Kampány: Rogán Antalnak Magyarország jobban teljesít

Simicskaoszlopon: Károly körút, Budapest, Belváros, V. kerület, Magyarország, Hungary

United Colors of Budapest: BKV Lánchíddal

Mai városi piszok: Nézegessen elektromos dobozokat

Ha nincsen jobb dolga...

Egy pindurka hangulatjavító groove metal
Fear Factory - Replica

Hófirkák Budapesten

Mikor még tél volt a tél és hó a hó.

schemo chi legge
(hülye a törvény)

Ökörke aki fordítja! "Scemo chi legge" azt jelenti, hogy "Hülye aki olvassa"!

Ciao

Hiányzol

 - Jó reggelt, Bob - mondja Sigfrid, mire megtorpanok az ajtóban, mert

hirtelen és tudat alatt elfog az aggodalom.

- Mi baj van?

- Semmi baj sincs, Rob. Kerülj beljebb.

- Megváltoztattad a berendezést - mondom vádlón.

- Úgy van, Robbie. Hogy tetszik a szobám?

Körülnézek. A szerteszét hajigált ülőpárnák eltűntek a padlóról. Az absztrakt

képek is lekerültek a falakról. Helyettük egy sor holoképet látok űrbéli

helyszínekről, hegységekről és tengerekről. A legfurább az egészben maga

Sigfrid: egy bábu képében terpeszkedik a szoba túlsó sarkában, kezében ceruza,

és sötét szemüveg mögül les rám.

- Nagyon röhejesen nézel ki - mondom. - Mire jó ez az egész?

A hangja olyan, mintha jóindulatúan mosolyogna, ámbár a bábu arckifejezése

nem változik. - Pusztán arra gondoltam, Rob, hogy biztos örülnél egy kis

változatosságnak.

Néhány lépéssel beljebb megyek, aztán ismét megállok. - Eltüntetted a

matracot!

- Nem lesz rá szükség, Bob. Amint látod, van egy új heverőm. Épp úgy néz ki,

ahogy a nagy könyvben meg van írva.

- Aha.

A hangja hízelgőre vált: - Miért nem fekszel le? Próbáld csak ki, milyen

érzés esik rajta.

- Hmm - mondom, de azért óvatosan végigterülök a heverőn. Ízlelgetem az

idegenségét, de nincs az ínyemre, valószínűleg azért, mert ez a bizonyos szoba

valami komolyat jelent a számomra, és idegesít, hogy összevissza lett

változtatva. - A matracon rögzítőszalagok is voltak - reklamálok.

- A heverőn is vannak, Bob. Csak ki kell húzni őket az oldalából. Könnyű

kitapintani a végét - ez az! Ugye, így már jobb?

- Semmivel se.

- Azt hiszem, Rob - mondja halkan -, rám kéne hagynod annak eldöntését, hogy

milyen változtatásokat látok szükségesnek a gyógykezelésed érdekében.

Fölülök. - Na, és ez a másik, Sigfrid! Eldönthetnéd már a kibaszott

agyaddal, hogy minek szólítasz. Nem Bobnak hívnak, és nem is Robbie-nak vagy

Bobnak. Robinette a nevem.

- Tudom én azt, Robbie...

- Már megint kezded!

Szünetet tart, majd selymes-lágyan folytatja: - Azt hiszem, Robbie, jobb ha

azt is rám bízod, hogy milyen megszólítást találok kedvemre valónak.

- Hmm. - Kimeríthetetlen készletem van az efféle diplomatikus válaszokból. Az

a helyzet, legszívesebben ilyen semmitmondó kifejezésekkel tölteném ki az egész

szeánszot. Nem akarom kiadni magam. Azt akarom, hogy Sigfrid legyen az, aki

kiadja magát. Tudni akarom, miféle jelentőséget lát abban, amit mondok. Tudni

akarom, mit gondol rólam igazából... már úgy értve, ha egy műanyag és

bádogdoboz képes egyáltalán gondolkodni.

Na persze, van valami, amiről csak én tudok, Sigfrid nem, és ez az, hogy jó

barátom, S. Ya., gyakorlatilag ígéretet tett arra, hogy segít megtréfálni az

öregfiút. Már nagyon várok erre az alkalomra.

- Van valami, Rob, amit el szeretnél mondani nekem?

- Nincs.

Sigfrid vár. Ellenszenvet érzek iránta, és nincs kedvem beszélni. Gondolom,

egyrészt azért, mert alig várom már azt a pillanatot, amikor végre móresre

taníthatom, de részben azért is, mert megváltoztatta a szoba berendezését. Ezt

csinálták velem akkor is, amikor az a pszichotikus epizódom volt Wyomingben.

Volt, hogy megjelentem a szeánszon és szinte hihetetlen: anyám hologramja volt

kitéve dekorációnak! Szakasztott úgy nézett ki, mint ő, csak a szaga meg a

tapintása volt más; ami azt illeti, ki sem lehetett tapintani, hisz fényből

volt az egész. Néha beküldtek a sötét szobába, ahol valami meleg puha a

karjaiba vett és a fülembe suttogott. Rühelltem az egészet. Nem mondom, dilis

voltam én, de annyira azért nem.

Sigfrid még mindig vár, de tudom, nem fog örökké várni. Nem sok idő kell

hozzá, és elkezd megint kérdezgetni, valószínűleg az álmaim felől.

- Álmodtál valamit azóta, hogy utoljára találkoztunk, Bob?

Ásítok. Unom az egészet. - Nemigen. Semmi olyat, ami érdekelne.

- Szeretném hallani, hogy mit. Akár csak egy töredéket is.

- Baromi fárasztó vagy, Sigfrid, remélem, tudod?

- Sajnálom, Rob, hogy ezt gondolod rólam.

- Na, mindegy... de szerintem még részletek sem fognak az eszembe jutni.

- Légy szíves, erőltesd meg magad.

- Na jó, essünk túl rajta! - Kényelembe helyezem magam a heverőn. Az

egyetlen álom, ami eszembe jut, abszolúte jelentéktelen. Tudom, hogy nincs

benne semmi, aminek köze lehetne a bajomhoz, de ha ezt megmondanám neki, dühbe

gurulna. Így aztán engedelmesen hozzáfogok a meséhez: - Egy hosszú vonaton

utaztam. Egy csomó kocsi volt összekapcsolva és az ember átmehetett az egyikből

a másikba. Csupa ismerős volt a vonaton. Volt ott egy nő, olyan anya típus, aki

folyton köhögött, és egy másik, aki... hogy is mondjam... olyan különösen

nézett ki. Először azt hittem, hogy férfi. Valami szerelőoverall volt rajta,

úgyhogy a ruhájából nem lehetett megítélni, hogy férfi-e vagy nő az illető, és

a szemöldöke is túl férfias volt meg bozontos. De én biztos voltam benne, hogy

nő.

- Beszélgettél valamelyikükkel, Bob?

- Légy szíves, Sigfrid, ne szakíts félbe, mert elfelejtem, hogy mit akarok

mondani.

- Elnézést, Rob!

Folytatom az álmot: - Otthagytam őket... igen, anélkül hogy beszéltem volna

velük. Visszamentem a szomszéd vagonba. Az volt az utolsó kocsi a szerelvényen.

Olyan hogyhívjákkal volt a többi kocsi után kötve... hogy is magyarázzam neked.

Olyan volt, mint azok a változtatható hosszúságú harmonikafélék. Érted: mint

egy leporelló, csak fémből. És nyúlt az egész.

Megállok egy pillanatra, elsősorban azért, mert unom az egészet. Úgy érzem,

bocsánatot kéne kérnem tőle, amiért ilyen süket és értelmetlen álmom volt.

- Azt mondod, Bob, hogy nyúlt a kocsikat összekötő fémszerkezet? - vágott

közbe Sigfrid.

- Igen, azt. Ezért aztán a kocsi, amelyikben voltam, egyre inkább lemaradt a

többitől. Már csak a hátsó lámpákat láttam, azok meg mintha annak a nőnek az

arcát formázták volna. Csak bámult rám és... - Elvesztettem a történet fonalát.

Megpróbáltam újra felvenni: - Olyan érzés volt, azt hiszem, mintha vissza

szerettem volna menni hozzá, de nem tudtam, mintha... Sajnálom, Sigfrid, nem

emlékszem tisztán, hogy is volt. Aztán meg felébredtem, és aztán - fejezem be a

jó tanuló előzékenységével - mindent leírtam, mihelyt hozzá jutottam, pontosan

úgy, ahogy megmondtad.

- Nagyon rendes tőled, Bob - mondja Sigfrid komolyan; arra várva, hogy

folytassam.

Nyugtalanul fészkelődni kezdek. - Ez a heverő közel sincs olyan kényelmes,

mint a matrac volt - panaszkodom.

- Sajnálom, Bob. Szóval azt mondod, hogy felismerted őket?

- Kiket?

- A két nőt a vonaton, akiktől egyre messzebb és messzebb kerültél.

- Ja, értem. Nem. Csak álmomban tűntek ismerősnek. Különben fogalmam sincs,

hogy kik lehettek.

- Hasonlítottak valakire az ismerőseid közül?

- Egyáltalán nem. De ezen már magam is spekuláltam.

Sigfrid vár egy csöppet, mielőtt folytatná. Történetesen ismerem ezt a

trükkjét. Így szokott lehetőséget adni arra, hogy meggondoljam magam, ha nem

tetszik neki a válaszom. - Említetted, hogy az egyik nő, az anyás típus, sokat

köhögött...

- Igen, de nem ismertem fel. Azt hiszem, bizonyos szempontból ismerős volt,

de csak úgy, ahogy ez már az álmokban lenni szokott.

Sigfrid türelmesen folytatja a rábeszélést: - Próbálj meg visszaemlékezni:

nem volt olyan nő az ismerőseid között, aki anyás típus volt és sokat köhögött?

Ezen hangosan kell nevetnem. - Kedves Sigfrid barátom! Elhiheted nekem, hogy

a nőismerőseim között egyetlen anyás típus sincsen! És mindnek megvan legalább

az Általános Orvosija, úgyhogy nemigen köhögnek.

- Értem. Biztos vagy benne, Robbie?

- Olyan vagy már megint, mint pattanás a seggen mondom Sigfridnek, és dühös

vagyok rá, mert ki kellene mennem a vécére, a szeánsz pedig sehogyan sem akar

véget érni.

- Értem. - Vár egy kicsit megint, aztán valami másba piszkál bele a csőrével,

mint ahogy előre számítok is rá. Tisztára olyan, mint egy galamb minden szemet

megpiszkál, amit csak elébe szórok, egyiket a másik után. - Hát a másik nő, az,

amelyiknek bozontos a szemöldöke?

- Mi van vele?

- Ismertél olyan lányt, akinek bozontos volt a szemöldöke?

- Szűzanyám, Sigfrid! Lefeküdtem vagy ötszáz lánnyal! Nincs olyan szemöldök,

amilyen ne lett volna valamelyiknek közülük.

- Konkrét lányra gondolj.

- Kapásból egy se jut az eszembe.

- Nem kell kapásból, Bob. Légy szíves, erőltesd meg a memóriádat.

Egyszerűbb csinálni, amit mond, mint vitatkozni vele, így hát összeszedem

magam. - Na jó, lássuk csak. Ida Mae? Nem. Sue-Ann? Nem. S. Ya.? Nem. Gretchen?

Nem... vagyis, az az igazság, Sigfrid, hogy Gretchen olyan szőke volt, nem is

tudnám megmondani, volt-e szemöldöke egyáltalán.

- Ez mind olyan lány, ugye, Bob, akikkel mostanában ismerkedtél össze? Mi

volna, ha a régebbieken gondolkodnál?

- Úgy érted, egész régen? - Megpróbálok visszagondolni amilyen messzire csak

tudok, egészen a tápanyagbányákig, Sylviára. Hangosan felnevetek.

- Tudod, mi a furcsa, Sigfrid? Alig emlékszem már rá, hogy is nézett ki

Sylvia... Na, várj csak. Nem is. Előttem van már. Majdnem az összes szemöldökét

ki szokta tépkedni és aztán ceruzával rajzolta újra. Azért emlékszem rá, mert

egyszer az ágyban azzal szórakoztunk, hogy mindenfélét rajzoltunk egymásra a

szemöldökceruzájával.

Szinte hallom, ahogy sóhajt. - És a vasúti kocsik? - kérdi egy újabb fénylő

morzsába piszkálva. - Elmondanád, milyenek voltak?

- Mint akármelyik vasúti kocsi. Hosszú. Keskeny. Elég gyorsan ment az

alagútban.

- Hosszú és keskeny, és alagútban megy, Bob?

Ettől aztán elveszítem a türelmemet. Olyan kibaszott könnyű átlátni rajta!

- Ezt már nem, Sigfrid! Velem ugyan nem etetsz meg ilyen ócska pénisz

szimbólumot!

- Nem akarlak én megetetni semmivel, Bob.

- Bizony isten, tisztára hülyét csinálsz magadból ezzel az értelmetlen

álommal. Én mondom, hogy azt! Nincs ebben az álomban az égvilágon semmi. A

vonat egyszerű vonat volt, semmi több. Nem tudom, kik voltak a nők. És ha már

itt tartunk, meg kell mondanom, hogy igazán utálom ezt a rohadt heverőt. Azért

a pénzért, amit a biztosító fizet utánam, sokkal jobbat is nyújthatnál!

Most már igazán dühös vagyok rá. Folyton vissza akar kanyarodni az álomhoz,

de én elhatározom hogy kipréselek belőle mindent, ami a biztosító társaság

pénzéért megillet, és mire végzünk, megígéri, hogy a következő látogatásom

előtt újra dekorálja a helyiséget.

Kifelé menet egész elégedett vagyok magammal. Igazán jót tesznek nekem ezek a

szeánszok. Gondolom, azért, mert van bátorságom szembeszegülni vele. Lehet,

hogy ez az egész marhaság így vagy úgy a hasznomra van, a hülye ötletei

ellenére? (Pohl: Átjáró)

Danubius kút és Renk

Danubius kút és Renk 

Nem értem, nem értem, hogy minden eltiport, apja által seggbeabuzált nyomorult kisköcsög miért rongálással próbálja nyomatékosítani Önnön lényegtelenségét.

"nyilvánvalóan az óriásplakátos maffiára vagyok leginkább kiakadva, de a közönyös lakók is megérdemelnek egy homlokráncolást (vödör festékbe beruházni nem hajmeresztő kiadás). Én is firkáltam, szal nem kívánok kéz-lábtörést ezeknek az ilyenolyanoknak, de én már csak a netre piszkolok. És újra a kedvenc ötletem: miért nem az óriásplakátokra/reklámokra firkálnak ezek a bátor lázadók? Megmondom: a reklámgecik seperc alatt kinyomoztatnák őket (akár, mint Demszky: nyomravazetői díj, mindig akad egy besúgó), oszt nagyon fájna az arcuk az önkifejező teggereknek."

Danubius kút 2011 ősze

Lelőhely: Budapest, Erzsébet tér

kapcsolódó: a Danubius kút képekben + a nyárra várva

Tarlós 1. éve: a Lanchíd és a budai rakpart

„A magyar vendéglátásban fellelhető gulyáslevesek minden politológiai és szociológiai disszertációnál jobban mutatják, mire tartja ez az ország a jelképeit, mire tartja önmagát.” Új Péter

 Próbáljuk Tarlós tevékenységét értékelni, megnéztük a Lánchídat meg a rakpartot, Budapest turisztikailag leglátogatottabb útvonalát. Lepusztultság, rozsdahegy, tegek mindenfelé. Bónuszként a Coca-Cola (Burn) imázsépítő szponzorációjának köszönhetően a Radio Bro szopóálarcos matricája százszámra, mint lassan büdösödő leprafoltok.

+ nemvicc.hu gerillareklámozgat errefelé + OSB Crew + Mókus és GEP + FACE + EGON és GLK és VHS + nemjuci + südkurve + Illegal és OPS + zionist fuck off + ti crew + feloner + smeck + mazel tov + MOB + Bob Marley + ASHE + Szabó Béla + Kovács László + Paniti Albert + Russia + HISE + Csernobil Fukusima Paks? + Pista ♥ Mesi + Rebecka és Becki + TRAIAN + Jany ♥ Betty babák + PROFILE Public Relation Agency + Hős Magyar + Lavinia + Zsolt ♥ Bálint 2009 + Tünde Attila + Tigarete originali + UTP + RGR NTC + Paok 04 + Cusine + ésatöbbi segglik, aki idepiszkolt.

Radio Bro a Lánchídon

rejtélyes sárga bogarak

Az Ulm NU-114 a Lánchíd alatt

Lánchíd és rozsda
(már a lyukakat eltakarni hivatott vaslemez is rozsdás...)

az optikai tuninggal letakart régiek mellett
új rozsdamarta lyukak jelentek meg

A fővárosi hidak közül korát és hírnevét tekintve is első a Lánchíd. A Duna teljes szakaszának is második állandó hídja! Széchenyi István kezdeményezésére 1839-1849 között W. Th. Clark tervei alapján Adam Clark építette. Öntöttvas díszei, nyugodt méltóságot és egyensúlyt sugárzó szerkezete a legszebb ipari műemlékeknek kijáró helyre emeli Európában. A két hídfő oroszlánszobrai, Marschalkó János munkái, 1852-ben készültek. Szerencsésen túlélték a II. világháború rombolását. Világcsoda volt a maga idejében, párját csak Londonban találhatták - mint ahogy a terv is angol. Az első pest-budai állandó híd hosszú partszakaszok között teremtett kapcsolatot. A legközelebbi ilyen építmény akkor csak Bécsben volt. 


Hídtörténet 

Lánchíd 2011

 A híd jelentősége gazdasági és országszervezési szempontból is óriási volt: a Duna magyarországi szakaszán az 1800-as évek elején még nem állt állandó híd. Megépítését gróf Széchenyi István kezdeményezte 1839-ben. A Lánchíd alapkövét 1842 augusztusában helyezték el a Duna medrében, s hét esztendővel később, 1849-ben adták át a forgalomnak. Mindezek miatt a Lánchíd nemzeti jelkép: a haladásnak, a nemzeti ébredésnek, Kelet és Nyugat összekapcsolódásának jelképe, amit a pestiek nemcsak tisztelnek, de szeretnek is. Ennek a szeretetnek a megnyilvánulása az immár hagyományossá váló születésnapi ünnepség, amit először 1999-ben, valóban a híd avatásának 150 éves évfordulóján rendeztek meg. A híd a Clark Ádám térről, tehát a 0 kilométerkő és az Alagút teréről indul Budán, Pesten pedig az impozáns Gresham-palota előtt juthatunk fel rá. (vendegvaro.hu)



összes kép

Biciklisek kontra gyalogosok a Budai rakparton + Újra a Lánchídon a Hollán emléktábla + Infra Red Fraction: komcsi huligánok? + a Roosevelt-Széchenyi tér + Parti Nagy Lajos és a náci kerékpáros esete + Gerilla emléktábla a "Néma Oroszlánok" alkotójának + bringások vs. gyalogosok a Lánchídon

összes kapcsolódó bejegyzés


Zenét!

Tarlós első éve, második rész: Tarlós, Rogán és a Vörösmarty téri Oroszlános kút 2011-ben

Pesterzsébet, XX. kerület, II. rész

innét folytatjuk, újra Pesterzsébet

Promenád a gyönyörbe

Gaál Imre galériájának kakasa
van alternativája a gigantposzternek 

talán ez volt a kisváros kupoldája

gótikára hajazó, méretes piedesztálon
Szent Erzsébet, a Türingiai

soványka

Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. (Azonban ez a kérdés biztonsággal még nem tisztázott, Pozsony és Óbuda is a lehetséges születési helyek között szerepel.)
Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg, fényes pompával. I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. 1213-ban meghalt az édesanyja, ami után hosszú ideig rémálmai voltak. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt, ekkor – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt tudta meg anyja meggyilkolásának tragikus történetét. (wiki)

télleg visszafogottan élhetett

Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott.
II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának keresztes hadjárat indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott.
Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. IX. Gergely pápa levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki. (wiki)

galambriasztó hi-tech

Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől.
A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni.
Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt.


Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán. (wiki)

Wekk, a bombázó.
Amondó vagyok,
eresszük szabadon Gergényi elvtársat

cél a mások bosszantása

technikai régiség: a templom szőnyegporolója,
pre-porszívó

rózsaablak galambszar-díszítéssel

régiesített közvilágítás 

GEP, ESK
honnét van ezeknek a kiscsótányoknak pénze festékre?

templomkert, KRPG, REDICK
(értjük a szójátékot, értjük, majd együtt nevetünk)

RUSKO, HDK
ezek még nem hallottak a pináról? vagy félnek tőle?

poros kisváros, háttérben a falanszterrel

SMS. BCK
műemlék, elhagyatott gyártelep: egyre megy?
Az egó über alles?
Tényleg olyan jelentős és fontos?

Ollókezű Edvárdra várva

téglagótika, wtf

a néhai városközpont, békebeli 

és végül a Bárd nevű kocsmában pihentük ki kisvárosi kalandjainkat
(az első rész itt olvasható, nézegethető)

Give Me Convenience or Give Me Death

Anarchia király kilátással :)

Anarchy

Spain loves Hungary

A drága jó Etil életművén nem mosolygunk, ez a szarosseggű, kényszeres kisköcsög jelentős részben felelős a Budapestet ellepő firkákért. Remélem, a szülei fizetni fogják nyomika számláit.

És egy örömhír:

SPAIN LOVES HUNGARY.

Spanyolország szereti Magyarországot.

És Szlovákia?

Lelőhely: Budapest, V. kerület, Belváros, Duna-korzó

Non-Stop Autósiskola + környezetszennyezés

Kedves környezetszennyező járdafirkászok!
Ha nincsen pénzetek reklámra, akkor tetováltassátok a közlendőt a homlokotokra. Fotózzátok le magatokat, rakjátok a képet egy borítékba, oszt küldjétek el nekem. Becsszó, h kiteszem a blogra a fejeteket, grátisz.


Non-Stop Autósiskola
JOGOSÍTVÁNY - "Egyetlen autósiskola sem kínál ehhez hasonlót Budapesten. Cím: Budapest 1082 Üllői út 66. | E-mail: jogositvany@chello.hu | autosiskolak@autosiskola.com | jogosítvány info: (06-1) 30-30-483, (06-30) 257-3294"

A beiratkozáshoz feltétlenül hozd magaddal a lenti táblázatból kiválasztott:
KRESZ tanfolyam és KRESZ vizsga díját
személyi igazolványodat
töretlen optimizmusodat és olthatatlan tudásszomjad.

Cím: Budapest 1082 Üllői út 66. | E-mail: jogositvany@chello.hu | autosiskolak@autosiskola.com | jogosítvány info: (06-1) 30-30-483, (06-30) 257-3294

Új utakon: autófirka (DBO, ERX1)

A falfirka után itt az autófirka, a vandalizmus viszonylag új és még ritka irányzata. Magyarember leszarja a háza falát, leszarja a közteret, leszarja a környezetét, nade az autót, ami az ön- és közbecsületnek a záloga... Na, az autójára kent piszoktól a legszarosabb magyar is lángot fúj, jaj az elkövetőnek, ha a lángfújos magyar a keze közé kaparintja :)

(Szegény magyarembernek csak egy szakadt Ladára futotta százé, hogy legalább a négy kerekével hasonlítson a Valakikhez. Erre hülyetegger odabasz a szimbólumra, de nagyon (D.B.O + ERX1) . Messziről látszik, hogy ez a négykerekű bizony nem Audi, nade a firka rajta már erősen gettószagú üzenet)

lelőhely: Budapest, I. kerület, Attila út

Lengyel-magyar

Magyarok! Még vannak barátaink, legutóbb a Csendes kocsma klójában találkoztunk egy vallomással.

Polak węgier
Dwa bratanki,
Do szabelki
I do szklanki.

Lelőhely: Csendes kocsma, aka (L)étterem

Választások előtt alkotmányos rendet

lelőhely: Árpád híd, budai hidfő, aluljáró

A Lánchíd letakarítása

Háromszoros hiphip, lassan, de folyamatban a Lánchíd megtisztítása. A Szeretem Budapestet aktivistái (ohje, az a Bojárgyerek) is beszálltak, de a Market.hu Antigraffiti Kommandója is lendületben. A híd rozsdás és lyukacsos marad, de a graffitik/tagok/firkák/matricák legalább nem fognak tovább éktelenkedni Budapest városazonosító jelképén.


"A Market Építő Zrt. is tagja annak a konzorciumnak, amely elnyerte az Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. által kiírt graffiti és vadplakát eltávolítási munkákra kiírt pályázatot. A konzorciumot az Ifotech Kft. vezetésével a Tiszta Város Kft, a Market Építő Zrt. és az Antola Kft. alkotják. Az FKF Zrt. és a konzorcium között létrejött szerződés szerint a tagok 2009 októberétől 2010 év végéig végeznek monitoring tevékenységgel támogatott graffiti és vadplakát eltávolítást Budapest területén. A konzorciumi megállapodás szerint a Market a III., IV., V. és VIII. kerületben végez graffiti eltávolítást, valamint az Árpád híd budai oldalának, illetve a Margit híd és a Lánchíd pesti oldalának megtisztításáért felel."



Kapcsolódó: A Lánchíd tegtelenítése
Катя, я любю тебя! Петя
Eltűnt a Hollán-emléktábla a Lánchídról
Ismeretlen tettesek összetörték a Hollán-emléktáblát
Nyár a Lánchídon, alvadt sörrel
Tomcat és Hollán: még áll a tábla
Lendületben a reklámipar: lemossák a konkurenciát :DDD
Szabad szabadnak lenned (Lánchíd)
A Lánchíd egynémely dekoratőrének műve
Gyalog-bicikliút a Lánchídnál
Villamos a Lánchíd alatt
Téglabolt a Lánchídnál
Zöld Lánchíd
Asztronauta a Lánchídon