2009. május 22., péntek

Molnár utca 35: a korrupció és pofátlanság emlékműve

A Bohem Art Hotel által
meghagyott légtér
A nagy kussolásunk ideje alatt is szemmel tartottuk ezt a qurvavárost, kb. egy hónapja Emese blogtárs kiséretében mi is megtekintettük a Molnár utca 35 szám alatt épülő emlékművét a gátlástalanságnak és a korrupciónak. Nézegesse bátran képeinket, a Vastagbőr és az Index után sok újdonsággal nem szolgálhatunk. Az építkezés melletti kriptahangulatú házban (Havas utca 2) lakókat meg nem szeretnénk idézni, Szy Sándor és Bojár Iván anyukája szerintünk nem tehet róla, h fiacskáik, khm, élnek a lehetőségekkel és vigyorogva szarnak mások fejére. Az önkormányzat a beruházó helyett kárpótolja a megnyomorított lakókat, közpénzből, pénzedből, tiédből.

Neveket akarnak hallani? Tessék: Cselovszki Zoltán, az V. kerület főépítésze, Steiner Pál, Rogán Antal...



Bojár szerint a lakók itt „szubjektív minőségromlást” szenvedtek el, ha azonban az építkezés megakad, az az egész városnak rossz lesz.

Szy Sándor, Bojár Iván András"2006-ban, majd’ két évtized után előkerült kamaszkori barátom, aki messziről látva tevékenységemet, azzal állt elő: találjak ki valami szépet, hasznosat az épületében, amelyet később, miután engedélyeket szerez, szállodává épít át. Így jött létre a ma épülő szálloda helyén korábban állt üzemcsarnokban a Körzőgyár, a zömmel pályakezdő fiatal képzőművészeknek lehetőséget adó kiállítóhely. Kb.10 kiállítást rendeztünk, majd amikor jelzést kaptunk, közönségünk sajnálkozása ellenére, bezártuk a Körzőgyárat. A szomszéd házban lakó ismerősöm is tudta ezt, most az építkezés előrehaladtával az édesanyja segítségért fordult hozzám. Megkért, hozzam össze a fiát az épület tulajdonosával, a szálloda beruházójával. Segítettem nekik, s egy ízben le tudtam ültetni mindkét felet Budán, egy kávéházi asztal mellé, de szűk óra után magukra is hagytam őket."

A Szy Sándor nevű jelenségre több karaktert nem akarunk pazarolni, cserében tekintsék meg, hogyan bulizik a Story magazin Octogon újság prezentálásában
(update, 2009 november: sajnos, a link nem müxik, döglött, az oldalt és vele együtt a bebaszós-mókás-környalizós képeket is levették az örökkévalóságból... a linkre kattintva az Octogon főoldala érkezik, átírányítással)


a falazó haver, Bojár Iván András, művészettörténész, fővárosi városarculati tanácsnok, az SZDSZ fővárosi képviselője, a gyurcsányista Szeretem Magyarországot üdvöskéje, az építőipari lobbi kijáróembere, a revolver-újságírás zsarolóbajnoka, Aki az LMP-t Feljelentgeti, a Szeretem Budapestet mozgalom egyik vezetője, Demszky Gábor Budapest Európa Kulturális Főváros-pályázata programigazgatója, a Patkánypusztító etc. Röhögjünk a kulturális beltenyészeten.

View Larger Map

Frissítés:

épül a Bohem Art Hotel
Régebben még megcsipkedte-megrevolverezte színes magazinjában Bojár szeretett polgármesterünket, Demszky Gábort . De aztán tompult a harcos kritika, mikor Demszki a jól bevált módszer szerint megvette kilóra a kritikusát (kb. 90 kiló sörhassal és haszonleső gülüszemmel együtt).

Ellopjuk a teljes cikket, mert még letörli a jóember (lásd. a fenti címeit):

Elkészült a világ legmagasabb épülete, a Tajvan 101 nevű épületcsoda, Luzskov Moszkvája a felhőkarcolók városává kíván válni, ugyanakkor a vén kontinens legkonzervatívabbnak tartott országa, Anglia fővárosa, Livingston Londonja nekilát, hogy felépítse Renzo Piano felhőkarcolóját, amely egyszersmind a frankfurti toronycsoport fölé, a legmagasabb pontra kívánkozik az európai égen. És Bloomberg New Yorkja sem a tragédia okozta sokkból kíván kilábolni immár a Libeskind által elgondolt toronnyal, de a házzal az amerikai kontinens legmagasabb épületének címére tör.


Demszky és Schneller Budapestjének szakavatottjai ilyen hírek idején enyhén lesajnáló, ugyanakkor jó liberálisokhoz méltó megengedő bölcsességgel, a sztrádán ellenkező irányba vánszorgó szekér bakján ülő tompa tekintetű atyafiak ékes körmondataival mondják el azt, hogy itt a Földön lényegében mindenki megbolondult. Józan és lelkiismeretes városirányítás már csak itt, e lángoktólöleltben maradt. Meglehet, tudnánk építeni mi is ezt azt - mondják buddhai mosollyal -, de mi inkább mértéktartóak maradunk. Se torony, se híd, se semmi, még egy sufni se, ami kicsit is karakterizálná a XXI. század magyar fővárosát. A felhígult, a pénznek bedőlt, a vesztébe rohanó világ miatti szomorúságtól megtört fényű szem ilyenkor a magyar főváros építészeti, urbanisztikai, egyszersmind önkormányzati/közigazgatási diadalára, a Főpolgármester háza tájára, a Városháza tövéből 13 év alatt el nem takarított bazársor látványára téved. És megnyugszik. És mindent ért.

Bohem Art Hotel
A fenti példa joggal tesz büszkévé bennünket ugyanis. Az a makacs ellenállás, amellyel a felelős posztokon újra meg újra megerősített főpolgármester és egyáltalán nem választott főépítésze bravúrral hárít el mindent, ami lökést, új koncepciót, gazdasági és turisztikai impulzust adna a fővárosnak, lenyűgöző. Bő tucat évnyi regnálásuk alatt sokszor bizonyított működésük nyomán az építés alatt álló "világváros" minden mutató tekintetében lemaradt az európai, de még a környező városok versenyében is. És minden mutatónál jobb mutató az a közérzet, amely a városlakókban is kialakult ez idő alatt. A Főpolgármester majd háromszázezer ex-budapestihez hasonlóan az utóbbi tíz évben elmenekült a rábízott hajóról, s a kiürült Belváros, a lecsúszó nagy lakótelepek valamelyike, az egyre szlömösödő egykori főutca, a Rákóczi út, vagy akár a hetvenes évek állapotában konzervált Budai Vár helyett (legalábbis asszem) Dunakeszire költözött. Schneller kormányos pedig jó érzékkel és biztos kézzel, zátonytól zátonyig navigálja azt a roncsot, ami az általuk hajdan átvett fővárosból maradt. Gránit/üveg bérirodaházak százai, a belső kerületekbe betolt pláza-dobozok és lakóparkká fennhéjázott kislakótelepek szigeteinek tucatjai telepedtek a városra a bármiféle logikát nélkülöző elgondolás hiányában e majd másfél évtized során. A nyerő páros szakmai színben, noha nem szakmai értékek alapján foglalja el méltatlanul azt a helyet, ahová történetesen a budapestiek érdekeinek szolgálatára helyeztettek, s ez így lesz mindaddig, amíg Demszky hozni képes a megfelelő számú fővárosi baloldali szavazót az országgyűlési és az önkormányzati választásokon. Ez kétségtelen politikai erény, miként az is, hogy leghosszabb ideig regnáló és legkevesebbet, (a bazársor hűséges megőrzésén kívül) lényegében semmit sem alkotó főpolgármesterként újra és újra képes a választók kegyeinek megnyerésére.

Bohem Art Hotel
Egyébiránt a Schneller vezette Tervtanács által engedélyezett elgondolások átlagát és szélső értékeit egyaránt górcső alá véve, ennyi idő után az is kiderül, a szakértő testület szakértelmének következtében pontosan olyan Budapest alakulna nélkülük, amilyen velük együtt. Az említett épületek minősége ugyanis kizárólag a megbízó és a tervező küzdelmén, ambícióján dől el. Amennyit e zsűriken hozzátettek egy-egy beruházás építészeti értékeihez, a testületi átlag elve alapján, ugyanannyit el is vettek azokból. Olyan egyéniség pedig, aki az egy-egy sarok- vagy foghíjtelek problematikáján túllátva összefüggő programot, átfogó koncepciót alkotott volna, nem emelkedett ki e tucatnyi év alatt közülük. Nem utazó, nem olvasó, nem látó és a mai releváns kategóriákban nem gondolkodó embereken múlik ma a város. New York, Moszkva, London, Frankfurt, Tajvan holnapját egy-egy (brrrrr!!) épülettorony, bennünket e kör szellemi igényessége, felelősségérzete, valamint az emberi kicsinység, alkotói középszerűség heroikus monumentuma, a Dunára fektetendő autósztráda elgondolása jellemez leginkább. A patópálság három T-je bénítja ma az életet, a fejlődést Budapesten: az intellektuális Tunyaság, a világ folyamatai iránti vak Tájékozatlanság és a pusztító Tehetségtelenség.

Bojár Iván András

frissítés: felépült a Bohém Art Hotel, rajta Szy Sándor monogramja, muhaha)))

11 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bojár Iván András tiltakozó nyilatkozata
Múlt kedden az Index-en, tegnap (április 16-án – a szerk.) az m1 Szempont című műsorában jelent meg a nevem a Molnár utca 35-ben zajló zűrzavaros építkezés összefüggésében. Utóbbitól a leghatározottabban elhatárolom magam, a rólam megjelentekkel szemben pedig, tiltakozom! Az építkezéshez nem volt, és nincs közöm. Sem finanszírozója, se kivitelezője, se engedélyező hatósága, sem szomszédja, sem haszonélvezője, se kárvallottja nem vagyok. Az Index-cikk az osztogatás/fosztogatás félreértés, ha nem éppen félremagyarázás klasszikus példája. Állításaival szemben nem találkoztam „lakókkal” és nem „több alkalommal”. Nem „jelentem meg” a házban, és pláne nem a „vállalkozó oldalán”. Legfeljebb emberekhez volt és van közöm. Két olyan emberhez, akik közül az egyik az építkezési botrány előidézője, a másik a károsultja. Mindkettejüket évtizedek óta ismerem, utóbbit kicsi gyerekkora óta.
2006-ban, majd’ két évtized után előkerült kamaszkori barátom, aki messziről látva tevékenységemet, azzal állt elő: találjak ki valami szépet, hasznosat az épületében, amelyet később, miután engedélyeket szerez, szállodává épít át. Így jött létre a ma épülő szálloda helyén korábban állt üzemcsarnokban a Körzőgyár, a zömmel pályakezdő fiatal képzőművészeknek lehetőséget adó kiállítóhely. Kb.10 kiállítást rendeztünk, majd amikor jelzést kaptunk, közönségünk sajnálkozása ellenére, bezártuk a Körzőgyárat. A szomszéd házban lakó ismerősöm is tudta ezt, most az építkezés előrehaladtával az édesanyja segítségért fordult hozzám. Megkért, hozzam össze a fiát az épület tulajdonosával, a szálloda beruházójával. Segítettem nekik, s egy ízben le tudtam ültetni mindkét felet Budán, egy kávéházi asztal mellé, de szűk óra után magukra is hagytam őket.
Az Index-cikk megjelenése előtt annak szerzője felhívott, és röviden volt alkalmam ezeket elmondani. Érthetetlen, hogy ennek ellenére mi késztette nyilvánvaló valótlanságok leírásában, a szerepem túldimenzionálásában, a telefonbeszélgetésünkből teljesen önkényesen kiragadott mondataim egészen más értelmi összefüggésekben való tálalásában.
A Szempont szerkesztőjét, aki a Körzőgyár rövid történetét őrző oldalunkról leszedett fotóimmal illusztrálta az „így néznek ki az embertársaikat elfalazó haszonleső gazemberek” üzenetét, életemben nem láttam, sohasem beszéltem vele, mégis azt állította, hogy nem álltam a kamerái elé. Nem, hogy a kétszeres visszaellenőrzés alapvető újságírói követelményének nem tett eleget, de a közhivatali pozíciómat, a nevemet is helytelenül tudta csak elmondani, egyszerűen csak mechanikusan átvett egy fals információt.
A cikk megjelenése után az Indexnél is tiltakoztam, MTI közlemény kiadását kértem, azokon a különféle chat fórumokon, amelyeken akkor már bőszen gyaláztak engem is, a Szeretem Budapestet Mozgalmat, a lapomat is, tiltakozó nyilatkozatot helyeztem el. Hiába. Az építtető arcát a TV-ben elfedték, kárt szenvedett ismerősöm nevét, saját kérésére, a cikkben nem írták le. Csak az én nevem, arcképem forog többedik esetben a Molnár utcai botrány kapcsán, s mindezt - ahogyan a hazug cikk szerzője, felháborodásomra válaszul, szakszerűen kifejtette - azért, mert közszereplő vagyok, - noha még közhivatali feladatomban sincs semmiféle érintkezési felületem az ilyen típusú, léptékű, funkciójú és elhelyezkedésű építkezésekkel. Két évvel a rossz pillanat előtt jártam utoljára egy akkor még jó helyen, mégis bárki inszinuálhat, ha éppen ahhoz támad kedve. Aztán győzzek védekezni, ami persze gyanús dolog. Mert hát, ki védekezik ugyebár? Nem kell mondani. Akinek, hm.. oka van menteni magát…. Az eset ördögien hitelteleníti el építészetkritikusi munkásságomat, a kortárs művészettel kapcsolatos galériás és kurátori tevékenységemet, és az egy élhetőbb és szerethetőbb Budapestért végzett mindennapi munkámat. Mindezek miatt tiltakozom az egyre silányabb sajtómunka, a tényekről teljesen leváló újságírói értelmezés elharapódzása, a tiltakozás igényét ki nem elégítő hazai médiagyakorlattal szemben!

Névtelen írta...

„így néznek ki az embertársaikat elfalazó haszonleső gazemberek”

Névtelen írta...

http://www.origo.hu/itthon/20050317engedely.html

Névtelen írta...

Engedély nélküli építkezés miatt indítottak pereket a Belgrád rakparton élők, illetve eljárásokat a hatóságok egy meleg szórakozóhelyet működtető vállalkozó ellen. A Capella nevű szórakozóhely tulajdonosa, Birta László ugyanis átalakítja a világörökség részének számító rakpart egyik épületét, többek között három új emeletet épít rá, miközben erre sehonnan nem kapott engedélyt - írja a Népszabadság.

Aláírást gyűjtenek és perelnek a Belgrád rakpart 9. számú épület szomszédságában élők. A ház tulajdonosa - Birta László, akié a Capella nevű mulató is - ugyanis engedély nélküli átalakításokba kezdett az épületben. Birta lefedette az udvart, megtoldotta a telek hátsó épületeit, és olyan átalakításokat kezdett a pincében, amelyek már-már az épület összeomlásával fenyegettek. Végül három emeletet húzott fel a házra az utcai fronton - ugyancsak engedély nélkül - írja a Népszabadság.


A V. kerületi építési hatóság megpróbált lépni az ügyben. Hatósági erővel dúcoltatta alá a megbontások miatt elgyengült alsó szinteket, többször is felszólította a vállalkozót a munkák leállítására, többször megbírságolták a férfit, ám mindezt hatástalanul. A félmilliós bírságot máig nem fizette be Birta, ráadásul a hatóság képtelen volt megakadályozni az emeltráépítést is. A vállalkozó közben elfogultságot jelentett be, így az ügyet a VII. kerület hatáskörébe helyezte át a közigazgatási hivatal.

A lap szerint a VII. kerületi önkormányzatnál konzíliumot hívtak össze a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), a főváros települési értékvédelmi ügyosztálya, az V. kerületi főépítész és a VII. kerületi műszaki osztály képviselői részvételével. A szakértők úgy döntöttek, hogy az udvari bővítményeket le kell bontani, és vissza kell bontani az utcafronton az emeletráépítés egy részét is, valamint annak teljes homlokfalát, és elrendelik újraterveztetését. Erről napokon belül kiküldik a határozatot.

Eközben a beruházó által megbízott építész fennmaradási engedélyt kért a pincében és az alsó szinteken végrehajtott változtatásokra. Ezt, ha szerkezetileg elfogadható, utólag - a törvény szerint - engedélyeznie kell a hatóságoknak. Az emelettoldással kapcsolatosan viszont rengeteg kifogást emelhetnek, és végső esetben a KÖH a világörökség védelmében kisajátíthatja az ingatlant - írja a Népszabadság.

A lap szerint Birta a rakparton több ingatlanban szerzett már részt azzal a nem titkolt céllal, hogy ott a saját nemük iránt érdeklődőknek szánt vigalmi negyedet hozzon létre.

Névtelen írta...

ø„¸¸„ø¤º°¨¸„ø¤º°¨ post to 3 other vids
¨°º¤ø„¸ Copy „ø¤º°¨ press F5 twice
¸„ø¤º°¨Paste ``°º¤ø„¸ OK
¸„ø¤º°¨¸„ø¤º°¨¨°º look at ur background

BB írta...

A vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr nagy súlyt helyez arra, hogy ma, amikor az ország lakosságának 92 %-a magyar nemzetiségű, a magyarságot a külföldön képviselő ösztöndíjasok nevének is magyar csengése legyen. Ennélfogva... kéri a Kar tanártestületét, hogy már a pályázati kérvények benyújtása alkalmával a pályázókat nyomatékosan szóbelileg figyelmeztetni méltóztassék arra, hogy a nem magyar hangzású nevűek igyekezzenek ösztöndíjkérvényük benyújtásával egyidejűen közvetlenül a m. kir. Belügyminiszter Úrhoz névmagyarosítási kérvényüket is benyújtani, hogy az esetleg elnyerendő ösztöndíjjal már magyar névvel mehessenek külföldre

Névtelen írta...

Tegnap reggel Bojár Iván András, a Városháza városarculati tanácsnoka közleményben szólította fel az LMP-t, hogy hagyjon fel az „illegális plakátozással”, és pártunkat olyan politikai szereplőnek nevezte, „mely úgy érzi, rá nem vonatkoznak a törvények.” A héten az FKF Zrt. Bojár Iván András kezdeményezésére feljelentést tett az LMP ellen. Bojár Iván András sajtóban megjelent városképre hivatkozó vádjai mögött politikai szándékokat látunk. Feltűnő, hogy az SZDSZ fővárosi listáján előkelő helyet foglaló tanácsnok a százmilliós értékű illegális budapesti kampányfelületek helyett az LMP matricáiról tartotta szükségesnek nyilatkozni. Leszögezzük, hogy a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt egyetlen plakátot sem helyezett el illegálisan.
A városarculati tanácsnok megfeledkezni látszik arról, hogy a vonatkozó törvények szerint kampányidőszakban kevés kivétellel bárhova lehet plakátot és matricát helyezni. A politikai szándékot jól jelzi, hogy a hasonló felületeken, hasonló mértékben matricázó cégeket nem jelentettek fel.



Azt, hogy a parlamenti pártok sokadik választás óta a törvényeket súlyosan sértő módon finanszírozzák működésüket és kampányaikat, már feltárt, köztudomású ténynek lehet tekinteni. Az illegális bevételekből könnyedén lehet annyi hirdetési felületet vásárolni, hogy azzal a pártok a program és a hitelesség hiányát elfedjék.



Az illegálisnak minősített plakátozás alternatívájaként a parlamenti pártok által használt felületek szintén nem tekinthetők legálisnak.
A főváros összesen kétezer, az oszlopok tetején elhelyezhető tábla (elefántfül) kihelyezésére adott engedélyt - azokat is jogsértő módon helyrajzi szám nélkül -, mellyel a táblák ellenőrzését nehezítette meg. Az egyik kezelő cég tájékoztatása szerint csak ő egyedül nyolcezer darabot árusít, tehát a hirdetőtáblák zöme engedély nélkül, ellenőrizhetetlenül termel bevételt.



Az engedélyezett óriásplakátokról pontos nyilvántartás nem áll rendelkezésre, több mint valószínű, hogy számuk szintén sokszorosa az engedélyezettekének. A megállókba épített ún. citylight hirdetési felületeket a szerződés szerint 25 évre ingyenesen kapta meg az azt kezelő cég, holott a megadott hirdetési árak szerint évi 7-8 milliárd forint bevételük keletkezik belőle. Hogy ez esetben mennyi bevételtől esik el a főváros és miért, azt az EP kampány után szívesen megvizsgáljuk közelebbről.



Súlyos aránytévesztésről árulkodik, hogy a főváros a saját felelősségi körébe tartozó visszásságok helyett az LMP matricáival van elfoglalva.



Azt gondoljuk, hogy június 7-én a polgárok érezni fogják a különbséget egy esetleg rosszul megválasztott matricahely és a rosszul megválasztott politikusok között.

Lacibá írta...

háthát. azért te is beláthatnád hogy a 0nál kicsit több történt 90óta.de mind1 is hiszen egyszerűbb a levegőbe lövöldözni mint észérvekre támaszkodni.Nem védeni akarom főpolimestert meg a csapatát de erősen demagognak hangzik ez a szöveg.Kicsit igényesebb is kitelik szerintem belőled.amugy a blog jo, csak ez a szokásos hungarian cry-nem hiányzik.részletekbe bele se mennék mert messze van a szakmaiságtól.

BB írta...

Kedves Lacibá, mi nem tudjuk, mi a szakmaiság, mert nem vagyunk építészek, de pl. a budai rakpart szélesítése nyilvánvalóan az autós lobbi előtti szavazatleső lefekvés. És a Kossuth Lajos utca forgalmának mesterséges csillapítását is feladták, pedig már mindegy lenne a választások szempontjából. És a Bajcsy Zsilinszky úton a bicikliút: a biciklisek kijátszása a gyalogosok ellen. Demszkyről ennyit. A Bojár Iván nevű elvtelen karrieristán már röhögni sem tudunk: kirohan a piti grafittisek/tagelők ellen, hogy aztán zsebéből a előmásszon egy gátlástalan "ingatlanfejlesztő". Hiteles egy arc, az hétszentség.

Névtelen írta...

dögölj meg, Szy, te aljas gazember

Névtelen írta...

szarházi, korrupt Cselovszki