Csepelről jelentkezünk, jó a parton inni: tarvágás és szemétlankák

Csak annyit tehetnénk hozzá, hogy a tulajdonos a lelkes tarvágást követően lelkes szemételhordásba is kezdhetne, mert a lelkiismeretlen vállalkozók által évek óta odahordott sitthalmok már szépen kizöldültek.

Valamint kéretik egy olcsó piaboltot is felszerelni a susnyásba, mert a benzinkúti boltok drágák.

behajtásgátló

távolban egy őrbodé

kábelégetéssel a tisztább levegőért

itt békésen éldegélt egy fa

csepeli tarvágás

szerb-magyar horror errefelé:

A rendőrség egyelőre sem a gyilkosságok, sem a nyomozás részleteiről nem árul el részleteket, csak annyit erősítettek meg, hogy négy holttestet találtak csütörtökön délután az elhagyatott területen. A sajtóban megjelent hírek szerint a rendőrség azt gyanítja, hogy a gyilkosságokat egy szerb uzsorás követte el, aki figyelmeztetésnek szánhatta az élve eltemetést. A Híradó szerint elfogták az elkövetőt, miután egy ember ki tudott szabadulni, és értesítette a rendőrséget. Ezt az információt Bartha László, a Nemzeti Nyomozati Iroda sajtószóvivője az [origo]-nak nem kívánta megerősíteni.

Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója állítása szerint telefonon beszélt azzal az erdélyi származású fiatalemberrel, akinek sikerült kiásnia magát, miután mellkasig beásták a földbe. A fiatalember azt állítja, a múlt héten, kiszabadulása után értesítette a rendőrséget, akik 24 órán belül elfogták az elkövetőket. A férfi szerint a gyilkosságokat egy szerb uzsorás követte el, akinek egy az erdőben élő magyar házaspár segített a gyilkosságokban. (A kiszabadult férfi történetérőlebben a cikkünkben olvashat bővebben.)

A harminc év körüli fiataleber családjával jelenleg a Baptista Szeretetszolgálat egyik védett házában van – mondta az [origo]-nak Lukács Csaba. A férfi megmenekülése után a Facebookon írta le először, hogy mi történt vele, a Baptista Szeretetszolgálat és Lukács így vette fel vele a kapcsolatot. A férfi Facebook-fiókját azóta a rendőrség letiltotta Lukács szerint.

A Népszabadság is úgy tudja, hogy a brutális bűntény hátterében egy szerb uzsorás-zsaroló áll, aki védelmi pénzt követelt vállalkozóktól. Ha nem fizettek, először csak megfenyegette őket, majd Csepelre vitte, és nyakig beásta őket a földbe, hogy “gondolkodjanak” a fizetésen. A Blikk szerint a szerb férfi évek óta uzsorakölcsönök adásából élt, és nem volt akkora összeg, amit nem tudott volna kölcsönként felhajtani.

Forrás: Origo
 

tavalyi képek

Napi szemétdomb: Berlini utca

Stiller Kriszta: Ez most más

Teremtsük meg egymást. Vicces, furcsa játék. 
Tépjünk be a fénytől, túl sötét a föld. 
Minek közös pokol? Lesz nekünk saját ég, 
villámmal szúrsz karba, mennydörgés üvölt. 
Csak két őrült szörny, ki önmagán állt bosszút: 
késő bánat ez egy tüzes délelőtt. 
Aki keres, halál, nem is olyan rossz út, 
mert minden ráncom a ráncaidba nőtt, 
egymásban élünk, így együtt hamvadunk el, 
füstfelhővé válunk, ahogy porladunk, 
nagyok leszünk, szürkék, mint egy náci bunker, 
ki érti majd meg, hogy voltunk, még vagyunk. 
Egy fordított világban, hol kurvák stricit vernek, 
retteg minden, de a szélcsend égig ér. 
Ártatlan mosollyal ránk mutat egy gyermek: 
Anya, nézd, egy felhő! Esküszöm, hogy él.

Napi szemétdomb: Berlini utca

Majd a közmunkások...

Budapesti szemétdombok

A nagyvárosokat elborító szemét jellege és összetétele alig különbözik a szegénynegyedekben és a belső kerületekben. Némi túlzással élve, a fogyasztás demokráciája közelíti a társadalmi rétegeket, de csak is abban az értelemben, hogy mindenki ugyanazoktól az olcsó, eldobható, hamar avuló termékektől szenved. A Coca Cola, a hot dog, a hamburger, a villanykörték, a dobozok, műanyag palackok, a rövid élettartamú tartósnak mondott fogyasztási cikkek, a köztéri és a médiumokból sugárzott reklámok ugyanúgy érintik a középosztályt, mint az alsó rétegeket. A szennyezés elől, ahogyan a vizuális környezetszennyezés elől már nincs hova dezertálni. A környezetvédő mozgalmak protestálása hol hangosabb, hol elhalkul, de nem tud mit kezdeni azzal, hogy a tárgyak működését a saját életünkkel kapcsoljuk össze, s szinte szeretjük, hogy nem tartanak örökké. A tárgyak működését úgy éljük át, mint a „saját” működésünket; önmagunkat vetítjük bele ebbe a hatékonyságba, még akkor is, ha ez abszurd. „De nem szabad megengedni, hogy a tárgy kivonja magát a múlékonyság és a divat alól! (…) Mert nem szabad megengedni, hogy a tárgy kivonja magát a halál alól!” (Baudrillard 1987 [1968]: 172). Baudrillard a sorozatban készülő tárgyak ún. „megszervezett törékenységéről” beszél, amely napjainkban a ritkaság értékének helyére lép. „A tárgy fogyatékosságát mindig kétértelműen fogadjuk. „Próbáljunk meg elképzelni egy tévedhetetlen, csalhatatlan tárgyat, és azt, milyen kiábrándító lenne (…), a tévedhetetlenség végül mindig szorongást vált ki” (uo. 156).

Amikor saját korunkról beszélünk, akár „szemétkultúraként” is nevezhetjük. A szemétkultúrának, vagy „trash”-kultúrának van egy másik jelentése is – túl a giccsen, az ósdin, az eldobhatón és a divatjamúlton, a közterületeket elborító reklámokon és a falfirkákon (ezek voltaképpen mind materiális megnyilvánulásait jelentik). A másik értelme egy életmód, amely tárgyi kultúrával és ízlésvilággal is párosul természetesen, ami a fenti értelemmel teremti meg a white trash kapcsolatát. Az amerikai alsó középosztálytól lefelé terül el a white trash birodalma. Elméleti értelemben ez nem jelent mást, mint egy tágabban meghúzott szemétkultúra fogalmát; a köznapi, vagy közönségesen ízléstelen konzumkultúrát, mely az alsó társadalmi rétegek kultúrája.[1] A szemétnek ez a társadalmi értelme voltaképpen helykijelölő funkcióval is bír. A kulturális szemét fogyasztóit értjük alatta, akik a művelt középosztály alatt foglalnak helyet a társadalomban. Az ízléstelenség kultúrája nem csak a fehér amerikaiak bizonyos csoportjaira vonatkozik. A szegénység létrehoz egy „hordalék kultúrát” aminek következtében a graffiti szellemében számos brut (art) szobor jelenik meg a köztereken. A portoricóiak egész labirintusokat, lugasokat és pihenőket alakítottak ki guberált tárgyakból (Halász 2007: 9).

Gáspár Gabriella

Napi magyarságteljesítmény és kurvaanyázás: szemétdombok a csepeli rengetegben

Budapest méltatlanul elhanyagolt kirándulóvidéke, a Csepeli Bozót.
A kényszermunkásoknak közmunkásoknak itt akadhatna hasznos elfoglaltság.
Most érik a bodza, gazdagodjon meg Ön is, esetleg finom szörpöt készíthet.