- Jézus! - szisszent fel a gázos, mikor felfedezte a levelesláda likából kikandikáló Helyi Témában a friss választási előrejelzéseket. - Ilyeneket maga elolvas? Miért nem dobja ki? Nézze, én sem most másztam le a banánfáról! Számokkal dolgozom, uram! Nem ülök fel ezeknek a közvélemény-mutatós dajkameséknek - fortyogott tovább a mérőállás leolvasása közben.
- Nem foglalkozom vele! - sercent fel egy rádióinterjúban az egyik esélyesnek vélt miniszterelnök-jelölt hangja. - Hosszasan megvitatva ezt a kérdést a kampánystábbal, úgy döntöttünk, hogy ezekhez az úgynevezett adatokhoz nem fűzünk mostantól hivatalos kommentárt. Nézze, szerkesztő úr, én az országot járva látom, hogy az embereknek mi a valós véleménye - tette hozzá a meteorológusok biztonságával.
- Mi is kaptunk olyan ajánlatot, hogy jó pénzért annyit mérnek nekünk, amennyit akarunk - nyilatkozta egy másik ellenzéki politikus, aki nem is indul a választásokon.
- Ezek a kutatócégek mind le vannak fizetve - súgta oda a pártaktivista. - Elárulom magának, hogy önkéntesként én is pénzért dolgozom. Most mondja meg nekem, de őszintén, ki a fene csinálná ezt ingyér? Főleg most, ezeknek... - közölte bizalmasan a standjára festett pártlogora biccentve.
Az informatikai szupersztrádán pörgő citromsárga emotikonok legörbülő szájjal csiripelték tovább a kollektív szentenciát, miszerint a választási előrejelzések csak arra jók, hogy gyorsan sutba vágják őket, miután alaposan kiszörnyülködte rajtuk az ember magát, akár az egyszeri látnok a másnapi hírlapot böngészve, mikor saját nevét veszi észre a halálozási rovatban.
- Kedvező számunkra a csillagok állása! - dörögte mezzoszoprán fejhangján a macsó miniszterelnök százezer híve előtt.
Ezen a ponton csapott homlokon a megoldás ménköve: ha az élők hazudnak, még mindig vannak a csillagok és a jóskártyák. Izgalom vett erőt rajtam. Kezemben éreztem a megoldás kulcsát. Nevetve gondoltam a sok oktondi politológusra: most beelőzöm őket. Micsoda szenilis társaság! Az emberek átlátnak a diktatúra szitáján. Tudják, hogy cinkosan összejátszanak ősellenségeikkel, a nyomorult hataloméhes pártokkal. Ezer fős mintákból kapott adatokat aszerint kozmetikázgatják, súlyozgatják, hogy melyik komprádor burzsoá ád többet érte. Arra megy ki a játék, hogy a politikusok egymást ijesztgessék és a mezei választópolgárokat manipulálgassák vele. Az elnyomás netovábbja, mikor az emberek nem adhatnak hitelt a saját meggyőződésükről szóló statisztikáknak sem. Ez a tudat gyarmatosításának csimborasszója! A szívem a torkomban dobogott!
Uram kegyelmezz! Ez Apokalipszis a köbön!
János jelenéseiben a Fenevad mindenkihez számot rendel, mikor billogját a szerencsétlenek homlokára süti. Arról viszont hallgat, hogy ezeket a saját érdekében meg is hamisíthatná. Szóval itt tartunk? A magyar politika egy lépéssel a Sátán sötét tervei előtt jár? "Magyarország jobban teljesít?" Még mennyire! Ámde ennek most vége! Rabok legyünk vagy szabadok? A válasz azon áll vagy bukik, hogy mit dob fel a sors és vakszerencse objektív, alkumentes, láthatatlan keze. A magyar demokrácia írott alaptörvénye, hogy az erkölcs nem politikai kategória. Így aztán ígéreteket nem szokás (legtöbbször képtelenség is) betartani, mert az azok mögötti empíria nem több a kimondásukkal keletkezett illékony párapamatnál. Programok nincsenek, vagy ha mégis, akkor se olvassa senki. Marad a szeszélyes látszat, a külsőségek szépségversenye, ami szintén hamis. Ideje véget vetni a homályos benyomások és érzelmek negéd korrupciójának! Kalandra fel!
Egy pakli cigánykártyával tettem meg az első kísérletet. Felírtam a négy legnagyobb rivális tömörülés listavezetőjének a nevét, aztán mindegyikükre húztam három-három lapot.
- Orbánnak ez jött ki: sötét hajú nő, tolvaj, hamisság
- Mesterházynak: kis pénz, levél, betegség
- Vonának: féltékenység, gondolat, szerencse
- Schiffernek pedig: hűség, szívkirálynő, szomorúság
Nekifogtam az analízisnek:
Egy baráti keleti birodalomból Budapestre akkreditálnak egy szépséges kémnőt nagykövetnek, aki teljesen leveszi a lábáról Matolcsyt. Addig-addig turbékol neki, míg az megadóan egy szerelmes éjszaka árául mindössze a Seuso-kincseket és néhány milliós szabad felhasználású növekedési hitelt szab meg. Az efféle hazardírozásban otthonosan mozgó bankelnök gondolkodás nélkül mindent megad, mert a hölgy titokzatos pillantása felidézi benne a mesés kelet olajban gazdag varázslatos sivatagait, és ő hisz a tündérmesékben. Miután a parlamenti őrség jelenti, hogy a drága pénzen visszaszerzett ókori ezüsttárgyak helyén egy réz hamutartót, egy míves bádogkancsót és néhány alumínium kuktafazekat találtak, hamarosan Orbán fülébe jut a dolog. Dühödten kérdőre vonja udvari bolondját, aki azzal védekezik, hogy a nő az értékes leletekért cserébe felajánlotta neki Kolkhisz aranyát és a legendás aranygyapjú öt szálát. Rendkívül előnyös üzlet - bizonygatta főnökének - mert az a birkaszőr olyan, mint a bőségszaru: akkora lukat üthetünk a költségvetésen, hogy száz Titanicra se elég, mégis gyerekjáték lesz ezután fenntartani a pénzügyi stabilitást - plusz gyógyítja a kancsalságot.
A nő eközben már Mesterházyval hetyeg. Ad neki a frissen orzott családi ezüstből egy tálat és unszolja, hogy írjon alá egy titkos államközi szerződést Paks Oroszországhoz csatolásáról, majd szökjenek együtt a Krímbe, ahol hősként fogadnák és egy boldog új élet várna rájuk. Mesterházy elmereng: a választási vereség után az elnökséget át kellene adni, hogy aztán mindenkitől elfeledve, 400-500 ezer forintos képviselői vagy polgármesteri díjazáson tengődve élje le szürke életét. Na nem! Ebből nem esztek! - szólal meg lelkiismeretének dacos hangja. Megadóan aláírja és közben arra gondol, hogy úgy sem tehetett volna mást. Végül is Paksot megmentette Orbán karmaiból. Futhat a hülye az atomerőműve után, amely az elszabaduló hitelspirál miatt bekövetkező államcsőd után úgy is Putyin kezére jutna.
A légyottról készült felvétel egy levélborítékban Vonához kerül, aki eljuttatja a sajtónak. A közvélemény rezignáltan veszi tudomásul az MSZP immár negyedik vagy ötödik lelepleződését. Mesterházy megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemond. A sok vihart megélt pártvezetés rendkívüli kongresszust hív össze, melyen végső kétségbeesésükben rehabilitálják Gyurcsányt, akit egy füst alatt miniszterelnökjelöltté avatnak. Ezután az MSZP fuzionál a DK-val, amit 1919 és 1948 után a baloldali munkáspártok harmadik egyesüléseként reklámoznak, csak most már valódi hús-vér munkások közreműködése nélkül. Mesterházy elkerüli a börtönt, hogy aztán a nagy renegát elődök - Szili és Gyurcsány - nyomdokain haladva megalapítsa saját személyes pártját.
A nő az őt üldöző TEK-esek elől egy raklapnyi zöldalma alá rejtőzve eljut Schiffer irodájába. Térden állva könyörög neki, hogy mentse meg. Schiffer belemegy, de kőszoborként ellenáll a vamp csábításának, mert tudja, hogy ezen múlhat az 5%. Egy darabig minden rendben zajlik, mígnem a választás előtti nap Szél Bernadettnek feltűnik az állandóan az irodája környékén legyeskedő, Schiffert bronxi afroamerikai kézmozdulatokkal üdvözlő, orosz akcentussal beszélő, egzotikus takarítónő. Finom női megérzéseivel felfigyel arra, hogy a máskor elcsigázott, cinikus és depressziós Schiffer szemében újra az a gyermeki lelkes naiv tűz lobog, mint a pártszakadás előtt. Az ilyenkor szokásos civil technikát veti be, amit magukat nélkülözhetetlenné tevő emberek mindig szoktak: lemondással fenyegetve ráveszi társelnökét, hogy rúgja ki a gyanús munkaerőt. Szél Bernadett hamarosan igazolva látja sejtelmeit: Schiffer azonnal visszaszürkül - újra szomorú, törődött és kikönyösödött zakókat hord. A választásokat pedig... izé... a fene tudja ki nyeri meg.
A lapjárásból ítélve Vona a legsanszosabb. A cigánykártya egy cigányfalót hozna ki győztesnek? Itt valami nem stimmel. Oppá, szóval nem csak az emberek félnek megmondani az igazságot, hanem a jóskártyák is. Attól tartanak talán a lapok mögötti szellemi erők, hogy betiltják őket, ha nem Vona triumfusát hozzák ki. Szóval ők is hazudnak.
Akkor maradnak a planéták. Helyszínnek Felcsút koordinátáit adtam meg (é. sz. 47° 27′ 17,6″, k. h. 18° 35′ 08,2″), időpontnak meg az urnazárást, ami állítólag 19 órakor lesz április 6-án.
Nap a Kosban, Hold és Jupiter a Rákban, Szaturnusz a Skorpióban, Merkúr és Vénusz a Halakban, Mars a Mérlegben - és mindez szintén Mérleg aszcendenssel. Ajaj, első ránézésre is Fidesz-szagú képlet. Nos, hasonlítsuk össze a négy aspiráns horoszkópjával. A csillagjegyeket még könnyű összegyűjteni, de az aszcendensek megállapításához kellene a percre pontos születési idő. Mindössze Orbánéra bukkantam rá, ám a források nála is ellentmondásosak. Az egyik mágikus oldal szerint kampánycélokból szánt szándékkal Oroszlán aszcendensre állították be az adatait. Tehát a választási csalások utolérték az asztrológiai piacot is. Ráadásul a levélszavazatok és a különböző időzónákban leadott voksok további pontatlanságokat visznek a rendszerbe. Persze az sem ártana, ha tudnánk melyik bolygó és zodiákus baloldali technokrata, melyik harmadik utas zöld, melyik fasiszta és melyik náci. Eh!
Jöjjön a számmisztika. Azon belül a legegyszerűbb kabbalista módszer a gemátria.
Amelyik jelölt nevére a legnagyobb szám kijön, az nyer. Mi sem egyszerűbb ennél. De oj gevald! Mi van, ha a cigányok után a zsidó mágikus etnoarkánumról is kiderül, hogy félelemből nem elfogulatlan? Az eredmény elfogadtatása nemkülönben problematikus. Ha ugyanis a baloldal jönne ki jól belőle, akkor az antiszemita lincshangulatot váltana ki az ország 70%-át kitevő fasiszta szavazótáborból; ha meg a másik, akkor az a törpe - kb. 10-20% körüli - magukat balosnak tartó minoritás, azaz opportunista apolitikus agnosztikusok, feltüzelt gyurcsányista morális értékrelativisták, Vágó István-féle militáns vulgármaterialisták, posztrealista buzik, valamint a pesti belvárosi szalonliberális juppik zokogva követelnék a héber betűk számértékeinek újraértelmezését, amelyre csak és kizárólag Felcsúti és Oszkó Péter vezetésével egy neoliberális karakterű közgazdász szakértői grémiumot tartanának egyedül illetékesnek. Brrr!
Akármilyen becsületes módszerhez nyúljon az ember az igazság leleplezésére, szinte abban a minutumban minden irányból mindenféle nemű, vallású, elfajzott nézetű és szociopatájú ördögfattyak fenekednek rá. Reménytelenül nehéz 8 millió szavazásra jogosult rém fejébe belelátni, akik minden eszközt bevetnek azért, hogy ne derüljön ki, végtére is mi a fittyfenét akarnak!
Utolsó szalmaszálként két dobókockába kapaszkodtam. Megpörgettem, kidobtam. Hihetetlen, de mind a négynek a kétszer egy pötty jött ki. Sakk-matt! Még utoljára megfordult a fejemben, hogy 4000-szer kellene ismételni az experimentumot ahhoz, hogy meglegyen reprezentativitáshoz szükséges elemszám, de addigra lélekben feladtam az egészet.
Nehéz szakma ez a közvéleménykutatás...
(vendégposzt a fészbúkról, a képek a politikapolkáról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése