Nemzetközi anti-abortusz demonstráció Budapesten

Mindenkor betegeim javára rendelkezem,

legjobb tudásom szerint, és elhárítom, ami ártana nekik.

Senki kívánságára nem rendelek halált hozó orvosságot,

tanáccsal a halált nem siettetem.

Asszonynak soha magzatelhajtó eszközzel nem szolgálok.

Megőrzöm életem és hivatásom tisztaságát...

Részlet a hippokratészi esküből,

melyet a fiatal orvos

hivatása gyakorlásának megkezdésekor tesz

"Peace in the Womb" march for the abolition of legalised genocide in Hungary

"Békét az anyaméhben!" Életvédő Zarándoklat

anti-abortion march, Budapest

A temesvári görög-katolikusok képviseletében

14:00 A Március 15. térről indulunk a Belgrád rakpart irányába a Petőfi tér – Apáczai Csere János u. – Vigadó tér – Apáczai Csere János u. – Roosevelt tér útvonalon a Lánchídra.

14:40 A Lánchídon 60 szál rózsa Dunába temetésével gyászoljuk a nemzeti vészkorszak méhen belül elpusztított gyermek-áldozatait, engesztelve emlékezünk az őket súlyos teherként hordó szülőkről, a népirtás ítéletét végrehajtó orvosokról, a nemzethalált cinkos vagy közönyös hallgatással szemlélőkről, a nemzet termékenységének hadat üzenő politikusokról.

15:00 A Clark Ádám tér – Fő u. – Apor Péter u. – Hunyadi János út – Jezsuita lépcső útvonalon a Szentháromság téren járulunk Szent István király szobrához.

15:20 Az anyatermészet életfakasztást hirdető alaptörvényét és a megmaradásunkat szolgáló Égi Alkotmányt is jelképező 600 szál rózsát elhelyezzük Szent István király lábánál. Himnusz: „Vár állott, most kőhalom…”

15:45 Indulás a Jezsuita lépcső – Csónak u.– Színház u. útvonalon a Szent György téri Sándor Palotához, a köztársasági elnökhöz

16:00 Felszólalás, ima, könyörgés: a húsvétinak nevezett, új alkotmány és a magyarság határokon átívelő újraegyesítése csak akkor lehet üdvös és teljes, ha a haza testén fakadt régi sebek gyógyítói nem feledkeznek meg a méhfalon belül húzódó nemzeti határok védelméről, a magzatukat súlyos tehernek érző nők testi és lelki termékenységének felszabadításáráról, a magzati életkorukat élő gyermekek alanyi életjogának biztosításáról. A Szent Korona és a Szent Király nevében kérjük Schmidt Pál urat, a Magyar Köztársaság elnökét: erkölcsi-politikai hatalmával élve vessen véget az 1956. június 4. óta pusztító nemzeti vészkorszaknak, és a húsvétinak nevezett új alkotmány szavát tettre váltva 2012. január 1-től hirdessen „közkegyelmet” a magzatgyermekeknek! Kérjük a törvényhozókat, hogy a magzati élet védelméről jelenleg „hatályos”, élet- és közjóellenes „törvényt” igazítsák hozzá az anyatermészet életfakasztást hirdető alaptörvényéhez, a megmaradásunkat szolgáló Égi Alkotmányhoz.

16:30 Himnusz: „Szánd meg, Isten, a magyart...

frissítés, Michael Crichton: Élesben


ABORTUSZ PRÓ ÉS KONTRA


Azt mondják, hat érv szól a terhességmegszakítás mellett és hat ellene.
Az első érv jogi és embertani jellegű. Kimutatható, hogy sok társadalomban bevett gyakorlat a terhességmegszakítás és a csecsemőgyilkosság, szülői bűntudat vagy a társadalmi erkölcs megbomlása nélkül. Többnyire mostoha környezetben élő, marginális társadalmakkal szokás példálózni, mint az afrikai pigmeusok vagy a Kalahári sivatag busmanjai. Vagy olyan tár­sadalmakkal, ahol nagy értéket képvisel a fiúgyerek, és a fölös­leges lánygyerekeket meg szokták ölni. De ugyanez az érvelés hozza föl Japánt is, amely ma a hatodik legnagyobb a nemzetek sorában, és élen jár az iparosodásban.
Az ellenérv leszögezi, hogy a nyugati társadalom alapvetően különbözik a pigmeusokétól vagy a japánokétól, és ami náluk helyes és elfogadható, nálunk nem feltétlenül az.
A jogi érvelés hasonló. Kimutatható, hogy nem öröktől fog­va léteznek a modern abortusztörvények: évszázadok alatt ke­letkeztek, számos tényező hatására. Az abortusz hívei szerint a modern törvénykezés önkényes, ostoba, helytelen. Olyan sza­bályozást szorgalmaznak, amely a jelen erkölcsét és műszaki színvonalát tükrözi, nem a múltat.
Az ellenérv szerint a régi törvény is lehet jó, és a meggondo­latlan változtatás még jobban megingathatja amúgy is bizonyta­lan világunkat. Kevésbé emelkedett tálalásban ez az érv úgy hangzik, hogy az abortusz helytelen, mert tiltja a törvény. Ér­telmes orvosok is megnyugodtak ebben egészen napjainkig. Ma azonban már sokan vitatják az abortuszt, és az efféle leegysze­rűsítést tarthatatlannak vélik.

A második érv az abortuszt a születésszabályozás eszközé­nek állítja be. Hívei kijelentik, hogy az igény szerinti abortusz haté­kony eszköze a születésszabályozásnak, amely, mint rá­mutat­nak, Japánban, Magyarországon, Csehszlovákiában és sok más helyen bevált. Nem tesznek különbséget a fogamzás­gátlás és egy olyan folyamat megszakítása között, amely még nem ered­ményezett életképes utódot. (A naptármódszert is egy kalap alá veszik az antibébi-tablettával, hiszen mindkettő ugyanazt a célt szolgálja.) Az érvelés lényege, hogy a szándék perdöntő.
Az ellenzők viszont választóvonalat húznak a megelőzés és a korrekció közé. Úgy vélik, ha egyszer bekövetkezett a fo­gamzás, a magzatnak jogai vannak, és megölése törvényszegés. A hagyományos születésszabályozás hívei közül is sokan oszt­ják ezt a nézetet; számukra az a kérdés, mit tegyenek, ha a szü­letésszabályozási módszerük csődöt mond – ami előfordul az esetek bizonyos százalékában.

A harmadik érv társadalmi és lélektani tényezőket latolgat. Több változata ismert.
Az első változat szerint az anya testi-lelki épsége mindig előbbre való, mint a meg nem született gyermeké. Az anya és már meglévő családja érzelmi és anyagi hátrányt szenvedhet egy újabb gyermek világrajövetelével, ezért adott esetben ezt meg kell akadályozni.
A második változat szerint erkölcstelen és bűnös dolog nem kívánt gyermeket világra hozni. Leszögezi, hogy egyre bonyo­lultabb társadalmunkban az utód felnevelése idő- és költség­igényes, a gyereknek szüksége van az anyai odaadásra és az apa anyagi támogatására. Ha a család ezzel adósa marad, súlyosan károsítja őt. Nyilvánvaló, szélsőséges példa a házasságon kívül szülő anya, aki gyakran sem érzelmileg, sem anyagilag nem kész a gyermek fogadására.
Az ellenérvek kissé homályosak. Szó esik olyan anyákról, akik tudat alatt teherbe akarnak esni, az anyai ösztönről, el­hangzanak közhelyek, miszerint "szüléskor nincs már nem kí­vánt gyerek". Vagy a kész tény kapitális érve: ha a gyerek egyszer már a világon van, a család befogadja.

A negyedik érv kimondja, hogy egy asszony soha, semmilyen körülmények között nem kényszeríthető arra, hogy gyereket szüljön, ha nem akar. Az igény szerinti abortusz ugyanúgy megilleti a nőt, mint a szavazati jog. Érdekes elmélet, de felhí­gult – némely szószólójának felróhatóan, akik gyakran adnak hangot ama téveseszméjüknek, hogy a világot a férfiak uralják, akiktől nem várható együttérzés a másik nem iránt.
Akik ezt az érvet vitatják, gyakran rámutatnak, hogy a mo­dern, emancipált nőnek módjában áll megelőzni a terhességet. Számtalan születésszabályozási módszer és eszköz áll rendel­kezésére, a terhességmegszakítás szerintük nem helyettesíti a fogamzásgátlást. A fogamzásgátlás csődje vagy az akarat elle­nére történő teherbe esés – például erőszak következtében – azonban nehezen illeszthető bele ebbe a koncepcióba.
Az ötödik érv kimondja, hogy az abortusz biztonságos, könnyű, egyszerű és olcsó beavatkozás: tehát a tehes­ség­meg­szakítás törvényesítésének gyakorlati akadálya nincsen.
Az ellenérv leszögezi, hogy az abortusznál is fennáll bizo­nyos mortalitás; alacsony, de mégiscsak számolni kell vele. Sajnos az a bökkenő, hogy ma már tudjuk: a kórházi abortusz hatod-tizedannyim veszélyes, mint a kórházi szülés. Vagyis biztonságosabb elvetetni a gyereket, mint kihordani.

A hatodik érv a legújabb és a legelmésebb. Garrett Hardintól hangzott el először, aki döntő ponton vág bele a kérdés tagla­lásába, mikor azt firtatja: Gyilkosság-e az abortusz? Hardin szerint nem. Úgy érvel, hogy az embrió csak a megszületése után, hosszú tanulási folyamat végén válik emberré. Az embrió csupán sablon, mondja, amely a DNS, a biológiai átörökítő anyag származéka. Az információ önmagában még nem érték. Olyan, mint a tervrajz. Egy épület tervrajza értéktelen, így Har­-din, csak az épület értékes és jelentős. A tervrajz elpusztítása nem büntetendő, hiszen a tervrajz bármikor pótolható, de az épület lebontását gondos mérlegelésnek kell megelőznie.
Íme, az érvelés gyors, leegyszerűsítő áttekintése. Hardin az antropológiában és a biológiában egyaránt járatos, nézőpontja egyedülálló. Azért érdekes, mert azon keresztül, hogy mikortól ember az ember, voltaképpen azt vizsgálja, hogy mitől ember az ember. A terv és az épület analógiájára visszatérve, a terv meghatározza, mekkora, milyen alakú, milyen szerkezetű le­gyen az épület, de az nem szerepel rajta, hogy New Yorkban vagy Tokióban, nyomornegyedben vagy gazdag környéken húzzák-e fel, hogy rendeltetésszerűen használják-e majd, vagy elhanyagolják. Hardin sugalmazása szerint az ember nemcsak az egyetlen két lábon közlekedő, nagy aggyal, ellenerőt kifej­teni képes hüvelykkel rendelkező főemlős: ember mivoltának ismérve az anyai gondoskodás, a neveltetés is, amely a sze­mélyt a társadalmi csoport jól alkalmazkodó, működőképes elemévé teszi.
Az ellenérv szerint Hardin a DNS-t "nem specifikus" infor­máció továbbítójának tekinti, holott teljesen egyedi információt hordoz. Egy adott anya és apa gyermekei nem egyformák, a DNS-re tehát nem áll, hogy "nem specifikus".
Erre Hardin azt feleli, hogy már az is teljesen véletlenszerű, hogy mely lehetséges sperma-pete DNS-kombinációk kezdhe­tik meg az érési folyamatot. Feldívja a figyelmet arra is, hogy egy átlagos nő petefészkei hozzávetőleg 30 000 petesejtet tar­talmaznak, melyek közül alig néhány érik be. A többire éppoly biztos pusztulás vár, mintha elabortálnák. Holott, mondja Har­din, "szuper-Beethoven" is akadhat köztük.
Hardin okfejtése vadonatúj , és sokak számára nehezen ért­hető. Annyi azonban bizonyos, hogy előfutára a jóval tudo­mányosabb érvelésnek az abortusz mellett vagy ellen. Olyan megközelítése a modern embernek, amely egyetlen testsejtje molekuláris működésével egész erkölcsiségét kívánja igazolni.
Másfajta érvek is léteznek, de ezek nagyrészt ködösek és sem­mitmondóak. Gazdasági szempontok, hogy mibe kerül a kórhá­zak átalakítása abortusz-futószalaggá; rémüldözés a gáttalan szabadosságtól, mint annak idején a fogamzásgátló tabletta bevezetésekor. Liberális ellenérvek, miszerint ami szabadabb, eleve jobb, és az elit melldöngetése, hogy gátat kell vetni az alsóbb néposztályok mértéktelen szaporodásának. De ezekre kár szót vesztegetni. Esztelen kis dühöngők hozakodnak elő effélével.