A Modoros blog a kisbloggerekről

Blogajánló:

Testvéreim az Úrban, alsó kategóriás kisbloggerek, tik városbuzik, mink, én. Szeretettel ajánlom a Modoros blog bejegyzését, amely a viszonylag alacsony olvasottságú, speciális témakörben kapirgáló bloggerek lelkivilágában nehézbúvárkodik:

A kis blogok világában nyakig el lehet merülni. Értelme nincs sok, de ezt jobb nem feszegetni. A kisblog-spotting a nyakló nélküli internetezésnek egy ugyanolyan fölösleges, a függőség határát súrló, vagy éppen azt átlépő, GDP-termelést gátló és családgyilkos válfaja, mint mondjuk mainstream blogokat szénné kommentelni. Vagy szerepjátékozni, tömegchatelni és még sorolhatnám, de minek.

A kis bloggerek közül sokan eljátszadoznak a gondolattal, hogy milyen űbercsászárság is lenne, ha a sztárbloggerségig vinnék. Persze erre hasonlóan kicsi az esély, mint garázszenekarnak nagy színpadra jutni. Van rá precedens, de a tuti receptet senki se tudja.

Egyvalami szinte egészen biztos: a sztárbloggerséghez vezető rögös úton is a tehetségen és a szerencsén kívül még egyvalami elengedhetetlen, ha egyenest nem a legfontosabb összetevő. Szerintem mindenki sejti a választ. Mint a viccbéli járókelő, aki megkérdezi a hegedűtokot szorító úrtól a Nagykörút és a Király utca sarkánál:

-Elnézést, hogy tudok eljutni a Zeneakadémiára?
-Rengeteg munkával!

Szóval pöcsölős dolog a feltörekvő bloggeri sors, és távolról se garantált a siker. A nap csupán 24 órából áll, ezért a legvanabíbb hivatali semmittevők se tudnak annyit netezni, hogy újabb és újabb blogok szenvedélyes rabjaivá váljanak. Ezért a kis blogger, ha csak egy csöpp esze még megmaradt, és nem vált a sztárbloggerségre görcsösen vágyó rögeszméjének szánalmasan nevetséges áldozatává, egy idő után nem erőlteti blogjának a népszerűsítését.

Amíg tartott a lelkesedése, ugyanis minden Index-ketrecbe kirakott blogba szórta az észt, hátha átklikkelnek rá. Előbb-utóbb ráébred, hogy attól, ha valaki mondjuk egyedi traktor karosszériafényezés tematikában blogol, kis eséllyel fog átklikkeléseket generálni, ha egy kortárs költészetről szóló poszthoz, a téma újsütetű szakértőjeként valami ilyesmit kommentel: Karafiáth Orsolyát sunáznám, de Filó Verához bottal se nyúlnék.
(...)

De hiába remek trollirtó a kis blogger, egyszer végleg rájön, hogy nem fejlődik fel felsőkategóriás megélhetési blogerré. Ilyenkor inkább átmegy mezei kommentelőbe, és csak hébe-hóba foglalkozik saját blogjával, avagy az újabb posztolással teljesen felhagy. Ha totálisan becsavarodik, akkor viszont szélsőséges anyázásba kezd bele, lásd fentebb.

(...)

És persze a legtöbb kis blogger józan életű, normális ember. Aki csak úgy írogat. Ők jól elvannak egymás között. Mainstream blogokat nem is nagyon olvasnak. Figyelnek, törődnek egymással, kis blogtalikra járnak. Szóval totálisan jófejek.

Idézet vége, erre tessék tovább. Ugyanez a bejegyzés, hosszasan, vágatlanul, itt.