 |
| Frei Tamás - A Bankár |
alcím: "Milliárdos lesz, ha Magyarország csődbe megy".
ötlet: szomorú magyar valóság és Tom Clancy
humor: -
feszültség: van
helyszín: Észak-Balkán, Afrika, Észak- és Dél Amerika, Kína.
értékelés: együltéből olvasható (trükkösen vastag könyv, 624 oldal, levegősen, jó nagy sorközzel szedve)
ár: - 3499 forintos (jaj, innét
ingyen letölthető)
kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó
Szereplők:
André: Szuperhíró, aki megmenti Magyarországot és saját drogos fiát az elsülyedéstől. Utóbbi a nehezebb ügy. Nem mellesleg szuperbió sugaraival és pszichológiai hadviseléssel legyőz egy floridai párducot, amelynek 1000 kg-os a harapása! Világrekord!
Adrienn: Gina Lollobrigidára hajazó magyar szuperbombázó, aki egy orosz oligarcha után az egyszerű, de kemény és becsületes ex-légiós, André mellett véli megtalálni a biztonságot. Oszt bájaival csodaképpen erektálja a Magyarországot letiporni szándékozó spekuláns főgonoszt, Larry Mack-et, aki amúgy félimpotens rejszmester. Köztudomású, hogy a világon a legjobbak a magyar nők, ezt már egy román szélsőnáci is megírta a lapjában:
a magyarok a kurváikat küldik a világ elfoglalására.
Adrienn révén bepillantást nyerhetünk a divat boszorkánykonyhájába is:
"Egy ápolt, elegáns nő ma már nem vehet fel csábító, szexi ruhákat mély kivágással, mert az ócskává teszi. A cél, hogy a felszínen a nő ártatlanságot sugározzon. A mélyben viszunt lássuk meg benne a kurvát. Szó szerint ezt mondta a Fendi divattervezője."
"A nappal elegáns nő éjszaka ribanc, ez most a trend."
Farkas Vladimir Vilmos: Amerikás nevén William Wolf: menekülőben levő magyar bankármilliárdos és kamu alkoholista, a Magyarország elleni támadás bosszúszomjas kitervelője. Ellentmondásos jellem. Egy a magyarországi táplálkozási lánc tetején levő keveseknek, de undorodva kiszállt a harácsoló brancsból, pechére. Orbánék ezért feláldoznák a döglött adóamnesztiás project felpörgetésére.
Larry Mack: idült faszverő és tözsdecápa, a Wall Street "kormányzója". Faszarc, seggsznob, de csodaképpen feláll neki Adrienre, a magyar szuperfegyverre. Larrynek köszönhetjük a meglehetősen sápatag könyv egyik realisztikus jelenetét, azt a nemi erőszakolost, ahol Frei kibontakoziik. André nyolc napon túlra veri. Mármint Larryt.
Miniszterelnök: önfejű kiskakas, annyi a német-magyar fegyverbarátságnak, odamondogat a rabló németek miniszterelnökének is, hogy aztán egy Rothschildtól kérjen segítséget Soros György közvetítésével. Elárulja a Nyugatot, Szun-cet fejből idéz, ezzel Magyarország barátaivá teszi a kínaiakat. Jól tudja, hogy "nincs ingyensajt, csak az egérfogóban", de fél az ingyensajtban hívő nép haragjától. "Hiába mondtam neki, ez a miniszterelnök nem hajlandó a tömegek ellen politizálni. Nem is értem..." (Simonyi, 349. oldal)
Kínai főgenya: "A pénzünkért cserébe a Kárpát-medence vízkészletének a kétharmadát is meg szeretnénk kapni!". De aztán a sinológustudással felvértezett Orbán néhány Szun-ce idézettel leszereli a kapzsi kis sárga genyát, sőt.
Lionel Rotchild, báró: gecigazdag, a regény rendes zsidaja. A kínaiak csicskája, hol van már a zsidó világuralom. Kőkemény, de viszonylag korrekt, ami könnyű ebben a mezőnyben.
Scott Rothstein: a regény Jud Süsse, a könyvben gyakorta előforduló "korcs magyar" jelzős szerkezet egyik szorgos használója, kegyetlen kis "hájpacni", "szarzsák", végül csak "állattetem", aki megkisérli aligátorszarrá változtatni Andrét, de rábaszik. Egy Bolgár Györgyhöz mérhető szexmasina őkelme, de André beavatkozása után sokat veszt bájaiból és fogaiból, Kaddis egy aligátorkakáért. Pozitiv szerepe a regényben, hogy Frei rajta keresztül ad egy pontos országleírást Magyarországról:
"Azt gondoltam, hogy a magyarok olyan turistahajóban utaznak, ahol más akar a furkálódó, egymást tépő tisztikar és mást a legénység. De mást akar lent a gépház személyzete, miközben az utasok tömegei káromkodva arról panaszkodnak, hogy ők nem is erre a hajóra vettek jegyet. Az üzemanyag közben fogyóban, de a hajón mégis az utolsó leheletükig egymást tépik a magyarok. A fedélzeten természetesen egyetlen mentőcsónak sincs, ennek ellenére a magyarok a fából készült utasszállító hajójukból rálőnek minden páncélozott hadihajóra, ami arra jár."
Mike Winkler: A Financial Times gazdasági újságírója és bukott tözsdespekuláns öngyilkos feleséggel és André fűves-crackes adoptált gyerekével súlyosbítva. Lúzer, sznob, antihazafi és korrupt is, de hirtelen felbukkanó dacrohamok következtében időnként becsületes pillanatai is vannak.
Talán az egyetlen érzékletesen megrajzolt szereplő, a világlátott pénzügyi tudósító, a felsőközéphez görcsösen kapaszkodó sznob, ("csak a prolik hordják kívül a gallérjukat"), aki talán a Monacoban lehetőségei felett urizáló Frei Tamás alterója (hátha beesik egy kis pénz a ponyvaírással, drága a kecó). Persze, a nagy akarás nem boldogít, széthulló család a nagy kaparás ára, cinkos összekacsintás az lakótelepi olvasókkal.
Matt Winkler: Mike Winkler fogadott, André biológiai fia. Matt/Dávidka szerepe, hogy Frei Tamás bemutassa a rendes, becsületes magyar nikotinistáknak és alkoholistáknak a drogok csúnya világát. Matt ugyanis drogos, fűre és update crack 2.0-ra van rácuppanva. Utóbbi kokainmassza, kerozin, benzin és oltatlan mész hangulatos keveréke, oxidadó vagy rozsda a neve.
A normál kokainhoz képest a hallucinációs hatása dupla erős volt.
Frei Tamás világlátás közben valszeg rossz cuccot vásárolt marihuána helyett, mert fű helyett a heroin hatását írja le:
"Hatott rá a fű, a dzsoint, a dzsanga, gandzsa vagy mokesz, ki hogy szereti, úgyhogy a tompa kábultság elnyomott Mattban mindenféle pánikot, félelmet és ijedtséget". Hátmitmondjak, én meg nem szívesen szagolgatnám a befűvezett Freitomi alsógatyáját ejtőernyős ugrás előtt.
Simonyi (Csányi) János: Nem szereti a keresztnevét, mert "
együgyű, parasztos név", nem illik vagyonos emberhez. Ex-komcsi bankár,
aki Horn Gyula segedelmével egy komplett bankot elprivatizált papucsférj és "nyugaton lenézett, posztkommunista újgazdag".
"Nouveau riche, a kelet-európai új pénz, mutogattak rá egyszer pökhendien az európai gyárosok a monacói tenisztorna VIP sátrában. A jelenetet azóta sem tudta elfelejteni. Annyira megalázóan viselkedtek vele. A sokgenerációs párizsi burzsóák lenéző megvetését még ma is ott érezte a bőrén. Szinte égette."
"Esze ágában sem volt a Cote d'Azuron jachtot vásárolni, Monacót megutálta örökre, mert ott az ő egész vagyona csak egy közepes méretű hajóra lett volna elég".
"Simonyi János nem szerette érezni, hogy ő csak egy kicsi szemétdomb királya." És ez csak a kezdet.
"Nő a pocakja, puffad a szeme, lassan csak egy szűk csíkon néz majd ki a világra." Vészhelyzetben
"sarokba szorított korcs", hogy az eccerű olvasó is láthassa, h Csányi is egy eccerű panelproli, vér a magyar vérből. A könyv vége felé jól felfogott önérdekből hazafi is, elvégre ami jó neki, az jó Magyarországnak is.
Simonyi István: Az elkényeztetett, de dicséretesen bringával közlekedő csányicsemete. Kb. ennyi a jellemrajza. Istike István amerikai egyetemre jár, a
"színvonal miatt", másrészt, hogy
"végleg lerúghassa magáról Kelet-Európát". Statisztaszerepben.
Simonyi Valika: Hitves és aggódó anya, aki becenevét (Luidzsivuccsi) a gazdagok és a sznobok kedvenc táskamárkája, a Louis Vuitton után kapta. Meghal, de mégse.
Georgij Malevics: André által kétszer meglőtt, majd egyszer felrobbantott orosz műgyűjtő és gengszter.
Nazario: mexikói emberrabló és dilis pokolfajzat, karakterét vmi zs-kategóriás filmből kölcsönözte Tomi.
Ésmég pincérek, rendőrök, piloták, légiutaskisérők, gyilkosok, áldozatok, járókelők, aligátorok és egy párduc, stb.
A zsidó ezotériával induló Ulpius a ponyva és a panelprolik felé nyit, egyből a fostartály legaljára.
Frei Tamás a többek között általa elhülyített tévéfogyasztók számára próbálja ponyvába csomagolva elmagyarázni, hogy mi a szent szar van ebben az országban, vagy legalábbis mi a szent szar van őszerinte. Az eredménytől függetlenül köszönet az erőfeszítésért és a Fidesz mentegetéséért. Frei Tamás prolibutító életműve alapján (pl. dokumentumfilmnek beadott átlátszó kamu orosz bérgyilkosokat alakító statisztákkal, majd az ezt követő hiszterikus fidesznyik műbalhé; a baráti szoci országokat bemutató "csak a szépre" útifilmek stilusában országfényezés a középkort nemrég meghaladó Bhutánból, ebből a paternalisztikus-diktatórikus abszolút monarchiából, ahol - mit ad Isten - sikerül egy angolul folyékonyan beszélő parasztot találnia: sőt, szerinte minden paraszt folyékonyan beszél arrafelé angolul, ami a helyi oktatás színvonalát dícséri. Ez a Tomi még Észak-Koreát is képes lenne letolni némelyek torkán.) először ghostwriterre, nemerézésre gyanakodtam: Frei Tamás a Kiskegyed és Blikk olvasó panelprolik körében jól csengő nevét brandként használja kiadója, az Ulpius ház, oszt ismeretlen, ám jótollú négerekkel írat vmit. De nem: ez a könyv annyira fostalicska, hogy felismerhető rajta a Mester zavaros, igazságot és alamuszi hülyeséget vegyítő macskakaparása. Történet, sztori: egy Magyarországról elüldözött bankár felbújtja a világ legnagyobb tözsdespekulánsait, hogy azok forint és az államkötvények elleni támadással csődbe vigyék az országot, közben országokon keresztül lövöldöznek és szeretkeznek a szereplők, majd az ország megmentésén éjt nappallá téve agyaló Orbán a nemzetivé avbanzsáló főbankárral megmenti az országot, cserébe egy szó sincs
az elbaszott gazdaságpolitikáról, mindenről mások tehetnek, jaj, talán Kossuth-díjjal jutalmazza a fidesz a hűséges propagandistáját.... Akik a tiszta forrást szereti, azoknak Tom Clancy Elnöki játszmáját ajánlom elolvasásra, ott a gonosz japcsik egyenesen az amcsi állampapírokat és a dollárt döntik be.
Frei a remek történetet szűkös szókinccsel, de érdekesen avittas nyelven meséli el (ingerencia; tuti buli; játszotta az agyát; felkente a falra, mint a szart; korcs; gőze sem volt; felvágós, stb.), messze ide
Monaco. Cserében szaggatott a stílusa, mint egy Bayer Zsoltnak, és hajlik a tőmondatok halmozására. Ráadásul kezd elfelejteni magyarul: Scott Rothsteinnek
"fehérjével és proteinnel felpumpált" sonkavállú, behemót gorillái vannak. Tomi, elmondom a titkot, amit az Ulpius házban sem ismernek: a protein és a fehérje ugyanaz a szar: Eiweiße. Apró kis szarrágás, az a fránya "kitakarás", a magyar médiát uraló magyartalanságok egyike a könyvben is felbukkan:
"André a via Santa Margherita egyik napelemekkel zsúfolt épületének a tetejéről lőtt, két téglakémény közül. Ezek mindkét oldalról kitakarták, úgyhogy csak hátulról, a belváros legmagasabb pontjáról, a milánói domb központi tornyának a tetejéről vehette volna őt észre az észak-olasz város vádőszentje, Mária." Tomi és kedves Ulpius Ház, elmondom grátisz: eltakar és nem kitakar. A kitakarni azt jelenti, hogy felfedjük, láthatóvá tesszük. És most hagyom abbafelé.
Minden jó, ha vége jó: Magyarország nagy barátja, a rendesember Soros György összehozza Orbánt egy másik rendesemberrel, egy Rothschilddal, aki a kínai állampapírvásárlási segítségért cserébe a kínaiak számára kér vmi Máza-Váralja nevű dél-magyarországi szénmezőt, amiről Orbán sem hallott. Az ész nagy csele: a magyar államnak kínai kölcsönpénzen olcsón visszavásárolni a spekuláció miatt nyomott árú magyar államkötvényeket. Ügyes, ráadásul a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket. Happy end, járjatok békével.
Hátszerintem visszatérhetne az Ulpius a zsidó ezoteriához.
Huhu, és most előkészületben a 2015, "A káosz éve és a magyar elit bukása" alcímmel, rettegjetek, gazdagok.
