Most nem a rendes, becsületes magyar drogosokra gondolok, mint például az alkoholisták, nikotinisták, gyógyszerfüggők, játékszenvedélyesek, idült recskabajnokok, szar zenéket hallgatók stb., hanem az olyan nemzetietlen, nemmagyar drogosokra, mint például a morfinisták (mai megfelelője a heroin). Igen, Csáth Gézára (született Brenner), kinek a könyve ott szerepel a plakát bal felső sarkában, többek között egy Tormay Cecile, egy Pilinszky és egy Erdélyes könyv társaságában, mintegy kijelölve a sasszemű reklámfogyasztók számára a szellemi vágányt.
Szóval nem egy átlagos magyar önpusztítóról van szó, aki társadalmilag elfogadott módon próbálja hazavágni magát, hanem egy olyan keményvonalas morfinistáról, aki könyveiben igen empatikusan olyan nemzeti sorskérdéseket boncolgatott, mint a testvér- és anyagyilkosság, fiatal lánykák megrontása, nemi erőszak stb. melyek ezek szerint Jobbikos szíveknek bizonyára épületes olvasmánynak, esetleg szabadidős tevékenységnek számítanak.
Aztán lelőtte a feleségét, majd többszöri nekifutásra végül önmagát is, kijelölve a nemzetstratégiát az eljövendő magyar nemzedékeknek.
Csak így tovább a szadeszos úton, Jobbik.
(Meg kereszt és csipkék, Nagy-Magyarországos térkép és a nagycsalád, valamint a vakolatlan téglafal. Meg a nagyi és az unoka betépett vigyora, mint lelki vezérmű. A plakát üzenetét és megvalósítását tekintve egy complete clusterfuck, ahogyan amerikai nyelven mondanák.)
Mi, Jobbikosok (nagycsalád jobbikos környezetben) |
magyar ember nem vega |
a magyar ember mosolyog |
A csörömpölés nagy, szörnyű erős volt, olyan erős, mintha egy csomó üvegpoharat ládába csomagolva dobtak volna le valami emeletes ház ablakából. Witmanné megmozdult, megfordult, azután felkönyökölve, kinyitotta a szemeit. Az arca bosszúságot és csökönyös haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott Witmanné, mert az öregebbik Witman fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegőbe hadonászott. A kisebbik már akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta a véres kést az anyja melléből, és még egyszer bedöfte. Nem volt reá szükség, mert már halott volt. A melléből a vér lassan patakzott benn a paplan alatt.
- Na, ez rendben van - mondotta az idősebbik -, most szedjük elő a dolgokat.
Kirakták a szekrényből az ékszereket, a karcsatokat, a melltűket, a gyűrűket, az órát és a hosszú arany óraláncot. Nyugodtan kirakták az asztalra a megszerzett, elhódított kincset, osztályozták és egyetértően elosztoztak rajta.
Erdély lelke, Tormay Cécile, Pilinszky, Csáth Géza |
Ebből is látszik, hogy nem cigányellenes a Jobbik |
1 megjegyzés:
Oszt egy ilyen jól fejlett Klausmann Viktor-szerű tetűhintást honnan szereztek a képhez?
Megjegyzés küldése