2011. március 9., szerda

Parti Nagy Lajos és a náci kerékpáros esete


A tízmillió náci országában élünk, itt már a nácik egymást kénytelenek verni, annyira kifogytak a demokraták. Aki maradt, mint például Parti Nagy Lajos, az is egy beszari, lankadt pöcs, aki klipforgatáson és a Népszabadság hasábjain tesz tanúbizonyságot harcos antirasszizmusa mellett. Pedig tudjuk, hogy demokratának lenni annyi, amennyi. Élesebb helyzetben PNL inkább kussol megfigyel, hogy másnap jól beszámolhasson és leleplezhessen a Népszabóban, pénzért persze.

Helyszín:
Lánchíd, gyalogos járda, ahol az autóforgalomtól félő tahó bringások száguldoznak a gyalogosok között. Parti Nagy Lajos errefelé sétált, oszt sasszemével és magnósfülével konfliktust figyelt meg.

Résztvevők:
Tomésdzseri, áldozat, alsó-alsó osztálybeli gyalogos, rasszista, egy a tízmillióból
Batman, erőszaktevő, középosztálybeli, izmos ifjonc, egyben tahó kerékpáros, aki nácista eszközökkel küzd a rasszizmus ellen, ezáltal de facto maga is egy náci, aki nem jobb Orbánnál
Parti Nagy Lajos, irodalmár, demokrata, antirasszista, beszari megfigyelő

Történt vala, hogy egy seggarcű speedbiker a Lánchíd járdáján cikázva meglökött egy gyalogost, aki jogosan felháborodva igazán sértőt küldött a bringás után. Persze, hol lenne a magyaros, fél világ által csodált kreativítás, ha a káromkodást nem cifrázza olyan ötletesen, mint egy közepes költő, aki amúgy jól mozog a politikusi alfelek környékén is:

A cigánykurvaanyádat, kiabálta a biciklis után, a szájbabaszott gumikalapácsos cigánykurvaanyádat.

No, ezt a rasszista kifakadást már a bringás sem tűrhette, visszafordult elégtételt venni. Így dagadt az incidens konfliktussá:

Mi a hézag, Batman, kérdezte a fácános tárgyszerűen, egész kicsi éllel, mely a humort sem nélkülözte.

Az a helyzet, hogy nem tudom, tudod-e, hogy lecigányoztál, felelte a Batman.

Az a helyzet, hogy ellöktél a bicikliddel, mondta a férfi elvékonyodó hangon.

Én nem löktelek el, ellenberger te lecigányoztál, mondta újólag a jó arcú biciklista, és ennek megvannak a hátulütői. Volt a hangjában valami pedagógiai hév, terápiás elkötelezettség. De ha, mondjuk, egy hangyányit, minden látható külsérelem nélkül, el is löktelek volna, mert nem tudtál magadtól arrébb menni a szétalkoholista, kripli testeddel, akkor az már ok teszerinted, hogy súlyosan lecigányozzál? Mi? Hadd halljam!




A történet ezek után fantáziadús, de alapvetően érdektelen. Batman fenyegetőzik, majd tettlegeskedésre ragadtatja magát, "csendőrpofont" oszt a meggondolatlanul rasszistázónak. Végül oktató-nevelő célzattal a rasszistázás elismétlésére kényszeríti a rasszista No. 1-et:

És aztán a kész mozit fölteszem a hálón bizonyos helyekre. Facebookra és satöbbi. Az ilyen megérdemli, hogy ország-világ lássa, mekkora mocsok.

Inkább olvassa el Parti Nagy Lajos izéjét, aztán rettegve becsomagolni a bőröndöt és irány Berlin.

A Batman kényelmesen eltette a telefont, behúzta a villámzárat. Szerinted én cigány vagyok, kérdezte.

Nem, mondta a Tomésdzseri, látom, hogy nem.

Hanem?

Hanem rendesen magyar vagy.

Akkor hogy merészeltél lecigányozni, kérdezte a Batman.

Tévedtem, baszki, mondta a fácános.



Катя, я любю тебя! Петя
(Petya szereti Kátyát)


"Városképtörténeti felirat" a Lánchídon 2009-ben

P.s. Faszarcú hülyegyerekek, ne száguldozzatok a Lánchíd járdáján. Én nem Parti Nagy Lajos kaliberű heregolyó vagyok, rendszeresen beszólogatok a bringás surmóknak. Aki bírja, az tolhatja nyélen az autók között negyvennel. Aki meg nem, az tolja át a gyalogosok között a járdán, öttel. Én is bringázok, de ettől függetlenül nem szeretem, hogy a bringások az autósoktól kapott sérelmeiket folyamatosan továbbítják a gyalogosok felé. Extrém bunkóság, ráadásul rontják a környezetbarát, jófej bringás imázsát, enyémet.




P.s.2. De így magunk között elmondanám, hogy lelkem mélyén tankot szeretnék vezetni, a Parlament felé.

Nincsenek megjegyzések: