Torz és Merev

Torz és Merev

Torz és Merev

– Mi az a zsebedben? – kérdezte Ragle.
– Ja, ez? Védelmi bástyát állítottam fel a Romoknál, és ahogy egy fadarabbal ástam, találtam egy csomó régi telefonkönyvet, magazint meg ilyesmit. Ragle odanyúlt, és kihúzta a papírt a fiú zsebéből. A papír háromfelé esett szét a kezében. Papírcsíkokat fogott, mindegyiken nagybetűs, nyomtatott szavak, amiket elkent az eső meg az idő.

BENZINKÚT

TEHÉN

HÍD

– Ezeket az üres telken találtad? – kérdezte. Gondolatai teljesen összekavarodtak. – Úgy ástad ki?
– Igen – felelte Sammy.
– Odaadod?
– Nem.
Ragle-t iszonyú méreg öntötte el. – Jól van – próbált meg józan maradni. – Adok érte valamit cserébe. Vagy megveszem. – Minek kell neked? – kérdezte Sammy, szemét levéve a képernyőről. – Értékes, vagy mi?
– Gyűjtöm – felelte az igazsághoz hűen Ragle. Kiment a haliba, a szekrényből kivette a kabátját, abból a dobozt, és bevitte a nappaliba. Leült Sammy mellé, kinyitotta a dobozt, és megmutatta neki a hat cédulát.
– Tizenöt cent per darab – mondta a fiú. Sammynek összesen öt cetlije volt, de kettőt annyira elnyűtt az idő, hogy olvashatatlanná váltak. Ragle azért kifizette mindet, elvette a papírokat, és félrevonult gondolkodni. (Philip K. Dick: Kizökkent idő)