Programajánló: Attila kardja másolatának megtekintése a Hazatérés templomában

A magyar nemzeti öntudatot fejleszteni sohasem késő, bár a zsidó kézben levő antimagyar mediumok megpróbálják ezt végleg lerombolni. Szerencsére ifj. Hegedűs Lóránt bátran szembemegy a világ zsidóságával és a gaz labancok által elrabolt ősi koronázó önvédelmi felszerelés másolatának közszemlére tételével erősíti a magyarság jézusi szeretetét és ősi békevágyát.  

 A magyar ember mindig hagyomány- és tekintélytisztelő volt. Ragaszkodott ősei hagyatékához, kultúrájához és tisztelte nagyjai ereklyéit. A Szent Koronán és a koronázási ékszereken kívül sajnos kevés nemzeti ereklyénk van itthon; Szent István kardját Prágában, a nagyszentmiklósi kincsleletet és az Atilla nagykirálynak tulajdonított egyedülálló szablyát pedig a bécsi császári és királyi kincstárban (Schatzkammerban) őrzik, múzeumi tárgyként mutogatják. A nagyszentmiklósi kincset „protobolgár” leletként állítják ki, az Atillának tulajdonított szablyáról pedig azt állítják, hogy azt Harun al-Rasid kalifa ajándékozta Nagy Károlynak.

A megtört markolatú szablya teljes hossza 90,5 cm, markolatát és tokját leveles, indás szalagrendszer ékesíti, elsőrangú ötvösmunka. A penge vércsatornáját két egymásba kulcsolódó sárkány erősen növényesített alakja díszíti. A mesés „sárkányölő” kardok sorába tartozik, akárcsak a prágai normann díszítésű Szent István-kard. Ugyanez a stílus a tarsolylemezek motívumait is gazdagította. A kard markolatánál megfigyelhető, hogy a fogantyúrész felborítása jóval túlnyúlik a markolatvason, megnöveli azt, így a markolat viszonylag hosszú.

A bécsi szablya igazi eredetét illetően több nézet van. Jordanes, a keleti gót uralkodók udvari jegyzője könyvének 35. fejezetében leírja, hogy Atilla milyen körülmények között találta meg a szkíta királyok szentnek tartott kardját, Priszkosz rhétor bizánci történetíró pedig úgy tudja, hogy miután a kardot egy pásztorfiú találta meg és átadta Atillának, aki így kiáltott fel: „Mars kardjával én vagyok a világ ura, és ezzel a karddal a harcok fölötti uralom rám van ruházva”. A magyar hagyomány ezt a kardot a szkítáknak tulajdonítja, mondván az a világ ura, akié a kard. Ez a kard jutott Atilla kezébe.

Hogy hogyan került az ereklye Bécsbe, máig sem tisztázott pontosan. Lambert frank szerzetes szerint (1071) Merseburgi Lipót lováról véletlenül lebukva ebbe a kardba esett, más nézet szerint a kardot, amely tulajdonképpen szablya, „Atilla kardjaként” Salamon király édesanyja, I. András (1046- 1060) özvegye, Anasztázia kijevi hercegnő ajándékozta Nordheimi Ottó bajor hercegnek hálából, hogy fiát I. Béla uralkodása után megkoronázták. Mivel az Árpád-ház Atilla ivadékának tartotta magát, így e szablyát is Atilla szablyájának tartották. A szablya legendás híre miatt már 1220-tól a német császári jelvények között szerepelt és később koronázáskor is használták mondván, hogy akinek kezében van „Mars kardja”, az uralja környezetét. A szablyát 1794-ig a német koronázási jelvényekkel együtt Aachenben őrizték, majd 1801-ben Bécsbe került azzal az indokkal, hogy a szablya mégiscsak magyar munka, de később az osztrákokat, majd a Monarchiát kiszolgáló magyar vezetők közül egynek sem jutott eszébe, hogy visszakérje nemzeti kincsünket. Bécsben a szablyát Nagy Károly személyéhez kötik, aki szerintük azt az araboktól kapta vagy szerezte meg.

A szablya a levédiai magyarság nyugati irányzatú körébe tartozik, feltehetően a IX. század végén a kijevi állam keleti területén készült. A magyar honfoglalás kori temetőkben eddig közel 150 ehhez hasonló szablya került elő; majdnem mindegyik a honfoglalás kori magyar ötvösművészet egy-egy remeke. A szablya aranyveretei és a penge vércsatornáján végigfutó díszítések jellegzetes módon képviselik a honfoglaló magyarság művészetét.

A Bécsben kiállított fegyver sohasem volt földben, mindig kincstárban őrizték. Feltételezhető, hogy a szablya az Árpád-házi fejedelmek hatalmi jelvénye volt (László Gyula), de az is lehetséges, hogy Lehel vezér vagy Árpád nagyvezér tulajdonát képezte.

A Kárpát-medence visszafoglalására készülő magyarság fémművessége ősi technológiai alapokra épült, hiszen damaszkolással készült, ami ázsiai technológia. Nemcsak az alapvető tárgyformák, hanem a minta is a megelőző korokból öröklődött eleink igényeit szolgáló műhelyből. „Az összetevő elemek hagyományokat fejeznek ki, a hagyományok mögött pedig történelem húzódik… A magyarság fegyverei (a bécsi szablya) a pusztai népek fegyvertörténetének egy jellegzetes fokát képviselik, és elválaszthatatlanok a honfoglaló magyarságtól… A Chorezmtől Grönlandig, Permiától az arab világ kereskedelmi helyeihez, Kievtől Krakkón át Európa felé közlekedő kereskedői karavánok közt a magyar fegyverkereskedők jelentős szerepet játszottak. Ezek a nemesfém és fegyverzeti fölszereléssel a honfoglalásban részt vett törzsek magasfejlettségű kultúrájának színvonalán álltak.” (Fettich Nándor, 1972). (demokrata.hu) http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/a_becsi_atilla_szablya/

Attila (Atilla?) kardjának másolata a Hazatérés templomában

Atilla kardja

Gyülekezetünk 2014. márciusa során egy igen komoly eszmei értékű nemzeti ereklye őrzésének és bemutatásának a lehetőségét kapta meg Hegyi János – Svájcban élő – ötvös mestertől; nevezetesen Atilla királyunk jelenleg Bécsben, a Kunsthistorisches Museum-ban őrzött, eredetinek tartott kardjának hiteles másolatát.

A kard azon nemzeti ereklyéink sorába tartozik, amelyek még a Habsburgok nagy mértékű műkincs-rablása előtt kerültek külföldi kézre; egy feljegyzés szerint I. András király özvegye, Anasztázia királyné – Salamon király édesanyja, „Atilla kardját” adta ajándékba Nordheimi Ottó bajor hercegnek, aki 1063-ban trónra segítette az akkor 10 éves Salamon királyfit.

Ez a kard azért is különleges jelentőségű, mert ellentétben a régészeti leletekkel, ez soha nem volt földben, gyakorlatilag teljes épségben maradt ránk.

A kard, ami tulajdonképpen szablya; magyar fegyverkovács és ötvös mester – valószínűleg IX-X. századi – remekműve. A megtört markolatú szablya teljes hossza 90,5 cm, markolatát és tokját leveles, indás szalag-rendszer díszíti. A penge, amely damaszkolt (hajtogatott) acél, vércsatornáját két, egymásba kulcsolódó sárkány növényesített alakja díszíti. A sárkány-szimbólum egyes magyarázatok szerint „sárkányölő karddá” teszi, mások szerint a hun birodalommal szomszédos kínai birodalom hitvilága alapján főembernek adja át erejét a sárkány.

A markolat fogantyúrészének faborítása jóval túlnyúlik a markolatvason; megnöveli azt.

Elődeink szablyái enyhén ívelt pengéjűek, egyélűek, a fok mentén vércsatornával erősített, 70-90 cm hosszú, megtört markolatú fegyverek voltak, aminek a fokát a hegyétől visszamérve kb. a harmadáig ugyancsak élesre köszörülték. Kifejezetten lovassági fegyver: az élezett fok és a megtört markolat a lefelé suhintás után visszafele húzva is hasított anélkül, hogy a harcosnak a csuklóját át kellett volna fordítania, így a lovas harcmodor gyorsasági előnyét nem hátráltatta a szablya használata.

Atilla kardja míves kidolgozása alapján lehetett koronázási kellék is; a magyar királyok beavatásukat, megkoronázásukat követően a négy égtáj felé sújtottak kardjukkal, jelképezve azt, hogy a gondjaikra bízott hazát fegyverrel is meg fogják óvni, védeni. (hazankert.hu)

Ahogyan a nagy művész, Bada Dada mondaná: jaj de furcsán szép ez a mai nap.