Ha hétvége, akkor temető. Fotózás helyett kaotikus kattintgatás. Eltekintettem az fókuszjátéktól, kontrasztósditól, blur-től és fotosoppolásoktól, inkább gyászoljuk Kennyt.
A Mekivel szemben a korház, a korház mellett templom, a templom mellett temető. Ezt mi viccesnek találtuk, amolyan metafórikusnak)
Posztmodern
a templom és a kórház dialektikus egysége
Lövésnyomok
“Angyal, vidd meg a hírt az égből:
Mindig új élet lesz a vérből.”
(Márai Sándor: Mennyből az angyal)
Adalék 1956-hoz:
Brusznyai Árpád 1952-1956-ig a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanított: énekkart vezetett, irodalmi kört szervezett, atyai jó tanácsokkal látta el az 50-es évek legsötétebb proletárdiktatúrájának középiskolás ifjúságát. Közmegbecsülésnek örvendő ember vált belőle, időközben megszületett lánya, Margit.
Az 1956. évi forradalom kitörése Veszprémben érte, október 26-tól a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese volt, majd november 1-5. között, mint ennek elnöke tevékenykedett. Megjegyzendő, hogy a leglázasabb napokban a korábbi megyei első párttitkárt Papp Jánost látszatbörtönbe vetette, hogy így védje meg az életét a nép haragjától, az esetleges lincseléstől. Józanságát mutatja, hogy amikor a veszprémi forradalmár egyetemi hallgatók fegyvert akartak fogni az oroszok ellen, megtagadta, meggátolta ezt, s ezzel valószínűleg életeket és későbbi családokat mentett meg.
Ellenzett minden erőszakot, önbíráskodást, működése idején nem történt vérontás. Kiadott programnyilatkozatában szükségesnek tartotta a demokratikus választások kiírását és a szovjet csapatoknak az országból való kivonulását.
A forradalom és szabadságharc bukása után 1956. november 5-én szovjet katonák letartóztatták, sorstársaival együtt a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan csak decemberben került haza.
1957-ben tanári állást kapott a váci gimnáziumban. Az akkori (korábban piarista gimnázium) Sztáron Sándor Állami Gimnáziumban történelmet tanított és egyben osztályfőnök is volt. (Még élnek egykori tanítványai, ők és leszármazottai is kegyelettel őrzik emlékét.)
Kéthónapnyi tanárkodás után a magyar hatóságok bíróság elé állították: fegyvert (!) kerestek nála, nyilvánvalóan egy kész koncepciós per áldozatává kellett válnia, mint a korban oly sok más ártatlanul elitéltnek.
Tragikus, hogy a sorozatos tárgyalásokon az a Papp János vallott, tanúskodott ellene, akinek éltét pont ő védte a kritikus napokban a forradalmárok jogos bosszújától. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, azonban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra változtatta, melyet zárt tárgyaláson mondtak ki. A katonai ügyész többször fellebbezett ügyében, eredménytelenül.
Brusznyai Árpád mindvégig reménykedett, hogy elkerülheti a legrosszabbat. Feljegyezték, hogy amikor életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték első fokon, azt mondta feleségének: “Hála Istennek, hiszen a rendszer úgysem tart addig!” Még Kodály Zoltán is közbenjárt a fiatal klasszika-filológus érdekében, de az ismert zenetudós sem tudott enyhítést elérni. Mint mondta: “Ezek vért akarnak inni, nem lehet mit csinálni.”
1958. január 9-én hajnalban végezték ki Brusznyai Árpádot, 34 évesen. A Himnuszt énekelve, meztelen felsőtesttel állt a bitófa alá. Egyike volt annak a több mint félezer áldozatnak, akiket az 56 utáni megtorlás vérgőzében elrettentésül küldtek a vérpadra.
A rendszerváltozáskor rehabilitálták (1989/1990), megtörtént újratemetése is. Ekkor követett el öngyilkosságot Papp János, az akkori MSZMP Veszprém megyei első embere.
Brusznyai Árpád idén lenne 80 éves, még köztünk lehetne. Legyünk büszkék rá, hogy egykor az Iskolánk tanára volt, ápoljuk emlékét a mindennapokban is. (sulinet)
“Angyal, vidd meg a hírt az égből:
Mindig új élet lesz a vérből.”
(Márai Sándor: Mennyből az angyal)
Adalék 1956-hoz:
Brusznyai Árpád 1952-1956-ig a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tanított: énekkart vezetett, irodalmi kört szervezett, atyai jó tanácsokkal látta el az 50-es évek legsötétebb proletárdiktatúrájának középiskolás ifjúságát. Közmegbecsülésnek örvendő ember vált belőle, időközben megszületett lánya, Margit.
Az 1956. évi forradalom kitörése Veszprémben érte, október 26-tól a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese volt, majd november 1-5. között, mint ennek elnöke tevékenykedett. Megjegyzendő, hogy a leglázasabb napokban a korábbi megyei első párttitkárt Papp Jánost látszatbörtönbe vetette, hogy így védje meg az életét a nép haragjától, az esetleges lincseléstől. Józanságát mutatja, hogy amikor a veszprémi forradalmár egyetemi hallgatók fegyvert akartak fogni az oroszok ellen, megtagadta, meggátolta ezt, s ezzel valószínűleg életeket és későbbi családokat mentett meg.
Ellenzett minden erőszakot, önbíráskodást, működése idején nem történt vérontás. Kiadott programnyilatkozatában szükségesnek tartotta a demokratikus választások kiírását és a szovjet csapatoknak az országból való kivonulását.
A forradalom és szabadságharc bukása után 1956. november 5-én szovjet katonák letartóztatták, sorstársaival együtt a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan csak decemberben került haza.
1957-ben tanári állást kapott a váci gimnáziumban. Az akkori (korábban piarista gimnázium) Sztáron Sándor Állami Gimnáziumban történelmet tanított és egyben osztályfőnök is volt. (Még élnek egykori tanítványai, ők és leszármazottai is kegyelettel őrzik emlékét.)
Kéthónapnyi tanárkodás után a magyar hatóságok bíróság elé állították: fegyvert (!) kerestek nála, nyilvánvalóan egy kész koncepciós per áldozatává kellett válnia, mint a korban oly sok más ártatlanul elitéltnek.
Tragikus, hogy a sorozatos tárgyalásokon az a Papp János vallott, tanúskodott ellene, akinek éltét pont ő védte a kritikus napokban a forradalmárok jogos bosszújától. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, azonban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra változtatta, melyet zárt tárgyaláson mondtak ki. A katonai ügyész többször fellebbezett ügyében, eredménytelenül.
Brusznyai Árpád mindvégig reménykedett, hogy elkerülheti a legrosszabbat. Feljegyezték, hogy amikor életfogytiglan börtönbüntetésre ítélték első fokon, azt mondta feleségének: “Hála Istennek, hiszen a rendszer úgysem tart addig!” Még Kodály Zoltán is közbenjárt a fiatal klasszika-filológus érdekében, de az ismert zenetudós sem tudott enyhítést elérni. Mint mondta: “Ezek vért akarnak inni, nem lehet mit csinálni.”
1958. január 9-én hajnalban végezték ki Brusznyai Árpádot, 34 évesen. A Himnuszt énekelve, meztelen felsőtesttel állt a bitófa alá. Egyike volt annak a több mint félezer áldozatnak, akiket az 56 utáni megtorlás vérgőzében elrettentésül küldtek a vérpadra.
A rendszerváltozáskor rehabilitálták (1989/1990), megtörtént újratemetése is. Ekkor követett el öngyilkosságot Papp János, az akkori MSZMP Veszprém megyei első embere.
Brusznyai Árpád idén lenne 80 éves, még köztünk lehetne. Legyünk büszkék rá, hogy egykor az Iskolánk tanára volt, ápoljuk emlékét a mindennapokban is. (sulinet)
Golyónyomok
Heves vita a temető privatizálásáért
Tanácsköztársaság, vélhetőleg 56-os golyónyomokkal
200.30 Síremlék (Alsóvárosi temető)
Felirata: "Forradalmi mártírok! / Örök fáklyaként világít / megkezdett munkátok."
Boskovits Ignác, Csaplár János, Szabó Gáspár.
Anyaga: beton.
Készítette: Szabó Imre
Felavatva: 1949.
Megjegyzés: a tanácsköztársaság veszprémi direktóriuma kivégzett tagjai maradványai 1920-tól a temető félreeső részén jeltelen sírban voltak.
Sláger Rádió
Szerviz
Dacia
a veszprémi névrokon
A Haiszler patríciuscsalád a temetőben is megmutatta
Temetőben sem egyenlőek
Kapcsolodó: hangulatjelentés a veszprémi Cserhát lakótelepről + Ízlelő étterem és kifőzde az ipartelepen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése