John Taylor Gatto: Az iskola ellen

Emlékszik még az iskolai éveket átható betontömör unalomra? Tűnödött-e már rajta, hogy miért a magoló, stréber hülyék sikeresek a suliban? Itt az Önnek való szellemi táplálék.

Arról, hogy hogyan és miért nyomorítja meg a gyerekeinket a közoktatás 

Most pedig jöjjön a jó hír. Ha egyszer megértjük a modern iskoláztatás rejtett logikáját, akkor elég könnyű elkerülni a trükkjeit és a csapdáit. Az iskola alkalmazottakat és fogyasztókat nevel a gyerekekből; neveljünk vezetőket és kalandorokat a sajátjainkból. Az iskola reflexszerű engedelmességre neveli a gyerekeket; tanítsuk meg a sajátjainkat kritikusan és önállóan gondolkodni. A jól iskolázott gyerekek hamar unatkozni kezdenek; segítsünk a sajátjainknak a belső életük kialakításában, hogy aztán sose unatkozzanak. Ösztönözzük őket arra, hogy a komoly, a felnőtt dolgokkal foglalkozzanak történelemben, irodalomban, filozófiában, zenében, művészetekben, közgazdaságban, teológiában – mindazzal, amit a tanárok elég jól ismernek ahhoz, hogy elkerüljék. Tegyük próbára a gyerekeinket azzal, hogy elég egyedüllétet biztosítunk számukra ahhoz, hogy megtanulhassák élvezni a saját társaságukat, hogy belső párbeszédet folytathassanak. A jól iskolázott embereket az egyedülléttől való rettegésre kondicionálták; állandóan társaságot keresnek a TV, a számítógép, a mobiltelefon és a felszínes, gyorsan megkötött és gyorsan felbontott barátságok révén. A gyerekeinknek sokkal értelmesebb életet kellene élniük, és élhetnek is.

Kiváló vitairat, hogy iskolánk miért termeli az ész nélkül fogyasztó idióták tömkelegét, viszont áthatja a  paranoia: szándékot tulajdonítanak a természetes lemorzsolódásnak. Ráadásul éppen a leghülyébbek és legalacsonyabb státuszúak szaporodnak, szóval egyre ostobább egyedek alkotják az emberiséget.

A kiválasztó funkció. Ez egyáltalán nem az emberi döntésekre vonatkozik, hanem Darwin elméletére a természetes kiválasztódásról – arra alkalmazva, amit ő „kitüntetett fajoknak” nevezett. Röviden úgy szól az elképzelés, hogy a tenyészállomány tudatos javításával igyekszünk előmozdítani a folyamatokat. Az iskolák arra valók, hogy az alkalmatlanokat – rossz jegyekkel, felzárkóztató képzéssekkel és egyéb büntetésekkel – elég jól megjelöljék ahhoz, hogy a társaik elfogadják őket alsóbbrendűnek, és ezzel gyakorlatilag kizárják őket a szaporodási sorsjátékokból. Erre valók azok a kis sértések első osztálytól fogva: hogy a mocsok folyjon le a csatornába.

olvassa el a teljes eszmefuttatást, nagy baja nem lehet belőle (http://www.demokratikusneveles.hu/)

Pink Floyd - We don't need no education by jaydooy

We don't need no educationÂ
We dont need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teachers leave them kids alone
Hey! Teachers! Leave them kids alone!
All in all it's just another brick in the wall.
All in all you're just another brick in the wall.

We don't need no education
We dont need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teachers leave them kids alone
Hey! Teachers! Leave them kids alone!
All in all it's just another brick in the wall.
All in all you're just another brick in the wall.

"Wrong, Do it again!"
"If you don't eat yer meat, you can't have any pudding. How can you
have any pudding if you don't eat yer meat?"
"You! Yes, you behind the bikesheds, stand still laddy!"

[Sound of many TV's coming on, all on different channels]
"The Bulls are already out there"
Pink: "Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarrrrrgh!"
"This Roman Meal bakery thought you'd like to know."

I don't need no arms around me
And I dont need no drugs to calm me.
I have seen the writing on the wall.
Don't think I need anything at all.
No! Don't think I'll need anything at all.
All in all it was all just bricks in the wall.
All in all you were all just bricks in the wall.

Új! Új! Új! Tészta Tanya a Wesselényi utcában

Curry Masala Chicken tésztával, 750 forintosért
nem rossz kaja eredeti indiai fűszerkeverékkel, nem rossz arcokkal

Az indiai ételek főzésénél, így a csirke curry elkészítésénél is mindig alapvető kérdés, hogy egyénileg állítsuk-e össze a fűszereket (és készítsük el a saját masalánkat, vagyis keverékünket), vagy pedig bolti fűszerkeveréket használjunk. Habár az első megoldás profibb, autentikusabb és teljesen a saját ízlésünknek megfelelő ízeket alakíthatunk ki, a második sokkal egyszerűbb. Ráadásul ezekben az előre elkészített fűszerkeverékekben semmilyen adalékanyag sincs, csak az általában szükséges 8-15-féle fűszer, megfelelő arányban keverve. 

Én első indiai menümnél a bolti verziót választottam, és ezt javaslom mindenkinek, aki még nem gyakorlott az indiai konyhában. Jóval egyszerűbb beszerezni, nem lehet elrontani, és ráérsz még kísérletezni azután, hogy tudod, szereted az indiai ételeket, és azok is szeretik, akiknek főzöl. A fantáziádnak így is lehet helye, a dobozon szereplő receptben pl. sem krumpli, sem csicseriborsó nem szerepel, ezeket én adtam hozzá. Érdemes egyébként megnézni a bejegyzésem alján a fűszerlistát, amit az én keverékem tartalmaz. Ebből könnyen rájössz, hogy mennyire nem egyszerű egy ilyen masalát az embernek magának összeállítania. (rantotthuswokban.bmintbalazs.com)

Nyomatékosításképpen: pizzaszelet 250 ft

cím: Budapest, VII. kerület, Wesselényi utca 23
tel: (20) 393 6912
Pazzo Pizza Finezza Kft
facebook

 

A Modoros blog a kisbloggerekről

Blogajánló:

Testvéreim az Úrban, alsó kategóriás kisbloggerek, tik városbuzik, mink, én. Szeretettel ajánlom a Modoros blog bejegyzését, amely a viszonylag alacsony olvasottságú, speciális témakörben kapirgáló bloggerek lelkivilágában nehézbúvárkodik:

A kis blogok világában nyakig el lehet merülni. Értelme nincs sok, de ezt jobb nem feszegetni. A kisblog-spotting a nyakló nélküli internetezésnek egy ugyanolyan fölösleges, a függőség határát súrló, vagy éppen azt átlépő, GDP-termelést gátló és családgyilkos válfaja, mint mondjuk mainstream blogokat szénné kommentelni. Vagy szerepjátékozni, tömegchatelni és még sorolhatnám, de minek.

A kis bloggerek közül sokan eljátszadoznak a gondolattal, hogy milyen űbercsászárság is lenne, ha a sztárbloggerségig vinnék. Persze erre hasonlóan kicsi az esély, mint garázszenekarnak nagy színpadra jutni. Van rá precedens, de a tuti receptet senki se tudja.

Egyvalami szinte egészen biztos: a sztárbloggerséghez vezető rögös úton is a tehetségen és a szerencsén kívül még egyvalami elengedhetetlen, ha egyenest nem a legfontosabb összetevő. Szerintem mindenki sejti a választ. Mint a viccbéli járókelő, aki megkérdezi a hegedűtokot szorító úrtól a Nagykörút és a Király utca sarkánál:

-Elnézést, hogy tudok eljutni a Zeneakadémiára?
-Rengeteg munkával!

Szóval pöcsölős dolog a feltörekvő bloggeri sors, és távolról se garantált a siker. A nap csupán 24 órából áll, ezért a legvanabíbb hivatali semmittevők se tudnak annyit netezni, hogy újabb és újabb blogok szenvedélyes rabjaivá váljanak. Ezért a kis blogger, ha csak egy csöpp esze még megmaradt, és nem vált a sztárbloggerségre görcsösen vágyó rögeszméjének szánalmasan nevetséges áldozatává, egy idő után nem erőlteti blogjának a népszerűsítését.

Amíg tartott a lelkesedése, ugyanis minden Index-ketrecbe kirakott blogba szórta az észt, hátha átklikkelnek rá. Előbb-utóbb ráébred, hogy attól, ha valaki mondjuk egyedi traktor karosszériafényezés tematikában blogol, kis eséllyel fog átklikkeléseket generálni, ha egy kortárs költészetről szóló poszthoz, a téma újsütetű szakértőjeként valami ilyesmit kommentel: Karafiáth Orsolyát sunáznám, de Filó Verához bottal se nyúlnék.
(...)

De hiába remek trollirtó a kis blogger, egyszer végleg rájön, hogy nem fejlődik fel felsőkategóriás megélhetési blogerré. Ilyenkor inkább átmegy mezei kommentelőbe, és csak hébe-hóba foglalkozik saját blogjával, avagy az újabb posztolással teljesen felhagy. Ha totálisan becsavarodik, akkor viszont szélsőséges anyázásba kezd bele, lásd fentebb.

(...)

És persze a legtöbb kis blogger józan életű, normális ember. Aki csak úgy írogat. Ők jól elvannak egymás között. Mainstream blogokat nem is nagyon olvasnak. Figyelnek, törődnek egymással, kis blogtalikra járnak. Szóval totálisan jófejek.

Idézet vége, erre tessék tovább. Ugyanez a bejegyzés, hosszasan, vágatlanul, itt.