A bergfuchs.at ausztria egyik legkedveltebb hegymászó felszereléseket árusító üzlete. Online vásárlási lehetőség illetve Bécsben és Grazban üzletük van hatalmas választékkal.Árak: királyi nagyvonalusággal otthagyhatod egy robogó árát a Northern Face POINT FIVE JACKET M'S kabátért cserébe.
Az Ismeretlen Hegymászó Szobra |
H-P: 09:00-18:00
Szo: 09:00-17:00
V: Zárva
Tömegközlekedés: Stollgasse
www.bergfuchs.at/
Ausztria, 1933. március 4.: Engelbert Dollfuss államcsínyt hajt végre, korlátlan hatalomra törekszik, törvénytelenné nyilvánítja a kommunista és a náci pártot is, felszámolja a gyülekezési és sajtó-szabadságot, fasiszta nézeteit próbálta érvényre juttatni. (wiki)
1934. FEBRUÁR:
Inzertszöveg:
VÉRES POLGÁRHÁBORÚ AUSZTRIÁBAN. AZ OSZTRÁK SZOCIÁLDEMOKRATÁK FEGYVERES FELKELÉSE BÉCSBEN, FELSŐ-AUSZTRIÁBAN ÉS STÁJERORSZÁGBAN NAPOKIG TARTÓ VÉRES HARCOKAT VONT MAGA UTÁN A LÁZADÓK ÉS A KORMÁNYCSAPATOK KÖZÖTT. (SELENOPHON)
A Monarchia felbomlásakor létesült ország a dualizmus egységes gazdasági hátterét immár nélkülözni volt kénytelen. A világháború alatt ellehetetlenült gazdaságú, óriási munkanélküliséggel sújtott, népessége túlnyomó része által is életképtelennek ítélt államtól a győztes hatalmak megtagadták a Németországgal való egyesülés lehetőségét. A nagynémet álomtól megfosztott Ausztria egyedül maradt feszítő belpolitikai problémáival. A háborús években elszegényedett katolikus középosztály (a „vidék”), az ország legnagyobb politikai erejének, a keresztényszociális pártnak a szavazóbázisa, megvetéssel vegyes félelemmel figyelte a radikális ipari munkásságot („Vörös Bécs”) és a zsidó hadiburzsoáziát, amely vélelme szerint az ő anyagi alapjait fölemésztő háborúnak köszönhette politikai befolyását és vagyongyarapodását. A társadalmi bázisa háború után kivívott jogainak csorbításától tartó szociáldemokrata párt (SDAPÖ), az ország második politikai ereje, nem kisebb bizalmatlansággal viseltetett a túloldal irányában, s a fenyegetettek bátorságával küldte az utcára szervezett tömegeit, politikai ellenlábasának a nyugtalanítása érdekében. Tetézte ezt, hogy a mind feszültebb helyzetben több társadalmi csoport is kétségbe vonta az állam erőszak-monopóliumát. Önmaguk és érdekeik védelmére fegyveres félkatonai alakulatokat szerveztek az osztrák békeszerződés döntései folytán csekély létszámú haderő és karhatalom mellett, a konkurrens szervezetek ellenében. Ezek a valóságos mozgalmi hadseregek az 1920-as években az utcán ököllel, olykor fegyverrel „intézték el” azokat a vitákat, amelyek a parlament két házában vagy a bécsi városi tanács padsoraiban folytak. Az egyik nagy paramilitáris szervezetnek, a Köztársasági Védszövetségnek (Schutzbund) a szava mind nagyobb erővel esett a latba a szociáldemokrata pártban. A szélsőjobboldali hajlandóságú Heimwehr (Honvédők) fegyveres területvédő csoportocskákból fejlődött elegyes ideológiájú, társadalmilag kevéssé támogatott politikai mozgalommá. 1931–1932-re azonban egy harmadik, hasonló tömörülés is felnőtt: a német testvérszervezet sikereiből és támogatásából táplálkozó, néhány év alatt jelentős szavazóbázisra szert tevő nemzetiszocialista párt, illetve fegyveres alakulata, az Osztrák Légió. Ez tetteinek a brutalitásával katalizátora lett az anélkül is erős társadalmi erőszakpotenciál elszabadulásának. Az 1930-as évek elején mintegy 180 ezer férfi tartozott valamelyik politikai csoportosulás fegyveres szervezetéhez, s várta a harcba hívó kürtjelet, amely 1934-ben két alkalommal is fölharsant. (...) (Klió 2005)
On March 4, 1933, Christian Social Chancellor Engelbert Dollfuss suspended the Austrian Parliament. In a close vote (on railway workers' wages) in the National Council, each of the three presidents of parliament resigned their position in order to cast a ballot, leaving nobody to preside over the meeting. Even though the bylaws could have resolved this situation, Dollfuß used this opportunity to declare that parliament had ceased to function, and blocked all attempts to reconvene it. The Social Democratic Party had thus lost its major platform for political action. The conservatives, facing pressure and violence not only from the left but also from Nazis infiltrating from Germany, could now rule by decree on the basis of a 1917 emergency law, without checks on their power, and began to suspend civil liberties. They banned the Schutzbund and imprisoned many of its members.
On 12 February 1934, a force, led by Heimwehr commander in Vienna Emil Fey, searched Hotel Schiff in Linz, a property belonging to the Social Democratic Party. Linz Schutzbund commander Richard Bernaschek was the first to actively resist, sparking off armed conflict between a conglomeration of the Heimwehr, the police, the gendarmerie, and the regular Federal Army against the outlawed, but still existent, socialist Schutzbund. Skirmishes between the two camps spread to other cities and towns in Austria, with the heat of the action occurring in Vienna. There, members of the Schutzbund barricaded themselves in city council housing estates (Gemeindebauten), the symbols and strongholds for the socialist movement in Austria, such as Karl-Marx-Hof. Police and paramilitaries took up positions outside these fortified complexes and the parties exchanged fire, initially only with small arms. Fighting also occurred in industrial towns such as Steyr, Sankt Pölten, Weiz, Eggenberg bei Graz, Kapfenberg, Bruck an der Mur, Graz, Ebensee and Wörgl.
An apparently decisive moment in the events came with the entry of the Austrian military into the conflict. Though the army remained still a comparatively independent institution, chancellor Dollfuß ordered Karl-Marx-Hof shelled with light artillery, endangering the lives of thousands of civilians and destroying many apartments before forcing the socialist fighters to surrender. Viennese and Upper Austrian fighting ended by February 13, but continued heavily in Styrian cities, especially in Bruck an der Mur and Judenburg, until February 14 or 15. After that, there were only small groups of socialists fighting against the military, or fleeing from it. By 16 February 1934, the Austrian Civil War had ended. (wikipédia)
A szociáldemokrata értékrend iránt elkötelezett történészek a Dollfuss-rezsimet a soha ki nem teljesedett osztrák parlamenti demokrácia eltiprójaként mutatják be. A kereszténydemokrata szemüvegen át vizsgálódó múltkutatók viszont kimondatlanul is, igaz az osztrák történelem kínos specialitásaként, úgy értékelik e tekintélyelvű, a parlamentarizmust felfüggesztő és erős kezű végrehajtó hatalommal helyettesítő rendszert, mint olyan rezsimet, amely még legalább néhány esztendeig feltartóztatta a nácik menetelését. Valamely történeti éra ilyen különböző megítélése persze korántsem csak szomszédaink sajátossága. Ám valószínű, hogy a szimpózium anyagának a nagyközönség elé tárását – a történettudomány előbbre vitelének szándéka mellett – a valaha legendásan erős, de ma már bizony meggyengült osztrák társadalmi kompromisszum-készség életre galvanizálásának az igénye is motiválta. (Klió 2005)
1 megjegyzés:
elsőre azt hittem, hogy most gyapálják egymást a dagadt osztrákok :)
Megjegyzés küldése