update 2006:
Budapest szívében
Budapest belvárosában hónapokon át (amíg a választási kampány zajlott) a Károly körúti bazársor lebontása révén keletkezett téren az SZDSZ kampánycentruma állt, "liberális sátor" néven, amely, bár kormánypárti, de mégiscsak agora jellegű, kulturális funkciót betöltő térként funkcionált. A budapestiek megkedvelték ezt a teret, és szeretnék megtartani, mi pedig feltételezzük, hogy ennek nincs semmi akadálya.
A Károly körúti bazársor lebontásával felszabadult tér nem képezi a város részét, nincs címe és nincs neve sem neki, nincs is rajta a térképen. Sorsáról a "Város Szíve" elnevezésű projekt döntött, egy pályázatkiírás révén. A pályázatok kreátorainak fejében feltűnő módon szinte fel sem ötlött, hogy a teret megtarthatnák térként - és nem kellene beépíteni, mondjuk, egy bevásárlócentrummal, pedig az egyik internetes portál szerint a budapestiek 80%-a azt szeretné, ha ez a tér zöld, parkos tér maradna.
A pályázat kiírásával kapcsolatban feltűnő volt, hogy az egész belváros "rendezését" a pályázók fantáziájára bízták. Ez önmagában is arról árulkodik, hogy ez a pályázat nem lehet alapja egy városrendezésnek a város szívében. Az odáig rendben van, hogy meghívnak pályázni építészeket, és az ötleteiken elgondolkodik a városvezetés, illetve a város is, de az, hogy a győztes pályázat el is döntse a belváros szívének sorsát, legalább annyira bizarr gondolat, mintha ifjabb Bush úgy döntené el, hogy megtámadjon-e egy országot, hogy lemegy a büfébe, és egy kávé és cigaretta mellett megkérdi róla a haverjait. Egy ilyen ötlet-pályázat nyilvánvalóan csak alapját képezheti a tervek kovácsolásának. A terveket pedig egy arra a célra létrehozott bizottság és egy projekt-stáb dolgozhatná ki. Először természetesen a város működése, jelenlegi és jövőbeni igényei, jövőképe, megcélzott fejlődési vonala alapján kellene kidolgozni, hogy a város szíve hogyan is működjön majd. Amikor aztán végre sikerül kitalálni, hogy hogyan működjön majd a város szíve a jövőben, akkor lehetne kitalálni, hozzálátni annak megtervezéséhez, hogy hogyan is nézzen ki, és természetesen nem egy darab pályázatban, hanem több pályázatban, úgy, hogy mindegyik illeszkedjen az egészbe.
A helyzet az, hogy Demszky Gábor városrendező stábjában egyaránt helyet kap az az építésznő, akinek a Kálvin téri ronda, üveges szocreál irodaházakat köszönhetjük, és az a Bojár Iván András, aki a legbefolyásosabb építészeti lap, az Oktogon főszerkesztője volt, amely lap a Kálvin téri szocreál épületek szakmai megítélésének szépítésért sokat fáradozott. Ezzel a szellemi, szakmai összefonódással csupán csak az a baj, hogy tulajdonképpen egy társaság maga ítéli meg saját ízlésvilágát, amivel a várost megajándékozza. Nyilvánvalóan jó volna, ha nem e szűk kör döntene csupán a város esztétikai és funkcionális felépítéséről.
Az egész Város Szíve-projekttel kapcsolatban mindössze azt szeretnénk ezúton is felvetni, hogy a teret, amit eddig a városvezetés, illetve az SZDSZ saját, külön bejáratú kultúr-centrumaként működtetett, azt most hadd használja a város - a saját tereként. Miért is ne?
Az SZDSZ és az SZDSZ-esek, akik a féléves kampány időszakban napi bontásban oda jártak szórakozni, találkozni, társasági életet élni, biztosan megértik majd, ha a budapestiek is ugyanezt szeretnék ott tenni - nem kell hozzá nagy empátia. A városvezetést alkotó további delegáltak pedig remélhetően hajlanak majd arra, hogy ha már a város sorsa úgy hozta, hogy keletkezett rajta egy tér, amit a városnak módjában állt próbaüzemben kipróbálni, akkor az a minimum, hogy megkérdezzük a várost, hogy "hé, hogy tetszett ez a próbaüzem?", "hogy vált be ez a tér?", és ha tetszett, akkor hagyjuk, hogy megtartsák (illetve hagyják, hogy megtartsuk).
Szinte biztosak vagyunk benne, hogy ez a kis felvetés, amit korábban, egy fél-publikus oldalon (lásd a linkek között) már néhány civil építész-szervezetnek elküldtünk, nem fog süket fülekre találni, hiszen annyira egyszerű és kézenfekvő dologról van szó.
-jepe-
2006-10-25
