2011. december 5., hétfő

Wreck Pub Roncs, Budapest

a Roncs galériája
Megnyílt, megnyílt, megnyílt. Nem használtautó-kereskedés.

Wreck Pub / Roncs Kocsma
honlap: Wreck a fészeren

Telephely, cím: 1052 Budapest, Bécsi u. 2
Az All Central Hostel alatt, 2 szinten

A Csipak által lebontani szándékozott Keskenyházban. A Belváros Új Főutcájában, a Váci utca és a Kempinski szomszédságában, szembensrégen a Nemmondjukkianevét "üzletember" hírhedt rablótanyájával, a Galaxia/Belváros étteremmel. A legolcsóbb kocsma a turisták lehúzására szakosodott Belvárosban, nem csak roncsoknak. Két szint, egy agyonstrapált pultoslány, ekkora kocsmához kettő kellene. Szakszervezet, halló, halló? Autóalkatrészek lebegnek, kló az emeleti oszlopban. Csócsó a csócsistáknak. A hosztel és a belváros közelsége miatt értelemszerűen sok külföldi turistával.

Kissé rideg, kissé hideg, még nincs teljesen belakva. Majdmeglátjuk.
frissítés, 2011.12, Jenő21: extrém fosmenet zene, valami prolibutító rádió slejmje ömlik elviselhetetlenül hangosan... A dizájn az alibi kategóriában versenyképes, unalom, önigazolás, ócska, olcsó. A sörárak és a kedves pultoslányok ellenére ezentúl elkerüljük ezen kocsmát, a vendégek többsége drogos segg és/vagy falfirkász vandál nyomika.

Kopás van, tegyenek önök is hasonszőrt.
  
(Gárpipult kft, szh: 1038 Budapest, Rózsadomb u. 13, Adószám: 14678460-2-41)

Closed until 10:00 am Hours Mon - Wed: 10:00 am - 12:00 am Thu - Sat: 10:00 am - 2:00 am Sun: 10:00 am - 10:00 pm



Wreck Pub-Roncs Pub Minden long drink 650.- Koktélok 750.- Forralt bor 160.-/dl Tornyos pàlinkàk 390.- Hàz borai 160.-/dl Abszinth 70% 490.- Mike dog 390.- Pizza szelet 250.- Stb..........minden szinte ingyen..... Wreck pub-roncspub V.ker bécsi u.2 Wreeeeccccckkkenjjjjjjj rááá, Tel:06303997543

Kló az oszlopban
- Öltél már életedben bármit? - kérdezte Roy.
Colin a homlokát ráncolta. - Mint például?
A két fiú fent volt egy dombon a város északi határában. A hátuk mögött ott hömpölygött az óceán.
- Bármit - felelte Roy. - Szóval az a lényeg, hogy öltél már egyáltalán?
- Nem értem, mit akarsz - felelte Colin.
Odakint a csillogó vízen egy jókora hajó haladt észak, vagyis a távoli San Francisco felé. A parttól nem messze egy olajfúró torony meredt a vízben. Az elhagyott parton egy madárraj kutatott a homokban ebéd után.
- Csak öltél már meg valamit? - kérdezte türelmetlenül Roy. - Mondjuk rovarokat, bogarakat.
Colin rántott egyet a vállán. - Hát persze, szúnyogot, hangyát, legyet. Na és?
- És hogy tetszett?
- Micsoda?
- Hát, hogy megölted őket.
Colin a másikra meredt, aztán megcsóválta a fejét. - Roy, te néha olyan lökött tudsz lenni.
Roy elmosolyodott.
- Te szereted meggyilkolni a rovarokat? - kérdezte feszengve Colin.
- Néha.
- Miért?
- Mert olyan pukkantós.
Ami Roynak tetszett, amit izgalmasnak talált, azt kivétel nélkül a „pukkantós” kategóriába gyömöszölte.
- És mi olyan izgalmas benne? - kérdezte Colin.
- Ahogy kapálódznak.
- Brrrr.
- Tépted már ki imádkozó sáska lábát, és nézted, hogyan akar menni? - kérdezte Roy.
- Lökött vagy. Tökre lökött.


Kilátás a Roncsból: gengsztertanya a túloldalon
No Sex, No War
Roy a hullámzó tenger felé fordult, és a csípőjére tette a kezét, mintha szembe akarna szállni az áradattal. Neki ez természetes póz volt, született provokátor volt, imádott harcolni.
Colin tizennégy éves volt, pont annyi, mint Roy, de ő még soha nem szállt szembe senkivel vagy semmivel. Hagyta magát sodortatni az élettel, nem mutatott ellenállást. Rég megtanulta már, hogy az ellenkezés egyenlő a fájdalommal.
Colin egy száraz fűcsomón ült a hegygerincen, és csodálattal nézett fel Royra.
Anélkül, hogy tekintetét levette volna a tengerről, Roy megkérdezte: - És öltél-e már rovarnál nagyobbat is?
- Nem.
- Én igen.
- Tényleg?
- Rengetegszer.
~ És mit? - firtatta Colin.
- Egeret.


Alsó szint


csócsó csócsistáknak
- Ja, igen - szólalt meg hirtelen Colin, mint akinek az eszébe jutott valami. - A papám egyszer kinyírt egy denevért.
Roy lenézett a fiúra. - És mikor volt ez?
- Talán két éve, még lent Los Angelesben. A mamám meg a papám akkor még együtt voltak. Volt egy házunk Westwoodban.
- Ott nyírta ki az öreged a denevért?
- Ühüm. Szerintem fent éltek a padláson. Az egyik meg berepült az őseim hálószobájába. Arra ébredtem, hogy az anyám sikoltozik.
- Jól be volt szarva, mi?
- Halálra rémült.
- Bárcsak láttam volna!
- Lerohantam a hallba, hogy mi baj, és a denevér épp átrepült a szobán.
- És pucér volt?
Colin meglepetten pislogott. - Kicsoda?
- Hát az anyád.
- Még szép, hogy nem.
- Én meg azt hittem, hogy pucér volt, és te úgy láttad.
- Nem volt az - felelte Colin, és érezte, hogy elvörösödik.
- Hálóingben volt? - kérdezte Roy.
- Nem tudom.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem emlékszem - felelte feszengve Colin.
- Ha én lettem volna az, aki látja - mondta Roy -, akkor én tutira emlékszem.
- Hát, nem tudom, szerintem tényleg hálóingben volt - mondta Colin. - Ja, már emlékszem is.
Igazában persze nem tudta, hogy a mamáján akkor pizsama volt-e vagy bunda, de nem értette, miért érdekli ez Royt.
- És át lehetett látni rajta? - kérdezte Roy.
- Átlátni, min?
- A szentségedet, Colin! Hát átlátni azon a hálóingen?
- Miért akartam volna átlátni?
- Te tényleg ekkora hülye vagy?
- Miért kéne nekem megbámulni a saját anyámat?
- Mert kurva jó teste van, azért!
- Te hülyéskedsz.
- Gyönyörű cicii vannak.
- Roy, ne röhögtess!
- Eszméletlen lábak!
- Ezt honnan tudod?
- Mért láttam fürdőruhában - felelte Roy. - Szóval dögös.
- Micsoda?
- Szexi.
- De hát az anyám!
- Na és?
- Néha kiborítasz, Roy.
- Reménytelen eset vagy.
- Én? Jézusom.
- Reménytelen.
- Azt hittem, hogy a denevérről beszélünk.
- Na, és mi lett a denevérrel?
- Az apám fogta a seprűt és lecsapta vele, aztán addig püfölte, míg abba nem hagyta a visítást. Hallanod kellett volna, hogy visított! - Colin megborzongott. - Szörnyű volt.
- Vér?
- Micsoda?
- Pokolian vérzett, mi?
- Nem.


Roy megint a tengert figyelte. Láthatóan nem nyűgözte le a denevéres sztori.
A meleg szellő belekapott a hajába. Ugyanolyan dús, aranyszőke haja és ugyanolyan egészséges, szeplős arca volt, mint amilyeneket a tévéhirdetésekben látni. Izmos gyerek volt, a korához képest is erős, jó atléta.
Colin arra gondolt, bárcsak olyan volna, mint Roy.
Egyszer, ha majd gazdag leszek, gondolta, elmegyek egy plasztikai sebészhez, egymillió dolcsival a zsebemben, és elviszem neki Roy fotóját. Teljesen átszabatom magam. Teljesen átalakíttatom magam. A sebész átműti a barna hajamat szőkévé. Azt mondja: Kinek kell ez a keskeny, sápadt arc, nem igaz? Én megértelek. Ki akarna egész életében így kinézni? Csináljunk belőled egy csinos fiút! És megigazítja a fülemet is. Mire végez, nem lesznek olyan nagyok, mint most. És megcsinálja az átkozott szemeimet is. Végre nem kell majd ezt a rohadt vastag szemüveget hordanom. Aztán azt mondja: Tegyünk egy kis izmot a mellkasodra meg a karodra és a lábadra is? Semmi gond, megcsináljuk! És ugyanolyan erős leszek, mint Roy, nem fogok semmitől sem félni, semmitől a világon. Úgy bizony! Talán jobb, ha nem is egy, hanem mindjárt kétmilliót viszek magammal.
Roy még mindig azt a hajót figyelte a tengeren, amikor megszólalt: - Öltem nagyobbat is már, mint egy egér.
- Nagyobbat, mint egy egér?
- Persze.
- Mint például?
- Macskát.
- Megöltél egy macskát?
- Épp most mondtam. Süket vagy?
- És miért ölted meg?
- Untam magam.
- Ez nem indok.
- De legalább csináltam valamit.
- Jézusom.
Roy levette a szemét a hajóról.
- Micsoda ócska teknő - jegyezte meg Colin.
Roy odaállt Colin elé, a tekintetük összekapcsolódott. - Pukkantós volt, tökre pukkantós.
- Pukkantós? Szóval tök jó volt? Mi jó van abban, ha megöl az ember egy macskát?
- És miért ne volna jó? - kérdezett vissza Roy.
Colin szkeptikus arcot vágott. - És hogy ölted meg?
- Először is bezártam egy ketrecbe.
- Miféle ketrecbe?
- Egy régi madárketrecbe, lehetett vagy egy méter széles.
- És honnan szedtél egy ilyen ketrecet?
- Lent volt a pincében. Régebben volt az anyámnak egy papagája. Amikor megdöglött, az anyám nem vett másikat, de a ketrecet sem dobta ki.
- A ti macskátok volt?
- Nem. Valakié egy kicsivel lejjebb az utcában.
- Mi volt a neve?
Roy rántott egyet a vállán.
- Ha tényleg létezett ez a macska, akkor neve is volt - jegyezte meg Colin.
- Cirmos. Cirmos vagy Cirmi, így hívták.
- Hihetőnek tűnik.
- Tényleg így hívták. Szóval beraktam a ketrecbe, aztán munkába vettem az anyám kötőtűivel.
- Munkába vetted?
- Szurkáltam a rácsok között. Jézusom, azt hallanod kellett volna!
- Kösz, inkább nem.
- Ez volt aztán a dühös macska! Fújt, visított, próbált megkarmolni.
- Szóval a kötőtűvel ölted meg?
- Nem, a tűkkel csak feldühítettem.
- Nem értem, minek kellett...
- Később aztán hoztam egy hosszú, kétágú villát a konyhából, azzal szúrtam le.
- És közben hol voltak az öregeid?
- Mind a ketten melóztak. Eltemettem a macskát és feltakarítottam a vért, mielőtt hazajöttek.
Colin megrázta a fejét és felsóhajtott. - Ezt a hétmérföldes baromságot.
- Nem hiszed el?
- Soha nem öltél te meg semmiféle macskát.
- Akkor miért találtam volna ki a dolgot?
- Azt akartad látni, hogy elhányom-e magam.
Roy elvigyorodott. - Miért, nincs hányingered?
- Persze hogy nincs.
- Pedig kicsit sápadt vagy.
- Azért nem leszek rosszul, mert tudom, hogy nem történt ilyen. Nem is volt semmiféle macska.
Roy éles szeme szinte Colin szemébe fúródott. Colin el is képzelte, hogy milyen lehetett, amikor a villa a macskába hatolt.
- Milyen régen ismersz? - kérdezte Roy.
- Egy napra rá találkoztunk, hogy ideköltöztem a mamámmal.
- Milyen régen volt?
- Tudod azt te is. Június elseje volt. Tehát egy hónapja.
- Ez alatt az idő alatt hazudtam neked egyszer is? Nem. Mert a barátom vagy. Egy barátnak pedig soha nem hazudnék.
- Nem is arról van szó, hogy hazudsz. Csak ez valami játék.
- Én nem játszom - felelte Roy.
- De mindig viccelődsz.
- Most nem viccelek.
- Dehogynem. Próbálsz behúzni a csőbe. Ha azt mondom, hogy elhiszem ezt a macska dolgot, akkor kinevetsz. Nem hagyom magam átverni.
- Oké - jegyezte meg Roy. - Azért megpróbáltam.
- Tessék! Ugye, hogy át akartál verni?
- Ha te ezt akarod hinni, nekem nyolc.




Roy elindult. Hat-hét méterre Colintól megállt és megint a tengert nézte. Úgy bámulta a ködbe vesző látóhatárt, mint aki transzba esett. Colin, aki imádott sci-fit olvasni, úgy képzelte, hogy Roy telepatikusan kommunikál valakivel vagy valamivel, ami ott rejtőzik valahol mélyen a fekete víz alatt.
- Roy, ugye csak vicceltél a macskával, igaz?
Roy feléje fordult, egy pillanatig jeges volt a tekintete, aztán hirtelen elvigyorodott.
Colin is vigyorgott. - Tudtam. Csak a bolondját járattad velem. (Koontz: Az éjszaka hangjai)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

extrém fosmenet zene, valami prolibutító rádió slejmje ömlik elviselhetetlenül hangosan... A dizájn az alibi kategóriában versenyképes, unalom, önigazolás, ócska, olcsó. A sörárak és a kedves pultoslányok ellenére ezentúl elkerüljük ezen kocsmát, a vendégek többsége drogos segg és/vagy falfirkász vandál nyomika.

Névtelen írta...

HATALMAS CSALÓDÁS! :( Ez volt az egyik kedvenc helyünk de tegnap olyan lekezelően és trágárul beszéltek velünk, hogy ide soha többet nem jövünk. A barátomnak szerveztem ide meglepetés szülinapot de fél óra múlva el is mentünk mert egyértelműen nem láttak bennünket szívesen. Már az érkezéskor se voltak velünk kedvesek. Barátnőm valamiért(nem tudom az okát nem voltam még ott) lekapcsolt egy hosszabítót majd vissza kapcsolta(valami baj volt a zenével). Később nem működtek a hangszórók és én mentem le szólni mert nem akartam hozzányúlni nehogy elrontsak valamit. A válasz az volt "Ha elb***tátok akkor fizessetek ki 100.000ft-ot". Felmentek de nem tudták megcsinálni majd a társaságunkból valaki odament és megnyomta a bekapcsoló gombot és működött... A másik megjegyzést azért kaptuk mert lekapcsoltuk fent a villanyt hogy csak a torta fénye világítson amikor a szülinapos belép. Az egyik felszolgáló közölte "Ha még egyszer lekapcsoljuk a villanyt kib***benünnket". Ezek után nem csoda, hogy hamar otthagytuk a helyet. Mielőtt elmentünk a tisztesség kedvéért azért fogyasztottunk egy keveset bár így utólag visszagondolva nem kellett volna...

Csak azért mert fiatalok vagyunk ne higgye azt senki, hogy ilyen lekezelően bánhat velünk. Teljesen normálisan viselkedtünk, nem voltunk trágárak, se tiszteletlenek csöndben tűrtük a sértéseket. Engem személy szerint nagyon bánt ha velem így beszélnek mert nem egy züllött fiatal vagyok, csak a barátomnak szerettem volna egy kellemes meglepetést okozni és ez persze nem sikerült.


Üzenem hogy legközelebb becsüljék meg jobban az ide látogatókat hiszen rajtunk kívül senki sem volt a pubban... 15 főt sikerült elüldözniük szerintem nem kevés lett volna a bevétel ha zárásig maradunk, de ilyen kiszolgálás mellett ez lehetetlen...

Névtelen írta...

olyan zajos a rádió, hogy beszélgetni sem lehet