Röntgen u. 5 (Lehel piactól perc)
Telefonszám: 06-1-349-5533
Térkép
Nyitvatartás:
Hétköznap: 11-15,
szombat-vasárnap zárva
Hádé, a gasztrókém jelentkezik:
Vannak napok, amikor az ember rohadtul enne valami menzakaját. De nem olyan ocsmány mosogatólé-trutyit, meg mócsingos pimpót, hanem valami klasszik, jól elkészített, menzás, régi ízt. A gyorskajálda már rég nem játszik be, pedig egy ideig még szerettünk is szemetet enni, mármint konkrétan egyféle szemetet, a meki sajtburgerét, valahogy mindig az az érzés kavargott bennünk e nemes termékre gondolva, hogy a műanyag táplálék tökéletes prototípusa, a teljesen természetellenes ízek mesteri olvasztótégelye. De hát ma már lenyomni sem bírjuk a torkon, nemrég próbáltuk, kifejezetten tragikus, kiváltképp, ha némit hűl is. Hiába, ilyen ez a szemét világ, már a szemét sem a régi. A gyros legtöbbször szar, fonnyadt zöldségekkel tömve, hogy minél jobban alulmúlja önmagát, és kizárólag krónikus részegség esetén fogyasztandó, hazafelé gyalogolva a körúton, akkor is csak azért, mert az van nyitva.
Kifőzdékkel próbálkoztunk már itt-ott, tényleg zsákbamacska, bőven akad terror is. Nade. A Hitchcock-házról már megosztottunk pár bizalmas információt, a ház aljában található Nagyiról (és itt nem a nagymama befalazott teteméről/malterbe kevert poráról van szó) azonban eddig hallgattunk.


Mi jó Rear Window-tempó alapján napi rendszerességgel húzzuk föl a redőnyt, hogy komoly felszereltségű színházi látcsövünkkel avagy sasminőségű szemeinkkel pásztázzuk a szuterénhelység rácsaira kifüggesztett napi kínálatot, és a csillagok szerencsés együttállása esetén lecsattogjunk egy menüre. Egy éve laktunk már szemben a Nagyival (valljuk be, nem valami eredeti elnevezés, de jelen esetben tök mindegy, lehetne az is kiírva a nem túl vonzó cégérre, hogy bikkmakk), mikor először bementünk. Az első megfigyelés: nagyon tiszta hely. Egyszerűen jó a közérzete ettől a szokatlan tisztaságtól az embernek. Van salátapult, friss zöldségek, napi választékok (kb. minden), és mindig terítéken lévő klasszikusok, mint a gulyás vagy a császármorzsa. Jó áron. De hát a menü a lényeg. (700 pénz.)
Leves + második, két választási lehetőség. A bácskai rizses hús pontosan olyan, mint amit gyerekkoromban ettem. Még lehet, hogy otthon is. Egyszerűen jó. Édes, retró céklát nyomunk hozzá, így kell ezt. Fogalmam nincs mitől ilyen, mi az a közös pont, amitől régen is ilyen volt, nálam meg sosem. A tészta csirkepaprikással szintén a tökéletes menzakategória. Otthon ezerszer másabbul főzöm, de ezeket az ízeket egyszerűen muszáj felidézni olykor. A tészta nincs szétfőve, azt az oldalát azért nem idézgetnénk inkább a dolognak. A borsóleves abszolút korrekt, jóízű, zöldséges.
Aztán akadt olyan is, hogy másnaposan zárásra zöttyentem le, életmentő táplálékszerzés a lehető legközelebbi forrásból, de elfelejtettem mit ettem, azt viszont nem, hogy zárás előtt már nem lehet nagyobb címlettel (lásd tízezres) fizetni. Naszóval: a Nagyi olyan hely, hogy visszahív. Hogy befészkelteti a menzakaját az agyba, és időről-időre annak kéjes, lassú fogyasztására csábít, kiváltképp helyben, mert a Nagyi jó hely. Kedvesen cseverésznek az újlipóti arcok, tereferélnek a dolgozó népek a pár tiszta asztalnál, miközben a házi áldásokkal (és talán tányérokkal – mondom, hogy szar a memóriám) telepakolt falat meg valami ősrégi szolgálati táblát nézhetik például. Az adagok totál korrektek, fél adag is van persze, lényegesen leegyszerűsödött választás esetén fillérekért lehet nagyjából ebédelni. A kiszolgálás gyors és nagyon kedves, a sor hamar oszlik, nem kell parázni tőle.

3 megjegyzés:
Az ilyen tippek aranyat érnek, köszi!
höhö, köszönd HáDé-nak, ő ért a gasztróhoz. Én max. a serekhez.
Akkor köszönöm neki is, de azt is csak itt tudom! :-)
Megjegyzés küldése