Reklámháló, épületfelújítás, anyázás

Levelet hozott a posta és aszongya:

Kedves Blogger!
Munkámból adódóan elég jól ismerem a magyar "reklámhálós" piacot.
Mélységesen felháborít az, hogy a szakma ismerete nélkül ilyen sarkos véleményt fogalmazott meg.

A reklámhálókat az a nyilvánvaló tény hívta életre, hogy a városban lévő házak jelentős része katasztrofális állapotban van.

A "kapzsi lakókról" annyit, hogy mivel a házak nem tudják önerőből finanszírozni a felújításokat és az önkormányzatok általában a kisujjukat sem mozdítják ezügyben, kénytelenek más forrás után nézni, ha biztonságos és élhető helyen szeretnének lakni. A reklámhálókat csak abban az esetben lehet kihelyezni, ha a lakóközösség beleegyezik. Számukra ez semmiféle hátránnyal nem jár, hiszen a kreatívok a legkorszerűbb anyagokkal készülnek. A hirdetés szigorúan meghatározott ideig lehet kinn, ezután kezdődik a felújítás. A másik megoldásban a házak bérleti díjat kapnak, melynek sorsáról szintén a lakóközösség dönt, a médiatulajdonos itt nem szabhatja meg, hogy a befolyt összeget mire fordíthatják. A szabályozás pedig minden, csak nem laza...

Tehát azt gondolom,így már Ön előtt is világos, hogy egy win-win szituációról van szó.

Egyébként ha már felújítás folyik, miért ne nézhetnénk inkább a színes reklámot, mint a zöld/szürke védőhálót?! Én elhiszem, hogy "civilként" ellene van minden közterületi megoldásnak (szakmabeliként én sem vagyok híve pl. a plakáterdőnek), de nekem elhiheti, hogy minden kihelyezést komoly műszaki, kreatív stb tervezés előz meg, hiszen nem két fillérről beszélünk.

Az Ön által említett Gellért téri felújítás (és még sok másik) pedig bonyolultabb eset annál, mint amit itt lehetne taglalni. Mivel magam sem ismerek minden apróbb részletet, így nem törnék pálcát.

Általánosságban annyit elmondanék, hogy a legtöbb esetben műemlék épületekről beszélünk, ahol nem úgy megy, hogy felküld az ember két szakit két vödör diszperzittel...

Ajánlom figyelmébe az interneten fellelhető előtte-utána képeket, de hogy egy nagyon ismert helyet mondjak,például az Oktogon sem így nézne ki ma reklámhálók nélkül.

Végezetül szeretném kérni, hogy a téma alapos, pro-kontra ismerete nélkül, ne tegyen hasonló kinyilatkoztatásokat (feltételezem, azért ír blogot az interneten, mert mondandóját a széles nyilvánosságnak szánja).

Tisztelettel,
Egy szakmabeli

pacsmagolás előtt

Tisztelt Szakmabeli!

Előljáróban leszögezem, hogy nem kívánom az Ön egzisztenciáját fenyegetni, mindenkinek joga van élni, még a közterületi hirdetőcégeknek is. Legfeljebb nem hirdetőcégként, ugye, vizuális környezetszennyezőként, hanem valamilyen társadalmilag hasznos munkát végezve.

Most eltekintek a házfelújítást alibiként használó, pacsmagoló reklámhálós cégek pocskondiázásától, sőt a témának az a része sem érdekel, hogy a szerencsés, nagy forgalmú utak mentén lakó keveseknek milyen anyagi előnyük származik abból, hogy hosszú időre hajlandóak félhomályban élni. Itt jegyezném meg, hogy a cégek reklámra szánt pénze mindenképpen elköltődik, legfeljebb nem a közterületen. Az elköltött pénz egy része adók formájában befolyik az államkasszába, elvileg tehát a köz zsebébe, amiből épületfelújításokat finanszírozhatunk. Tehát közérdekre való hivatkozással nem lehet a köztereket reklámmal elrondítani, anyagi kár legfeljebb a közterületi hirdetőt éri. És némi empátiával megértem, hogy ez fáj.

Mellesleg roppant módon nem érdekel a kérdés anyagi oldala, ugyanis elvi kifogásaim vannak mindenféle közterületi hirdetéssel szemben. Jelesül: ha tévét/rádiót/internetet fogyaszt a fogyasztó, hallgatólagosan, önszántából beleegyezik, hogy az ingyenes tartalomért cserében reklámot is fogyaszt. Valamit valamiért, tkp. beleegyezik önmaga manipulálásába, ha elfogadjuk azt a cinikus nézetet, hogy minden reklám manipuláció.

pacsmagolás után

A közterületi hirdetés azonban alapvetően más bili. A közterületi reklám nagy "előnye", hogy kikerülhetetlen. Nem nézek tévét, nem olvasok rádiót, a neten is csak reklámmentes blogokat hallgatok, szóval igyekszem elkerülni a reklámokat. Erre tessék, időnként óhatatlanul ki kell fáradni az utcára, ahol pofátlanul belengetik az arcomba roppantul irritáló terméküket, esetenként több száz négyzetméteren. És hacsak nem behunyt szemmel járkálunk, akkor kénytelen-kelletlen reklámot fogyasztunk.

Tehát elvi kérdés, kedves Szakmabeli, hogy csak akkor fogyasszon reklámot az egyszerű fogyasztó, amikor akar. Közterületi reklám esetén nincs választás. Tehát a választás szabadsága itt a tét.

Maradok tisztelettel, a további vita reményében:

Klapanciusz,
belvaros.blogspot.com

P.s: 1. Ön azt írja: "Egyébként ha már felújítás folyik, miért ne nézhetnénk inkább a színes reklámot, mint a zöld/szürke védőhálót?!"

Ön, mint szakmabeli, bizonyára tudja, hogy nem minden városban ilyen megengedő a politikai elit a reklámhálosokkal szemben. Ön, mint szakmabeli, bizonyára hallott már a szerintem méltányos debreceni (és német) gyakorlatról, ahol tkp. a közterületi hirdetőt sem éri kár, hanem csak mérséklődik a vizuális környezetszennyezés. A biztonság kedvéért megismétlem:

Új épület építése, az épülethomlokzatok felújítása esetén az állványozást takaró háló, molinó felületének legfeljebb 20%-án nyomtatott reklámhirdetmény helyezhető el, feltéve, hogy a felület további részén nyomtatva, eredeti nagyságban ábrázolva van az építendő új épület, vagy a felújítással kialakítandó homlokzat látványképe.

P.s. 2: így, utóiratban megvallhatom, hogy tkp még a reklámhálókkal kapcsolatban van a legkevesebb hörögnivalóm, bár a debreceni példát némiképpen üdvösebbnek tartom. Itt elmondanám, hogy közfeladatra, közérdekre való hivatkozás eléggé nevetséges, mikor az utasbeállókat pofátlan jogi nonszensz szerződéssel újabb 25 évre magkapó Epamédia (Raiffeisen Bank) elvileg közfeladatot vállalt, de gyakorlatilag csak a citylight dobozaikat tisztítják, az utasbeállókat magukat hagyják a koszban rohadni. De említhetném a dzsuvás telefonfülkéken levő, gondosan takarítgatott reklámdobozokat (T-com, Média Kontakt)... Inkább semmi reklámot nem kérünk, ha már úgyis minden koszlott marad.

P.s. 3. Pódiumautók, megvan? Masculan gerilla kampány?

komment a fészbúkról, a Reklámmentes Budapestért csoportból: Nos' én azt kívánom ennek a "Szakmabelinek" hogy, ha majd a pokolra jut, akkor ott kipöckölt szemhéjjal nézegesse örök időn át szép színes reklámjait, miközben egy hang folyamatossan azt suttogja a fülébe, hogy "Ennyit tettél hozzá a világhoz szorongós kis életedben..."