"Azon a nevezetes napon Tróger mester rendezett egy kis zsúrt a műhelyében. Béla bácsi délelőtt átugrott hozzá, magával vitte a maradék kannás Városi Vöröset, egy talicska majmot és a háziállatként tartott disznaját. A remek hangulat csak percek kérdése volt, kitöltötték a náluk lévő itókákat és elkezdtek beszélgetni. A műhelyasztalon hatalmas torta várta azt a pillanatot, amikor Tróger mester belemélyeszti a gondosan megélezett és hideg vízzel lemosott kést, azt a nagyszerű kést, amit Lepkés Sosó fiának keresztelője utáni reggelen talált a combjába szúrva. „Megér ez pár felest, de ha nem kell senkinek, akkor megtartom!”, gondolta Tróger mester a sebészeti váróban, majd miután nem került sorra délután kettőig, hazaslattyogott."
"Miután megígérte, hogy mindent megtesz korábbi gondatlan károkozásának helyrehozására, Béla bácsi sietve elindult hazafelé a talicska majommal. A majmok egész úton egymást csipkedték és rettenetes nótákat énekeltek. Béla bácsi alig bírt velük, állandóan rugdosta a talicska alját menet közben, hogy azok a büdös majmok tanuljanak már valami tisztességet és legalább ne énekeljenek hamisan, ha már egyszer az ,,A sirályok fönn az égben” kezdetű szerzeményre esett a választásuk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése