Heti fostalicska: Frei Tamás - A Bankár

Frei Tamás - A Bankár

alcím: "Milliárdos lesz, ha Magyarország csődbe megy".

ötlet: szomorú magyar valóság és Tom Clancy
humor: -
feszültség: van
helyszín: Észak-Balkán, Afrika, Észak- és Dél Amerika, Kína.

értékelés: együltéből olvasható (trükkösen vastag könyv, 624 oldal, levegősen, jó nagy sorközzel szedve)
ár: - 3499 forintos (jaj, innét ingyen letölthető)
kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó

Szereplők:

André: Szuperhíró, aki megmenti Magyarországot és saját drogos fiát az elsülyedéstől. Utóbbi a nehezebb ügy. Nem mellesleg szuperbió sugaraival és pszichológiai hadviseléssel legyőz egy floridai párducot, amelynek 1000 kg-os a harapása! Világrekord!

Adrienn: Gina Lollobrigidára hajazó magyar szuperbombázó, aki egy orosz oligarcha után az egyszerű, de kemény és becsületes ex-légiós, André mellett véli megtalálni a biztonságot. Oszt bájaival csodaképpen erektálja a Magyarországot letiporni szándékozó spekuláns főgonoszt, Larry Mack-et, aki amúgy félimpotens rejszmester. Köztudomású, hogy a világon a legjobbak a magyar nők, ezt már egy román szélsőnáci is megírta a lapjában: a magyarok a kurváikat küldik a világ elfoglalására.

Adrienn révén bepillantást nyerhetünk a divat boszorkánykonyhájába is:

"Egy ápolt, elegáns nő ma már nem vehet fel csábító, szexi ruhákat mély kivágással, mert az ócskává teszi. A cél, hogy a felszínen a nő ártatlanságot sugározzon. A mélyben viszunt lássuk meg benne a kurvát. Szó szerint ezt mondta a Fendi divattervezője."

"A nappal elegáns nő éjszaka ribanc, ez most a trend."

Farkas Vladimir Vilmos: Amerikás nevén William Wolf: menekülőben levő magyar bankármilliárdos és kamu alkoholista, a Magyarország elleni támadás bosszúszomjas kitervelője. Ellentmondásos jellem. Egy a magyarországi táplálkozási lánc tetején levő keveseknek, de undorodva kiszállt a harácsoló brancsból, pechére. Orbánék ezért feláldoznák a döglött adóamnesztiás project felpörgetésére.

Larry Mack: idült faszverő és tözsdecápa, a Wall Street "kormányzója". Faszarc, seggsznob, de csodaképpen feláll neki Adrienre, a magyar szuperfegyverre. Larrynek köszönhetjük a meglehetősen sápatag könyv egyik realisztikus jelenetét, azt a nemi erőszakolost, ahol Frei kibontakoziik. André nyolc napon túlra veri. Mármint Larryt.

Miniszterelnök: önfejű kiskakas, annyi a német-magyar fegyverbarátságnak, odamondogat a rabló németek miniszterelnökének is, hogy aztán egy Rothschildtól kérjen segítséget Soros György közvetítésével. Elárulja a Nyugatot, Szun-cet fejből idéz, ezzel Magyarország barátaivá teszi a kínaiakat. Jól tudja, hogy "nincs ingyensajt, csak az egérfogóban", de fél az ingyensajtban hívő nép haragjától. "Hiába mondtam neki, ez a miniszterelnök nem hajlandó a tömegek ellen politizálni. Nem is értem..." (Simonyi, 349. oldal)

Kínai főgenya: "A pénzünkért cserébe a Kárpát-medence vízkészletének a kétharmadát is meg szeretnénk kapni!". De aztán a sinológustudással felvértezett Orbán néhány Szun-ce idézettel leszereli a kapzsi kis sárga genyát, sőt.

Lionel Rotchild, báró: gecigazdag, a regény rendes zsidaja. A kínaiak csicskája, hol van már a zsidó világuralom. Kőkemény, de viszonylag korrekt, ami könnyű ebben a mezőnyben.

Scott Rothstein: a regény Jud Süsse, a könyvben gyakorta előforduló "korcs magyar" jelzős szerkezet egyik szorgos használója, kegyetlen kis "hájpacni", "szarzsák", végül csak "állattetem", aki megkisérli aligátorszarrá változtatni Andrét, de rábaszik. Egy Bolgár Györgyhöz mérhető szexmasina őkelme, de André beavatkozása után sokat veszt bájaiból és fogaiból, Kaddis egy aligátorkakáért. Pozitiv szerepe a regényben, hogy Frei rajta keresztül ad egy pontos országleírást Magyarországról:

"Azt gondoltam, hogy a magyarok olyan turistahajóban utaznak, ahol más akar a furkálódó, egymást tépő tisztikar és mást a legénység. De mást akar lent a gépház személyzete, miközben az utasok tömegei káromkodva arról panaszkodnak, hogy ők nem is erre a hajóra vettek jegyet. Az üzemanyag közben fogyóban, de a hajón mégis az utolsó leheletükig egymást tépik a magyarok. A fedélzeten természetesen egyetlen mentőcsónak sincs, ennek ellenére a magyarok a fából készült utasszállító hajójukból rálőnek minden páncélozott hadihajóra, ami arra jár."

Mike Winkler: A Financial Times gazdasági újságírója és bukott tözsdespekuláns öngyilkos feleséggel és André fűves-crackes adoptált gyerekével súlyosbítva. Lúzer, sznob, antihazafi és korrupt is, de hirtelen felbukkanó dacrohamok következtében időnként becsületes pillanatai is vannak.
   Talán az egyetlen érzékletesen megrajzolt szereplő, a világlátott pénzügyi tudósító, a felsőközéphez görcsösen kapaszkodó sznob, ("csak a prolik hordják kívül a gallérjukat"), aki talán a Monacoban lehetőségei felett urizáló Frei Tamás alterója (hátha beesik egy kis pénz a ponyvaírással, drága a kecó). Persze, a nagy akarás nem boldogít, széthulló család a nagy kaparás ára, cinkos összekacsintás az lakótelepi olvasókkal.

Matt Winkler: Mike Winkler fogadott, André biológiai fia. Matt/Dávidka szerepe, hogy Frei Tamás bemutassa a rendes, becsületes magyar nikotinistáknak és alkoholistáknak a drogok csúnya világát. Matt ugyanis drogos, fűre és update crack 2.0-ra van rácuppanva. Utóbbi kokainmassza, kerozin, benzin és oltatlan mész hangulatos keveréke, oxidadó vagy rozsda a neve. A normál kokainhoz képest a hallucinációs hatása dupla erős volt.
   Frei Tamás világlátás közben valszeg rossz cuccot vásárolt marihuána helyett, mert fű helyett a heroin hatását írja le: "Hatott rá a fű, a dzsoint, a dzsanga, gandzsa vagy mokesz, ki hogy szereti, úgyhogy a tompa kábultság elnyomott Mattban mindenféle pánikot, félelmet és ijedtséget". Hátmitmondjak, én meg nem szívesen szagolgatnám a befűvezett Freitomi alsógatyáját ejtőernyős ugrás előtt.

Simonyi (Csányi) János: Nem szereti a keresztnevét, mert "együgyű, parasztos név", nem illik vagyonos emberhez. Ex-komcsi bankár, aki Horn Gyula segedelmével egy komplett bankot elprivatizált papucsférj és "nyugaton lenézett, posztkommunista újgazdag".

   "Nouveau riche, a kelet-európai új pénz, mutogattak rá egyszer pökhendien az európai gyárosok a monacói tenisztorna VIP sátrában. A jelenetet azóta sem tudta elfelejteni. Annyira megalázóan viselkedtek vele. A sokgenerációs párizsi burzsóák lenéző megvetését még ma is ott érezte a bőrén. Szinte égette."
   "Esze ágában sem volt a Cote d'Azuron jachtot vásárolni, Monacót megutálta örökre, mert ott az ő egész vagyona csak egy közepes méretű hajóra lett volna elég".
   "Simonyi János nem szerette érezni, hogy ő csak egy kicsi szemétdomb királya." És ez csak a kezdet. "Nő a pocakja, puffad a szeme, lassan csak egy szűk csíkon néz majd ki a világra." Vészhelyzetben "sarokba szorított korcs", hogy az eccerű olvasó is láthassa, h Csányi is egy eccerű panelproli, vér a magyar vérből. A könyv vége felé jól felfogott önérdekből hazafi is, elvégre ami jó neki, az jó Magyarországnak is.

Simonyi István: Az elkényeztetett, de dicséretesen bringával közlekedő csányicsemete. Kb. ennyi a jellemrajza. Istike István amerikai egyetemre jár, a "színvonal miatt", másrészt, hogy "végleg lerúghassa magáról Kelet-Európát". Statisztaszerepben.

Simonyi Valika: Hitves és aggódó anya, aki becenevét (Luidzsivuccsi) a gazdagok és a sznobok kedvenc táskamárkája, a Louis Vuitton után kapta. Meghal, de mégse.

Georgij Malevics: André által kétszer meglőtt, majd egyszer felrobbantott orosz műgyűjtő és gengszter.

Nazario: mexikói emberrabló és dilis pokolfajzat, karakterét vmi zs-kategóriás filmből kölcsönözte Tomi.

Ésmég pincérek, rendőrök, piloták, légiutaskisérők, gyilkosok, áldozatok, járókelők, aligátorok és egy párduc, stb.

A zsidó ezotériával induló Ulpius a ponyva és a panelprolik felé nyit, egyből a fostartály legaljára. Frei Tamás a többek között általa elhülyített tévéfogyasztók számára próbálja ponyvába csomagolva elmagyarázni, hogy mi a szent szar van ebben az országban, vagy legalábbis mi a szent szar van őszerinte. Az eredménytől függetlenül köszönet az erőfeszítésért és a Fidesz mentegetéséért. Frei Tamás prolibutító életműve alapján (pl. dokumentumfilmnek beadott átlátszó kamu orosz bérgyilkosokat alakító statisztákkal, majd az ezt követő hiszterikus fidesznyik műbalhé; a baráti szoci országokat bemutató "csak a szépre" útifilmek stilusában országfényezés a középkort nemrég meghaladó Bhutánból, ebből a paternalisztikus-diktatórikus abszolút monarchiából, ahol - mit ad Isten - sikerül egy angolul folyékonyan beszélő parasztot találnia: sőt, szerinte minden paraszt folyékonyan beszél arrafelé angolul, ami a helyi oktatás színvonalát dícséri. Ez a Tomi még Észak-Koreát is képes lenne letolni némelyek torkán.) először ghostwriterre, nemerézésre gyanakodtam: Frei Tamás a Kiskegyed és Blikk olvasó panelprolik körében jól csengő nevét brandként használja kiadója, az Ulpius ház, oszt ismeretlen, ám jótollú négerekkel írat vmit. De nem: ez a könyv annyira fostalicska, hogy felismerhető rajta a Mester zavaros, igazságot és alamuszi hülyeséget vegyítő macskakaparása. Történet, sztori: egy Magyarországról elüldözött bankár felbújtja a világ legnagyobb tözsdespekulánsait, hogy azok forint és az államkötvények elleni támadással csődbe vigyék az országot, közben országokon keresztül lövöldöznek és szeretkeznek a szereplők, majd az ország megmentésén éjt nappallá téve agyaló Orbán a nemzetivé avbanzsáló főbankárral megmenti az országot, cserébe egy szó sincs az elbaszott gazdaságpolitikáról, mindenről mások tehetnek, jaj, talán Kossuth-díjjal jutalmazza a fidesz a hűséges propagandistáját.... Akik a tiszta forrást szereti, azoknak Tom Clancy Elnöki játszmáját ajánlom elolvasásra, ott a gonosz japcsik egyenesen az amcsi állampapírokat és a dollárt döntik be.

Frei a remek történetet szűkös szókinccsel, de érdekesen avittas nyelven meséli el (ingerencia; tuti buli; játszotta az agyát; felkente a falra, mint a szart;  korcs; gőze sem volt; felvágós, stb.), messze ide Monaco. Cserében szaggatott a stílusa, mint egy Bayer Zsoltnak, és hajlik a tőmondatok halmozására. Ráadásul kezd elfelejteni magyarul: Scott Rothsteinnek "fehérjével és proteinnel felpumpált" sonkavállú, behemót gorillái vannak. Tomi, elmondom a titkot, amit az Ulpius házban sem ismernek: a protein és a fehérje ugyanaz a szar: Eiweiße. Apró kis szarrágás, az a fránya "kitakarás", a magyar médiát uraló magyartalanságok egyike a könyvben is felbukkan:  "André a via Santa Margherita egyik napelemekkel zsúfolt épületének a tetejéről lőtt, két téglakémény közül. Ezek mindkét oldalról kitakarták, úgyhogy csak hátulról, a belváros legmagasabb pontjáról, a milánói domb központi tornyának a tetejéről vehette volna őt észre az észak-olasz város vádőszentje, Mária." Tomi és kedves Ulpius Ház, elmondom grátisz: eltakar és nem kitakar. A kitakarni azt jelenti, hogy felfedjük, láthatóvá tesszük. És most hagyom abbafelé.

Minden jó, ha vége jó: Magyarország nagy barátja, a rendesember Soros György összehozza Orbánt egy másik rendesemberrel, egy Rothschilddal, aki a kínai állampapírvásárlási segítségért cserébe a kínaiak számára kér vmi Máza-Váralja nevű dél-magyarországi szénmezőt, amiről Orbán sem hallott. Az ész nagy csele: a magyar államnak kínai kölcsönpénzen olcsón visszavásárolni a spekuláció miatt nyomott árú magyar államkötvényeket. Ügyes, ráadásul a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket. Happy end, járjatok békével.

Hátszerintem visszatérhetne az Ulpius a zsidó ezoteriához.
Huhu, és most előkészületben a 2015, "A káosz éve és a magyar elit bukása" alcímmel, rettegjetek, gazdagok.

Piac a Lehelen (Budapest)

Új szerző a csapatban! Ideiglenes neve Tündér Lala és lány és háromszoros hurrá :DDD


LEHEL CSARNOK ÉLELMISZER KERESKEDELMI KÖZPONT
Cím: 1134 Budapest, Váci út 9-15

NYITVA TARTÁS 2009. január 1-től.
A csarnok belső területén:
Hétfőtől – péntekig: 6 - 18 óráig
Szombat: 6 - 14 óráig
Vasárnap: 6 - 13 óráig

A METRO - szint területén:
Hétfőtől – péntekig: 6 - 20 óráig
Szombaton és vasárnap: 6 - 16 óráig

Jó dolog piac szomszédságába költözni. Egyrészt, mert tényleg kíméli a pénztárcát, másrészt, mert lehetőségünk van a választásra, hogy az akciós áron megkapható agyonrohadt banán helyett mondjuk valami normális sárgás-zöldes árnyalatban játszót vegyünk. Mellesleg baromira etikátlan dolog akciósan (értsd, olcsóbban, de nem fityingekért) kiárusítani a selejtet és a rohadtat, ezzel is arra ingerelve a kedves vevőt, hogy rúgjon bele még egyet amúgy is primitív lábakon billegő kulináris kultúrájába. Sokan azt mondják a Lehelre, hogy csalnak az árusok, többet mérnek, mint amit kellene, gyanítjuk ez mindenhol így van, ember és nem piacfüggő jelenség. Miként az is, hogy az őstermelő szekcióban a kendős mami, miután három portékának az árát meg mered kérdezni, elküld melegebb éghajlatra, ha nem veszel tőle semmit. Persze ezután nem is fogsz, nem a legjobb üzletpolitika. Gyakorlott, szinte napi rendszerességgel piacozó mániákusként összeállítottunk egy kis Lehel best of-ot, tanulmányt, hol mi a jó, a fura vagy a helyzet.

Csábító hús

A húsokról nem nagyon beszélnénk, azt úgy ránézésre választja ki az ember, ami frissnek meg jónak tűnik, csakígy a halat is, amiben a Lehel azért annyira nem bővelkedik. Középtájon van egyébként egy házityúkos-csirkés 

pult, ami nem minden nap működik. Szalámi és kolbász meg a felvágottnak nevezett izék terén a legfőbb opciót a főbejáratnál található pult adja (Robi Hús Kft), ahol szinte mindig van sor, meg néhány igazi magyaros jellegű bunkó eladó. Legutóbbi ottjártunkkor a nem túl vonzó kínálatból kiválasztottunk egy Budapest-szalámit, amit nem voltak hajlandóak dekára adni, egy fél rúd meg nem kellett, mert csak arra vártunk, hogy végre kinyisson a pihenőjéről visszatérő olaszos (Röfi Élelmiszer Ker. Kft), ami bal-hátul van. Az első pultnál a pápai virslitől akartunk egyszer majdnem-rosszul lenni, olaszéknál viszont gyakorlatilag mindent szerettünk eddig. 

Az olaszos kifejezés azt takarja, hogy vannak gyönyörű, óriási sonkáik, szép, érlelt penészes szalámiik, meg minden olyan kolbász, szalonna és 

egyéb féle, amire szívesen áldozunk. Próbáltuk: csípős olasz szalámi, édesköményes szalámi, szarvasgombás szalámi, Milano-szalámi (ami nagyban hasonlít a mi téliszaláminkra, csak jócskán olcsóbb), Toscana sonka, kolozsvári szalonna, parasztsonka (2400-ért kilója), mind-mind szépen vékonyra szelve, egészséges méretben, gusztusosan, nincsenek összeaszódva az egész napos állástól. Egyébként van még milliónyi lehetőség, a szarvasgombás kacsapástétomtól az egyszerűbb Ausztria-szalámikig, de mi megrögzötten a csípős olasz rabjai lettünk. Egyébként a metrószinten, az ún. kis piacon van egy Magor-bolt, ahol finom virslit meg mindenféle mangalicacuccokat lehet szerezni, fent pedig a svábnál lehet elég jó sváb parasztkolbászt venni.

Tejszféra

Sajt-téren a piacon talán Tejes Katica (?) a legjobb a galérián, ahol vannak normális francia és olasz sajtok, elég korrekt áron, jót lehet csemegézni, és itt kapható egy remek francia sós vaj, meg még néhány sózatlan változat is. Tejes ügyekben egyébként egy mini-franchise (talán Tejes Csemege) uralkodik főként a piacon, mindig vannak „akciók”, gyakorlatilag mindenhol lehet házi tejet is venni, mi a bejáratnál szoktunk, mert mindig elfelejtünk palackot vinni, ott meg palackoznak is, 200+40-ért, de van a jobb hátsó bioboltban is tej, meg egy ilyen bocis-rajzos hátsó tejes is van, az is teljesen rendben. Olasz vajat a svábhoz közeli tejesnél kapunk, amúgy tejföl, túró, körözött dolgában nagyjából kiegyenlített a verseny mindenhol, egyiknek sincs a legtökéletesebb íze. Középtájon ( a házityúkos mellett) van egy időszakos sajtos bodega, na, ott finom a magyar gomolya. Mi személy szerint a Nagycsarnokban fellelhető Cserpeséket bírjuk, itt joghurtot lehet kapni tőlük, a jobb belső tejesnél, akik árulnak szintén francia sajtokat, amelyek, egész elképesztő módon, alig drágábbak vagy egyenárúak a sokkal kevésbé hízelgő magyar produktumokkal.

Mag, fűszer, savanyú, zöldség

Vannak magos standok, koktélcseresznyétől a cukrozott gyömbéren át őrölt mogyoróig vagy birsalmasajtig mindent lehet találni, nagyjából egy áron mozognak. A távol-keleti ízek kedvelőinek pedig két fűszer-csemege is van, egy a kispiac bejáratánál, általában ott vesszük a háztartási célokra alkalmazott olívaolajt, a szárazcuccokat, mint a kuszkusz, a barna risz meg ilyesmik, pedig fentebb, jobbhátul, ahol vannak kimért fűszerek is, de mindkettőben találni zacsis szárazfűszert is. Friss zöldfűszert a piac közepén lévő szekcióban árulnak, van mindenféle, elég jó kaliberűek, és azoknak, akiknek rejtélyes módon mindig kinyiffan a cserepes fűszernövénye (mint pld. nekem), zacskóban kellemes mennyiségűt lehet választani az adott növényből 350-ért. Amúgy a balszélen található savanyúságos bódéban is lehet néha egy-két fajtát, sőt még tölteni való tormalevelet is árultak szezonban. Ott minden megvan, ami a savanyúságrajongók szükségleteit elégítheti ki. Apropó, van egy mézes bódé is elől, az meg mézimádóknak jöhet jól, mi a gesztenyemézzel indítottunk ott, és nála is maradtunk. 

Zöldség téren a középső szekció erősen ajánlatos, ott vannak az őstermelők, a nénik, bácsik (köztük egy mindig igen szépen öltözött, jólfésült idős úriember, akinek a látványától is mindig jókedvünk lesz), lehet venni szépséges narancsszín tököket, fillérekért bébicéklát vagy csicsókát, ami ugye nagyon ajánlatos cukorbetegeknek és diétázóknak. Egyébként a piacozás nagy előnye az is, hogy az ember figyelmét sokkal jobban a szezonális alapanyagokra koncentrálják a termelői standok. Zöldség-gyümölcs téren érdemes bóklászni, ami a legszebb, azt megvenni, nagyjából minden beszerezhető, de mondjuk gránátalmát ritkán látni, és persze a tavaszi-nyári gyümölcsök is ritkák most.

Süti

Mielőtt a Lehel vonzáskörzetébe telepedtünk volna, a Lipóti Pékség volt a favorit, amit a mai napig jónak tartunk, de van egy legalább ugyanolyan jó hely, a Sváb Pékség. Ez a kis piacon van, és árulnak valami zseniális alpesi zsemlét és kenyeret, aztán rendszeresen fogyasztjuk a teljes kiőrlésű tönkölyzsemléjüket vagy a pur-pur névre hallgató tönkölyös-diós kenyeret is. Egyébként fillérekért lehet venni az egészséges kenyérárut, ami ritkaság mindenfelé. De jó a kakaós csiga, a bécsi briós (ha ez a neve, egyébként egy mandulás-vajas briós) vagy a tönköly tökös-mákos rúd is. (Persze ezeket nem mi kóstoltuk.)

Egyébként a Lehelen szinte mindent lehet kapni, ami kell, vagy nem kell az embernek. A galérián vehetsz háromrétegű, puha és illatos klotyópapírt a bolti ár alatt, meg teamécsest, de igény esetén még kínai táskát is. Persze piálni is lehet a talponállóknál, de a csövik általában kint maradnak a vonzáskörzetben. Van egy boros bódé is, ami alighanem etyeki borokat csapol, és amiről az hírlik, hogy a jót (persze relatív, hogy kinek mi a jó) kóstoltatják meg veled, aztán meg romlott lőrés palackot sóznak rád. A kiszolgálás pedig mindenhol változó, a sváb pékségben például imádjuk a hölgyeket, de leghátul bal oldalon a bunkó zöldségeshez meg vissza nem megyünk soha ezen a világon, mert volt képe azt mondani nekünk, hogy nem rak vörös saszlát is a zöld mellé, csak ha veszünk ráadásnak még abból is, mivel ezen a piacon (de higgyük el) senki az égvilágon nem tenne meg annyit a kedves vevőnek, hogy kicserélje azt a kurva fürt szőlőt.

ajánlott kattintások:

Lehel-csarnok története
A LEHEL CSARNOK 2002 február 8-án nyitott a régi Lehel Piac helyén. A Csarnok 43 000 négyzetméter területen működik, ebből az elárusítóhelyek területe közel ...

Fűszer és Lélek zsidó konyha: Soha többé Lehel piac!
Lehel piac, ma betelt a pohár! Már többször morogtam a Lehel piac (Lehel csarnok ?) miatt, hogy becsap a magárus, hogy büdös a hús, hogy bunkó az eladó, stb. ...

Index - Piackalauz romantikusoknak (2004-ből)
A Lehel piacon szemtanúi lettünk egy horrorisztikus jelenetnek is: a halbolt csinos, húszéves eladója nagy szakértelemmel kiemel egy nagydarab, ...

Belváros: Építészeti handabanda a Lehel téren