Ha körbetekintünk, láthatjuk, hogy a mai ember olyan, ahogyan beszéltem róla. Önző, kapzsi, és folyamatosan próbál többnek látszani, mint ami. Ez tükröződik vissza korunk arculatáról is. Az autóink űrhajónak mutatják magukat, a piacokat üvegpaloták váltották le, napjaink populáris öltözködése és zenéje is csak csillogás, siker, dominancia. De nem volt ez mindig így. Csak tekerjük vissza a naptárunkat 70-80-90-100 évvel. Vagy tovább. Nézzük meg eme korok építészetét! Nézzük meg az összes külsőséget! És miután láthatjuk, hogy a külsőségek mennyire mások, hogy van tartalmuk, nézzük meg, mi volt a kor kiemelkedő embereinek életfilozófiája! Mert nem a “Carpe diem!” Egykor valakik felemelték ezt az országot! És láthatjuk, másról kellett, hogy szóljon az élet, mikor megépült a Vár, a Hősök Tere, a Lánchíd, mint ma, mikor megépült a Mammut, a Westend… Régen ez a föld az erény, a hősiesség, a diadal, a kultúra földje volt! Régen, azt gondolom, hasonló motivációjú volt itt az ember, mint ami hajtja rendünket is. És habár már menthetetlennek tűnik régi nagyságához képest, de életünk hajtóerejének, szemünk előtt lebegő célnak, melyért fejlődünk, küzdünk, harcolunk, 1100 éves dicső nemzetünk felébresztését tűztük ki.
Ezért hát nem érdekel minket a mai világ értékítélete felettünk, mert látjuk, hogy a világ siklott ki, és nem mi! A mi szemünkben a tömegek élete a nem normális, a bohóckodás, és az értelmetlen vergődés. Ami érdekel minket, az az, hogy saját morális mércénk szerint megtettük-e, amivel tartozunk Istennek azért, mert azt az ajándékot adta nekünk, hogy felébredhettünk ebből a rémálomból, és eszközt adott a kezünkbe ahhoz, hogy másokat is felébreszthessünk.
Ez a Rend.
Scheer-Komjáthy Ádám
Forrás: Hírhozó
Kiváló Áruk Fóruma forrás: retronom |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése