 |
| Nagy Imre a Parlamentet nézegeti |
Cím: 1054 Budapest, V. kerület,
Vértanúk tere
 |
| Két pojáca, egy szobor: ezt azért Nagy Imre sem érdemelte (kép forrása: nemtom) |
Nyilvánosságra került, hogy kik voltak a besúgók Nagy Imre újratemetésén
2009.06.11. 20:18 - haszán
Ha nem is teljes, de mindenképpen az eddigi legrészletesebb névsort jelentette meg az 1956-os Intézet azokról, akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított kiterjedt titkos hálózatából, hogy kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társainak újratemetését 1989. június 16-án. A 181 fedőnévből 110-et sikerült azonosítania az intézetnek, köztük van dr. Bárándy György, Vörös Vince, Tőke Péter, Droppa György is.
Alaposan felkészült az állambiztonsági szolgálat a rendszerváltás egyik legszimbolikusabb eseményévé vált Nagy Imre újratemetésre, akit csak tudtak, bevetettek, nehogy nyílt párt és rendszerellenes tömegtüntetéssé váljon a megemlékezés. Köztük volt számos olyan ismert közéleti szereplő, akik eddig titkolták kapcsolatukat az állambiztonsági szolgálatokkal - derül ki az 1956-os Intézet csütörtökön bemutatott, az 1989. június 16-i esemény huszadik évforduljára készített honlapján.
Bizonyíthatóan 181 hálózati személy kapott olyan feladatot, hogy ne az elszámoltatáson, hanem a megbocsátáson legyen a hangsúly a Hősök terén. Őket már Kenedi János is összegyűjtötte a Kis állambiztonsági olvasókönyv című alapművében, ám csak a fedőnevüket hozta nyilvánosságra, az akkori szabályokat betartva a személyazonosságukat nem fedte fel. Az 1956-os Intézet azonban most fogta a dokumentumokat, és a többi fellelhető irat segítségével azonosított annyi hálózati személyt, és a június 16-i állambiztonsági akcióhoz köthető szigorúan titkos, illetve nyílt állományú tisztet, amennyit csak lehetséges volt. Utóbbiakat csak igen rossz arányban sikerült beazonosítani, főleg az őket védő jogszabályok miatt, és a sok esetben 2030-ig tiktosított iratok miatt. A 181 besúgó közül 110 azonban felkerült az intézet Rainer M. János főigazgató által bemutatott oldalára.
Változatos területeken, de ugyanaz volt a feladatuk: formálják olyanná a rendezvényt, ami az állambiztonsági szolgálatoknak és politikai vezetőiknek megfelel. Azaz kapcsolataikat vagy éppen pozíciójukat kihasználva az újonnan létrejövő pártok (Fidesz, SZDSZ, FKGP), szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság) vezetésében is terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítő hangú, csendesítő cikkeket, és diplomáciai vonalon is az állambiztonsággal egyeztetett szempontokat terjesszenek.
Jöjjön mindegyikről néhány példa.
Az 1956-os Intézet kutatása szerint a kisgazdapárton belül június 16-án a tekintélyes kisgazda múltra visszatekintő Vörös Vince feladata volt, hogy kora, múltja és politikai tekintélye bevetésével leszerelje az esetleges szélsőséges megnyilvánulásokat. (Vörös és az állambiztonsági szolgálatok együttműködése hosszú múltra tekint vissza, megbízói elégedettek voltak a munkájával, de a nevekre kattintva olvashat részletesen a hálózati személyek állambiztonsági múltjáról.) Vörös a rendszerváltás után a parlament alelnöke is volt.
A beazonosított besúgók közül Csongor Balázs feladata volt, hogy Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban erősítse a demonstráció-ellenes hangulatot a Fideszen belül. Olajos Csabát azzal bízták meg, hogy az MDF választmányán belül hangoztassa, nem szabad, hogy politikai demonstrációvá váljon az újratemetési szertartás. Ő volt amúgy az újratemetés rendezőgárdájának a vezetője. Az SZDSZ vezetésében is volt egy besúgó, őt azonban az 56-os intézet nem tudta beazonosítani, annyi tudható, hogy a fedőneve Kakukk volt. Rajta van ugyanakkor a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense Kurucz János is. Neki figyelemmel kellett kísérnie az SZDSZ Ügyvívői Testület üléseit, befolyásolnia kellett volna a ravatalozás helyszínének kiválasztását, hogy az a lehető legkevésbé frekventált helyen legyen, az újratemetés napján pedig a külföldi tudósítók terveiről kellett információt szereznie. Őt korábban hazafias alapon szervezte be a kémelhárítás, most utazási irodát működtet.
A Duna Kör több vezetője is kapcsolatban volt az állambiztonsági szolgálattal, ők több pártban is otthonosan mozogtak. Így Droppa György, aki SZDSZ-esként vett részt a rendezvényen, a szintén az SZDSZ-hez kötődő Duna körös Hoffman József, akit mindössze két héttel a temetés előtt szervezeték be. A környezetvédő szervezet tagjaként vett részt a rendezvényen Páska Csaba, akinek előzetes feladata volt, hogy az MDF terveit fürkéssze ki a temetéssel kapcsolatban.
Több újságírót is megbíztak azzal, hogy nyugtató hangvételű cikkekkel dolgozzák meg a közvéleményt az újratemetés előtt. A kor legnépszerűbb (részben a párt tulajdonában álló) bulvárlapja, a Reform főszerkesztője, Tőke Péter például az újratemetés operatív előkészületei kapcsán azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről, és interjút készít a lapba, amihez a megfelelő háttéranyagokat az állambiztonsági szervek biztosítják.
Erőss Lászlót azzal bízták meg, hogy figyelje a Nyilvánosság Klub prominens személyeit, gyűjtsön információkat a szándékaikról és szorgalmazzon egy nyugalomra intő álláspont meghozatalát. Spánn Gábornak az volt a feladata, hogy a Magyar Televíziónál bejelentkezett külföldi forgatócsoportokról és rádióriporterekről készítsen listát és gyűjtsön információkat. De még a Szabad Európa Rádiónak az újratemetésről tudósító újságírója, Szekeres László is ügynök volt.
Diplomácia vonalon dolgozott az állambiztonsággal együttműködve dr. Bárándy György, akinek szintén évtizedes múltja volt a szolgálatnál. Azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak. Őt - több, június 16-án is használt hálózati személlyel együtt - 1989. október 23-a operatív biztosításának előkészítésekor is feladattal látták el.
Külföldön dolgozott az állambiztonságnak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, aki 1989. május 10.- június 16-a között külföldön tartózkodott. Kiutazása előtt eligazítást kapott, hogy az NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. Hangsúlyoznia kellett, hogy egy ilyen fordulat veszélyezteti az eddig elért eredményeket. Az intézkedési terv szerint "Raguza" rendszeres kapcsolatban állt a BND és a CIA képviselőivel.
És nagyon sokan voltak a téren, akiknek az volt a dolguk, hogy egy-másfél óránként jelentsenek a kapcsolattartójuknak arról, hogy mi a helyzet. Több fotóst pedig azzal bíztak meg, hogy figyeljenek, ha valahol elszabadulnak az indulatok, ott fényképezzenek.
Jellemző arra, hogy a szolgálat mindenhol ott volt, hogy még Simon László, az Új köztemetőben orvosi ügyeletet ellátó doktor is feladatul kapta, hogy figyeljen és a rendkívüli eseményeket soron kívül jelentse. A temetési szertatások befejezése után azonnal találkoznia kellett kapcsolattartójával, hogy írásos jelentést készítsen.
A hálózati személyek, illetve a titkos és nyílt állományban lévő hivatásosok között többen most is magas funkcióban vannak, Stefán Géza például, aki a budapesti rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese volt, és így a BRFK ÁB-szerveinek minden operatív akciója a tudtával és jóváhagyásával történtek, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatója.
Frissítés: A lista több szereplője, így Droppa György, Nógrádi György és Kurucz János is utóbb nyilatkozatban tagadta, hogy az újratemetésen az állambiztonsági szolgálat megbízásából felatadokkal végeztek volna. Az 56-os Intézet itt teszi közé az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat.
Csak néhány nevet emeltünk ki a honlapról, amin amúgy számos videó, fotó is megtalálható Nagy Imréék exhumálásáról, azonosításáról és az újratemetésről. Ezek egy része is a BM megbízásából készült. Vannak olyan hangfelvételek is, amelyek a párt belső vitátját mutatják be Nagy Imre és társai újratemetéséről. Ezekre a következő napokban még visszatérünk. (index.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése