budapest Főváros Tanácsa VB. 1967"

Babits mellett egy máris hiányos, megrongált idézetfal, ahol az első kerület jelesei egy-egy Babits idézettel szerepelnek, a nagy költő farvizén maguknak is szobrot állítva.

2008. november 26. szerda 13:54 - Hírextra

A költő születésének 125. évfordulóján, szerdán avatták fel Marton László szobrászművész Babits Mihály-szobrát Budapesten. A Vérmezőn, a Bugát lépcsőnél álló, egy "idézetfallal" kiegészített emlékmű Babits első köztéri szobra Budapesten - hangsúlyozta az alkotás leleplezése előtt Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere.

Az emlékművet finanszírozó Budavári Önkormányzat vezetője szerint nem véletlen, hogy a költő eddig nem kapott szobrot a fővárosban. "Babits olyan próféta volt, akit nem szívesen hallgattak" - fogalmazott, hozzátéve: ebben a változásokkal, válságokkal teli korban azonban szükség van egy biztos iránytűre, és ez Babits, az erkölcs embere lehet.

Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke a kettős évfordulóra hívta fel a figyelmet: 125 éve, 1883. november 26-án született Babits Mihály, de idén százéves a sokáig általa szerkesztett Nyugat című folyóirat is.

"Emberként és művészként egyaránt példa lehet számunkra (...) az igazságra és a szépségre való törekvésével" - méltatta a költőt Vasy Géza, majd hozzátette, Babits lírájával, esszéivel, regényeivel, műfordításaival, de szerkesztőként is jelentős életművet hagyott maga után.

Mint az írószövetség elnöke megjegyezte, Marton László szobra arra a környékre került, ahol Babits utolsó éveit töltötte.A szobor mellett helyet kapott egy "idézetfal" is, ahol az I. kerület díszpolgárai és a Budavárért Emlékérem birtokosai által választott versrészleteket helyeztek el a költőtől.

Az emlékműegyüttest Finta József tervezte, az egészalakos bronzszobor a közelmúltban elhunyt Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész, Marton László egyik utolsó köztéri alkotása.

A szoboravatás a kerületben zajló Babits-zarándoklat része, melynek során a Budavári Önkormányzat egy-egy emléktáblát is felavat Babits Mihály budai otthonainál: pénteken az Attila út 133. (akkor még Attila út 95-99.) számú háznál, ahol 1931 áprilisától 1937 augusztusáig lakott, szombaton az Attila út 103-as (akkor 65/b) számú háznál, ahol 1937 augusztusa és 1940 májusa között élt, majd vasárnap a Logodi út 31-nél, ahol a költő 1941-ben bekövetkezett haláláig lakott.

A táblaavatások után mindhárom napon megnyílik a Babits-emlékkiállítás egy-egy részlete a Várnegyed Galériában. A tárlat korabeli bútorokkal, fotókkal idézi fel Babits Mihály és felesége, Török Sophie budai otthonait, azt a miliőt, amelyben versek, esszék, a XX. századi magyar irodalom remekei és a Nyugat hasábjai is születtek. Mindhárom részmegnyitón irodalomtörténészek, drámapedagógusok idézik fel azokat az éveket, amikor Babits Mihály feleségével az adott lakásban élt.

View Babits Mihály szobra in a larger map

Vérmezőhöz kapcsolódó poszt: Szitakötők

Szitakötők a Vérmezőn

Szitakötők (Dragonflies)

Budapest rejtett szépségei, tessék elkerülni a plázákat.

I. ker. Vérmező, a Mikó utca felüli bekerített játszótéren. A 1,8 m-es szobrot Kiss István 1979-ben készítette krómacélból és üvegből. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjának seggnyalonci életművéből kilógó alkotás mára az odonatológusok nemzetközi hírű találkozóhelye lett, de a zöccségesek is kedvelik. A torukkal szerelmetesen egymásba kapaszkodott ragadozó rémek annyira megtetszettek a fogvacogtató hidegben arrafelé pihenő Drechauser&Co brigádnak (bor&ződ, mi?), hogy fotókkal örökítette meg a párocskát. Aszongya, hogy megtalálta Henry Moore King and Queen plasztikájának magyarországi megfelelőjét. És eközben vöröslettek a szemei, mint egy kohóból előszedett zsebóra.

A párzás általában több mint egy óráig tart – de már nem a levegőben, hanem a növényzeten, háborítatlan körülmények között. Ez alatt az idő alatt a hím előbb eltávolítja a nőstény párzó táskájából az előző hím ivarsejtjeit, majd megtermékenyíti azt. A szitakötők pénisze bonyolultabb szerszám, mint rovarvilág többi tagjáé, ugyanis csúcsán még egy kanál alakú, ostorszerű nyúlvány is nő: ezzel távolítja el a nőstényből a vetélytársak korábban elhelyezett spermiumait. Amint a lapát betalál arra a helyre, ami létének értelmet ad, a hím ritmikus, pumpáló mozgásba kezd, és addig működik, amíg a petesejtek környékét teljesen ki nem takarítja. A hím saját spermáját csak akkor engedi be, amikor már teljesen tiszta a terep. A rövid ideig tartó párzásokból kimarad az eltávolító szakasz.