2012. február 2., csütörtök

Heti fostalicska: Frei Tamás - A Bankár

Frei Tamás - A Bankár
alcím: "Milliárdos lesz, ha Magyarország csődbe megy".

ötlet: szomorú magyar valóság és Tom Clancy
humor: -
feszültség: van
helyszín: Észak-Balkán, Afrika, Észak- és Dél Amerika, Kína.

értékelés: együltéből olvasható (trükkösen vastag könyv, 624 oldal, levegősen, jó nagy sorközzel szedve)
ár: - 3499 forintos (jaj, innét ingyen letölthető)
kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó

Szereplők:

André: Szuperhíró, aki megmenti Magyarországot és saját drogos fiát az elsülyedéstől. Utóbbi a nehezebb ügy. Nem mellesleg szuperbió sugaraival és pszichológiai hadviseléssel legyőz egy floridai párducot, amelynek 1000 kg-os a harapása! Világrekord!

Adrienn: Gina Lollobrigidára hajazó magyar szuperbombázó, aki egy orosz oligarcha után az egyszerű, de kemény és becsületes ex-légiós, André mellett véli megtalálni a biztonságot. Oszt bájaival csodaképpen erektálja a Magyarországot letiporni szándékozó spekuláns főgonoszt, Larry Mack-et, aki amúgy félimpotens rejszmester. Köztudomású, hogy a világon a legjobbak a magyar nők, ezt már egy román szélsőnáci is megírta a lapjában: a magyarok a kurváikat küldik a világ elfoglalására.

Adrienn révén bepillantást nyerhetünk a divat boszorkánykonyhájába is:

"Egy ápolt, elegáns nő ma már nem vehet fel csábító, szexi ruhákat mély kivágással, mert az ócskává teszi. A cél, hogy a felszínen a nő ártatlanságot sugározzon. A mélyben viszunt lássuk meg benne a kurvát. Szó szerint ezt mondta a Fendi divattervezője."

"A nappal elegáns nő éjszaka ribanc, ez most a trend."

Farkas Vladimir Vilmos: Amerikás nevén William Wolf: menekülőben levő magyar bankármilliárdos és kamu alkoholista, a Magyarország elleni támadás bosszúszomjas kitervelője. Ellentmondásos jellem. Egy a magyarországi táplálkozási lánc tetején levő keveseknek, de undorodva kiszállt a harácsoló brancsból, pechére. Orbánék ezért feláldoznák a döglött adóamnesztiás project felpörgetésére.

Larry Mack: idült faszverő és tözsdecápa, a Wall Street "kormányzója". Faszarc, seggsznob, de csodaképpen feláll neki Adrienre, a magyar szuperfegyverre. Larrynek köszönhetjük a meglehetősen sápatag könyv egyik realisztikus jelenetét, azt a nemi erőszakolost, ahol Frei kibontakoziik. André nyolc napon túlra veri. Mármint Larryt.

Miniszterelnök: önfejű kiskakas, annyi a német-magyar fegyverbarátságnak, odamondogat a rabló németek miniszterelnökének is, hogy aztán egy Rothschildtól kérjen segítséget Soros György közvetítésével. Elárulja a Nyugatot, Szun-cet fejből idéz, ezzel Magyarország barátaivá teszi a kínaiakat. Jól tudja, hogy "nincs ingyensajt, csak az egérfogóban", de fél az ingyensajtban hívő nép haragjától. "Hiába mondtam neki, ez a miniszterelnök nem hajlandó a tömegek ellen politizálni. Nem is értem..." (Simonyi, 349. oldal)

Kínai főgenya: "A pénzünkért cserébe a Kárpát-medence vízkészletének a kétharmadát is meg szeretnénk kapni!". De aztán a sinológustudással felvértezett Orbán néhány Szun-ce idézettel leszereli a kapzsi kis sárga genyát, sőt.

Lionel Rotchild, báró: gecigazdag, a regény rendes zsidaja. A kínaiak csicskája, hol van már a zsidó világuralom. Kőkemény, de viszonylag korrekt, ami könnyű ebben a mezőnyben.

Scott Rothstein: a regény Jud Süsse, a könyvben gyakorta előforduló "korcs magyar" jelzős szerkezet egyik szorgos használója, kegyetlen kis "hájpacni", "szarzsák", végül csak "állattetem", aki megkisérli aligátorszarrá változtatni Andrét, de rábaszik. Egy Bolgár Györgyhöz mérhető szexmasina őkelme, de André beavatkozása után sokat veszt bájaiból és fogaiból, Kaddis egy aligátorkakáért. Pozitiv szerepe a regényben, hogy Frei rajta keresztül ad egy pontos országleírást Magyarországról:

"Azt gondoltam, hogy a magyarok olyan turistahajóban utaznak, ahol más akar a furkálódó, egymást tépő tisztikar és mást a legénység. De mást akar lent a gépház személyzete, miközben az utasok tömegei káromkodva arról panaszkodnak, hogy ők nem is erre a hajóra vettek jegyet. Az üzemanyag közben fogyóban, de a hajón mégis az utolsó leheletükig egymást tépik a magyarok. A fedélzeten természetesen egyetlen mentőcsónak sincs, ennek ellenére a magyarok a fából készült utasszállító hajójukból rálőnek minden páncélozott hadihajóra, ami arra jár."

Mike Winkler: A Financial Times gazdasági újságírója és bukott tözsdespekuláns öngyilkos feleséggel és André fűves-crackes adoptált gyerekével súlyosbítva. Lúzer, sznob, antihazafi és korrupt is, de hirtelen felbukkanó dacrohamok következtében időnként becsületes pillanatai is vannak.
   Talán az egyetlen érzékletesen megrajzolt szereplő, a világlátott pénzügyi tudósító, a felsőközéphez görcsösen kapaszkodó sznob, ("csak a prolik hordják kívül a gallérjukat"), aki talán a Monacoban lehetőségei felett urizáló Frei Tamás alterója (hátha beesik egy kis pénz a ponyvaírással, drága a kecó). Persze, a nagy akarás nem boldogít, széthulló család a nagy kaparás ára, cinkos összekacsintás az lakótelepi olvasókkal.

Matt Winkler: Mike Winkler fogadott, André biológiai fia. Matt/Dávidka szerepe, hogy Frei Tamás bemutassa a rendes, becsületes magyar nikotinistáknak és alkoholistáknak a drogok csúnya világát. Matt ugyanis drogos, fűre és update crack 2.0-ra van rácuppanva. Utóbbi kokainmassza, kerozin, benzin és oltatlan mész hangulatos keveréke, oxidadó vagy rozsda a neve. A normál kokainhoz képest a hallucinációs hatása dupla erős volt.
   Frei Tamás világlátás közben valszeg rossz cuccot vásárolt marihuána helyett, mert fű helyett a heroin hatását írja le: "Hatott rá a fű, a dzsoint, a dzsanga, gandzsa vagy mokesz, ki hogy szereti, úgyhogy a tompa kábultság elnyomott Mattban mindenféle pánikot, félelmet és ijedtséget". Hátmitmondjak, én meg nem szívesen szagolgatnám a befűvezett Freitomi alsógatyáját ejtőernyős ugrás előtt.

Simonyi (Csányi) János: Nem szereti a keresztnevét, mert "együgyű, parasztos név", nem illik vagyonos emberhez. Ex-komcsi bankár, aki Horn Gyula segedelmével egy komplett bankot elprivatizált papucsférj és "nyugaton lenézett, posztkommunista újgazdag".

   "Nouveau riche, a kelet-európai új pénz, mutogattak rá egyszer pökhendien az európai gyárosok a monacói tenisztorna VIP sátrában. A jelenetet azóta sem tudta elfelejteni. Annyira megalázóan viselkedtek vele. A sokgenerációs párizsi burzsóák lenéző megvetését még ma is ott érezte a bőrén. Szinte égette."
   "Esze ágában sem volt a Cote d'Azuron jachtot vásárolni, Monacót megutálta örökre, mert ott az ő egész vagyona csak egy közepes méretű hajóra lett volna elég".
   "Simonyi János nem szerette érezni, hogy ő csak egy kicsi szemétdomb királya." És ez csak a kezdet. "Nő a pocakja, puffad a szeme, lassan csak egy szűk csíkon néz majd ki a világra." Vészhelyzetben "sarokba szorított korcs", hogy az eccerű olvasó is láthassa, h Csányi is egy eccerű panelproli, vér a magyar vérből. A könyv vége felé jól felfogott önérdekből hazafi is, elvégre ami jó neki, az jó Magyarországnak is.

Simonyi István: Az elkényeztetett, de dicséretesen bringával közlekedő csányicsemete. Kb. ennyi a jellemrajza. Istike István amerikai egyetemre jár, a "színvonal miatt", másrészt, hogy "végleg lerúghassa magáról Kelet-Európát". Statisztaszerepben.

Simonyi Valika: Hitves és aggódó anya, aki becenevét (Luidzsivuccsi) a gazdagok és a sznobok kedvenc táskamárkája, a Louis Vuitton után kapta. Meghal, de mégse.

Georgij Malevics: André által kétszer meglőtt, majd egyszer felrobbantott orosz műgyűjtő és gengszter.

Nazario: mexikói emberrabló és dilis pokolfajzat, karakterét vmi zs-kategóriás filmből kölcsönözte Tomi.

Ésmég pincérek, rendőrök, piloták, légiutaskisérők, gyilkosok, áldozatok, járókelők, aligátorok és egy párduc, stb.

A zsidó ezotériával induló Ulpius a ponyva és a panelprolik felé nyit, egyből a fostartály legaljára. Frei Tamás a többek között általa elhülyített tévéfogyasztók számára próbálja ponyvába csomagolva elmagyarázni, hogy mi a szent szar van ebben az országban, vagy legalábbis mi a szent szar van őszerinte. Az eredménytől függetlenül köszönet az erőfeszítésért és a Fidesz mentegetéséért. Frei Tamás prolibutító életműve alapján (pl. dokumentumfilmnek beadott átlátszó kamu orosz bérgyilkosokat alakító statisztákkal, majd az ezt követő hiszterikus fidesznyik műbalhé; a baráti szoci országokat bemutató "csak a szépre" útifilmek stilusában országfényezés a középkort nemrég meghaladó Bhutánból, ebből a paternalisztikus-diktatórikus abszolút monarchiából, ahol - mit ad Isten - sikerül egy angolul folyékonyan beszélő parasztot találnia: sőt, szerinte minden paraszt folyékonyan beszél arrafelé angolul, ami a helyi oktatás színvonalát dícséri. Ez a Tomi még Észak-Koreát is képes lenne letolni némelyek torkán.) először ghostwriterre, nemerézésre gyanakodtam: Frei Tamás a Kiskegyed és Blikk olvasó panelprolik körében jól csengő nevét brandként használja kiadója, az Ulpius ház, oszt ismeretlen, ám jótollú négerekkel írat vmit. De nem: ez a könyv annyira fostalicska, hogy felismerhető rajta a Mester zavaros, igazságot és alamuszi hülyeséget vegyítő macskakaparása. Történet, sztori: egy Magyarországról elüldözött bankár felbújtja a világ legnagyobb tözsdespekulánsait, hogy azok forint és az államkötvények elleni támadással csődbe vigyék az országot, közben országokon keresztül lövöldöznek és szeretkeznek a szereplők, majd az ország megmentésén éjt nappallá téve agyaló Orbán a nemzetivé avbanzsáló főbankárral megmenti az országot, cserébe egy szó sincs az elbaszott gazdaságpolitikáról, mindenről mások tehetnek, jaj, talán Kossuth-díjjal jutalmazza a fidesz a hűséges propagandistáját.... Akik a tiszta forrást szereti, azoknak Tom Clancy Elnöki játszmáját ajánlom elolvasásra, ott a gonosz japcsik egyenesen az amcsi állampapírokat és a dollárt döntik be.

Frei a remek történetet szűkös szókinccsel, de érdekesen avittas nyelven meséli el (ingerencia; tuti buli; játszotta az agyát; felkente a falra, mint a szart;  korcs; gőze sem volt; felvágós, stb.), messze ide Monaco. Cserében szaggatott a stílusa, mint egy Bayer Zsoltnak, és hajlik a tőmondatok halmozására. Ráadásul kezd elfelejteni magyarul: Scott Rothsteinnek "fehérjével és proteinnel felpumpált" sonkavállú, behemót gorillái vannak. Tomi, elmondom a titkot, amit az Ulpius házban sem ismernek: a protein és a fehérje ugyanaz a szar: Eiweiße. Apró kis szarrágás, az a fránya "kitakarás", a magyar médiát uraló magyartalanságok egyike a könyvben is felbukkan:  "André a via Santa Margherita egyik napelemekkel zsúfolt épületének a tetejéről lőtt, két téglakémény közül. Ezek mindkét oldalról kitakarták, úgyhogy csak hátulról, a belváros legmagasabb pontjáról, a milánói domb központi tornyának a tetejéről vehette volna őt észre az észak-olasz város vádőszentje, Mária." Tomi és kedves Ulpius Ház, elmondom grátisz: eltakar és nem kitakar. A kitakarni azt jelenti, hogy felfedjük, láthatóvá tesszük. És most hagyom abbafelé.

Minden jó, ha vége jó: Magyarország nagy barátja, a rendesember Soros György összehozza Orbánt egy másik rendesemberrel, egy Rothschilddal, aki a kínai állampapírvásárlási segítségért cserébe a kínaiak számára kér vmi Máza-Váralja nevű dél-magyarországi szénmezőt, amiről Orbán sem hallott. Az ész nagy csele: a magyar államnak kínai kölcsönpénzen olcsón visszavásárolni a spekuláció miatt nyomott árú magyar államkötvényeket. Ügyes, ráadásul a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket. Happy end, járjatok békével.

Hátszerintem visszatérhetne az Ulpius a zsidó ezoteriához.
Huhu, és most előkészületben a 2015, "A káosz éve és a magyar elit bukása" alcímmel, rettegjetek, gazdagok.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

miért kell ilyen szarokkal foglalkozni egy városblogon?

BB írta...

Tamás Botos Szerintem meg ez a Fostalicska amit te itt leírtál!! A Megmentő és a Bankár is nagyon jó könyv 3nap alatt az eladási lista élére került!!És nagyon remélem többen olvassák Frei könyveit ami biztos, mint a te szar írásaidat!!A Frei dossziét is millióan nézték míg rád senki nem kíváncsi!!

BB írta...

tudom: egymillió légy nem tévedhet, muhaha. És a Való Világot is mennyien nézik, hánem?

Névtelen írta...

Magyarország szubjektív atlasza Subjective Atlas of Hungary

http://subjectiveatlas.kibu.hu/?page_id=854

„Aki fellapozza ezt a különös és kézenfekvő könyvet, az különös és kézenfekvő dolgokat tudhat meg Magyarországról.” (Parti Nagy Lajos)

*Tamás Botos pedig egy lektűr marketinges,
a stílusa még csiszolandó, logika és érveléstechnika valamint szónoklati, esztétikai kurzusok látogatása javallott számára.

– Uram, egy katona lelke van itt és kihallgatást kér öntől.

Az Úristen nemrég kelt fel, még papucsban flangált a konyhában, ezért kissé bosszúsan förmedt rá Szent Péterre:
– Ki az, és mit akar?

– Valami hős veterán. A lélekcsere program keretében került hozzánk, a Mennybe. Állítólag lent, a földön meghalt a szeretett vezére, ennek kapcsán kíván szólni.

– Bocsássa be! – mondta az Úr kissé megcsillapodva, miután belekortyolt a reggeli kávéjába.

A katona csakhamar megjelent. Szalutált, majd pihenj állásba helyezkedett.

– Hallgatom! – mondta az Úristen.

– Uram, szeretett vezérem ügyéről van szó – kezdte a katona. – A Mennyei Lapban tegnap megjelent, hogy ön a pokolba kívánja küldeni a lelkét.

– Még szép – kortyolgatta kávéját az Úr. – Egy minden porcikájában gyalázatos alakról van szó, ott a helye, a pokolban.

– Már megbocsásson uram, de ezért a lélekért odalent hatalmas tömegek zokognak. Egymillióan egész egyszerűen nem tévedhetnek.

– Az meglehet – mélázgatott az Úr. – De mielőtt még nagyon beleéli, azaz belehalja magát ebbe, hadd mondjak el önnek egy viccet. Pontosabban: egy régi reklámszövegről van szó. Így hangzik: Egyen szart! Egymillió légy nem tévedhet.

Erre a katona elkezdett szart enni, mert egy katona nem lehet meg vezér nélkül. Később egyik társával egy nehéz ládát cipelt.

Egy járókelő megkérdezte, hogy mit visznek.

Katonai titok! - válaszolta.

És nehéz? - volt a rá a kérdés.

Már hogyne lenne nehéz, amikor tele van munícióval!

És a katona vitte tovább a ládát, szolgálta hűen a vezérét.

Névtelen írta...

Az emberi motiváció jóval összetettebb jelenség, mint az állati. A fiziológiai testi szükségleteinken túl még több olyan emberi szükségletünk van, amelynek a kielégülése nélkül üresnek érezhetjük az életünket. Az 50-es években nagyon fordult a piac világa. Míg korábban minden terméket, azért vettek meg az emberek, mert szükségük volt rá (pl.: vett egy nadrágot, mert az előző elszakadt), addig mára azért vásárolunk sok mindent, mert vágyunk rá (pl.: a nadrágom még teljesen használható, de kiment a divatból, van szebb és jobb). E mögött a jelenség mögött is valahol a pszichológia áll. Az első PR-osok megpróbálták az alapvető emberi szükségleteinket különböző tárgyakkal összekapcsolni. Ha az adott tárgyat megszerezzük magunkat, akkor azzal együtt megkapjuk valami másnak, egy szükséglet kielégítésének az illúzióját.vásárlás

Maslow szükséglethierarchiájának legalsó fokán a fiziológiai szükségletet a található. Ez annyit tesz, hogy amíg ez a legalapvetőbb élettani szükségletek nincsenek kielégülve (pl.: éhség és szomjúság), addig más szükséglet utáni vágy nem lép fel. A piac korlátlan mennyiségben kínál termékeket ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére.

Azonban az emberi faj nem ilyen bőségben éldegélt az elmúlt jó néhány ezer évben. Gyűjtögető-vadászó életmódot folytattak őseink, mindig annyit ettek, amennyit éppen elértek, levadásztak magunkat. A kínálat megzavarja az emberi elmét és egyre többet-és többet szeretnénk. A termékek összetétele sem a régi, így nem csoda, ha elhízáshoz vezet a túlzott fogyasztás. A fogyasztó lassan már azt sem ismeri fel, hogy pontosan mire van szüksége.

Mindig gondold át, hogy most éppen mire van szükséged. Éhes vagy, esetleg szomjas? Mindenki ismeri azt a jelenséget, hogy a boltban vásárolva valahogy több kerül a kosárba, „megkívánjuk” az adott terméket. Éhesen nem érdemes vásárolni, mert jóval többet vásárolunk. Ha megkívánsz valamit tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha egy almát ennél (vagy bármi más, ami az otthoni éléskamrában megtalálható), akkor jobban éreznéd magad? Vagy csak valami édeset kívánsz? A cukrozott italok reklámjai azt sugallják, hogy oltják a szomjat. Az igazán szomjas ember a csapvíznek is örül.

Bizonyos reklámok egészen más szükségleteket kapcsolnak össze a termékkel. Ilyen pl.: a szeretet és az összetartozás szükséglete. A reklám azt sugallja, hogy ha megvásárolod a terméket, akkor egy adott közösséghez tartozol, ha a terméket használod, akkor mások kedvelni fognak. Pl.: a reklámban a terméket választó személyt körülrajongják a férfiak, nők, barátságosan ölelgetik. Nagyon sok reklám az önmegvalósítási igényt célozza meg. Mivel a nyugati kultúrában az élet céljává vált az, hogy az ember „sikeres” legyen (a sikert azonosították az önmegvalósítási igénnyel), a sikerhez pedig megannyi terméket csatoltak.

Autók, tévék és sok más technikai termék sugallja számunkra azt, hogy egy igazán sikeres embernek ezeket a dolgokat birtokolnia kell. Mégis mennyire van szükségünk a legújabb „high-tech” tévére, ha az előző még működik? Miért cseréljem le a mobiltelefonomat a legújabbra, ha még mindig lehet vele telefonálni? Mi lesz az eldobott, de még használható termékkel? Ezek azok a kérdések, amik a fogyasztói társadalomban sajnos nem sokszor merülnek fel. A tudatos, célzatos vásárlás lehet a megoldás, hogy ellenálljunk a reklámok hadának.

Ahogy a mondás is tartja: „gyerekkel, kisállattal és szép nővel mindent el lehet adni”.

Házi feladat: Nézz reklámokat kritikus szemmel! Mivel akarnak rávenni a termék megvásárlására? Milyen egyéb üzenete van a reklámnak?

(Börcsök Gyöngyi)

Névtelen írta...

Frájer Tamás

Névtelen írta...

Nagyon jó író ez a Frej Tamás, jobb mint a Kertész

Névtelen írta...

Lelkem Hello, a nevem Miss Júlia Felix Festus, 23 éves származik Szudán. Én úgy dönt, hogy felveszi Önnel a kapcsolatot, miután a imákat, én igazán akarom, hogy egy jó kapcsolat van. Apám Engr. Felix Festus volt az egykori miniszter SPLA ügyekért és különleges tanácsadója elnöke Salva Kiir dél-szudáni decentralizáció. Apám Engr. Felix és Festus anyám, beleértve más vezet"o katonatisztek és fels"o kormányzati tisztvisel"ok voltak a fedélzeten, amikor a gép lezuhant pénteken május 2., 2008. A temetés után az apám, nagybátyám összeesküdtek és értékesített apám tulajdonságait egy kínai Külhoni és a bal semmit nekem. Egy h"uséges reggel, kinyitottam apám táskát, és kiderült, hogy a dokumentumokat, amit letétbe helyezett hatalmas pénzösszeg a Standard Chartered Bank londoni nevem, mint a legközelebbi rokon. Utaztam Elefántcsontpart, menekültként. Az én érkezés, felvettem a kapcsolatot a bank londoni azt mondta nekem, hogy apám utasítást, hogy a bank az volt, hogy a pénz legyen kiadás csak nekem, ha én vagyok házas, vagy bemutatni a külföldi partner, aki segít nekem, és befektetni a pénzt külföldön. Úgy döntöttem, hogy Önnel a kapcsolatot, miután a imádságokat és azt hiszem, hogy nem árulja el a bizalmamat. De inkább engem, mint saját n"ovére. Bár lehet, hogy vajon miért vagyok ilyen hamar felfedni magam, hogy azt sem tudta meg, nos, azt fogja mondani, hogy véleményem szerint meggy"oztek arról, hogy te vagy az igaz ember, hogy segítsen nekem. Annál is inkább, én szeretnék felfedni sokat, ha tud nekem segíteni, hogy áthelyezik az országot, mert a nagybátyám azzal fenyeget"ozött, hogy megölje nekem.Az összeg 6,5 millió dollár, és én meger"osítette a bank Londonban. Akkor is segít nekem, hogy tegye a pénzt egy nyereséges üzleti vállalkozás, az Ön országában. Ugyanakkor segít ajánlja egy szép Egyetem az Ön országában, így tudom befejezni tanulmányaimat. Az a szándékom, hogy kártalanítja Önt 30%-át pénzt a szolgáltatások és a fennmaradó összeget a saját t"oke a létesítmény. ha hajlandó segíteni nekem, kérem keressen meg közvetlenül az én postaládám ordít (juliet4felix@hotmail.com) Amint megkapja a kamatot abban, hogy nekem, meg fogom fel a dolgokat cselekvésre azonnal. A fentiek fényében, azt kell értékelni egy sürg"os üzenetet, hogy a képes és hajlandó kezelni ezt a tranzakciót "oszintén. Kérjük, ne tartsa ezt csak saját magad. Kérlek, hogy ne hozzák nyilvánosságra azt, amíg nem jövök át, mert attól tartok, az én gonosz nagybácsi, aki azzal fenyeget"ozött, hogy megöl engem.Fogom várni a sürg"os választ, hogy én tud adni a minden kapcsolatot a bank londoni hogy vegye fel a kapcsolatot velük, és kérje a possinility átadása a pénzt a bankszámlájára.

Tisztelettel,Júlia kisasszony Felix Festus

Névtelen írta...

szerintem ez egy ritka jó könyv. ez a bejegyzés meg a tipikus magyar mentalitás ékes példája, hogy olyan osztja az észt, aki igen csak szűkösen van vele. végig se olvastam inkább, mert már az első pár sorban kiütötte a szememet, hogy gondok vannak a helyesírással, és innentől kezdve nem érdekelt egy olyan ember véleménye, aki ha más nem, nem tudja bekapcsolni a helyesírás-javítót.

El Fanatico del culo írta...

Kedves Nevtelen Seggfej, nem kivanok semmi rosszat neked, csak a Frei Tamas nevu bulvarfereggel egy het egyuttlakast. Ket sunyi hulye egymas seggeben, naazt.

Névtelen írta...

"A stílus maga az ember!" Ez vonatkozik minden kommentre, természetesen a vitaindítóra leginkább.

Klapanciusz írta...

naja. Ezek szerint Frei Tamás egy műanyag bili

World Domination 2.0 írta...

Bibsi propaganda a könyv, egyik zsidó benyal a többi zsidónak

Névtelen írta...

Sziasztok!
Szerintem maga a regény és a cselekmény jó, én úgy olvastam ahogy egy történetet szokás, nem érdekelt hogy mi hiteles benne és mi nem. Egyébként sincs olyan ember a földön aki mindenről mindent pontosan tud.
Tény, hogy nem rágtam le a körmöm olvasás közben, sejtettem hogy André a hiperhős tuti mindent megold...
Az, hogy a romantikus részeket nők miatt teszik bele a regényekbe... én nő vagyok, de meglettem volna nélküle, ezt a könyvet nem igazán a romantika miatt olvastam. Arra vannak más típusú regények amik elég távol állnak tőlem.
Persze kinek a pap, kinek a paplan.
Örülnék, ha úgy tudnék írni mint Frei Tamás, ilyen olvasmányosan és pörgősen.
A szerzőről nem sok dolgot tudok, nem is kenyerem a kötekedés.
A kötekedő embereknek elég nehéz lehet az életük, mert ahogy látszik is, minden megkeseríti őket... Persze lehet máshogy is élni.