Fiúk-lányok |
Analóg Angelika első kiállítása a Vörösmarty Moziban
(1085 Budapest, Baross utca 4, a Nemzeti Múzeumtól és a Kálvin tértől néhány lépésre)
Már megint izzad a tenyerem. Nyomasztóbb időszak a nemi érés, mint egy végtelenített öszödi igazságbeszéd egy gumifalú szobában, de Analóg Angélika interpretációjától mosolyra torzultam. Kérem, ez itt nem Munch pubertása, de nem ám, Schmuck Andor danolászása ehhez képest mikróban grillezett csecsemő. Zseniális, beindítja az agyműködést, tessék felszabadultan asszociálni. A minimalizmus dicsérete, térjetek be, ha a környéken süttetitek magatokat a tavaszban.
Egy anekdota a neves pszichológus házaspár csemetéjéről, Bem Jeremyről:
A biológiailag megalapozott nem-konstanciával rendelkező és nem rendelkező gyerekek közötti különbséget mulatságosan szemlélteti a Bem házaspár fia, aki egyszer naívan úgy döntött, hogy hajpántot visel az óvodában. Egy másik kisfiú ezek után azt állította, hogy Jeremy bizonyára lány, mert "csak a lányok hordanak hajpántot". Miután Jeremy hosszasan bizonygatta "mindegy, hogy mit hord, fiú az, akinek pénisze és heréi vannak", végül letolta a nadrágját, hogy érvét szemléletesebbé tegye. A másik fiút azonban nem győzte meg, így szólt: "Pénisze mindenkinek van; csak a lányok hordanak hajpántot."
Analóg Angelika 180 fokban (kattogj ide a nagyonnagy felbontásért) |
Analóg Angelika 360 fokban (ezalatt a link alatt tízenvalahányezer pixel széles kép lapul) |
Analóg Angelika kiállítása a Vörösmarty moziban |
"Pistike! A lányok nem bántanak." Mikor még kiskölyök voltam, Öt éves srác, Nem tudtam, mi van a szoknyád alatt, Mi az, ami ráz. Felnőttem rég, Harminchét vagyok. Tudom miért, Mit akarok. (Hobo) |
"Nőjj fel a feladathoz, fiam" Felnőttem rég, Negyvenöt vagyok. Tudom miért és Mit akarok. (Hobo) |
"Hülye Anyu" a kis anarcista-terrorista palánta |
"Biztos megérdemelted" gyerekkori konformizmus |
csalfaság, asszony a neved |
tényleg brutál az Üllői út autóforgalma, a jányokról nem is beszélve :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése