2014. április 6., vasárnap

Szavazási tudnivalók (Esto semper fidelis! Esto vigilans!)


Tehát röviden összefoglalnám a legfontosabb tudnivalókat, amennyiben arra a kockázatos kalandra vállalkoznál, hogy öntudatos választópolgárként elmész szavazni:

Jobb félni, mint megijedni! Tudnod kell, hogy Putyinnak, Hillary Clintonnak és Brüsszelnek komoly befektetési érdeke fűződik ahhoz az eredményhez, ami cirka 8 millió olyan egyszerű hétköznapi figura szórakozott percnyi hangulatán áll vagy bukik, mint Te is vagy! És akkor még nem beszéltünk

- azokról a titkos pénzügyi körökről, akik ehhez igazítva készülnek kicsit vagy nagyon bedönteni a forintot;

- sok tízezer honfitársadról, akik ettől teszik függővé, hogy meghozzák sorsuk első jó vagy rossz döntését: maradnak, kivándorolnak, hazatérnek, meghalnak vagy esetleg meg se születnek;

- a képviselőjelöltekről, akik között kisorsolásra kerül 199 mandátum, azaz négy év szociális biztonság, ingyenes utazási, kedvezményes lakhatási, parkolási és hitelfelvételi lehetőség. Bónuszként nemzeti italboltlánc alapítása és akár többmilliós vagyon takarékos összegyűjtése.

 
Nem árt az elővigyázatosság, mert ez azon ritka szent pillanatok egyike, amikor - vagyoni helyzettől és képzettségtől függetlenül - sok laikus két tollvonással belekonyít a profik dolgába. Ennek súlyos felelősségét lassan leveszik a válladról, de most vasárnap még a Te amatőr szavazatodon múlik tőled teljesen független politikagazdasági vállalkozások sorsa, melyek mögött leizzadt szakértőgárdák aprólékos munkája fekszik.

Tiszteld meg őket azzal, hogy alaposan felkészülsz a fontos feladatra!

1. Előtte járd be a szavazókörhöz vezető terepet, hogy másnap már gyakorlottan, fesztelenül, otthonosan mozogj. Derítsd fel az esetleges csapdákat:

- létezik-e a címen szavazásra alkalmas épület,

- nem nevezték-e át az utcát,

- kukkants be a termekbe, nem folyik-e már a idő előtti zugszavaztatás.

Vizslasd meg a környéket, hogy

- nincs-e gyanús jel hirtelenjében elkezdett alagútfúrásra, metróépítésre, szőnyegbombázásra,

- parkolnak-e tucatszám ingyenes tüdőszűrős buszok,

- települt-e frissen mobil okmányiroda, lacikonyha és fénymásolószalon,

- nem táboroznak a közelben szotyolázó és oroszul káromkodó, felségjelzés nélküli símaszkos alakulatok,

- esetleg nem lett-e a szomszédban felhúzva komplett borsodi vagy határon túli település.


2. Vegyél példát az alpinistákról és sarkkutatókról! Ellenőrizd a szavazáshoz szükséges felszerelést:

- Nem járt-e le hirtelen a személyi okmány, nem tűnt-e el nyomtalanul a lakcímkártya.
- Ajánlott a vegyvédelmi felszerelés, de ha nincs, akkor legalább zacskó a cipőtalpra, gumikesztyű, a hajat eltakaró sapka és műtősmaszk.
- Legyen nálunk egy nagyító vagy mikroszkóp, UV-lámpa, grafitpor, szike, csipesz, szögmérős vonalzó, három golyóstoll, alaposan feltöltött mobiltelefon, fémbetétes pokróc.
- Ha lehet, biztos-ami-biztos, legyen velünk egy velünk azonos szavazókörbe választójogosult ismerős szemtanúnak.

3. Ne induljunk se túl korán, se túl későn. Ha elsőnek adod le a szavazatod, akkor gyanút kelthetsz, és még az is lehet, hogy az urnával történik valami a nap folyamán, ami miatt a voksod megsemmisül vagy érvénytelenné válik. Ha későn mész, akkor a rohamtempó miatt nem fogsz tudni koncentrálni.

4. A szavazókörbe lépéskor álcázzuk magunkat. A bizottságot üdvözöljük reménybeli jobboldali választóként, pl. "hölgyeim és uraim, éljen első Ferenc József császár!", "hajrá Eurázsia, hajrá magyarok!". De ne feszítsük túl a húrt: ne emlegessük fel senki édesanyját, szexuális orientációját, valamint Izraelt, Indiát és Burkina Fassót.




5. Keressük meg a bizottságban a hozzánk politikailag legközelebb álló tagot. Szerencsére az ellenzéki delegáltat hamar felismerjük űzött pillantásából, a lába alatt műanyag palackba gyűjtött vizeletről vagy a Nagymagyarország-matricás obligát porcelánkacsáról. Kizárólag tőlük fogadjunk el szavazólapot. A Jobbikosnak látszótól is egészen nyugodtan, ugyanis valószínűleg ő is csak álcázza magát. Egyébként fő szabályként ne álljunk szóba más idegennel és ne szálljunk be gépjárműbe ismeretlenekhez.

6. A szavazólapok átvételekor jött el a mi időnk. Az első kezünk ügyébe eső lapot tegyük egyből érvénytelenné, majd ezt jelezzük a bizottságnak, akik kötelesek újat adni. Ezzel teszteljük a szavazókör éberségét, valamint a processzus során adott reakciókból végleg be tudjuk azonosítani, ki kinek az embere. Nyilvánvaló, hogy ha hamisított lapot akarnak rád sózni, akkor ezt az elsővel fogják megpróbálni. Másodszor már nem néznek madárnak, felfogják, hogy nem kezdővel van dolguk.


7. A második lapokkal menjünk be a fülkébe. Nézzük át jó alaposan merre van rejtett kamera, és ha megvan, akkor úgy feszítsük ki a pokrócot, hogy takarásban legyünk. Az esetleg velünk jött beépített emberünk addig valamivel lefoglalhatja a bizottságot: elkezd értetlenkedni azon, hogy melyik párt micsoda, melyik listavezetőről mit kell tudni, mivel a politikához annyit ért, mint tyúk az ábécéhez és életében nem hallott róluk, nem is tudja elolvasni a lapon szereplő neveket, mert otthon hagyta az olvasószemüvegét. Ha ügyes, cselesen eljuthatnak addig a pontig, hogy milyen tájékozottsági fok után beszélhetünk felelős szavazati jogról - ez olyan politikafilozófiai labirintus, amin jó darabig elciterázhatnak. De lehet ennél kevésbé szofisztikált a performansz: addig húzni őket, amíg valamelyik bizottsági tag elveszti a türelmét, mond vagy csinál valami provokatívat, aztán ki lehet hívni rájuk a rendőrséget. A jegyzőkönyv felvételének idejére nyerünk egy kis időt, ugyanis addig fel kell függeszteni minden szavazási tevékenységet. Talpraesettebbek azt is elérhetik, hogy a konfrontáció végén az egész bizottságot bilincsbe verve vezessék el.


8. A szavazófülke magányában kétszer át kell olvasni mindent, hogy van-e benne akár egy vessző- ill nyomtatási hiba. Majd ezután jön mikroszkóp és a grafitpróba, hátha találunk valami gyanús elváltozást a jelölőkarikákban. Ennek legcsekélyebb jelét azonnal jelentsük, mivel a választási bürokrácia is hasonló alapossággal járt el a névjegyzékbe felvételnél az emigránsok és külhoniak adatlapjaival.

9. Miután megvagyunk az ikszelésekkel, vegyünk mintát a szavazólapokról. Ha valaki teheti, akkor mikrocsipes nyomkövetővel is elláthatja őket.

10. A borítékba helyezéskor mormoljunk el egy óegyiptomi átkot azokra, akik a fáraók sírkamrájához hasonló rossz szándékkal bontják fel. Ha pár hónappal később pártaktivistákat tizedel a döghalál, akkor tudni fogod, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásod. Amennyiben herpeszed van, akkor finoman kenj is rá minden papírra némi köpetet. Fél év múlva érdemes megrendelni egy reprezentatív szűrővizsgálatot, hogy különböző pártpreferenciákhoz, miféle virológiai sajátosság mutatható ki sztochasztikusan.


11. Nézd meg az urnát, van-e rajta pecsét, nemzetiszín zsinór, meg egyéb szükséges csicsa, aztán mielőtt bedobnád, figyeld meg, hogy más hova dobja.

12. Várd meg a kísérődet, majd írjátok alá a névjegyzéket. Itt is a szokásos alapossággal nézd át a listát.

13. A terem elhagyása után ne menjetek egyfele. Ha lehet, akkor kis kitérővel indulj hazafelé. Amennyiben kisebb tumultust látsz a környéken, akkor menj oda, hátha te is kapsz egy tányér levest vagy ajándékcsomagot a hallgatásodért cserébe. Ilyenkor arra vigyázz, hogy ne kövessenek. Ha ez bekövetkezne, akkor semmiképpen se indulj hazafelé, hanem vedd üldöződ felé az irányt, mert szinte biztos, hogy ő fogja menekülőre: ezen a kurta napon a pártok legalább annyira tartanak tőled, ahogy te tőlük.

14. Hazaérkezéskor zárkózz be, aznap már ne nyiss ajtót senkinek, ismeretlen számnak ne vedd fel a telefont. A ruházatodat vesd le és semmisítsd meg. Az elővigyázatosabbak bejelenthetik okmányaik eltűnését, hogy újat igényelve azoktól is megszabadulhassanak.

15. Ha hétfő reggel még életben vagy, akkor vegyél egy nagy levegőt: úgy tűnik ezt megúsztad.

--------------------------

Kivétel:

Fideszesek a fenti biztonsági előírásokra nyugodtan fittyet hányhatnak. Ők otthon maradhatnak, és csak akkor menjenek el szavazni, ha nagyon unatkoznak.

(vendégposzt a fészről, az illusztrációk meg a politikapolkáról)

2 megjegyzés:

Csörike írta...

Az Index nem mondja meg, hogy melyik pártra szavazzanak. Azt sem, hogy mi ellen. Vagy ki mellett. De vasárnap akkor is muszáj mindenkinek elmennie a szavazókörnek kijelölt bölcsődébe, iskolába vagy művelődési házba, hogy a fülkében két egymást metsző vonalat húzva elmondja a véleményét.
Mert együtt sikerülhet, és persze mindenki hozzon még egy embert, de a lényeg, hogy a választás tényleg a demokrácia születésnapja. És ha minden haverja születésnapján képes szétszpammelni az ünnepelt Facebook-falát, akkor az a nyamvadt x most sem lehet olyan nehéz dolog.
indexszavazas
Mert négy éven át csak a kordonok mögül üvölthettük, hogy elmész te a picsába, vagy hogy ide jöjjön kérem, és csókolja meg a kisdedem. A politikusok meg csak intettek, oda se néztek, de most vasárnap mindegyiknek meg kell hallgatnia a véleményünket. Igen, az Ön véleményét is.
És nem kifogás, hogy nincs kire szavazni, mert minden jelölt csapnivalóan és reménytelenül politikus. Mert az alkalmatlanok között is van, aki azért valamire használható, ha nem így lenne, hát sorsolnák a miniszterelnökséget. Vagy inkább díj lenne a Való Világ vigaszágán.
Tehát teljesen mindegy, hogy ünneplőben, vagy gumicsizmában, de menjen el szavazni. Mutassa meg, hogy még érdekli, hogy mi fog történni velünk itt és most, Magyarországon. Utána pedig nyomja meg büszkén azt a gombot, ott az Index logó mellett, és mondja el minden barátjának, ismerősének, és azoknak is, akiket csak úgy véletlenül jelölt vissza a Facebookon, hogy a demokráciának igenis van értelme, szavazni pedig még mindig menő!

Netudgi írta...

szavazzatok, vagy savazni fogok