Hádé kalandjai Újlipotban, szegény diabetikusat szeretett volna nyalni:
Leugrok a Lehel piac alatti közértbe, Reál, a lehető leglepukkantabb és drága is, kaotikus és tragikus, már amennyire a műfaj engedi, hogy az lehessen. Jégkrémet keresek, diabetikusat, nem mintha az édesítőszer egészségemre válna, de a cukortól még jobban félek, jujj, nagy, gonosz cukor. Van Algida Krém könnyű 'krémkönnyű', ami azt jeleneti, hogy kvázi light verzióként árulnak olyan jégkrémet, amelynek az összetétele így kezdődik: víz, cukor, és ami esetében előnyként próbálják eladni az alapanyag-spórolást: tejjel készül és egy 'kis tejszínnel'. Na mindegy, nincs, veszek egy súrolókefét, mert tök jó lesz 32 fokban szőnyeget súrolni, vennék, félreértés miatt nem jön össze, közben a hátam mögött toporog egy kedves néni, hogy ő alig bír állni, mit művelek én itt. Mondom nagy diplomatikusan, mindenki alig áll a lábán, meleg van, tetszik tudni. Aztán felhördül, hogy de én nem vagyok még 90, szóval tartsam csak magam valamihez, hát, ha 90 tetszik lenni, akkor le a kalappal, letagadhat vagy 20-30 évet, és meglepő fittségnek örvendhet.
Nem mintha Norbi termékeit egészségesnek tartanám, de ha már elhatároztam, hogy bolti diabetikus fagyit veszek, akkor ugyan mindegy, kinek az édesítőjét nyomom magamba, ha kinézek az ablakon, rálátok az Update-pékségre, nem kell messzire menni, elképzelni sem tudom, hogy három percél többet töltsek még kint. Dobozos fagyi nincs, jó, veszek egy pálcikásat, 250, király, olcsón megúszom a hideg műanyag evését, megfogom, azt hiszem, üres a zacskó, semmit nem érzek, á nem, rákérdezek, csak megolvadt, míg kipakoltam, mondja az eladólány, köszi, akkor inkább nem kérném, melegben végül is azért fagyizik az ember, hogy valami némileg jeges állagút egyen.
Felmegyek a diabetikus édességeshez a galériára, folyik rólam a víz, egy viszonylag új építésű csarnok, ahol se fűtés, se légkondi nincs, csupa főnyeremény ez a hely. Tetszik egy kávés csoki, az összetevők is rendben: van esetleg nem olvadt verzió? Nincs. Sebaj.
Dolce Vita cuki, Visegrádi utca, csípem a helyet, a pitékbe nem raknak cukrot, van diabetikus vanília fagyijuk szinte mindig, benne barnulnak a kis magok, ahogy a rend kívánja. Megszűnt a fagylaltárusítás.
Na jó, jut eszembe, van egy közért a Pannóniában, rálátni az utcámra, semmi gond, annyit még kibírok. Természetesen csak krémkönnyű van jelen. Ok, akkor már csak pár lépés a Tátra utca, mert ugye a sarokról rálátok, a diabetikus édességes nem tart fagyit, a csokit meg meglepő áron nyomja, 300 pénzért van a csarnokban olyan diétás Ritter Sport, amit 550 körül nyomnak, jó kis árrés, de kedves az eladó. A fagylaltszerzési hév már teljesen elragadt, itt nem, nem lehet megállni. A Kalmár Coop (Reál?) már csak egy köpés, van krémkönnyű igen, köszönöm, csókolom.
Az Egészséges Étkek Boltja tényleg csak pár lépés, a jégkrémet elfelejtem megkérdezni, mert leköti a figyelmemet a belga csokitorta, na jó, legyen ez, kimegyek vele a Szent István Parkba, leülök egy szökőkút szélére, aztán véget ér a jó királyfi vándorlása. A héten már ettem egyszer, aztán most derül ki, hogy ez a micsoda fehér cukorral készül, a minimum lenne, hogy szóljanak, hogy mivel ölöm magam, de még egyszer régen tán rá is kérdeztem, és nem emlékszem, hogy mondták volna, akkor nem eszem meg. Na, lehet, hogy nem, de sokat süllyed a szememben a hely, azért elviszek egy makrobiotikus almatortát, no cukor, no laktóz, 450-ért valami ritka szart sikerül megvennem, banyek, ez mennyire gagyi, ezzel még parkozni sem lehet. Eddig szívesen jártam erre a Pozsonyi úti helyre, most jó ideig nem térek be oda, csalódott vagyok, mondjuk valamelyik eladó flegmaságáért eddig sem rajongtam.
Radnóti-Pozsonyi sarok, nagy, hűvös CBA, yeah, nincs jégkrém, van krémkönnyű meg még Carte D'Or csoki-light, ez sem minőségi fagyi nem-lightban sem, de itt is csak a zsír, az anyag kispórolását jelenti a lájtság. Itt jövök rá, hogy az Algida-maffia nagyon durván uralja a terepet, esélyem sincs itt: Budapest, Belváros, Újlipót, közértállomány.
Pannónia utcai biobolt, csak bekukkantok, nincs fagyihűtő, ok, a nagy büdös West Endben biztos lesz választék a Matchban. Nincs. Van Häagen-Dazs-hűtőjük, de ha nem lenne benne cukker, akkor sem tudnék kettő-ötöt kinyomni a fél literért, ugye csak leugrottam. A Gelatoban (vagy valami ilyesmi a nevük, elnézést, leghátul a kaja-részlegen) épp kifogyva a tejmentes-cukormentes és egyébként jó ízű csokifagyi, egy gombóc 300, a többi helyen nincs semmi cukor nélküli.
Ekkor már eljutok a pontra, hogy a középtájt dohuló vízsugarak közé essek, persze vannak, akik épp kiteljesednek a nagy 'jó időben', Hádé a magányos vándor, keskeny arcozattal gondolkozik azon, hogy a sivatagban két percet nem érne meg. DM. Biztos van valami hűtve, ami ízlik, ami jól esik. Inni. Veszek egy langymeleg szerb forrásvizet, ez már a Matchban is eszembe juthatott volna, némileg hidegebb opcióként. Tetszik a flakon dizájnja, na. Leficcen háromnegyed liter, pókhasam lesz, se étvágy, se édességvágy, így kell ezt, tiszta forrásból. A kemény 1500 körüli pénzből, amit még magammal hurcolok, inkább veszek egy könyvet, ha ennyiért még lehet kapni. A Libriben lövök egy Louisa May Alcottot féláron, jee. Ideális ilyen időre.
Finom, cukor nélküli házi fagylalt két perc alatt: végy egy doboz fagyasztott gyümölcsöt. Mivel robog a gyümölcsszezon, mondjuk 30 deka bogyóst, mosd meg, fagyaszd le. Ha expressz-fagyi kell, akkor szinte bárhol találsz fagyasztott málnát, 'erdei' gyümölcsöt, szedret 300 körül, ugyanennyi grammban. Végy egy zacskó hűtött habtejszínt. A gyümölcsöt rakd turmixgépbe/késes aprítóba, és annyi tejszínt önts hozzá, hogy még fagylalt-állagú legyen, a fagyasztott gyümölcsnek hála. Edd meg hamar, ha olvad, nem tudom, mit lehet kezdeni vele, hogy megtartsa a krémes állagot. Ha nagyon édesszájú vagy, de nem akarsz hízni, nyírfacukrot rakj hozzá egy keveset, de anélkül is tökéletes lesz. És ha egy belvárosi lakásban laksz, ne tárold a turmixgépedet egy zsámbéki ház padlásán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése