Az Egon és a GLK banda újabb sikerei

GLK+EGON

Napi uszítás: az Ön autójával is bármikor megtehetik az önkifejező művészek.
Minél nagyobb kár minél kisebb ráfordítással: nő az elkövető boldogságérzete.
Aszondom, tegelés a street art elfajzott legalja, nyomorult seggfejek bosszúja a társadalmon.

Egon, GLK (Getto Life Kings)

Szikk Buzinessz – Beteg buziság


Tévhit, miszerint minden graffitis arc tizenéves. Igazából huszon- és harmincéves fiatalok. Tévhit az is, hogy idióták. Valójában segghülyék. A továbbiakban zsiráfosoknak fogom hívni őket, mert hát graff -> giraffe. Na jó, nem leszek ilyen pöts. Nos, úgy esett, hogy most ők, a vrájtörök vannak soron, gyere, ülj be, és tanulj! (http://rev01yeti.wordpress.com)

Hófirkák Budapesten

Mikor még tél volt a tél és hó a hó.

schemo chi legge
(hülye a törvény)

Ökörke aki fordítja! "Scemo chi legge" azt jelenti, hogy "Hülye aki olvassa"!

Ciao

Hiányzol

 - Jó reggelt, Bob - mondja Sigfrid, mire megtorpanok az ajtóban, mert

hirtelen és tudat alatt elfog az aggodalom.

- Mi baj van?

- Semmi baj sincs, Rob. Kerülj beljebb.

- Megváltoztattad a berendezést - mondom vádlón.

- Úgy van, Robbie. Hogy tetszik a szobám?

Körülnézek. A szerteszét hajigált ülőpárnák eltűntek a padlóról. Az absztrakt

képek is lekerültek a falakról. Helyettük egy sor holoképet látok űrbéli

helyszínekről, hegységekről és tengerekről. A legfurább az egészben maga

Sigfrid: egy bábu képében terpeszkedik a szoba túlsó sarkában, kezében ceruza,

és sötét szemüveg mögül les rám.

- Nagyon röhejesen nézel ki - mondom. - Mire jó ez az egész?

A hangja olyan, mintha jóindulatúan mosolyogna, ámbár a bábu arckifejezése

nem változik. - Pusztán arra gondoltam, Rob, hogy biztos örülnél egy kis

változatosságnak.

Néhány lépéssel beljebb megyek, aztán ismét megállok. - Eltüntetted a

matracot!

- Nem lesz rá szükség, Bob. Amint látod, van egy új heverőm. Épp úgy néz ki,

ahogy a nagy könyvben meg van írva.

- Aha.

A hangja hízelgőre vált: - Miért nem fekszel le? Próbáld csak ki, milyen

érzés esik rajta.

- Hmm - mondom, de azért óvatosan végigterülök a heverőn. Ízlelgetem az

idegenségét, de nincs az ínyemre, valószínűleg azért, mert ez a bizonyos szoba

valami komolyat jelent a számomra, és idegesít, hogy összevissza lett

változtatva. - A matracon rögzítőszalagok is voltak - reklamálok.

- A heverőn is vannak, Bob. Csak ki kell húzni őket az oldalából. Könnyű

kitapintani a végét - ez az! Ugye, így már jobb?

- Semmivel se.

- Azt hiszem, Rob - mondja halkan -, rám kéne hagynod annak eldöntését, hogy

milyen változtatásokat látok szükségesnek a gyógykezelésed érdekében.

Fölülök. - Na, és ez a másik, Sigfrid! Eldönthetnéd már a kibaszott

agyaddal, hogy minek szólítasz. Nem Bobnak hívnak, és nem is Robbie-nak vagy

Bobnak. Robinette a nevem.

- Tudom én azt, Robbie...

- Már megint kezded!

Szünetet tart, majd selymes-lágyan folytatja: - Azt hiszem, Robbie, jobb ha

azt is rám bízod, hogy milyen megszólítást találok kedvemre valónak.

- Hmm. - Kimeríthetetlen készletem van az efféle diplomatikus válaszokból. Az

a helyzet, legszívesebben ilyen semmitmondó kifejezésekkel tölteném ki az egész

szeánszot. Nem akarom kiadni magam. Azt akarom, hogy Sigfrid legyen az, aki

kiadja magát. Tudni akarom, miféle jelentőséget lát abban, amit mondok. Tudni

akarom, mit gondol rólam igazából... már úgy értve, ha egy műanyag és

bádogdoboz képes egyáltalán gondolkodni.

Na persze, van valami, amiről csak én tudok, Sigfrid nem, és ez az, hogy jó

barátom, S. Ya., gyakorlatilag ígéretet tett arra, hogy segít megtréfálni az

öregfiút. Már nagyon várok erre az alkalomra.

- Van valami, Rob, amit el szeretnél mondani nekem?

- Nincs.

Sigfrid vár. Ellenszenvet érzek iránta, és nincs kedvem beszélni. Gondolom,

egyrészt azért, mert alig várom már azt a pillanatot, amikor végre móresre

taníthatom, de részben azért is, mert megváltoztatta a szoba berendezését. Ezt

csinálták velem akkor is, amikor az a pszichotikus epizódom volt Wyomingben.

Volt, hogy megjelentem a szeánszon és szinte hihetetlen: anyám hologramja volt

kitéve dekorációnak! Szakasztott úgy nézett ki, mint ő, csak a szaga meg a

tapintása volt más; ami azt illeti, ki sem lehetett tapintani, hisz fényből

volt az egész. Néha beküldtek a sötét szobába, ahol valami meleg puha a

karjaiba vett és a fülembe suttogott. Rühelltem az egészet. Nem mondom, dilis

voltam én, de annyira azért nem.

Sigfrid még mindig vár, de tudom, nem fog örökké várni. Nem sok idő kell

hozzá, és elkezd megint kérdezgetni, valószínűleg az álmaim felől.

- Álmodtál valamit azóta, hogy utoljára találkoztunk, Bob?

Ásítok. Unom az egészet. - Nemigen. Semmi olyat, ami érdekelne.

- Szeretném hallani, hogy mit. Akár csak egy töredéket is.

- Baromi fárasztó vagy, Sigfrid, remélem, tudod?

- Sajnálom, Rob, hogy ezt gondolod rólam.

- Na, mindegy... de szerintem még részletek sem fognak az eszembe jutni.

- Légy szíves, erőltesd meg magad.

- Na jó, essünk túl rajta! - Kényelembe helyezem magam a heverőn. Az

egyetlen álom, ami eszembe jut, abszolúte jelentéktelen. Tudom, hogy nincs

benne semmi, aminek köze lehetne a bajomhoz, de ha ezt megmondanám neki, dühbe

gurulna. Így aztán engedelmesen hozzáfogok a meséhez: - Egy hosszú vonaton

utaztam. Egy csomó kocsi volt összekapcsolva és az ember átmehetett az egyikből

a másikba. Csupa ismerős volt a vonaton. Volt ott egy nő, olyan anya típus, aki

folyton köhögött, és egy másik, aki... hogy is mondjam... olyan különösen

nézett ki. Először azt hittem, hogy férfi. Valami szerelőoverall volt rajta,

úgyhogy a ruhájából nem lehetett megítélni, hogy férfi-e vagy nő az illető, és

a szemöldöke is túl férfias volt meg bozontos. De én biztos voltam benne, hogy

nő.

- Beszélgettél valamelyikükkel, Bob?

- Légy szíves, Sigfrid, ne szakíts félbe, mert elfelejtem, hogy mit akarok

mondani.

- Elnézést, Rob!

Folytatom az álmot: - Otthagytam őket... igen, anélkül hogy beszéltem volna

velük. Visszamentem a szomszéd vagonba. Az volt az utolsó kocsi a szerelvényen.

Olyan hogyhívjákkal volt a többi kocsi után kötve... hogy is magyarázzam neked.

Olyan volt, mint azok a változtatható hosszúságú harmonikafélék. Érted: mint

egy leporelló, csak fémből. És nyúlt az egész.

Megállok egy pillanatra, elsősorban azért, mert unom az egészet. Úgy érzem,

bocsánatot kéne kérnem tőle, amiért ilyen süket és értelmetlen álmom volt.

- Azt mondod, Bob, hogy nyúlt a kocsikat összekötő fémszerkezet? - vágott

közbe Sigfrid.

- Igen, azt. Ezért aztán a kocsi, amelyikben voltam, egyre inkább lemaradt a

többitől. Már csak a hátsó lámpákat láttam, azok meg mintha annak a nőnek az

arcát formázták volna. Csak bámult rám és... - Elvesztettem a történet fonalát.

Megpróbáltam újra felvenni: - Olyan érzés volt, azt hiszem, mintha vissza

szerettem volna menni hozzá, de nem tudtam, mintha... Sajnálom, Sigfrid, nem

emlékszem tisztán, hogy is volt. Aztán meg felébredtem, és aztán - fejezem be a

jó tanuló előzékenységével - mindent leírtam, mihelyt hozzá jutottam, pontosan

úgy, ahogy megmondtad.

- Nagyon rendes tőled, Bob - mondja Sigfrid komolyan; arra várva, hogy

folytassam.

Nyugtalanul fészkelődni kezdek. - Ez a heverő közel sincs olyan kényelmes,

mint a matrac volt - panaszkodom.

- Sajnálom, Bob. Szóval azt mondod, hogy felismerted őket?

- Kiket?

- A két nőt a vonaton, akiktől egyre messzebb és messzebb kerültél.

- Ja, értem. Nem. Csak álmomban tűntek ismerősnek. Különben fogalmam sincs,

hogy kik lehettek.

- Hasonlítottak valakire az ismerőseid közül?

- Egyáltalán nem. De ezen már magam is spekuláltam.

Sigfrid vár egy csöppet, mielőtt folytatná. Történetesen ismerem ezt a

trükkjét. Így szokott lehetőséget adni arra, hogy meggondoljam magam, ha nem

tetszik neki a válaszom. - Említetted, hogy az egyik nő, az anyás típus, sokat

köhögött...

- Igen, de nem ismertem fel. Azt hiszem, bizonyos szempontból ismerős volt,

de csak úgy, ahogy ez már az álmokban lenni szokott.

Sigfrid türelmesen folytatja a rábeszélést: - Próbálj meg visszaemlékezni:

nem volt olyan nő az ismerőseid között, aki anyás típus volt és sokat köhögött?

Ezen hangosan kell nevetnem. - Kedves Sigfrid barátom! Elhiheted nekem, hogy

a nőismerőseim között egyetlen anyás típus sincsen! És mindnek megvan legalább

az Általános Orvosija, úgyhogy nemigen köhögnek.

- Értem. Biztos vagy benne, Robbie?

- Olyan vagy már megint, mint pattanás a seggen mondom Sigfridnek, és dühös

vagyok rá, mert ki kellene mennem a vécére, a szeánsz pedig sehogyan sem akar

véget érni.

- Értem. - Vár egy kicsit megint, aztán valami másba piszkál bele a csőrével,

mint ahogy előre számítok is rá. Tisztára olyan, mint egy galamb minden szemet

megpiszkál, amit csak elébe szórok, egyiket a másik után. - Hát a másik nő, az,

amelyiknek bozontos a szemöldöke?

- Mi van vele?

- Ismertél olyan lányt, akinek bozontos volt a szemöldöke?

- Szűzanyám, Sigfrid! Lefeküdtem vagy ötszáz lánnyal! Nincs olyan szemöldök,

amilyen ne lett volna valamelyiknek közülük.

- Konkrét lányra gondolj.

- Kapásból egy se jut az eszembe.

- Nem kell kapásból, Bob. Légy szíves, erőltesd meg a memóriádat.

Egyszerűbb csinálni, amit mond, mint vitatkozni vele, így hát összeszedem

magam. - Na jó, lássuk csak. Ida Mae? Nem. Sue-Ann? Nem. S. Ya.? Nem. Gretchen?

Nem... vagyis, az az igazság, Sigfrid, hogy Gretchen olyan szőke volt, nem is

tudnám megmondani, volt-e szemöldöke egyáltalán.

- Ez mind olyan lány, ugye, Bob, akikkel mostanában ismerkedtél össze? Mi

volna, ha a régebbieken gondolkodnál?

- Úgy érted, egész régen? - Megpróbálok visszagondolni amilyen messzire csak

tudok, egészen a tápanyagbányákig, Sylviára. Hangosan felnevetek.

- Tudod, mi a furcsa, Sigfrid? Alig emlékszem már rá, hogy is nézett ki

Sylvia... Na, várj csak. Nem is. Előttem van már. Majdnem az összes szemöldökét

ki szokta tépkedni és aztán ceruzával rajzolta újra. Azért emlékszem rá, mert

egyszer az ágyban azzal szórakoztunk, hogy mindenfélét rajzoltunk egymásra a

szemöldökceruzájával.

Szinte hallom, ahogy sóhajt. - És a vasúti kocsik? - kérdi egy újabb fénylő

morzsába piszkálva. - Elmondanád, milyenek voltak?

- Mint akármelyik vasúti kocsi. Hosszú. Keskeny. Elég gyorsan ment az

alagútban.

- Hosszú és keskeny, és alagútban megy, Bob?

Ettől aztán elveszítem a türelmemet. Olyan kibaszott könnyű átlátni rajta!

- Ezt már nem, Sigfrid! Velem ugyan nem etetsz meg ilyen ócska pénisz

szimbólumot!

- Nem akarlak én megetetni semmivel, Bob.

- Bizony isten, tisztára hülyét csinálsz magadból ezzel az értelmetlen

álommal. Én mondom, hogy azt! Nincs ebben az álomban az égvilágon semmi. A

vonat egyszerű vonat volt, semmi több. Nem tudom, kik voltak a nők. És ha már

itt tartunk, meg kell mondanom, hogy igazán utálom ezt a rohadt heverőt. Azért

a pénzért, amit a biztosító fizet utánam, sokkal jobbat is nyújthatnál!

Most már igazán dühös vagyok rá. Folyton vissza akar kanyarodni az álomhoz,

de én elhatározom hogy kipréselek belőle mindent, ami a biztosító társaság

pénzéért megillet, és mire végzünk, megígéri, hogy a következő látogatásom

előtt újra dekorálja a helyiséget.

Kifelé menet egész elégedett vagyok magammal. Igazán jót tesznek nekem ezek a

szeánszok. Gondolom, azért, mert van bátorságom szembeszegülni vele. Lehet,

hogy ez az egész marhaság így vagy úgy a hasznomra van, a hülye ötletei

ellenére? (Pohl: Átjáró)

Mikor a nemzeti érzés túlcsordul...

Esetleg kompenzál.
Az ismétlés a tudás jó édes anyukája :)

hasonló: Mobil Nemzeti Oltár

Moszkvics-407

Dízájncenter. Volga a ház fölött, rusztikus szekérkerék, autójavító, színharmónia.

Москвич-407

“M Mo os st t v va a l ló ós sá ág g l le es sz z m mi in nd de en n é éd de es s r re em mé én ny y, ,
M Me el ly y o ot tt t é é l l a a s sz zí ív v r re e j jt te ek ké én n. .
A Az z é él le et t é és s a a s sz ze e r re e l le em m t tá ár rt t k ka a r ro ok kk ka a l l v vá ár r, ,
S S h ho og gy y s sz zé ép p l le es sz z- -e e, , c cs sa ak k r ra a j jt tu un nk k á á l ll l. .” ”
F Fa ag gy ye ej je ev v

Moszkvics-407

rusztika

Patik Autórugó Javító Kft
Cím: 1106 Budapest, Keresztúri út 98

ajánlott olvasmány: a Pártgarázs Újlipótban

Harckocsit vegyenek (BRDM-2)

Mély tisztelettel leveszem a sapim, majd rezzenéstelen arccal megeszem. Apúúúúúúúúúú, ilyet kérek karácsonyra. Ha éhséglázadások lesznek és a cigányok a nyuggerekkel összeállva útonálló rablóbandákat alakítanak, akkor ezzel megyek majd dizsibe.

BRDM-2 úszó-felderítő könnyű páncélos

Angliában már erősen jutányosan megveheted a szomszédaidat az alkoholizmusig lelombozó járgányt: BRDM 2 Amphibious Sand buy classic car for sale UK, €11000. Ennél már csak Magyarországon juthatsz olcsóbban hozzá: 1800000

Én nem haboznék. Gondoljon a jövőre.

A BRDM–2 (oroszul Боевая разведывательная дозорная машина, Bojevaja razvedvatyelnaja dozornaja masina, magyarul Harci felderítő járőr jármű) 4×4 hajtásképletű, úszóképes páncélozott felderítő jármű, amely a Szovjetunió, és a Varsói Szerződés tag- és utódállamainak alapvető típusa lett. A jármű elterjedtségét mutatja, hogy legalább 38 ország (de inkább 50) tartotta, illetve tartja hadrendben napjainkban is. A BRDM–1 továbbfejlesztésével, annak leváltására tervezett jármű hatékonyabb, körbeforgatható toronyba beépített fegyverzettel és módosított, ABV-védelemmel ellátott belső térrel rendelkezik, amelyet vízsugárhajtóművel úszóképessé is tettek. Legtöbb változatát éjszakai irányzékokkal is felszerelték. A törzs középső részén, oldalanként 1-1 pár ún. mankókerék lett kialakítva, amelyek leeresztésével az esetleges útakadályok jobban leküzdhetőek. A mankókerekek láncok segítségével hajthatóak.
A járművet a Magyar Néphadsereg is hadrendbe állította, kis mennyiségben (kb. 40-50 db) napjainkban is szolgálatban áll a Magyar Honvédség csapatainál. Más ismert típusjelzése a BTR–40PB és a BTR–40P–2, gyári típusjelzése GAZ–41–08. Sorozatgyártása a Gorkiji Autógyárhoz (GAZ) tartozó Arzamaszi Gépgyárban (AMZ) folyt 1963–1989 között. (wiki)

Itt megnézhet egy videót a kétéltűről. Sokat.

Vendor Autó Kft.
Cím: 1118 Budapest, Budaörsi u. 60/d
Telefonszám: (+36) 20/5208581

jutalom a poszt végén

Uganda első akciófilmje (köszi, zsékategória)

Új utakon: autófirka (DBO, ERX1)

A falfirka után itt az autófirka, a vandalizmus viszonylag új és még ritka irányzata. Magyarember leszarja a háza falát, leszarja a közteret, leszarja a környezetét, nade az autót, ami az ön- és közbecsületnek a záloga... Na, az autójára kent piszoktól a legszarosabb magyar is lángot fúj, jaj az elkövetőnek, ha a lángfújos magyar a keze közé kaparintja :)

(Szegény magyarembernek csak egy szakadt Ladára futotta százé, hogy legalább a négy kerekével hasonlítson a Valakikhez. Erre hülyetegger odabasz a szimbólumra, de nagyon (D.B.O + ERX1) . Messziről látszik, hogy ez a négykerekű bizony nem Audi, nade a firka rajta már erősen gettószagú üzenet)

lelőhely: Budapest, I. kerület, Attila út

A budai rakpart szélesítése

Mindent az autóforgalomért. Az egyszer már elkaszált tervet Demszkyék suttyomban mégis kivitelezték.




Közlemény
A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága állásfoglalása
a budai alsó rakpart bővítésével kapcsolatban


2003 őszén a Budapest Világörökségéért Alapítvány levélben fordult a Párizsban székelő UNESCO Világörökség Központhoz (VK), amelyben tiltakozását fejezte ki a budapesti világörökségi helyszín magterületén – a budai alsó rakparton – tervezett beruházás miatt. Tiltakozásuk kizárólag a világörökségi látvány megváltoztatása, azaz a budai alsó rakpart kiszélesítése ellen szólt. Mint ismeretes, a Főpolgármesteri Hivatal a Csepeli szennyvízkezelő beruházáshoz kapcsolódó budai főgyűjtő csatornát tervezte a budai alsó rakpart kiszélesítésében elhelyezni.

Az UNESCO VK főigazgatója tájékoztatást kért a magyar világörökségi helyszínekért felelős tárcaközi szervezet, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság (VÖMNB) elnökétől, a nemzeti kulturális örökség miniszterétől. Ezt követően a VÖMNB Titkársága kezdeményezte, hogy a – budapesti világörökségi értékeket befolyásoló – tervezett beruházás várható következményeiről még a tervezés fázisában konzultáció kezdődjék az UNESCO szakértőinek bevonásával. Fenti lépésre azért volt szükség, hogy elkerülhessük az esetleges későbbi, költségigényes beavatkozásokat.

A VÖMNB kezdeményezéséhez a Főpolgármesteri Hivatal csatlakozott, így 2005. márciusában közösen rendeztük meg a témát érintő szakértői egyeztetést Budapesten. A konzultáció során az UNESCO VK által felkért szakértők előtt valamennyi érintett fél – a beruházó, a tervező, a kivitelező, a hatóságok és a civil szervezetek – képviselői ismertette terveit és szakmai véleményét.

Az UNESCO szakértők a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján alakították ki véleményüket, amelyet a Világörökség Központ hivatalos úton juttatott el a VÖMNB Titkárságához, 2005. júliusában. Ez a mintegy 40 oldalas szakértői vélemény fogalmazza meg azokat a pontokat, amelyek be nem tartása a budapesti világörökségi helyszín Listán maradásának súlyos veszélyeztetését jelentheti.

A Világörökség Központ által közvetített szakvélemény, és így annak ajánlásai nem kötelező érvényű döntések, azonban a világörökségi helyszínek érdeke ezek megfontolása alapján felelős műszaki megoldást kialakítani. Nem arról van tehát szó, hogy az 1972-es UNESCO Világörökség Egyezmény végrehajtásáért felelős Világörökség Bizottság (még kevésbé maga az UNESCO) akár korábban, akár az ez év júliusában megtartott 29-ik ülésszaka során bármilyen formában megnyilatkozott volna ebben a kérdésben. A szakértői látogatással éppen azt sikerült megelőznünk, hogy a Világörökség Bizottságnak kelljen foglalkoznia a budapesti helyszín esetleges veszélyeztetettségével, mint ahogy az Bécs és Köln esetében történt.

A szakvélemény átfogóan, ugyanakkor részletező alapossággal foglalkozik az egyes terv-változatok értékelésével, besorolva azokat az általa felállított „el nem fogadható”, elfogadható” és „javasolt” kategóriák valamelyikébe:

1. Elfogadhatatlannak értékelt változatok:
- a rakpart szélesítése és azon 4 sávos út kialakítása;
- a rakpart szélesítése és azon 2 felszíni + 2 alagútban futó sáv kialakítása, a világörökségi szakaszon megépített alagúttal, azon kívül pedig 4 sávos út építésével;
- minden olyan változat, amely új védőművek építésével (ezáltal a régiek elbontásával/eltakarásával) szélesítené a rakpartot (még akkor sem, ha ez nem jár együtt az út szélesítésével).

2. Elfogadhatónak értékelt változatok:
- a jelenlegi helyzet fenntartása;
- a rakpartok forgalmának átszervezése (pl. egyirányú forgalom a folyó mindkét partján); illetve
- a főgyűjtő elhelyezése esetében csak azok a változatok, amelyek nem járnak együtt a rakpart bővítésével (ld. 3. pont)

3. Javasolt (preferált) változatok:
- A világörökségi értékek megőrzése és azok kihasználása szempontjából legelfogadhatóbb változat: az út megszüntetése és a rakpart gyalogosok általi használata;illetve
- a főgyűjtő elhelyezése a rakpart szélesítése nélkül, amely a világörökségi értékek megtartása mellett a következő változatok valamelyike szerint lehetséges:
• a Fő utca alatt, vagy
• a felső rakpart alatt, vagy
• a meglévő alsó rakpart alatt,vagy
• a Duna medrében, vagy
• mélyen a talajban elhelyezve.

A magyar illetékesek kérésére az UNESCO VK által szervezett szakértői helyszíni szemle és értékelés megállapításait és javaslatait a tervezett beruházás megvalósításánál, a végleges döntések meghozatala előtt lehet és kell figyelembe venni.

Mindezek természetesen nem jelentik sem a kiemelt környezetvédelmi beruházáshoz kapcsolódó budai szennyvíz főgyűjtő meghiúsítását, sem a lakosságnak a budai világörökségi Duna-part használatának lehetőségétől való megfosztását. Az UNESCO VK szakértőinek értékelése és javaslatai éppen a műszaki fejlesztéseknek a kulturális örökség értékeinek megóvását figyelembe vevő megvalósítását segítik elő.


Budapest, 2005. augusztus hó 16-án

Dr. Varga Kálmán
ügyvezető elnök
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága