2012. április 3., kedd

Programajánló csütörtökre: Stiller Kriszta a Mozaik kávézóban

Stiller Kriszta
...s mosta a város minden szennyesét

Móka, kacagás, proszektúra!
A város legsúlyosabb arcai összegyűlnek!

cím: 1061 Budapest, Király utca 18
Mozaik kávézó
idő: csütörtök este 7:00-10:30
Közben az úri közönség vedel
 
A neves exhibio-anarhika, Stiller Kriszta, valamint Jónás Tamás költő (+ író, informatikus, programozó, újságíró, riporter, rádiós, drámaíró, szerkesztő, kritikus -- is lehetne, ha akarná bármelyik szerepet) közszemlén. Közben Artner Sisso tereget, terelget, moderál és nem cigizik, mert nem szabad nekije (sem). Zenész: Tabeira Iván. Dekadencia és világmegváltás, nemzeti odabaszás!

A közönség soraiban drFlash, aki nem fog inni, mert egy igazi doktorkollégája megtiltotta szegénynek. Remélhetőleg szerkesztőségünk is képviselteti magát, remélhetőleg betonrészegen. Költészet és pia, hasznos és kellemes, szeretem.

 Kalandra fel, proletárok.

Stiller Kriszta
ennyire

ma fogalmam sincs, mitől vagyok részeg 
egy utca mélyén állok megzavartan 
mint fák fejében apró szélütések 
pár vérrögöd a nyúltagyamba varrtam 
kitépem onnan nem venném a véred 
te se tégy sínre, szebb halál kell, másik 
nem bírnám ki, ha szétszórna az élet 
szétroncsolódva sok-sok állomásig 
hogy isten szeret, vagy pedig csak így ver 
tök mindegy már, a józan észnek annyi 
állj a hídra egy hozzádkötött szívvel 
és majd ha intek, kezdj belémzuhanni




Jónás Tamás
Artner Sisso
Felvezetés helyett Tamástól:


Félek a csütörtöktől. Stiller Krisztaval lesz közös felolvasóestünk a Mozaik kávézóban (Király utca). Artner Sisso lesz a moderátor. Két olyan nő, akik anyám, testvérem, feleségem is lehetne, rokonai a poklaimban, de fényesebb termeim állandó lakói is ők. Mélység lesz és nyers őszinteség. Nyilván ott fog ülni Tamás Czárán, akivel már hónapok óta nem tudtam beszélgetni, pedig hiányolom őt, a stabilitását, a szeretetét. Utolsó emlékem róla, hogy több hetes, lakásba zárkózott italozásom után kiszed a lakásból, vonatra rak, ahol Sára vár, én az utat végigalszom, az oda vezető úton Ildi felhív telefonon, végig kiabál velem, hogy szerelmes belém, bár ő hagyott el, de a hibás mégis én vagyok (talán igaza is van), de kiabál, magán kívül van, hazugnak, csalónak, gyilkosnak nevez, hiányzol, a faszod, a mozgásod, a finomságod, a gondolataid, a figyelmed, senkit nem bírok szeretni, mondja, pedig nyüzsögnek ám körülöttem, meghívnak, nincs szükség pénzre, mindenki udvarol. Nem bírtam akkor, meg akartam halni, ájulások, érfelvágások (egy évvel később emiatt is előzetes börtönbe raknak, engem nem lehet megtalálni, ezzel az indokkal, és persze ott a gyanú, hogy a Nem tetszik a rendszeres szerepvállalás is benne van kicsit a dologban). 2011-ben volt ez, Mikulás napján mélyre vágtam magamban, hiába igyekezett segíteni Korányi Matyi barátom, valahogy minden rosszul sült el, a tűzoltók ránk törik az ajtót, mindenki döbbent, tehetetlen, a vérem össze-visszafolyik, ijesztő mennyiség, a lépcsőház falán ma is ott a DNS-mintáim. A karácsonyt Szombathelyen töltöm, szedem a gyógyszereket, barátoknál, jókedvűen, halkan iszogatunk, sajnos nem szabadott volna, kórházba kerülök, előtte allergiás rohamban torkom, szám, ujjaim bedagadnak, nem kapok levegőt, ügyelet mp-ek alatt, lóinjekció. 


Félek a csütörtöktől. Megint ruhátlanul fogok ott ülni, iszom max. 2x2 deci bort, elmélázva fogom nézni az embereket, keresek szemeket, tekinteteteket, fel kell olvasztani a szívemben állandósult telet, mert megfagyok, meghalok. Verseim szanaszét, nem tudok sok-sok hónapja, lassan két éve egy normális kötetet a Magvetőnek, pedig 3 kötetre való anyagom is lenne, nyilván éhes leszek megint, tésztát fogok előtte enni, mindenre azt mondom és gondolom, hogy csak átmeneti, ki lehet bírni. Ki lehet, tényleg mindent ki lehet. 


Fiaimat rég nem láttam, az idősebbet lassan két hónapja. Tartozások és nélkülözések, félreértések, érzelmi összeomlások, gejzírként áradó, többnyire ismeretlen emberek szeretetadományai, néhány értő-érző ember folyamatos figyelme -- ezek tartják bennem a lelket, vagy a lelkemben engem. 


Csütörtökön szembe kell nézni a verseimmel, értő közönség lesz, majd ezek után szembe nézni a közönséggel, leoltani magamban a mindenkihez bújni akaró gyereket (régóta mindenkitől elforduló felnőtt lett belőle), nem belefantáziálni boldogságot lányok szép szemeibe, és hagyni, hogy befejeződék majd az a nap, legyen másnap virradat. Csak legyen másnap virradat!

kapcsolódó: facebook eventMozaik kávézó 2008-ban + urbex a zártosztályon

Kertész Dániel: Stiller Kriszta

2 megjegyzés:

BB írta...

mária-siralom

hazád csak rendületlenül
basz szájba folyton, ómagyar
pedig te szív vagy legbelül
néped ápol és eltakar
usa, te buddha-köldökű
egy utat az is indokol
ginsberggel szívnék, zöld a fű
ted hughes-szal dugnék, jobb pokol
itt nincs többé nap, nincs zenit
lehetne menny, de síkideg
magyar vagyok, az istenit
ne hívjon senki marynek

................ írta...

‎"érintsd meg a szívemet a talpaddal" http://www.youtube.com/watch?v=gqyEkYatZJ4&feature=related