Heti fostalicska: Frei Tamás - A Bankár

Frei Tamás - A Bankár

alcím: "Milliárdos lesz, ha Magyarország csődbe megy".

ötlet: szomorú magyar valóság és Tom Clancy
humor: -
feszültség: van
helyszín: Észak-Balkán, Afrika, Észak- és Dél Amerika, Kína.

értékelés: együltéből olvasható (trükkösen vastag könyv, 624 oldal, levegősen, jó nagy sorközzel szedve)
ár: - 3499 forintos (jaj, innét ingyen letölthető)
kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó

Szereplők:

André: Szuperhíró, aki megmenti Magyarországot és saját drogos fiát az elsülyedéstől. Utóbbi a nehezebb ügy. Nem mellesleg szuperbió sugaraival és pszichológiai hadviseléssel legyőz egy floridai párducot, amelynek 1000 kg-os a harapása! Világrekord!

Adrienn: Gina Lollobrigidára hajazó magyar szuperbombázó, aki egy orosz oligarcha után az egyszerű, de kemény és becsületes ex-légiós, André mellett véli megtalálni a biztonságot. Oszt bájaival csodaképpen erektálja a Magyarországot letiporni szándékozó spekuláns főgonoszt, Larry Mack-et, aki amúgy félimpotens rejszmester. Köztudomású, hogy a világon a legjobbak a magyar nők, ezt már egy román szélsőnáci is megírta a lapjában: a magyarok a kurváikat küldik a világ elfoglalására.

Adrienn révén bepillantást nyerhetünk a divat boszorkánykonyhájába is:

"Egy ápolt, elegáns nő ma már nem vehet fel csábító, szexi ruhákat mély kivágással, mert az ócskává teszi. A cél, hogy a felszínen a nő ártatlanságot sugározzon. A mélyben viszunt lássuk meg benne a kurvát. Szó szerint ezt mondta a Fendi divattervezője."

"A nappal elegáns nő éjszaka ribanc, ez most a trend."

Farkas Vladimir Vilmos: Amerikás nevén William Wolf: menekülőben levő magyar bankármilliárdos és kamu alkoholista, a Magyarország elleni támadás bosszúszomjas kitervelője. Ellentmondásos jellem. Egy a magyarországi táplálkozási lánc tetején levő keveseknek, de undorodva kiszállt a harácsoló brancsból, pechére. Orbánék ezért feláldoznák a döglött adóamnesztiás project felpörgetésére.

Larry Mack: idült faszverő és tözsdecápa, a Wall Street "kormányzója". Faszarc, seggsznob, de csodaképpen feláll neki Adrienre, a magyar szuperfegyverre. Larrynek köszönhetjük a meglehetősen sápatag könyv egyik realisztikus jelenetét, azt a nemi erőszakolost, ahol Frei kibontakoziik. André nyolc napon túlra veri. Mármint Larryt.

Miniszterelnök: önfejű kiskakas, annyi a német-magyar fegyverbarátságnak, odamondogat a rabló németek miniszterelnökének is, hogy aztán egy Rothschildtól kérjen segítséget Soros György közvetítésével. Elárulja a Nyugatot, Szun-cet fejből idéz, ezzel Magyarország barátaivá teszi a kínaiakat. Jól tudja, hogy "nincs ingyensajt, csak az egérfogóban", de fél az ingyensajtban hívő nép haragjától. "Hiába mondtam neki, ez a miniszterelnök nem hajlandó a tömegek ellen politizálni. Nem is értem..." (Simonyi, 349. oldal)

Kínai főgenya: "A pénzünkért cserébe a Kárpát-medence vízkészletének a kétharmadát is meg szeretnénk kapni!". De aztán a sinológustudással felvértezett Orbán néhány Szun-ce idézettel leszereli a kapzsi kis sárga genyát, sőt.

Lionel Rotchild, báró: gecigazdag, a regény rendes zsidaja. A kínaiak csicskája, hol van már a zsidó világuralom. Kőkemény, de viszonylag korrekt, ami könnyű ebben a mezőnyben.

Scott Rothstein: a regény Jud Süsse, a könyvben gyakorta előforduló "korcs magyar" jelzős szerkezet egyik szorgos használója, kegyetlen kis "hájpacni", "szarzsák", végül csak "állattetem", aki megkisérli aligátorszarrá változtatni Andrét, de rábaszik. Egy Bolgár Györgyhöz mérhető szexmasina őkelme, de André beavatkozása után sokat veszt bájaiból és fogaiból, Kaddis egy aligátorkakáért. Pozitiv szerepe a regényben, hogy Frei rajta keresztül ad egy pontos országleírást Magyarországról:

"Azt gondoltam, hogy a magyarok olyan turistahajóban utaznak, ahol más akar a furkálódó, egymást tépő tisztikar és mást a legénység. De mást akar lent a gépház személyzete, miközben az utasok tömegei káromkodva arról panaszkodnak, hogy ők nem is erre a hajóra vettek jegyet. Az üzemanyag közben fogyóban, de a hajón mégis az utolsó leheletükig egymást tépik a magyarok. A fedélzeten természetesen egyetlen mentőcsónak sincs, ennek ellenére a magyarok a fából készült utasszállító hajójukból rálőnek minden páncélozott hadihajóra, ami arra jár."

Mike Winkler: A Financial Times gazdasági újságírója és bukott tözsdespekuláns öngyilkos feleséggel és André fűves-crackes adoptált gyerekével súlyosbítva. Lúzer, sznob, antihazafi és korrupt is, de hirtelen felbukkanó dacrohamok következtében időnként becsületes pillanatai is vannak.
   Talán az egyetlen érzékletesen megrajzolt szereplő, a világlátott pénzügyi tudósító, a felsőközéphez görcsösen kapaszkodó sznob, ("csak a prolik hordják kívül a gallérjukat"), aki talán a Monacoban lehetőségei felett urizáló Frei Tamás alterója (hátha beesik egy kis pénz a ponyvaírással, drága a kecó). Persze, a nagy akarás nem boldogít, széthulló család a nagy kaparás ára, cinkos összekacsintás az lakótelepi olvasókkal.

Matt Winkler: Mike Winkler fogadott, André biológiai fia. Matt/Dávidka szerepe, hogy Frei Tamás bemutassa a rendes, becsületes magyar nikotinistáknak és alkoholistáknak a drogok csúnya világát. Matt ugyanis drogos, fűre és update crack 2.0-ra van rácuppanva. Utóbbi kokainmassza, kerozin, benzin és oltatlan mész hangulatos keveréke, oxidadó vagy rozsda a neve. A normál kokainhoz képest a hallucinációs hatása dupla erős volt.
   Frei Tamás világlátás közben valszeg rossz cuccot vásárolt marihuána helyett, mert fű helyett a heroin hatását írja le: "Hatott rá a fű, a dzsoint, a dzsanga, gandzsa vagy mokesz, ki hogy szereti, úgyhogy a tompa kábultság elnyomott Mattban mindenféle pánikot, félelmet és ijedtséget". Hátmitmondjak, én meg nem szívesen szagolgatnám a befűvezett Freitomi alsógatyáját ejtőernyős ugrás előtt.

Simonyi (Csányi) János: Nem szereti a keresztnevét, mert "együgyű, parasztos név", nem illik vagyonos emberhez. Ex-komcsi bankár, aki Horn Gyula segedelmével egy komplett bankot elprivatizált papucsférj és "nyugaton lenézett, posztkommunista újgazdag".

   "Nouveau riche, a kelet-európai új pénz, mutogattak rá egyszer pökhendien az európai gyárosok a monacói tenisztorna VIP sátrában. A jelenetet azóta sem tudta elfelejteni. Annyira megalázóan viselkedtek vele. A sokgenerációs párizsi burzsóák lenéző megvetését még ma is ott érezte a bőrén. Szinte égette."
   "Esze ágában sem volt a Cote d'Azuron jachtot vásárolni, Monacót megutálta örökre, mert ott az ő egész vagyona csak egy közepes méretű hajóra lett volna elég".
   "Simonyi János nem szerette érezni, hogy ő csak egy kicsi szemétdomb királya." És ez csak a kezdet. "Nő a pocakja, puffad a szeme, lassan csak egy szűk csíkon néz majd ki a világra." Vészhelyzetben "sarokba szorított korcs", hogy az eccerű olvasó is láthassa, h Csányi is egy eccerű panelproli, vér a magyar vérből. A könyv vége felé jól felfogott önérdekből hazafi is, elvégre ami jó neki, az jó Magyarországnak is.

Simonyi István: Az elkényeztetett, de dicséretesen bringával közlekedő csányicsemete. Kb. ennyi a jellemrajza. Istike István amerikai egyetemre jár, a "színvonal miatt", másrészt, hogy "végleg lerúghassa magáról Kelet-Európát". Statisztaszerepben.

Simonyi Valika: Hitves és aggódó anya, aki becenevét (Luidzsivuccsi) a gazdagok és a sznobok kedvenc táskamárkája, a Louis Vuitton után kapta. Meghal, de mégse.

Georgij Malevics: André által kétszer meglőtt, majd egyszer felrobbantott orosz műgyűjtő és gengszter.

Nazario: mexikói emberrabló és dilis pokolfajzat, karakterét vmi zs-kategóriás filmből kölcsönözte Tomi.

Ésmég pincérek, rendőrök, piloták, légiutaskisérők, gyilkosok, áldozatok, járókelők, aligátorok és egy párduc, stb.

A zsidó ezotériával induló Ulpius a ponyva és a panelprolik felé nyit, egyből a fostartály legaljára. Frei Tamás a többek között általa elhülyített tévéfogyasztók számára próbálja ponyvába csomagolva elmagyarázni, hogy mi a szent szar van ebben az országban, vagy legalábbis mi a szent szar van őszerinte. Az eredménytől függetlenül köszönet az erőfeszítésért és a Fidesz mentegetéséért. Frei Tamás prolibutító életműve alapján (pl. dokumentumfilmnek beadott átlátszó kamu orosz bérgyilkosokat alakító statisztákkal, majd az ezt követő hiszterikus fidesznyik műbalhé; a baráti szoci országokat bemutató "csak a szépre" útifilmek stilusában országfényezés a középkort nemrég meghaladó Bhutánból, ebből a paternalisztikus-diktatórikus abszolút monarchiából, ahol - mit ad Isten - sikerül egy angolul folyékonyan beszélő parasztot találnia: sőt, szerinte minden paraszt folyékonyan beszél arrafelé angolul, ami a helyi oktatás színvonalát dícséri. Ez a Tomi még Észak-Koreát is képes lenne letolni némelyek torkán.) először ghostwriterre, nemerézésre gyanakodtam: Frei Tamás a Kiskegyed és Blikk olvasó panelprolik körében jól csengő nevét brandként használja kiadója, az Ulpius ház, oszt ismeretlen, ám jótollú négerekkel írat vmit. De nem: ez a könyv annyira fostalicska, hogy felismerhető rajta a Mester zavaros, igazságot és alamuszi hülyeséget vegyítő macskakaparása. Történet, sztori: egy Magyarországról elüldözött bankár felbújtja a világ legnagyobb tözsdespekulánsait, hogy azok forint és az államkötvények elleni támadással csődbe vigyék az országot, közben országokon keresztül lövöldöznek és szeretkeznek a szereplők, majd az ország megmentésén éjt nappallá téve agyaló Orbán a nemzetivé avbanzsáló főbankárral megmenti az országot, cserébe egy szó sincs az elbaszott gazdaságpolitikáról, mindenről mások tehetnek, jaj, talán Kossuth-díjjal jutalmazza a fidesz a hűséges propagandistáját.... Akik a tiszta forrást szereti, azoknak Tom Clancy Elnöki játszmáját ajánlom elolvasásra, ott a gonosz japcsik egyenesen az amcsi állampapírokat és a dollárt döntik be.

Frei a remek történetet szűkös szókinccsel, de érdekesen avittas nyelven meséli el (ingerencia; tuti buli; játszotta az agyát; felkente a falra, mint a szart;  korcs; gőze sem volt; felvágós, stb.), messze ide Monaco. Cserében szaggatott a stílusa, mint egy Bayer Zsoltnak, és hajlik a tőmondatok halmozására. Ráadásul kezd elfelejteni magyarul: Scott Rothsteinnek "fehérjével és proteinnel felpumpált" sonkavállú, behemót gorillái vannak. Tomi, elmondom a titkot, amit az Ulpius házban sem ismernek: a protein és a fehérje ugyanaz a szar: Eiweiße. Apró kis szarrágás, az a fránya "kitakarás", a magyar médiát uraló magyartalanságok egyike a könyvben is felbukkan:  "André a via Santa Margherita egyik napelemekkel zsúfolt épületének a tetejéről lőtt, két téglakémény közül. Ezek mindkét oldalról kitakarták, úgyhogy csak hátulról, a belváros legmagasabb pontjáról, a milánói domb központi tornyának a tetejéről vehette volna őt észre az észak-olasz város vádőszentje, Mária." Tomi és kedves Ulpius Ház, elmondom grátisz: eltakar és nem kitakar. A kitakarni azt jelenti, hogy felfedjük, láthatóvá tesszük. És most hagyom abbafelé.

Minden jó, ha vége jó: Magyarország nagy barátja, a rendesember Soros György összehozza Orbánt egy másik rendesemberrel, egy Rothschilddal, aki a kínai állampapírvásárlási segítségért cserébe a kínaiak számára kér vmi Máza-Váralja nevű dél-magyarországi szénmezőt, amiről Orbán sem hallott. Az ész nagy csele: a magyar államnak kínai kölcsönpénzen olcsón visszavásárolni a spekuláció miatt nyomott árú magyar államkötvényeket. Ügyes, ráadásul a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket. Happy end, járjatok békével.

Hátszerintem visszatérhetne az Ulpius a zsidó ezoteriához.
Huhu, és most előkészületben a 2015, "A káosz éve és a magyar elit bukása" alcímmel, rettegjetek, gazdagok.

Tom Clancy Budapesten (A Gonosz Birodalma)

Amerika kovbojsz menni Bjudapestre. Jöjjön Ön is, ne riassza el a barangolástól, hogy gyerekkora óta hegyezi a cerkát ebben a mádöfákő városban. Jócskán előfordulnak még meglepik. Pláné, ha amerikai az Ön Reiseführerje.

Hol volt, hol nem volt, volt és van a Tom Clancy brand alatt futó alkotói munkaközösség, amely egy gyenge pillanatában összedobta A Gonosz Birodalma (Red Rabbit) című ponyvát. A csúnya szovjet macik és a hős amerikai hírszerzők közötti kémkedésről szól a dal, mindez a KGB pápa elleni merényletének történetére felcsavarva. Oszt a cselekmény Moszkvából Bulgárián és Belgrádon keresztül egy szerelvényen elkattog Budapestre, hogy az áruló kágébést Jugoszlávián vissza/keresztül a szabad és fejlett Nyugatra szöktessék.

"A dél-erdélyi hegyek lábainál kaptattak felfelé, a bolgár határ közelében. A vonatnak még át kellett haladnia Szófián, aztán Belgrádon, s csak ezután következett Budapest."

Ezért jó, hogy az amcsiknak nedves fingjuk sincs Európáról, sőt még térképük sem, mert akkor lazán lespórolhatták volna a budapesti bonyodalmakat a könyvből. Elég lett volna Belgrádban leszállni. Namindegy.
Budapesten a kágébés, valamint becses családja az Astoria szállóban száll meg, az Astoriánál, éééérted, hogy aztán innét a milleniumi földalattival jusson el a Vörösmarty térre.

"Mivel Irinát elsősorban a vásárlás érdekelte, a férfi a Váci utcát javasolta nekik. Földalattival mehetnek ide, mondta nekik, és hozzátette, hogy ez a vonal a legrégebbi Európában. Mint nem sokkal később maguk is láthatták, a férfi igazat mondott: a metró voltaképpen egy föld alatt közlekedő villamos volt, melynek még a szekrénye is fából készült. De a föld alatt járt, még ha nem is túl mélyen, így fenti rokonainál gyorsabban közlekedhetett. Tíz perccel később már a Vörösmarty téren voltak, ahonnan már csak egy rövid séta volt a Váci utca."

Megnézik a részeg arab pasztellképet és egyéb impozáns látványokat:

"Zajcevék, Tom Trenttel a nyomukban, az állatkertbe mentek, ami mindig jó program a gyerekek számára. A hím oroszlán és a tigris is impozáns látványt nyújtott, a részeg arab pasztellkép stílusban épített elefántházban pedig jópofa ormányosokat lehetett látni."

Hőseink természetesen a Hősök terét is megtekintik bevásárlókörútjukon, miközben folyamatosan rubellel fizetnek. Nyomukben az amerikai-angol tandem:

"A HŐSÖK TERÉT a Habsburgok építették a tizenkilencedik században, hogy így fejezzék ki tiszteletüket az alájuk rendelt magyar királyság alattvalóinak. A teret a korábbi magyar királyok szobrai díszítették, egészen Szent Istvánig visszamenően, akinek a koronáját – a félredőlt kereszttel – Jimmy Carter néhány évvel ezelőtt juttatta vissza az országnak. (...)

– Átkozottul nagy ez a tér – nézett körbe Ryan. – Legalább egy négyzetmérföld.
– Valóban. 1956-ban a szovjetek azt akarták, hogy ha a magyarok megint fellázadnának, AN-10 “Cub” csapatszállítókkal is le tudjanak itt szállni. Tíz-tizenkét repülő is elfért volna itt, egyenként százötven katonával a fedélzetén. Ezekkel védték volna meg a városközpontot az ellenforradalmárokkal szemben, míg keletről be nem jönnek a tankok. Briliánsnak éppen nem nevezhető terv, de hát ők így gondolkodnak.
– És mi lett volna akkor, ha a magyarok leparkolnak itt két autóbuszt, és kilövik a kerekeiket?"

A zsidómentés közben "rejtélyes körülmények között" meghalt Horthy is szóba kerül:

"Pedig nagyon jó a felsőoktatásuk. Kiváló mérnököket és kutatókat képeznek, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pedig elsőrangú.
– A pokolba, hiszen a Manhattan-terven dolgozó fickók fele magyar volt, nem?
– Valóban, és sokan közülük magyar zsidók. Nem sok maradt belőlük, bár a háború idején a magyaroknak sikerült megmenteniük a zsidóik felét. Az államfőnek, Horthy tengernagynak valószínűleg ezért kellett meghalnia, úgymond “rejtélyes körülmények között”. Nehéz megmondani, miféle ember volt valójában, de vannak, akik azt mondják, hogy fanatikusan kommunistaellenes volt, ugyanakkor határozottan nem náci párti."

A tokaji a nemzeti italunk, valamint a szockóban koszlott volt a wc:

"Hudson rendelt két pohár tokajit.
Ryan megkóstolta. Nem volt rossz.
– Azt hiszem, Kaliforniában is palackozzák. Maguk Tokaynek nevezik. A magyarok nemzeti itala. Elég érdekes íze van, de jobb, mint a grappa.
– Volt hozzá szerencsém – nevette el magát Ryan. – Mario bácsikám odáig volt érte. De gustibus, ahogy mondani szokták. (...) A fenébe! Megitta a bort, és megkereste a férfivécét. A sziluett segített. A helyiség már jó ideje nem látott tisztítószert, Ryan örült neki, hogy nem kell leülnie."

Az is kiderül, h pintben mérik Magyarországon a sört:

"A HÁROM PINT SÖR ellenére Ryan nem aludt jól. Pedig hiába törte a fejét, nem talált semmi olyat, ami komolyan aggaszthatta volna."

A magyar nyelv sem könnyítette meg Dzsémsz Bondék életét:

"A rádiót sem volt értelme bekapcsolni. A magyar nyelv olyan idegen volt a füleinek, mintha nem is földi eredetű lett volna. Eddig még egyetlen olyan szót sem hallott, ami legalább emlékeztetett volna az angol, a német vagy a latin nyelv szavaira. Ráadásul a helybeliek olyan gyorsan beszéltek, hogy ha meg is tanult volna egy-két szót, esélye sem lett volna felismerni őket. Ha Hudson magára hagyta volna a város egy távolabbi részében, sohasem talált volna vissza a követségre."

"Ryannek volt egy műsorfüzete, de meg se nézte, mert magyarul nyomtatták, és olvasni legalább annyira nem tudta ezt a marsi nyelvet, mint beszélni."

Az Operánk kistestvér, de amúgy megfelel, jó az akusztika és a klózett:

"– AZ OPERA.

Mint Ryan régi Volkswagen Rabbitje, a budapesti Opera is takaros volt, de kicsi, ám tagadhatatlanul a kétszáz mérfölddel odébb, Bécsben található császári Opera kistestvére volt. Andy és Ryan bement, hogy begyűjtse a jegyeket, amelyeket a kulturális attasé a magyar külügyminisztériumon keresztül foglalt le számukra. Az előtér még a vártnál is kisebb volt. Hudson a pénztárnál jelezte, hogy meg szeretné nézni a páholyukat. A diplomata kérése parancs volt, egy jegyszedő készségesen felvezette őket.
A látvány kellemesen meglepte Ryant. Mintha a Broadway valamelyik színházában – például a Majesticben – lettek volna. A terem nem volt nagy, de a vörös bársonnyal kárpitozott székek és az aranyozott gipszelemek rendkívül elegánssá tették, méltóvá a király fogadására, ha az úgy döntött, hogy meglátogatja az alárendelt fővárost. A magyar főurak nem rajongtak érte, de egy jó zenekar bizonyára segített nekik félretenni sérelmeiket. Az akusztika kiváló lehetett, és itt ez volt a lényeg. Ryan még soha nem járt a New York-i Carnegie Hallban, de úgy érezte, ahhoz hasonlíthatja ezt a helyet, legalábbis a stílusát és szellemiségét tekintve.
Ryan körülnézett. A páholy éppen olyan volt, amilyennek egy kényelmes páholynak lennie kell. A terem minden egyes részét jól be lehetett látni belőle. (...) A pissoir ugyanolyan elegáns volt, mint minden más: carrarai márványból faragták a nemes cél érdekében."

A puncik, minden nép kanjainak büszkeségei, Budapesttől Bukarestig:


"És kozmetikumokat. Mindenképpen. A magyar nők bőre olyan ápolt. Be fog menni a boltba, és tanácsot kér az eladótól, mint nő a nőtől. A magyar nők arcáról sugárzik, hogy gondosan ápolják. Ebben senki sem olyan kulturnij, mint ők."

"Magyarországon, állapította meg, az emberek komolyan veszik a zenét. Ha volt is valami a zenekarral, ami nem stimmelt, azt Jack nem vette észre. Ami pedig a karmestert illeti, vigyorgott magában, olyan hévvel és átéléssel dolgozott, mintha élete legnagyobb szerelmével lett volna az ágyban. Jack azon tűnődött, vajon érdemesek-e erre a magyar nők. Volt bennük valami, de mosolyogni nem sokat látta őket. Talán a kommunista kormány tehetett erről. Az oroszok se a mosolyukról voltak híresek."

Végezetül egy autentikus magyar közmondás:

"Van egy magyar mondás, amit nagyon szeretek: a nagykapu mellett mindig van egy kiskapu. Errefelé ez a kiskapu tartja működésben a dolgokat."

olvasnivaló: A Gonosz Birodalma

A képeket a netről loptuk, bocsi minden érintettnek, mert a forrásukat elfelejtettük (origo, crazyshit, wiki)

ollalala shalala!