"A politikusok szervezett bűnözők, akik a pártoknak nevezett gengszterbandákba tömörülve egy egész ország kirablását tűzték maguk elé célként."
2012. február 16., csütörtök
Occupy Occam!
- Az emberiség története osztályharcok története, amelyek egyike sem zárult az elnyomottak diadalával.
- Áh, Karl, ez így forradalmian opportunista...
- Az osztályküzdelmek nyertese mindig egy uralkodói réteg: legyen az a régi vagy esetleg új, leggyakrabban a kettő ötvözete.
- Pipogya társadalomalkímiai relativizmus! Azért ne propagáljuk a fenntartható kizsákmányolást - el van az nélkülünk is. Ha így megy ki a sajtónak, akkor holnap III. Napoleon felvételét kéri a pártba.
- A régi osztályharcok korszerűtlen dilettantizmusa torkollott új elnyomásba. A forradalmak véresek voltak, nagy áldozatokat követeltek - mégis elbuktak, még ha győztek is. Felismerve a korábbi kudarcok történelmi tanulságait, az új, végső küzdelem a kizsákmányoló osztályokon belül fog kitörni, amely addig tart, amíg a küzdőfelek maguk látják be, hogy nincs már kockáztatnivalójuk, lelumpenizálódnak, leproletarizálódnak.
- Nem megyünk inkább sörözni?
- Na jó, még egy utolsó... Az emberiség története olyan osztályharcok története, amelyek kitörésében a médiaértelmiség játsza a főszerepet. Egy jó forradalomhoz szükség van a szellemi arisztokrácia bizonyos progresszív köreinek támogatására. A kivívandó célokat sosem az elnyomottak érdekei jelölik ki, hanem köztes osztályok informális csoportjai, melyek úgy gondolják, hogy megérett az idő a saját hatalmi dominanciájuk megszerzésére. A megszerveződéshez szükséges logisztikai és kommunikációs infrastruktúra beüzemelése utáni következő lépés a "forradalom" mint brand, önlegitimációs márkanév levédése, privilegizált használata, lázadáspiaci szektor szereplői közötti felosztása, a mém implementálása. A konfliktusok legélesebben merőben szimbolikus dimenzióban zajlanak: pl. generációs ellentétek, indoktrinációs paradigmák, divatok, vagy csupán a valósidejű ill. körökre osztott stratégiai játékprogramok preferálása mentén. Mire ezek a dolgok mind tisztázódnak, sikerül ráizzítani a sajtót, leszervezni az összes celebet a forradalomnak, és már szinte csak lustaságból vagy udvariasságból nem dönti meg a nép a zsarnoki uralmat, addigra meghal az uralkodó vagy jön a következő választás...
- Döntsük el, hogy kiáltvány akarunk írni, aminek kezdősorait majd véres lobogókra írják és 100 év múlva is annyian ismerik, mint azt, hogy "always Coca-cola" vagy egy blogbejegyzést, amit legfeljebb ezren olvasnak és egy hétig fognak rá emlékezni?
-----
De miről is jutott eszembe a két filozófus másfél évszázaddal ezelőtti intim beszélgetése?
Ja megvan! A Hallgatói Hálózat (HaHa) és egyéb civilgerillák szervezte egyetemista és paraegyetemista alakulatok két történelmi órára elfoglalták az ELTE jogi kar nagyelőadóját. Majd jött a dékán és szépen megkérte őket, hogy menjenek haza. A lázadók, miután kicsit kitombolták magukat és elsajátították a spanyol occupy-mozgalom izgalmas jelnyelvét, jólnevelten távoztak a helyszínről. Megint lesz miről mesélni fél évig korunk pilvaxaiban, a forradalmi romkocsmákban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Proudhon és Marx?
Megjegyzés küldése