Tom Clancy Budapesten (A Gonosz Birodalma)

Amerika kovbojsz menni Bjudapestre. Jöjjön Ön is, ne riassza el a barangolástól, hogy gyerekkora óta hegyezi a cerkát ebben a mádöfákő városban. Jócskán előfordulnak még meglepik. Pláné, ha amerikai az Ön Reiseführerje.

Hol volt, hol nem volt, volt és van a Tom Clancy brand alatt futó alkotói munkaközösség, amely egy gyenge pillanatában összedobta A Gonosz Birodalma (Red Rabbit) című ponyvát. A csúnya szovjet macik és a hős amerikai hírszerzők közötti kémkedésről szól a dal, mindez a KGB pápa elleni merényletének történetére felcsavarva. Oszt a cselekmény Moszkvából Bulgárián és Belgrádon keresztül egy szerelvényen elkattog Budapestre, hogy az áruló kágébést Jugoszlávián vissza/keresztül a szabad és fejlett Nyugatra szöktessék.

"A dél-erdélyi hegyek lábainál kaptattak felfelé, a bolgár határ közelében. A vonatnak még át kellett haladnia Szófián, aztán Belgrádon, s csak ezután következett Budapest."

Ezért jó, hogy az amcsiknak nedves fingjuk sincs Európáról, sőt még térképük sem, mert akkor lazán lespórolhatták volna a budapesti bonyodalmakat a könyvből. Elég lett volna Belgrádban leszállni. Namindegy.
Budapesten a kágébés, valamint becses családja az Astoria szállóban száll meg, az Astoriánál, éééérted, hogy aztán innét a milleniumi földalattival jusson el a Vörösmarty térre.

"Mivel Irinát elsősorban a vásárlás érdekelte, a férfi a Váci utcát javasolta nekik. Földalattival mehetnek ide, mondta nekik, és hozzátette, hogy ez a vonal a legrégebbi Európában. Mint nem sokkal később maguk is láthatták, a férfi igazat mondott: a metró voltaképpen egy föld alatt közlekedő villamos volt, melynek még a szekrénye is fából készült. De a föld alatt járt, még ha nem is túl mélyen, így fenti rokonainál gyorsabban közlekedhetett. Tíz perccel később már a Vörösmarty téren voltak, ahonnan már csak egy rövid séta volt a Váci utca."

Megnézik a részeg arab pasztellképet és egyéb impozáns látványokat:

"Zajcevék, Tom Trenttel a nyomukban, az állatkertbe mentek, ami mindig jó program a gyerekek számára. A hím oroszlán és a tigris is impozáns látványt nyújtott, a részeg arab pasztellkép stílusban épített elefántházban pedig jópofa ormányosokat lehetett látni."

Hőseink természetesen a Hősök terét is megtekintik bevásárlókörútjukon, miközben folyamatosan rubellel fizetnek. Nyomukben az amerikai-angol tandem:

"A HŐSÖK TERÉT a Habsburgok építették a tizenkilencedik században, hogy így fejezzék ki tiszteletüket az alájuk rendelt magyar királyság alattvalóinak. A teret a korábbi magyar királyok szobrai díszítették, egészen Szent Istvánig visszamenően, akinek a koronáját – a félredőlt kereszttel – Jimmy Carter néhány évvel ezelőtt juttatta vissza az országnak. (...)

– Átkozottul nagy ez a tér – nézett körbe Ryan. – Legalább egy négyzetmérföld.
– Valóban. 1956-ban a szovjetek azt akarták, hogy ha a magyarok megint fellázadnának, AN-10 “Cub” csapatszállítókkal is le tudjanak itt szállni. Tíz-tizenkét repülő is elfért volna itt, egyenként százötven katonával a fedélzetén. Ezekkel védték volna meg a városközpontot az ellenforradalmárokkal szemben, míg keletről be nem jönnek a tankok. Briliánsnak éppen nem nevezhető terv, de hát ők így gondolkodnak.
– És mi lett volna akkor, ha a magyarok leparkolnak itt két autóbuszt, és kilövik a kerekeiket?"

A zsidómentés közben "rejtélyes körülmények között" meghalt Horthy is szóba kerül:

"Pedig nagyon jó a felsőoktatásuk. Kiváló mérnököket és kutatókat képeznek, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pedig elsőrangú.
– A pokolba, hiszen a Manhattan-terven dolgozó fickók fele magyar volt, nem?
– Valóban, és sokan közülük magyar zsidók. Nem sok maradt belőlük, bár a háború idején a magyaroknak sikerült megmenteniük a zsidóik felét. Az államfőnek, Horthy tengernagynak valószínűleg ezért kellett meghalnia, úgymond “rejtélyes körülmények között”. Nehéz megmondani, miféle ember volt valójában, de vannak, akik azt mondják, hogy fanatikusan kommunistaellenes volt, ugyanakkor határozottan nem náci párti."

A tokaji a nemzeti italunk, valamint a szockóban koszlott volt a wc:

"Hudson rendelt két pohár tokajit.
Ryan megkóstolta. Nem volt rossz.
– Azt hiszem, Kaliforniában is palackozzák. Maguk Tokaynek nevezik. A magyarok nemzeti itala. Elég érdekes íze van, de jobb, mint a grappa.
– Volt hozzá szerencsém – nevette el magát Ryan. – Mario bácsikám odáig volt érte. De gustibus, ahogy mondani szokták. (...) A fenébe! Megitta a bort, és megkereste a férfivécét. A sziluett segített. A helyiség már jó ideje nem látott tisztítószert, Ryan örült neki, hogy nem kell leülnie."

Az is kiderül, h pintben mérik Magyarországon a sört:

"A HÁROM PINT SÖR ellenére Ryan nem aludt jól. Pedig hiába törte a fejét, nem talált semmi olyat, ami komolyan aggaszthatta volna."

A magyar nyelv sem könnyítette meg Dzsémsz Bondék életét:

"A rádiót sem volt értelme bekapcsolni. A magyar nyelv olyan idegen volt a füleinek, mintha nem is földi eredetű lett volna. Eddig még egyetlen olyan szót sem hallott, ami legalább emlékeztetett volna az angol, a német vagy a latin nyelv szavaira. Ráadásul a helybeliek olyan gyorsan beszéltek, hogy ha meg is tanult volna egy-két szót, esélye sem lett volna felismerni őket. Ha Hudson magára hagyta volna a város egy távolabbi részében, sohasem talált volna vissza a követségre."

"Ryannek volt egy műsorfüzete, de meg se nézte, mert magyarul nyomtatták, és olvasni legalább annyira nem tudta ezt a marsi nyelvet, mint beszélni."

Az Operánk kistestvér, de amúgy megfelel, jó az akusztika és a klózett:

"– AZ OPERA.

Mint Ryan régi Volkswagen Rabbitje, a budapesti Opera is takaros volt, de kicsi, ám tagadhatatlanul a kétszáz mérfölddel odébb, Bécsben található császári Opera kistestvére volt. Andy és Ryan bement, hogy begyűjtse a jegyeket, amelyeket a kulturális attasé a magyar külügyminisztériumon keresztül foglalt le számukra. Az előtér még a vártnál is kisebb volt. Hudson a pénztárnál jelezte, hogy meg szeretné nézni a páholyukat. A diplomata kérése parancs volt, egy jegyszedő készségesen felvezette őket.
A látvány kellemesen meglepte Ryant. Mintha a Broadway valamelyik színházában – például a Majesticben – lettek volna. A terem nem volt nagy, de a vörös bársonnyal kárpitozott székek és az aranyozott gipszelemek rendkívül elegánssá tették, méltóvá a király fogadására, ha az úgy döntött, hogy meglátogatja az alárendelt fővárost. A magyar főurak nem rajongtak érte, de egy jó zenekar bizonyára segített nekik félretenni sérelmeiket. Az akusztika kiváló lehetett, és itt ez volt a lényeg. Ryan még soha nem járt a New York-i Carnegie Hallban, de úgy érezte, ahhoz hasonlíthatja ezt a helyet, legalábbis a stílusát és szellemiségét tekintve.
Ryan körülnézett. A páholy éppen olyan volt, amilyennek egy kényelmes páholynak lennie kell. A terem minden egyes részét jól be lehetett látni belőle. (...) A pissoir ugyanolyan elegáns volt, mint minden más: carrarai márványból faragták a nemes cél érdekében."

A puncik, minden nép kanjainak büszkeségei, Budapesttől Bukarestig:


"És kozmetikumokat. Mindenképpen. A magyar nők bőre olyan ápolt. Be fog menni a boltba, és tanácsot kér az eladótól, mint nő a nőtől. A magyar nők arcáról sugárzik, hogy gondosan ápolják. Ebben senki sem olyan kulturnij, mint ők."

"Magyarországon, állapította meg, az emberek komolyan veszik a zenét. Ha volt is valami a zenekarral, ami nem stimmelt, azt Jack nem vette észre. Ami pedig a karmestert illeti, vigyorgott magában, olyan hévvel és átéléssel dolgozott, mintha élete legnagyobb szerelmével lett volna az ágyban. Jack azon tűnődött, vajon érdemesek-e erre a magyar nők. Volt bennük valami, de mosolyogni nem sokat látta őket. Talán a kommunista kormány tehetett erről. Az oroszok se a mosolyukról voltak híresek."

Végezetül egy autentikus magyar közmondás:

"Van egy magyar mondás, amit nagyon szeretek: a nagykapu mellett mindig van egy kiskapu. Errefelé ez a kiskapu tartja működésben a dolgokat."

olvasnivaló: A Gonosz Birodalma

A képeket a netről loptuk, bocsi minden érintettnek, mert a forrásukat elfelejtettük (origo, crazyshit, wiki)

ollalala shalala!