"A Hűség Városából tele optimizmussal" (Soproni Ászok)

A nacionalizmus és az alkoholizmus mókás találkozása: mikor a multinacionalista drogárus cég reklámosai a gagyi nemzeti öntudatodat simogatják, hogy elvehessék a pénzedet :)

Igyál, magyar: alkoholreklám közpénzből, a Magyar Agrármarketing Centrum milliárdjaiból

Napi idiótaság: alkoholreklám közpénzből. Nehéz felfogni. Igyál pálinkátmagyar, hisz ellenőrzött minőség, nem árt.

Heroinreklám mikor lesz? Feldobná a magyar máktermesztést, pl, szóval a alkohol mellé követeljük keményebb meg lágyabb drogok reklámozását is. Boldog arcok az óriásplakáton: drága sumér testvéreim, mióta heroint szúrok, sokkal, de sokkal boldogabb vagyok, sőt már Orbán vagy Gyurcsány fejétől sem kapok sikítógörcsöt. A kokaintól meg visszatért a már elveszettnek hitt férfiasságom.

 (Alkoholreklám közpénzből (Magyar Agrármarketing Centrum)

Ötletek közpénzből való drogárusításra. Hajrá, Agrermarketing Centrum, hajrá, óriásplakát-maffia, hajrá, Simicska, Nyerges, Fonyó, hajrá Fidesz, hajrá, Magyarország!!!!

 Kokain fogfájás ellen, azonnali hatás!

Heroin

És a legendás Coca-Cola (koka kóla :)

hm, "erőltetett menet", bruhaha, koka mogyoró és kokalevél

lájtosabb: kannabiszpor rászorulóknak

Allensburry torokpasztillái mentholból, eukaliptuszból és kokainból. Egy pasztilla 4-6 órát hat. 

Morfin és kokain ínyenceknek:

Fincsi

v v

vVin Mariani, a pápakedvenc kox

v vmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm

Theodore Metcalf's Coca Wine

Vin Des Incas poster by Alphonse Mucha

Glyckeron Glyco-Heroin (-Smith)

v v

Cocaine and chlorate pills to cure sore mouth, throats and lungs by Diego Gibson

Stickney and Poor's paregoric

Ascatco

Mrs. Winslow morfiumos szörpje síros vagy izgága gyerekeknek, a pálinkába áztatott kenyérbél versenytársa.

v

képek forrása

4K: a fű nem drog (dübörög a kampány)

Aki nem tépett még be, az talán rákellenes gyógyszernek tekintheti, viszont innét üzenem a betonra bepálinkázott, libsibibsiző, buzizó, cigiző, nyugtatozó, önfelmentő, önigazoló rendesmagyarembereknek:

inkább szívjon a lányom, mint hülyére igya magát, mert így kevesebb eséllyel karambolozik vagy vállal főszerepet egy KDNP-s bukakke partin.

A 4K mozgosítaná a fűveseket, de igazából nem oldja meg a többi drog problémáját.

Javaslatunk No 1: legyen teljes drogtilalom Magyarországon! Totálisan Drogmentes Társadalmat! Tiltsuk be az alkohol és dohány mellett a kedélyjavító gyógyszereket is, le a gyógyszergyárak államilag megtámogatott profitjával. (Erre a programra facebook csoportot kéne alapozni, bár kár, hogy néhány tálibon kívül senki sem látogatná).

Javaslatunk No 2: MINDEN DROG LEGALIZÁLÁSA! A drogellenes harc teljes kudarc, bárki néhány perc alatt beszerezheti a kedvencét (be is szerzi). A dekriminalizálással csökkenhetne a rendőri korrupció (lásd Vizoviczki diszkóit), a zsaruknak más megélhetési forrás után kellene néznie. Ráadásul ellenőrizhető lehetne a drogok minősége, sőt az állam is részesülne a bevételből (amit aztán a leszokni vágyók kezelésére fordíthatna). Ha valakinek esetleg kétségei vannak, keressen rá a krokodil nevű drogra, hogy milyen sikereket ért el Putyin és bandája a témában. Ingyen drogot a rászorulóknak orvosi receptre, állami belővőhelyeket addiktológussal és steril tűvel. Provokatív? Svájcban ingyé' adják a hercsit a szerencsétlen balfaszoknak ellenőrzött állami belővőhelyeken, cserében csökkent a drogosok száma, valamint a bűnözés, HIV-fertőzöttek, hepatitiszesek stb. aránya.  Megelőzés, terápia, kínálatcsökkentés, ártalomcsökkentés.


"In Switzerland, the medicalisation of heroin use has helped change the image of users: from rebels to losers," Nordt said. "In the eyes of the young, they're mostly just sick people, forced to get medical help."

"A fű nem drog"

legalizé. Kicsi költségvetés, kicsi plakát.

végre valakik felvállalták

lelőhely: valahol Budapesten, valahol a Körúton, a dübörgő gazdaság miatt bezárt egyik bolton

kapcsolódó: a 4K és Smuki
Dózsa György Che Guevara alternatívája

Nyit a Jobbik a drogosok és feleséggyilkosok felé? (januári óriásplakát)

Napi kampány és hűha.

Most nem a rendes, becsületes magyar drogosokra gondolok, mint például az alkoholisták, nikotinisták, gyógyszerfüggők, játékszenvedélyesek, idült recskabajnokok, szar zenéket hallgatók stb., hanem az olyan nemzetietlen, nemmagyar drogosokra, mint például a morfinisták (mai megfelelője a heroin). Igen, Csáth Gézára (született Brenner), kinek a könyve ott szerepel a plakát bal felső sarkában, többek között egy Tormay Cecile, egy Pilinszky és egy Erdélyes könyv társaságában, mintegy kijelölve a sasszemű reklámfogyasztók számára a szellemi vágányt.

Szóval nem egy átlagos magyar önpusztítóról van szó, aki társadalmilag elfogadott módon próbálja hazavágni magát, hanem egy olyan keményvonalas morfinistáról, aki könyveiben igen empatikusan olyan nemzeti sorskérdéseket boncolgatott, mint a testvér- és anyagyilkosság, fiatal lánykák megrontása, nemi erőszak stb. melyek ezek szerint Jobbikos szíveknek bizonyára épületes olvasmánynak, esetleg szabadidős tevékenységnek számítanak.

Aztán lelőtte a feleségét, majd többszöri nekifutásra végül önmagát is, kijelölve a nemzetstratégiát az eljövendő magyar nemzedékeknek.

Csak így tovább a szadeszos úton, Jobbik.

(Meg kereszt és csipkék, Nagy-Magyarországos térkép és a nagycsalád, valamint a vakolatlan téglafal.  Meg a nagyi és az unoka betépett vigyora, mint lelki vezérmű. A plakát üzenetét és megvalósítását tekintve egy complete clusterfuck, ahogyan amerikai nyelven mondanák.)

Mi, Jobbikosok (nagycsalád jobbikos környezetben)

magyar ember nem vega

a magyar ember mosolyog

A csörömpölés nagy, szörnyű erős volt, olyan erős, mintha egy csomó üvegpoharat ládába csomagolva dobtak volna le valami emeletes ház ablakából. Witmanné megmozdult, megfordult, azután felkönyökölve, kinyitotta a szemeit. Az arca bosszúságot és csökönyös haragot fejezett ki, de szóhoz nem jutott Witmanné, mert az öregebbik Witman fiú odaugrott az ágyhoz, és késével a mellébe döfött. Az asszony hátrahanyatlott, és a jobb kezével a levegőbe hadonászott. A kisebbik már akkor az ágyon volt, és lefogta a lábait. A nagyobbik kihúzta a véres kést az anyja melléből, és még egyszer bedöfte. Nem volt reá szükség, mert már halott volt. A melléből a vér lassan patakzott benn a paplan alatt.

- Na, ez rendben van - mondotta az idősebbik -, most szedjük elő a dolgokat.

Kirakták a szekrényből az ékszereket, a karcsatokat, a melltűket, a gyűrűket, az órát és a hosszú arany óraláncot. Nyugodtan kirakták az asztalra a megszerzett, elhódított kincset, osztályozták és egyetértően elosztoztak rajta.

Erdély lelke, Tormay Cécile, Pilinszky, Csáth Géza

Ebből is látszik, hogy nem cigányellenes a Jobbik

Nemzeti pálinkabolt az Erzsébet téren: ezek tudnak valamit?

On szerint a Fidesz, a sved allami alkoholmonopoliummal takarozva
	leosztja a piabizniszt is a haveroknak
	szerintem ezt mar nem merik meglepni ezek a tolvaj szemetek
	rohadt magyarellenes zsidobuzicigany, aki ilyesmiket hiresztel
pollcode.com free polls

lelőhely: Erzsébet tér, az Akvárium/Gödör nevű fidesznyik pénznyomda mellett

Programajánló: kokain és proszektúra

A fecskendőből töményen áramlott a kokain Duncan Andrews könyökhajlati vénájába. A hatás: azonnali kémiai riadó. A vérsejtek és a plazmaenzimek egy része fölismerte a kokainmolekulákat, hiszen az alkaloidák közé tartoznak, ezeket pedig növények is állítanak elő, köztük olyan fiziológiailag aktív anyagot, mint a koffein, a morfium, a sztrichnin és a nikotin.

A koleszteráz néven ismert plazmaenzimek kétségbeesett, ámde hiábavaló támadást indítottak a váratlanul lerohant szervezet védelmében, igyekeztek fiziológiailag ártalmatlan cafatokra szaggatni a betolakodó idegen molekulákat. A kokainadag azonban irdatlan mennyiségű volt. Másodpercek alatt szétáramlott a jobb oldali szívkamrában, a tüdőkben, és tovaterjedt Duncan egész testében.
A drog farmakológiai hatása is szinte egyidejűleg jelentkezett. A kokainmolekulák egy része befészkelte magát a szívkoszorúerekbe, és ott összetömörülve igyekezett útját állni a szívbe áramló vérnek. A koszorúerekből aztán átáramlottak a kétségbeesetten dolgozó, a szívizomrostokat fürdető sejtközi folyadékba. Ott az idegen testek kezdték megakadályozni, hogy a szívizom-összehúzódáshoz nélkülözhetetlen nátriumionok áthatolhassanak a szívsejtek falán. Ez pedig azzal járt, hogy lelanyhult a véráramlás és az összehúzódás.

Mindeközben a kokainmolekulák a nyaki verőereken felkúsztak a koponyába, és szétáradtak az agyban. Olyan játszi könnyedséggel hatoltak át az agy vérvédelmi vonalán, mint a kés a vajban. S mihelyt belül tudták magukat, elárasztották a védtelen agysejteket, beszivárogtak az idegsejtek kommunikációját biztosító szinapszisokba, azaz üregecskékbe.

A szinapszisokon belül aztán a kokain teljes erővel nekilátott a rombolásnak. Átvette a közvetítő szerepét. A kémia törvényeinek ironikus fricskája folytán az idegsejtek tévesen úgy reagáltak a kokainmolekulák külső rétegére, mintha az valamely ingerülettovábbító, azaz adrenalin, noradrenalin, vagy éppenséggel dopamin lenne. A kokainmolekulák mint holmi álkulcsok hatoltak be az ingerületek elnyelésére szolgáló molekuláris pumpákba, hogy azokat elzárva azonnali leállásra kényszerítsék valamennyit.

A végeredmény könnyen megjósolható. Mivel az ingerületek újrafelvételét megakadályozták, azok stimulatív hatása változatlanul megmaradt. Ez a stimuláció pedig azzal járt, hogy egy felfelé ívelő, öngerjesztő spirál mentén még több ingerület szabadult fel. Az idegsejtek, amelyek normális körülmények közepette elnyugodtak, elpihentek volna, most eszeveszett izzásba kezdtek.
Az agy egyre intenzívebben működött, különösen az agykéreg mélyébe ágyazott gyönyörközpontok, ahová az ingereket normális körülmények között elsősorban a dopamin szállítja. Most azonban a kokain, mintegy perverz igyekezettől hajtva, elzárta a dopamin pumpákat, amitől a dopamin sűrűsége megnőtt. Az idegpályák, amelyeket a teremtő a fajfenntartás szolgálatába állított, izgalmi állapotba kerültek, és eksztatikus üzeneteket küldözgettek az agykéregbe.

Ám Duncan agyában a gyönyörközpontok ellen intézett támadás korántsem az egyedüli, csupán az első volt. Hamarosan megmutatkoztak a kokaininvázió árnyoldalai is. Károsodni kezdtek az izomkoordinációt és a légzést biztosító agyi idegközpontok is. Sőt, még a hőmérséklet-szabályozó területeket is inger érte csakúgy, mint a hányást befolyásoló agyi idegpályákat.
És még ez sem volt elég. A felfokozott gyönyörérzetek kellős közepén baljós jelenség kezdett kibontakozni. Sötét felhők gyülekeztek a láthatáron, rettenetes neurológiai vihar előszelét idézve. Lassan fölsejlett a kokain igazi arca: a gyönyörök leplébe öltözött könyörtelen halállovagé.

ELŐSZÓ

Duncan Andrews agya zakatolt, mint a robogó vonat. Egy perce még mámoros, bódító kábulatot érzett. Majd, mint amikor víz csöppen a forró serpenyőbe, úgy párolgott el szempillantás alatt ez a bódulat és levertség. Boldogság és erő áradt szét benne, és elfogta a tettvágy. Úgy érezte, mindenre képes. Ebben a hirtelen jött megvilágosodásban arra ébredt, hogy jóval energikusabb és határozottabb, mint valaha is gondolta volna. Ám még mielőtt igazából rákaphatott volna ezen euforikus gondolatok zamatára, és igazából kiélvezhette volna fizikai képességei újonnan jött átlényegülését, olyan intenzív gyönyörhullám borította el, amelyet semmiképpen sem tudott máshoz, mint vad extázishoz hasonlítani. A legszívesebben felkiáltott volna örömében, ha szája képes lett volna megformálni az ideillő szavakat. Beszélni azonban képtelen volt. A gondolatok és az érzelmek olyan sebesen cikáztak át az agyán, hogy szóba önteni képtelenségnek tetszett. A csupán percekkel korábban érzett félelmeket és balsejtelmeket mind kioltotta ez a hirtelen rászakadt öröm és boldogság.

Ám korábbi kábulatához hasonlóan határtalan gyönyöre is tiszavirág-életűnek bizonyult. Az örömteli mosoly, amely ott játszott az arcán, rettenetről árulkodó vigyorrá torzult. Egy belső hang arra intette, visszatérnek, akiktől fél. Szemét kétségbeesetten jártatta végig a szobán. Senkit sem látott, a hang azonban egyre csak fújta a magáét. Gyorsan hátrapillantott, a konyha felé. Üres. Visszafordult, és tekintetével végigpásztázta a hálószobához vezető folyosót. Sehol senki, csak a hang. Ezúttal azonban még borzasztóbb dolgot jósolt: azt súgta, meghal.

- Ki vagy te? - ordított fel Duncan. Kezével elfedte a fülét, hogy ne hallja a hangot. - Hol vagy? Hogy kerültél ide? - Megint körülkémlelt a szobában. 

A hang nem felelt. Duncannek fogalma sem volt arról, hogy belső hangot hall csupán.
Föltápászkodott. Meglepődve vette észre, hogy a nappalija padlóján üldögélt. Ahogyan fölemelkedett, a vállát beverte a kávézóasztalkába. A fecskendő, amely idáig a karjában volt, most a földre hullott. Duncan gyűlölettel és megbánással meredt rá, majd lehajolt, hogy fölvegye.
Megérinteni azonban már nem volt módja. Elkerekedő szeme zavarodottságról és új keletű félelemről árulkodott. Egyik pillanatról a másikra teljes bizonyossággal úgy érezte, hogy apró bogarak százainak nyüzsgésétől viszket a bőr a karján. Duncan azon nyomban megfeledkezett a fecskendőről, és a két karját tenyérrel felfelé előrenyújtotta. Érezte, hogy a rovarok ott másznak mindenütt az alkarján, ám bármennyire meresztgette is a szemét, nem látta őket. A bőre tökéletesen makulátlannak tűnt. Ám ekkor már a lába is viszketni kezdett.

- Áááá! - üvöltött Duncan. Arra gondolt, a bogarak biztosan túl picik, ezért szemmel nem is láthatók. Igyekezett lesöpörni valamennyit, ám ettől a viszketés csak még elviselhetetlenebbé vált. Belehasított a félelem, amikor az fordult meg a fejében, hogy az élősdiek bizonyára a bőre alatt tanyáznak. Valamilyen úton-módon megszállták a testét. Talán a fecskendőből kerültek oda.
Duncan, a körmeit a bőrébe vájva, vadul vakarózva igyekezett utat nyitni a rovaroknak, amelyek belülről rágták. Kétségbeesésében egyre erőteljesebben vakarózott, míg csak a körmei föl nem szántották a bőrét, és ki nem serkent a vére. Heves fájdalmat érzett, ám a rovarok hemzsegése még ennél is elviselhetetlenebbnek tetszett.

A rovarok keltette iszonyat ellenére Duncan azonnal abbahagyta a vakarózást, amikor újabb tünetre lett figyelmes. Azt vette észre, hogy előretartott, vérző karja reszket. Ekkor lenézett, és látta, hogy egész testét remegés rázza, és ez egyre hevesebbé válik. Egy másodpercig az a gondolat támadt, hogy hívja a mentőket, a 911-et. Ám éppen csak átsuhant agyán ez a gondolat, amikor ismét másra lett figyelmes. Hirtelen melege lett. Sőt, elöntötte a forróság!

- Úristen! - nyögte Duncan, amikor észrevette, hogy patakzik az arcáról a veríték. Reszkető kezét a homlokára tette: sütött! Megpróbálta kigombolni az ingét, reszkető ujjai azonban nem engedelmeskedtek. Türelmét vesztve elkeseredetten letépte magáról az inget. Gombok röpködtek szerteszét. Letépte a nadrágját is, és odadobta a padlóra. Duncan - már csak alsónadrágban - még mindig fullasztó forróságot érzett. Ekkor minden előzetes figyelmeztetés nélkül köhögni, csuklani, majd hevesen hányni kezdett, összerondítva a falat a Dali kézjegyét viselő litográfia alatt.
Duncan kitántorgott a fürdőszobába. Minden akaraterejét összeszedve, reszkető testtel a zuhany alá állt, és ütközésig fordította a hidegvízcsapot. Levegő után kapkodva állta a rázúduló vízsugarak jeges rohamát.

Megkönnyebbülése nem tartott sokáig. Szánalmas jajszó hagyta el önkéntelenül az ajkát, és elakadt a lélegzete, amikor hirtelen kínzó fájdalom hasított a bal mellkasába, és onnan végig a bal karjába. Ösztönei azt súgták, hogy szívinfarktusa van.

Jobb kezével a mellkasához kapott. A lefolyó elnyelte a felszabdalt karjából szivárgó vérrel elegyedő vízsugarakat. A férfi úgy-ahogy kitántorgott a fürdőszobából, és megindult a lakásajtó felé. Törődött is most azzal, hogy szinte anyaszült meztelen? Levegőre vágyott. Fortyogó agya kis híján szétvetette a koponyáját. Utolsó erejével megragadta a kilincset, és feltépte az ajtót.

- Duncan! - sikoltott fel Sara Wetherbee megütközve. Keze, mindössze pár centiméternyire Duncan ajtajától, megállt a levegőben. Éppen kopogtatni akart, amikor Duncan feltépte az ajtót, és nekiütközött. A férfi nem viselt mást, mint csatakos alsónadrágot. 

- Jézusom! - szörnyülködött Sara. - Mi történt veled?

Duncan nem ismerte föl, jóllehet már két és fél éve volt a barátnője. Neki most levegő kellett. A szorongató fájdalom mostanra már átterjedt a tüdejére is. Olyan érzés volt, mintha kést mártogatnának beléje. Elhomályosult tekintettel megtántorodott, és kezét kinyújtva próbálta elsöpörni útjából Sarát.

- Duncan! - sikoltotta Sara újra, amikor jobban szemügyre vette majdnem teljesen meztelen testét, a vérző karmolásokat a karján, vad, tágra nyílt szemét, és a fájdalmas grimaszt az arcán. Nem hagyta magát félrelökni, hanem megragadta a férfi vállát, és igyekezett őt megtartani. - Mi baj van? Hová mész?

Duncan elbizonytalanodott. Sara hangja egy röpke pillanatra áttörte tébolya falát. Szája szólásra nyílt, ám egyetlen hangot sem tudott kinyögni. Csak szánalmas vinnyogásra telt tőle, amely nyomban zihálásba csapott át, mihelyt a reszketés görcsös rángatódzásra váltott, és a férfi szeme fennakadt. Duncan - immáron szerencsére eszméletlenül - Sara karjába zuhant.

Sara eleinte hiábavaló kísérletet tett, hogy megtartsa Duncant. Ám ez sehogyan sem sikerült neki, legfőképpen azért nem, mert Duncan görcsös rángatódzása egyre hevesebbé vált. Sara, amilyen óvatosan csak tehette, végül engedte, hogy a férfi vonagló teste a küszöbre hulljék. Duncannak a földre esés pillanatában ívben meghajlott a háta, és a vonaglás rohammá fokozódott.

- Segítség! - sikoltott fel Sara, és az előszobát fürkészte. De senki nem jött ki. Leszámítva azt a zajt, amit Duncan csapott, csak egy közeli sztereó berendezés ütemes dobolását lehetett hallani.
Sara - kétségbeesett igyekezetében, hogy segítséget szerezzen - erőt vett magán, és átlépett Duncan vonagló testén. A férfi véresen habzó szája elrettentette, megijesztette. Mindenáron segíteni akart, de fogalma sem volt róla, mi mást tehetne, mint hogy hívja a mentőket. A nappaliban lévő telefonon reszkető ujjakkal tárcsázta a 911-et. Miközben türelmetlenül várta a kapcsolást, hallotta, hogy Duncan feje újra meg újra nekiütődik a kemény parkettának. Teljesen tehetetlen volt, összerándult minden panaszos nyögésre, és imádkozott, hogy a segítség minél hamarabb megérkezzék.

Sara fölemelte a kezébe temetett arcát, és az órájára pillantott. Mindjárt hajnali három. Már több mint három órája ül itt ugyanazon a műanyag széken a Manhattan General Kórház várójában.
Már számtalanszor végigpásztázta tekintetével a cigarettafüsttől, izzadságszagtól, alkoholgőztől és az átnedvesedett gyapjú párolgásától terhes levegőjű, zsúfolt várót. Vele szemben ott lógott ugyan egy hatalmas tábla, rajta A DOHÁNYZÁST KÉRJÜK MELLŐZNI felirat, erre azonban a körben ülők rá sem hederítettek.

A váróban a sérültek keveredtek a hozzátartozókkal. Voltak itt jajveszékelő csecsemők és karonülők, szakadt részegek, és olyanok is, akik csak elvágták az ujjukat. Legtöbbjük a véget nem érő várakozástól elcsigázva, mereven bámult maga elé. Néhányuk szemmel láthatóan rosszul volt, másokon az is látszott, hogy fájdalmaik vannak. Egy meglehetősen jól öltözött férfi a karjával átölelve tartotta nem kevésbé csinos barátnőjét. Percekkel ezelőtt még heves szóváltásba keveredett egy ijesztően termetes nővérrel, aki egyáltalán nem jött zavarba a férfi fenyegetőzésétől, hogy felhívja az ügyvédjét, ha nem veszik a barátnőjét azonnal sorra. Végül, föladva a hiábavaló küzdelmet, most ő is egykedvűen bámult maga elé.

Sara újra lehunyta a szemét, és érezte, hogy a halántéka még mindig hevesen lüktet. Élénken látta maga előtt a lakása küszöbén rángatódzó Duncant. Tudata mélyén már akkor földerengett, hogy akinek rohama van, annak a szájába valamit bele kell dugni, nehogy szétharapja a nyelvét. De bármennyire igyekezett is, képtelen volt szétfeszíteni a férfi szorosan összezárt fogsorát.
Másodpercekkel azelőtt, hogy a mentők megérkeztek, Duncan rángatódzása végre abbamaradt. Sara első pillanatra megkönnyebbült. Ám rögtön utána új keletű riadalommal észlelte, hogy a férfi nem lélegzik. Letörölte a habot meg némi vért a szájáról, és megpróbálta szájon át lélegeztetni, miközben érezte, hogy émelygés fogja el. Ekkorra már Duncan lépcsőházi szomszédai is előkerültek. Sara megkönnyebbülésére az egyikükről kiderült, hogy szanitéc volt a haditengerészetnél, így ő meg a barátja előzékenyen magukra vállalták az újraélesztést, amíg a mentők a helyszínre érkeznek.
Sara el sem tudta képzelni, mi történhetett Duncannel. Alig egy órája, hogy odatelefonált neki, és kérte, jöjjön át hozzá. Egy kissé feszültnek és furcsának hatott a hangja, ám Sarát teljesen készületlenül érte a látvány, ami fogadta. Még most is megborzongott, amikor újra maga előtt látta, ahogy ott áll az ajtóban vérző karral és kézfejjel, kitágult pupillákkal, vad tekintettel. Mintha megőrült volna.

Sara utoljára azután látta Duncant, hogy megérkeztek a Manhattan Generalba. A mentősök megengedték neki, hogy vele tartson. A hajmeresztő út teljes ideje alatt végig folytatták az újraélesztési kísérletet. Utolsó emlékképe az volt, hogy a férfit áttolják egy kétszárnyú, fehér tolóajtón, és eltűnik az intenzív osztály mélyén. Sara még mindig maga előtt látta a guruló ágyon a férfi fölé térdelő mentőorvost, aki még akkor is folytatta a mellkasi újraélesztést, amikor az ajtó bevágódott mögöttük.

- Sara Wetherbee? - riasztotta fel egy hang Sarát révedezéséből.
- Tessék! - mondta, és felnézett.

Vértől pettyezett, fehér köpenyes, szeme alatt a hajnali órák nyomait magán viselő fiatal orvos állt előtte. 

- Dr. Murray vagyok - mutatkozott be. - Megkérhetném, hogy jöjjön velem? Szeretnék magával beszélni egy percig.
- Hogyne - felelte idegesen Sara. Felállt, a táskáját a vállára akasztotta. Sietett dr. Murray után, aki a válaszát szinte meg sem várva máris sarkon fordult. Becsukódtak mögötte ugyanazok a fehér ajtószárnyak, amelyek három órával korábban Duncant nyelték el. Mihelyt belül kerültek, dr. Murray megállt, és szembefordult Sarával. Sara szorongva nézett a szemébe. Az orvos kimerültnek látszott. Sara némi reménysugár után kutatott a tekintetében, ám ennek nyomát sem lelte.

- Ha jól tudom, ön Mr. Andrews barátnője? - kérdezte Murray. Még a hangja is fáradtságról árulkodott. Sara bólintott.
- Rendes körülmények között a családot értesítjük először - kezdte dr. Murray. - Viszont tudom, hogy maga kísérte be a beteget, és hogy azóta is itt van. Sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett várakoztatnom, de néhány lőtt sebes áldozat érkezett rögtön Mr. Andrews után.
- Megértem - szólt Sara. - Duncan hogy van? - Muszáj volt megkérdeznie, pedig egyáltalán nem volt biztos abban, hogy hallani akarja a választ.
- Semmi jót nem mondhatok - felelte dr. Murray. - A mentőseink minden tőlük telhetőt elkövettek. Duncanen azonban nem tudtak segíteni. Sajnos, még útközben elhunyt. Részvétem.
Sara dr. Murrayre meredt. Szerette volna ugyanazt a fájdalmat kiolvasni a tekintetéből, ami őt mardosta belülről. De a kimerültségen kívül semmit sem látott. Az orvos szemmel látható érzéketlensége óvta meg attól, hogy összeomoljék.
- Mi történt? - kérdezte elhaló hangon.
- Kilencvenszázalékos bizonyossággal állíthatjuk, hogy a halál közvetlen oka myocardiális infarktus, vagyis szívroham - felelte dr. Murray nyilvánvaló megkönnyebbüléssel, hogy visszatérhet az orvosi zsargonra. - Ám a kiváltó tényező valószínűleg kábítószer-mérgezés, túladagolás. A laboreredmények még nincsenek a kezünkben. A vizsgálatokhoz némi időre van szükségünk.
- Kábítószer? - ismételte meg hitetlenkedve Sara. - Miféle kábítószer?
- Kokain - felelte dr. Murray. - A mentősök még azt a fecskendőt is behozták, amit használt.
- Fogalmam sem volt arról, hogy Duncan kábítószerezett - jelentette ki Sara. - Sőt, állítom, sohasem élt vele.
- Az emberek sohasem mondanak igazat, ha szexről meg kábítószerről van szó - jegyezte meg dr. Murray. - Megesik olykor, hogy a kokainból egyetlen adag is végzetes lehet. Az emberek zöme nem is sejti, milyen veszedelmes anyag. Attól, hogy ilyen közkedvelt, jó páron hamis biztonságérzetbe ringatják magukat. De ha már így történt, értesítenünk kell a családját. Tudja a telefonszámukat?

Sara még mindig kábán Duncan halálhírétől, és attól, hogy kokainista volt, gépiesen eldarálta a számot. Most, hogy gondolatai a kábítószer körül jártak, legalább a halálról megfeledkezhetett. Azon tűnődött, vajon mióta élt kokainnal Duncan. Képtelen volt felfogni. Azt hitte, jól ismeri a férfit.



a teljes könyv errefelé elolvasható
ROBIN COOK: Vakság

Robin Cook Budapesten (forrás: wikipedia)

A mű eredeti címe: Blindsight
Copyright © Robin Cook 1992

Fordította: Sinka Erika
Címlapterv: Cséve Gábor és Miller László
Hungarian translation © I.P.C. KÖNYVEK Kft. 2002

Napi műsorajánlat: LSD Gyurcsány Ferenccel

A lizergsav-dietilamid, rövidítve LSD, vagy LSD-25 egy félszintetikus, erőteljes hallucinogén hatású, az ergolinok családjába tartozó alkaloid. Hatása alatt megváltozik az érzékelés, a gondolkodásmód, és a létszemlélet. Szinesztéziát, megváltozott idő- és térérzékelést is okozhat. Leginkább enteogénként, rekreációs drogként használják. Az LSD nem okoz fizikai függőséget, toxicitása a küszöbdózishoz mérten rendkívül alacsony, viszont kedvezőtlen mentális hatásai is lehetnek, mint például aggodalom, zavaró érzékcsalódások. (wiki)

via cink.hu

Programajánló: fogyasszon keménydrogot az Erzsébet téren (8. Budapesti Pálinkafesztivál)

A magyar nemzet képmutatása, a tömegek ostobasága és a politikusok aljassága találkozik, mikor a  bekókózott politikusok ájtatos arccal tiltják/büntetik a marihuánafogyasztást, de lelkesen megáldják az egyszerű népek kedvenc szabadidős kikapcsolódását, a Nagy Hétvégi Össznemzeti Bebaszást. Ezen belül a keménydrognak számító párlatok fogyasztásában sem látnak semmi kifogásolnivalót, mikor pl. egészség szempontjából úgy viszonyul a fröccs a pálinkához, mint a fű a mosóporral felütött heroinhoz.

Minden ötödik magyar alkohollal összefüggő okból hal meg - az állam mégis kettős mércét alkalmaz...
A jelenlegi drogpolitikai kurzus híveitől gyakran hallhattunk, hogy az alkohollal már megtanult együtt élni a magyar társadalom, míg az illegális szerek fogyasztása jóval nagyobb kockázatokkal és károkkal jár. A WHO március 27-én kiadott jelentéséből teljesen más kép tárul elénk: az alkoholfogyasztás olyan elképesztő egészségügyi ártalmakkal jár, amikhez még csak hasonlót sem okoznak az illegális szerek. Ráadásul Magyarország mind a májcirrózisos megbetegedések, mind az alkoholhoz köthető halálesetek tekintetében élen jár Európában: A magyarok átlagfogyasztása fejenként több mint 14 liter tiszta szesz egy évben, így az ötödik helyen állunk! A férfiak körében minden ötödik haláleset a túlzott alkoholfogyasztáshoz köthető Magyarországon!
Ezzel szemben a legnépszerűbb, Magyarországon fiatalok százezrei által fogyasztott szer, a kannabisz egészségügyi következményei által okozott halálesetek száma világméretekben is 0 (azaz nulla). A kannabisz fogyasztása mégis két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg az alkohol promóciója hivatalos állami politika. (drogriporter)

forrás: http://ryjbuk.pl

De ha mégsem tudtuk Önt lebeszélni egy vidám okásós-beszarós pálinkás szórakozástól, akkor tessék:

8. Budapesti Pálinkafesztivál Budapest - (2013. május 16. - 2013. május 19.)   

Web: www.budapestipalinkafesztival.hu 

2013 a meggy éve lesz a Budapesti Pálinkafesztiválon, amelyen a hamisítatlan magyar gyümölcsből készült pálinkák és a meggyes ételkülönlegességek kapják a kiemelt szerepet. Május 16. és 19. között ismét a belvárosban, az Erzsébet téren nyitja meg kapuit a tavaszi, gasztronómiai rendezvény, közel négyszáz párlattal, huszonöt kiállítóval és az Év pálinkájával. Az elmúlt évek nagy kedvencét, Magyarország pálinkafőzőinek közös blendjét először a Budapesti Pálinkafesztiválon kóstolhatja meg a közönség.
Folytatódik a Budapesti Pálinkafesztivál népszerű tematikus sorozata és a hagyományt öregbítve, a szilva és a barack után idén a meggy kapja a kitüntetett szerepet a rendezvényen. A csonthéjas gyümölcs igazi hungarikumnak számít, amelynek jó néhány változatát csak Magyarországon nemesítették, így a fürtöst- és a cigánymeggyet. A fajtákból készült egyedi párlatokat május 16. és 19. között kóstolhatják meg a látogatók az Erzsébet tér parkjában, ahol, mint minden évben, díszdobozba kerül Magyarország pálinkafőzdéinek közös "munkája", a legnemesebb meggypárlatokból házasított Év pálinkája.
Igazi zenei stíluskavalkádra számíthatnak a látogatók a Budapesti Pálinkafesztiválon, május 16-19-e közt az Erzsébet téren. Fellép Sena, Péterfy Bori, a Belmondo, Tátrai Gitár Trió és a Colorstar is.
Jegyárak:
Napijegy: 2 000 Ft, mely egy kóstoló poharat tartalmaz.
Bérlet: 5 500 Ft, mely egy kóstoló poharat tartalmaz.
Elővételes bérlet: 2 000 Ft, mely egy kóstoló poharat tartalmaz.
Helyszín: Erzsébet tér. 

(forrás: port.hu)

Ps: no, elmentem inni, csuda nagy kedvet kaptam írás közben

Kicsoda Vizoviczki László?

Vizoviczki László

Lecsukásának azonnali pozitív hozadéka országimázs szempontjából, hogy a "kurváknál is rosszabb" csalilányai napok óta nem mernek kimerészkedni palifogásra ("Vi ár görlsz from Prág/Pécs/Budapest, vi hörd a gúd pub in Bécsi/Régiposta/Váci stb. utca, jú nó veör iz?), hogy aztán a kocsmákban emberrablássos lehúzás vegye kezdetét: egy kis üveg pezsgővel máris 90 ezernél-nél tart a kanos madár). Szóval ez a kerületi hatóságok tudtával működő rablás (nemzetközi szaknyelven: scam) egyelőre szünetel.
"kérdezzél rá a főnökasszonyra, a Nagy Szőke Debellára, aki élemedett kora ellenére még kihívásokkal küszködik a magassarkú lábbeliben való közlekedés ügyében :)"

Szétnéztünk a baráti körben és a következő pletykákat vakartuk össze (a ferdével szedett infókat betűhíven közöljük):

1. Állítólag szemet vetett a kurva-kocsma-droghármasból felépült cégbirodalmára egy Fidesszes Nagyon Fontos Úr és amolyan putyinyista módon állami segedelemmel szeretné egyik gazember elrabolni a másik gazember összegazemberkedett vagyonát. Lásd. Hodorkovszkij esetét Putyinnal (olaj), Pintér aka Don Alessandro esetét Tasnádival (Négy Tigris piac ellenőrzése).

2. Vizoviczki kurvákból és drogból származó pénzét mossa Csipak Péter "ingatlanfejlesztő", Vizó egykori üzlettársa az Art Cafe-ban.

3. Csipaktól eltérően Vizó a régi Art Cafe-s időkben nem idegenkedett saját kezűleg verni a női alkalmazottakat (az óvatos duhaj a férfiakat persze a gorilláival fenyítette meg). Csipak volt a cég arca, Vizó a rosszfiú 4 állandó gorillával körbevéve közlekedett (láttam, mókás volt, sőt indulás előtt a kocsija alját is tükörrel vizsgálgatták a testőrei. Ugyebár, aki kardot ragad...).

4. A Galamb utcai és a Hegyalja úti sztriptízbárral való leszámolás (1997) is megérne egy fejezetet: a Váci utcai felhajtóembereket izomagyak tucatjai védelmezték, némelyek hozott széken terpeszkedve a turisták örömére. Oszt egyszer csak felrobbant a Galamb utcainak az autója és a piacfelosztás macerája véget ért. 

5.  Csak "katona", span, állítólag neki is van főnöke: Kertész István.

6. Mindenkit lefizet vagy megfélemlít a Belvárosban is, aki tenne ellene (érdemes lenne az V. kerület elüldözött jegyzőjét megkérdezni, aki fellépett a turistarabló-turizmusromboló álkocsmái ellen)

Amelyik helyeknek Vizoviczki a tulajdonosa ott és környékén sokan félnek tőle és veszélyes emberek tartják. Az üzlettársai sem nagyon mernek szólni neki. Aki ismeri sem mer köpni az ügyleteiről, mert akiről ez kiderül, vagy hátráltatja valamiben, az "véletlenül eltűnhet"... Nem megerősített az infó, de akik - valamilyen módon -  dolgoztak neki azt beszélik, hogy gyilkolt már emiatt...

6. A belváros Vizónak ma már aprópénz. A Hajógyári szigeten az összes, azaz az összes szórakozóhely az öve + az egykori Bed helyen nyílt White Angel meg meg sok más Disco. Ezek együtt hatalmas bevételeket tudnak produkálni, nem beszélve a beszállító cégek által fizetett "marketing hozzájárulásra". Ezek éves szinten súlyos milliárdokat jelenthetnek, ezekre meg rajöhetnek a már említett egyéb bevételi források....így együtt az már komoly.

Azt mondjak róla, hogy az elején elég normálisan tárgyal, mond egy szemmel igen jól látható, szerinte korrekt árat, ha elfogadod jó, ha nem, akkor nem annyira jó...,neked.
Ez történt pl.a BED, a BED Beach és a Flyerz magazin megvételekor is, az addigi tulaj elfogadta az árat, mert az rendben volt. Mondjuk a feltételek is kemények voltak - pl. 5 évig semmilyen szórakozó helyet nem nyithatott - még csatolt vállalkozással sem-, de simán lezajlott az adásvétel...
Ugyancsak ez volt a helyzet a többi helyével is, az addigi tulajdonosok nem akartak "tüzet"....

Van azért olyan is, amit Vizóviczki évek óta nem tud megszerezni, ilyen pl. a RIO vagy a Mammutban levő JAM Pub, ott egy ugyancsak igen erős érdekcsoport van (az a társaság is megérne nehány blogbejegyzest....:) és talán mar ő sem akar balhét....

7. A kokain sokak szerint meg most is dübörög..... az elmúlt években Vízo egészsége és realitásérzéke kicsit megrendült, talán pont az igen intenzív fogyasztás miatt.

Az alkalmazottaival továbbra is kőkeményen bánik, néhány éve egy sztárnak számító DJ (Hamvai PG) azt gondolta, hogy akkora sztár, hogy beszólhat a főnöknek. Hát nem. Azóta sem nagyon játszhat jelentős helyeken:). A pultosok is órákat meselhetnenek az érdekes munkáltatói módszereiről.

Azt mondjak jólértesültek, hogy igen jó politikai kapcsolatai vannak, de Pintérrel kifejezetten nincsenek jóban, az pedig az álmoskönyvek szerint sem jó, valószinűleg azért van az a pénz, amiért nem bántják. Emiatt a Szigeten levő helyek sorsa jelenleg elég bizonytalan, ám olyanok a szerződések, hogy abból üzletileg nem tud rosszul kijönni.
A belvárosi helyeinek bérleti, adásvételi szerződéseit is érdemes lenne megpiszkalni, biztosan lebilincselő olvasmány mindegyik.

8. Vizó a nem túl előkelő gengszteri imázsát az árvíz és mindenre kapható Hajdú Péter segedelmével probálta "üzletemberré" javítani:

Az urnákat a jótékonysági rendezvény fő helyszíneként szolgáló Sláger Teraszon felállított emelvényen Hajdú Péter műsorvezető és Vizoviczki László főszervező átadta a sajtó, a védnökök, a fellépők egy része és más meghívottak, illetve a késői időpont ellenére még kitartó közönség előtt.
Az adományokat személyesen átvették:

Habsburg György elnök, Magyar Vöröskereszt
Molnár Oszkár polgármester, Edelény
Fehér Attila polgármester, Felsőzsolca
Debreczeni Balázs polgármester, Sajópetri
Szepessy Tamás alpolgármester, Budapest, III.kerület, Óbuda-Békásmegyer

9. Országomat egy filmért. Vizoviczki a Erotic Underground c. dokumentumfilmben szerepelt Kovival :)

a pletykagyűjtés folytatódik

Kapcsolódó bejegyzések:

1. A Galaxia Bár átvedlése: Hiénából Belvárosi étterem
2. Worst of Hungary, a legalja. Városközpont étterem

"Vendéglátós" aljasságok, gátlástalanság, szégyentelenség, vastagbőr, pofátlanság, vadkelet, mindez legálisan. Szabadáras ország vagyunk, Isten hozott a kapitalizmusba.

3. Akropolis night klub
4. Retropolisz aka Bank diszkó

4. 2009-es interjú Pásztor Tiborral (MSZP) és Szilágyi Péterrel, többek között rákérdezve Vizoviczki (akinek a nevét nem mondjuk ki, úgye) turistalehúzó rablótanyáira.

A Galaxia/Belvárosi és a Városközpont étteremhez hasonló, a belvárosban többtucatnyi balfácánfogó hölgyet alkalmazó, turistafosztogató, országimázsromboló "vállalkozásokkal" mit tennél?

A jogi lehetőségek erre is adottak, egy-egy komolyabb botrány után a jegyző be is zár néhány éttermet, de ez édeskevés. Ráadásul az átvágás nem csak a külföldieket érinti, velem is néha bepróbálkoznak, és ha észreveszem, gyakran felháborodás a válasz. A fogyasztóvédelmet radikálisan meg kell erősíteni, a parlamenti frakciónak ezzel kapcsolatosan több javaslata is van. Az tűrhetetlen, hogy külföldi barátaimnak részletes iránymutatást kell adni arról, hogy melyik taxit használhatják és hogy milyen egyszerű trükkökkel vágják át a turistákat Budapesten. (Szilágyi Péter)

Ez jegyzői hatáskör, de támogatom az ilyen szabálysértésekre adott határozott válaszokat. Sokszor talán az a legnagyobb probléma, hogy az áldozat nem tudja, hova kell fordulnia, úgyhogy érdemes együttműködni a nagykövetségekkel és talán próbavásárlást is végezni, bár nem tudom, mennyire rúghat be egy köztisztviselő a jegyző utasítására. (Pásztor Tibor)